2007. március 31.

Most d*gjál meg
21:46 | vélemény | 1 hozzászólás

Ezt mondja.

Nem a szájával, mert azzal olyanokat beszél, hogy "közjegyzőjelenlétében" meg hogy "következőnyerőszámkihúzásában" meg hasonlók. De a szemével. A szemével.

A szag
19:54 | írás | még nincs hozzászólás

Írói szárnypróbálgatásom, egy sci-fi novella.

>> itt olvasható

(Áttéve a Hordalékra 2007. október 26-án.)

A Van Gogh kiállításról először
17:16 | művészet | 4 hozzászólás

Nem tudom összeszedni egyszerre, ezért inkább szétszedem.

Fájdalom, fájdalom, fájdalom. 

Ez volt a legfontosabb, ami megmaradt. Egy dolog tudni, hogy milyen élete volt, és más dolog látni. Úgy két és fél óra után fuldokolva menekültem ki a teremből. Pedig nem voltak sokan.

Talán köszönhető ez részben annak, hogy az összeállítás bármennyire egyedülálló volt is, elég kevés képet tudott felmutatni az utolsó évekből, vagyis azokból a képekből, amelyek miatt ismerjük. (Szeretjük?)

Van Gogh kínlódott. Kínlódott az életével, kínlódott a vászonnal, az ecsettel. Fájdalmas koszolásokat követett el, olyan amatőr szinten tudott elfuserálni képeket, hogy néhol többször is megnéztem a nevet.

(Apropó, ugye a képaláírásokat nem nézte senki? Több fajta jegyet kellene árulni, hozzá tartozó polár szemüveggel, hogy az okos szöveg csak annak látszódjon, aki igényli. Nekem jó időbe beletelt, hogy egy betűjét se olvassam el véletlenül.)

Persze nehogy keress elfuserált Van Gogh képről kritikát bárhol. A művészettörténész sznob. Inkább megmagyarázza, hogy az adott kép miért szép, mint hogy beismerné: neki nem tetszik. (Jobbik esetben, ugye.) Közben a művész, ha élne, lángvörös arccal tépné le a falról, amit életében valamiért nem sikerült megsemmisítenie.

Zseniális volt, hogy kitették az elődöket is, így elég volt egy pillantást vetni egy Delacroix-ra, hogy érezzem, milyen pokoli erővel szoríthatta az ecsetet Vincent.

Jó volt ez a kiállítás így. Nem hallottam senkitől egy "de szép"-et sem, semmi áradozás, csak csöndes nézelődés. Valahogy így előtérbe került az, ami jelentős, ahelyett, ami szép.

Azért volt, ami tetszett, például ez:

Csendélet heringekkel

(Elnézést, a cím és a színek nem pontosak.)

2007. március 30.

A hét kérdése
19:03 | életképek | közlekedés | 1 hozzászólás

Ez most kicsit vájkálós lesz, bocsi. Szóval szerintetek miért van az, hogy minden autónak megjelölöm a hátulját? Tisztára agyrém az egész, de akárhogy is nézem, ilyen véletlenek nincsenek.

Félreértések kedvéért nem arról van szó, hogy, hanem arról van szó, hogy ahány autóba beleülök, egy idő után mindegyikkel nekitolatok valaminek egy egészen picit. Egyszer. Aztán soha többet. Előremenetben pedig nem tudok hibázni. Négy olyan céges autónk van, ami nem dobozos áruszállító, tehát amin meglátszik.

- Vectra: benéztem egy parkolóhelyet. Egyiken fel volt állítva a parkolóőr, másikon feküdt. Az ujjnyi hegesztés eltört, a hátsó lökhárító összekaristolódott.
- 410D: rusnya fa erre volt girbe, nem arra gurba, és úgy pattant el az a kis lökhárító-csökevény, mintha porcelánból lett volna, amikor centiztem egy parkolóhelyet. Levertük a másik oldalon is, hogy szép legyen.
- Sprinter: a villanyoszlopnak eggyel több ága volt annál, mint amire én emlékeztem. Macskaszem ripity (2000,-), lökhárító picit horp.
- Vito: derék kollégám által ripityára tört bal tükörben semmit se látva a sötétben, ráadásul úgy emlékezve, hogy cikkben álltam be oda, ahova cakkban, szépen rátolattam az ágyás szélén a paliszádra (3 óra telefonálás kideríteni, hogy így hívják, és 2800,- darabja), eltörtem belőle hármat (8400,-), és összekaristoltam a lökhárítót. (Jók ezek a lökhárítók, nem?)

Ezeken kívül soha hozzá se tud senki érni az autómhoz, tehát előremenetben abszolút biztonságos vagyok. Sőt, hátramenetben is, de csak azután, hogy megvolt a "jelölés".

Namost.

Szerintetek létezik ilyen véletlen? És most forduljak vele szakemberhez, vagy ráér később?

Iszonyatfalva
17:44 | film | még nincs hozzászólás

Nektek lenne kedvetek lakni olyan helyen, aminek valami rettenetes neve van? Úgy értem, hogy meg van hirdetve: új parcellázású telkek Rémületvölgyben, hmmm, ez jól hangzik. Jó a fekvés, rendes embernek látszik a polgármester, jóravalóak a helybéliek. A fene gondolná, hogy egy ilyen helyen katasztrófa következne be, nem?

Hogy mér kérdem? Na mér. 

2007. március 29.

Gyors- és gépjárművezető
17:42 | életképek | közlekedés | még nincs hozzászólás

Ezt a nevet találta ki nekem tegnap Sanyi kollégám, miközben mellettem ülve nézte, hogyan tolom lefele a creep*-et az útról a Vitóval.

*Bocs. Minden berzenkedésem ellenére van, amire nem bírok normális magyar szót eszelni.

Szóljatok rám
13:57 | életképek | művészet | 4 hozzászólás

Hétfő óta próbálok kivenni egy szabadnapot, de csak ma sikerült. Erre itt ülök egész délelőtt, és blogolok, mint egy idióta.

Mondjátok már, hogy takarodjak el megnézni Van Gogh-ot, ha már direkt azért maradtam itthon.

(Frissítve 17:25:)

Megnéztem, belefáradtam, majdnem belebetegedtem. Majd írok róla később.

Re: Miert hasznalok arpadsavot?
12:35 | vélemény | 3 hozzászólás

Avagy képzelt válasz egy képzelt levélre.

"Kedves Somogyi Bálint!

> Egy kis történelmi emlékeztető, amit bizonyára tudsz, írásodban is
> felsejlik, de álljon most itt is.

Ki nem szarja le. A történelmi hagyományok nevében népeket irthatnánk, tolvajokat kezetleníthetnénk, asszonyállatokat tarthatnánk.

> egyes protokolláris eseményeken a magyar történelmi zászlósor tagjai,

Ez komoly? Konkrétum kellene.

> Azt írtad, hogy a jelkép azt jelenti, amit a használói és a szemlélői
> belelátnak.

És tényleg.

> Nos, én nem a nyilaskereszteseket látom bele, én nem érzem
> magam antiszemitának miatta, sőt nem érzem magam hős hungaristának, és
> nem megyek el a „nyolc-ker”-be cigányokat meg csöveseket rugdosni.

Ezt mind jól teszed. A jelképet viszont rosszul használod.

> Nem vonulok fel a Becsület napján, még ha nem is értek egyet azokkal, akik
> elítélik ezt,

Nana, azért érzek ott némi analizálni valót.

> nem tekintem Hitlert szellemi atyámnak.

Ezt most jó pontnak kellene venni?

> Keresztény-konzervatív embernek vallom magam, és nem szeretem, ha mások,
> „független gondolkodók”, különböző címkéket ragasztanak rám a hitem vagy
> a meggyőződésem miatt.

Szerintem megy az a címkeragasztás egyedül is.

> Én használom az Árpád-sávot. Kint van a kocsimon, van zászlóm, van
> jelvényem, és használom a Magyar Köztársaság címerét is.

Egészségedre.

> Azt már leírtam, hogy mit nem jelent nekem, következzen most, hogy mit jelent.

A végén már csak azt kellene tisztázni, hogy miért érzed szükségét, hogy autódon, házadon az ország megalakulásának, ezeréves történelmének szimbólumát hordozd. Vagyis azt, amiről első ránézésre úgy tűnt, hogy írni fogsz.

> Úgy gondolom, hogy ma egy-két „kis pöcs”, alantas szándékból össze
> akarja mosni a szélsőségeseket a konzervatív jobboldal hagyománytisztelő
> polgáraival.

Fog is sikerülni nekik, amíg az az öncímkéző polgár saját elhatározásból nem határolódik el tőlük. De úgy látom, onnan még nagyon messze vagyunk."

Szúrok
12:09 | gépház | még nincs hozzászólás

Befele, jól, képet. Mert feltűnt, hogy nem tűnik fel semmi háromölnyi szkrollnyira.

Nesztek, gépház

**********
11:32 | írás | még nincs hozzászólás

- A húsod is olyan finom, mint az illatod?
- Igen.
- Hűha. És mit szólnál hozzá, ha ************?
- ********.
- Most?
- *******.
- *****!
- ***** *** ************?
- Nem, csak ******** ****** ************ a *********.
- Jó, mert ***** **** ***** *********** ****.
- ******* ******.
- *******.
- ******.
- *****.
- ******* ********.
- ******** ****** a ******!
- **** *******!
- ********!
- *******!
- *****!!
- ****!
- *****!!
- ****!!!!!
- *****...
- ******* ******.
- ********?
- Igen.

(A cenzúrázatlan verziót elolvashatjátok a *********.hu/******* címen.)

No, akkor gondolkodjunk
09:20 | életképek | még nincs hozzászólás

Verbális karikatúra. Szereplők:

Dallamos női hang: dallamos női hang
Főnök: főnök
Sanyi: Sanyi

DALLAMOS NŐI HANG: Az autó háromszáz méter múlva leáll.
FŐNÖK: Nabazmeg. Ez most meg miért?
SANYI: ...

Háromszáz méter, autó leáll.

DALLAMOS NŐI HANG: Az autó leállt.
FŐNÖK: Sanyikám, most mihez kezdjünk?
SANYI: Talán igyunk meg egy sört. 

Fogalomzavar
08:00 | vélemény | még nincs hozzászólás

Rendszeresen tapasztalom, hogy a magyar (bulvár)médiában egyenlőségjelet tesznek a következő fogalmak közé:

- lejárt szavatosságú
- romlott
- egészségre ártalmas

Ugye ezek a fogalmak elsősorban a közelmúlt élelmiszer-címkézési ügyei miatt kerültek elő. Teljesen nyilvánvaló, hogy a magyar újságírók zöme ahogy (az írást is beleértve) máshoz sem, úgy ehhez sem ért.

Mit jelentenek ezek a fogalmak?

- Lejárt szavatosságú: elmúlt az az időpont, amit a csomagolásra nyomtattak.
- Romlott: megváltozott a minősége, visszafordíthatatlan folyamatok indultak meg benne.
- Egészségre ártalmas: amitől megbetegszel.

Miért nem jó, ha összekeverik őket?

Mert mumust kiáltanak vele. Mert bulvárosítanak, szenzációt hajtanak, butítanak.

Miért nem egyenlő ez a három dolog?

A szavatossági idő egy szamárvezető. Nyilvánvaló, hogy nem lehet egy csomagolt termékről ránézésre minden esetben megállapítani, hogy még jó-e. Viszont okos emberek megfigyelték, hogy a megromlás összefügg az idővel, egészen konkrétan általában bizonyos idő múltán megromlik minden. Ezért tök jó módszer, hogy megegyeznek egy időtartamban, amit a gyártó vállal, a hatóság meg jóváhagy. Ezt szépen olvasható betűkkel ráírják, hogy mindenki tudjon igazodni. A boltos is nézi, és a vevő is, ha nem hülye, és szépen visszahajigálja vásárlás helyett.

Az áru megromlása pedig lehet különböző. Groteszk, hogy pont a sajtok átcímkézése kapcsán került elő az egészségre ártalmas jelző, pedig a tejtermékek szinte minden esetben úgy romlanak meg, hogy elvesztik az ízértéküket, de nem válnak ártalmassá. Érdekes is lenne, ha közben egyes termékekben (camambert, márványsajt stb.) kifejezetten elfogyasztjuk, és az ízértékbe bekalkuláljuk azokat az organizmusokat, amelyekkel egy koszton vagyunk.

Teljesen más a helyzet a húsok esetén. A hús alamuszi. Meg tud úgy romlani, hogy beledöglesz, miközben nem érzel rajta semmi különöset. A húsoknál is megjelenhet a felületen hasonló penész, mint a sajtoknál, ami ugyanúgy nem egészségtelen, csak csúnya, és rossz ízű (viszont főzéssel elmúlik). (A csemege pultban a kolbászon az a fehér lepedék, ha valaki nem értené.)

(Imádok zárójelezni, mondtam már?)

Ja és a tárolás. Frissárú esetén a hűtési láncolat megszakadása is bekövetkezhet, így mondják finom szaknyelven azt, hogy basztak hűteni, amit hűteni kellett volna. Azt ugye nem kell mondani, hogy a nyomtatott szavatossági idő csak megfelelő hűtés mellett érvényes? Vagyis tessék szépen megszagolni, meggusztálni a hűtött árut. Ha gyanús, és a szavatossági ideje még nem járt le, kötelesek lesznek visszavenni.

De van fordítva is. Komoly gyártóknak presztízsveszteséget jelent, ha a termékük a jelzett időn belül már nem finom. Ők kényesebbek arra, amit rányomnak. (Mint már mondtam, ez egy vállalás.) Nem kell azt gondolni, hogy egy téliszalámi mehet a kukába, ha tegnap lejárt.

No hát csak ennyire hasonlít egymásra ez a három fogalom. Jó lenne nem összekeverni őket. Én se használom a bulvár-újságíró szinonímájaként a seggarcú idiótát, pedig kisebbet tévednék vele. 

2007. március 28.

A macskák Whiskast vennének
19:41 | reklám | még nincs hozzászólás
...ha nem volna a Kitekat.
Anyuciiiiii
19:07 | életképek | 2 hozzászólás

Nesztek még egy ma hajnali slágerrádiós téma, hogy ne unatkozzatok.

Közvetlenül a februári hírek beolvasása után következett a Dumakanyar, aminek enyhén szólva nem vagyok a célközönsége, de talán pont ezért jó rá ébredni. Persze már amikor. Ma így sikerült az ébresztő:

"Az én kisfiam homokos, ami egy anyukának nagyon fájdalmas dolog. Nem városban élünk, és ujjal mutogatnak rám a fiam miatt. Nem tudom, mitévő legyek..."

Ennyi időre volt szükségem, hogy oliverkános vetődéssel elérjem a rádió gombját. Több ahhoz, hogy összeszedjem ezzel kapcsolatos gondolataimat.

Kedves Anyuka!

Első megközelítés gyanánt talán javasolnám a rituális öngyilkosságot. De ne szaladjunk a dolgok elébe.

Tetszik tudni, az emberek különbözőek. A társadalmak azért tudnak létezni, mert van bennünk bizonyos mértékű elfogadás a másik mássága iránt. Ha nem lenne, akkor már régen addig hadakoztunk volna, amíg valaki ott maradt volna egy szál magában, kihalni.

Persze, ez az elfogadás különböző mértékű. Függ az intelligenciától is, de ezt ne firtassuk. Vannak, akik csak az ürügyet keresik, hogy belekössenek abba, akin nincs sál, de az ilyenek a legtöbb társadalomban a perifériára vannak szorítva, megérdemelten.

A másik szélsőség az anyai szeretet, amely mindent elfogad. Ez a legfantasztikusabb dolgok egyike a világon. Egybetartja az egybetarthatatlant. Ezért nem omlik össze a világunk naponta. Életbevágó, mert ha a dns-kaszinóban épp egy vesebeteg vak mongolidiótát sikerült kipörgetni, akkor az elfogadási szintek már említett különbözősége miatt ő rossz esélyekkel vág neki az életnek, bármennyire szeretetre méltó légyen is. Neki kiváltképp szüksége lesz az édesanyjára. Mint ahogy az Ön fiának is szüksége lett volna Önre.

Kedves Anyuka!

Ön nem anyuka. Persze az, a szó biológiai értelmében, de az, hogy magát felcsináltatnia jobban sikerült, mint a gyereket elvetetni, még nem érdem. Érdem az lenne, ha csak egy egészen picit anyjaként viselkedne a gyerekének.

Tudom, az Ön gyerekével az a baj, hogy nem olyan, amilyennek Ön szeretné, és csak félig olyan, amilyenne nevelte. Elsősorban olyan, amilyen. Másszóval egyéniség. Aki lehet, hogy éppen népszerű, de az is lehet, hogy egy olyan viselkedésmintát hordoz, amit a többi ember nem néz jó szemmel. Utóbbi esetben csak annyira van (lett volna) szüksége az Ön szeretetére, mint a fuldoklónak a levegőre.

Kedves Anyuka!

El tetszett téveszteni a dolgot, és most már késő.

A szar egyre szarabb lesz
18:49 | média | még nincs hozzászólás

Emlékszem, a kereskedelmi médiák eljövetelekor milyen szorgosan adagolták nekünk a maszlagot, hogy hát a verseny így meg úgy, és hogy az nekünk mennyire nagyon jó lesz, és egyre színvonalasabb lesz, mert a mi kegyeinkért... broáf.

Az egészből persze annyi maradt meg, hogy a műsorstruktúra jelentős részét teszi ki az önmaguk ajnározása, és állítólagos profizmusuk sulykolása.

Hát, a Sláger Rádió profizmusa ma reggel arra volt elég, hogy lazán, röhögve beolvasták reggel 4-kor az egy hónappal ezelőtti híreket. Fodor Gábor sürgette a kordon elbontását, a tudósok az angliai madárvész veszélyeire figyelmeztettek, és hajnali nullamínusznégyet jósoltak.

Félreértés ne essék: nem azt kifogásolom, hogy ők is emberek, és mellényúlhatnak, de nehezen hiszem el, hogy a legpénzesebb rádiónál ne fussa valakire, aki hallgatná azt a tetves adást, és nyomná gyorsan a gombot, sőt, akár még elnézést is kérne. Pedig de, csont nélkül lement, és mint akik jól végezték dolgukat, folytatták az adást.

Délelőtt meg az egyik boltban hallottam a Sztár FM-et. Rá lehet ismerni, ugyanis ők azok, akik IZ most fölkapott dalát letöltötték a netről, és játszák szorgalmasan.

Félreértés ne essék: magasról leszarom, hogy honnan szerzik a zenéket. De egyszerűen hihetetlen, hogy a rendszeresen lenyomott számban senki nem hallja meg az mp3 tömörítési hibákat. Töröm a fejem, de sehogyse bírok visszaemlékezni, melyik zenefájl-megosztó volt, amelyik rosszul fűzte össze a különböző helyről származó darabokat. Talán pont a megboldogult audiogalaxy? No, a Somewhere.. a Sztár FM-en pont ilyen csattanoga csucsu.

Hát, ennél a rádiónál sincs senki, aki hallgassa az adást.

(Azt hiszem, éppen most dupláztam meg a kereső találataimat. Isten hozta az árnyékra vetődőket, hehe :)

2007. március 27.

Remegő kézzel
20:52 | média | még nincs hozzászólás
Vajon az egyaszázban miért kell digitálisan kiírni a játékosok sorszámát? Én csak pár évig voltam dekoratőr, de azt hiszem, száz százalékos biztonsággal be tudnék számozni valamit elsőre, 1-től 100-ig.
Sebesség-korlátozások eltörlése 4.
20:31 | ötlet | közlekedés | még nincs hozzászólás

Ez egy sorozat része. Olvasd az elejétől!

első rész << | előző rész < | > következő rész

A mese mai epizódja:

Egy célravezetőbb magatartás

Azzal kezdem, amivel már az első részt kellett volna: mindenki magából indul ki. Ha nem tapasztalatból beszélnék, akkor egészen biztosan hülyeséget beszélnék. (Remélem, így nem.)

Több, mint 20 éve van jogsim, és kábé 12 éve vagyok elszenvedett balesetektől is mentes. Az utóbbi 5-6 évben még csak veszélyes szituációm sem volt. Pedig nem kezdtem jól. Volt számtalan kisebb-nagyobb balesetem az elején, szóval én nem tartozom azok közé, akik ösztönösen, az elejétől kezdve jól csinálják (már ha tényleg van olyan, és nem csak duma). Nálam egy több évtizedes tanulási folyamat eredménye, hogy elkerülöm a baleseteket.

>> folytatás

(A Hordalékra áttolva 2007. október 26-án.)

Tárgyak vs. én
19:30 | életképek | még nincs hozzászólás
Az miért van, hogy a farmerem jobb zsebében kucorgó 3 tárgy (pénztárca, kocsikulcs, lakáskulcs) közül mindig az van legalul, amelyik kell? És miért van az, hogy ha mélyen beujjazva a zsebbe sikerül fülöncsípnem, akkor se sikerül kirángatni, csak úgy, ha előbb kihúzza maga előtt a másik kettőt?

2007. március 26.

Hazádnak rendületlenül
20:34 | vélemény | még nincs hozzászólás

Ma délelőtt pár óra hosszáig volt egy vezércikke az Indexnek. Ilyen emlékezetem szerint szökőévente egyszer (sem) fordul elő. Kivételesen nem britníszpírsz és nem parlamenti kurvaanyázás a téma, hanem valami.

Számomra a semmiből jön ide ez a színvonal, mert egyrészt pokolian jól ír, másrészt úgy kábé mindannyiunknak szól be egyszerre. Ráadásul még igaza is van.

Sejtelmes álnéven ír, és már gurítják baromi gyorsan lefele az oldalon, úgyhogy minden eshetőségre számítva kimentettem. Ha esetleg el akarnák tüntetni az urak, akkor megkapjátok ide, teljes terjedelemben.

A féltudású magyar elit

Jó, de hol a link?
09:27 | film | még nincs hozzászólás

Tegnap belecsöppentem A feladat elejébe a Filmmúzeumon, és majd' ledöntöttek a lábamról a rám törő emlékek. Ez a sorozat (egész estésre emlékeztem, kábé ennyire volt rég) volt az egyik nagy gyerekkori sci-fi élményem.

Namost ez a hír úgy dukálna, hogy faszán belinkelem a címét. -Ném, de nincs hova. Se a Port.hu, se az IMDb nem tud róla.

Megértem, nem dőltek meg a filmművészetről alkotott elméletek emiatt a mulatságos-szájbarágós helyi érdekű tévéjátéktól. De akkor is, hát hogyan van ez. A kor technikai szintjét és a magyar tévé anyagi lehetőségeit figyelembe véve egészen tisztességes munka ez. Nincsenek benne csupasz villanykörték, mint az Alien-ben. Csináltak rendes díszletet is, a pneumatikus ajtó se rángatózott, amikor húzták. Ami röhejes, az pont annyira röhejes, mint mondjuk az Orion űrhajó. Meg különben is, Zsoldos Péter, akinek az erejét csak félig tudja elmorzsolni a feldolgozás színvonala.

Nincs valakinek egy kópiája? Frankón pötyögném befelé a stáblistát.

2007. március 25.

A szép egyre szebb lesz
20:04 | gépház | még nincs hozzászólás

Ismét faragtam egyet a sablonokon. Asszem mégse cserélek, mert akkor újra kellene építeni minden formázást. Meg különben is, ha még kétszer átírom a css-t, még hasonlítani is fog css-re. Sőt, még az is lehet, hogy közben megtanulok css-t írni.

Ha valamit eltoltam, szóljatok, légyszi. Mondjuk Mage-nek már tetszik, és ez valami. A következő verzió már nekem is fog. 

Flash-es dolgok
12:33 | ajánló | még nincs hozzászólás

Noha nem vagyok nagy híve a flashnek, el kell ismerni, hogy néha lélegzetelállító dolgokat művelnek vele. Itt vannak mindjárt a játékok:

Unfolding

Ki kell teregetni egy drótrajzot, ennyi. Az első pályákon úgy fogod érezni, hogy jaj de poénos, később aztán majd megizzaszt.

Telescope game

Az alapelv roppant egyszerű: golyóbist kell a likba szívogatni-tologatni, teleszkópos izékkel. Amikor pályáról-pályára haladva kezded úgy érezni, hogy oké, most már minden szituációt láttál, minden trükköt ismersz, akkor jön a hoppá. Szóval fifikás.

Desktop Tower Defense

Ez pedig, bármilyen hihetetlen, komplett stratégiai játék. Tornyokat kell pakolászni, amiknek a dolga a pályán keresztül-araszoló lények levadászása. Meglehetősen bonyolult: ötféle torony, upgrade szintek, lőtávok, lövési sebességek, haladási sebességek. Repülő lények és légvédelem, főlények, ütésálló lények, szétszórt és kupacban érkező lények. Én teljesen belebuzultam.

De nem csak játékot lehet csinálni flashben, amint azt jól mutatja a Gapminder is.

MotoGP 125, Jerez
12:09 | technika | sport | még nincs hozzászólás

Letérdelek.

Ma Talma szintet lépett.

Mintha Rossit láttam volna 125-ben. Valami egészen elképesztően hibátlan vezetés, rezzenéstelen motor minden kanyarban. Egy féktávon csóválta csak meg a hátulját a moci, de azt is úgy fogta meg, ahogy csak a nagyon nagyok tudják. Úgy vezette végig azt a 10 kört Pesek előtt, mintha dróton húznák. Mértani volt.

És amikor már azt hittük, hogy mindent láttunk, jött a slusszpoén, a célfotós befutó. Pesek egyszerűen nem tudott elég dörzsölt lenni ma Talmával szemben.

Külön szépség, hogy így már vezeti a pontversenyt, és ha jól láttam, a leggyorsabb kör is az övé. Juhé!

Egyelőre csak pont az a 3 versenyző kezdte el odapakolni magát, akik a mostani futamon is a dobogón álltak. Ki tudja, mi lesz, ha majd Pasini is rendszeresen célba ér. Akkor majd nagyon jól fog jönni az a 45 pont.

(Beszúrás 20:01-kor:)

Majdnem lemaradt a lényeg. Az, hogy

 

Hajrá Talma!

 

(Beszúrás másnap 5:55-kor:)

Csak összeszedem a gondolataimat, na.

Szóval ebben elsősorban nem az a jó, hogy hurrá, éppen vezeti a pontversenyt. Nem szabad abba a magyaros hibába esni, hogy akkor most így előre kiutaljuk neki a címet, és elkönyveljük, hogy ő lesz a bajnok, és punktum.

Ez egy technikai sport, ahol bármi megtörténhet. Gyorsan lekopogtam, ne történjen. De történhet.

Amit tudunk, az az, hogy Talmán biztosan nem fog múlni. Az ő motivációja, szívóssága legendás. A korábbi években is egyenletes színvonalat nyújtott, pedig az eddigi csapatai felkészültsége hagyott kívánnivalót maga után. Az Aspar csapatnál viszont nagyon kicsit a valószínűsége, hogy bármelyik versenyre ne tudjanak ütőképes motort kiállítani.

Vagyis, Talmát oda várhatjuk az első sorba és aztán a dobogóra az elkövetkező 15 versenyen. És ez az, ami számít. Mert tök mindegy, hogy a végén ő lesz elöl, vagy más, de ővele mindig számolni kell majd. És ez kell ahhoz, hogy a 250-es csapatok tépegessék a sorszámot Stefanonál a szerződés-ajánlatokkal. Ami pedig ahhoz kell, hogy tényleg a legjobb 250-es csapathoz kerülhessen (ha nem lép föl csapaton belül, persze).

Ami pedig ahhoz kell, hogy egyszer az életben feljusson a felső osztályba, ahova a tudása és rutinja alapján való.

2007. március 24.

Heppiend
17:06 | reklám | még nincs hozzászólás

- Apu, miről beszélgettél a bácsival?

- Anyuról, rólad, rólam, a biztonságunkról.

- A bácsi rendőr?

- Nem, egy biztosító alkalmazottja.

- Mi az a biztosító?

- Az egy olyan cég, akik azt szeretnék, hogy veled történjen valami baj. Baromi sok pénzt fizetnek ám olyankor.

- Milyen baj?

- Hát például ha kigyullad a házunk, és te bennégsz, akkor jön ez a bácsi, és odaadja a kurva sok pénzt. De az is jó, ha nem halsz meg, hanem mondjuk egy autó levágja mind a két lábadat, eltöri a gerincedet, és te egész életedet vinnyogó, lábatlan nyomorékként fogod tölteni valahol, ahol nem vagy a szemünk előtt. Mi anyuval akkor is felvesszük azt a k. sok pénzt, és nagyon boldogok leszünk. Szóval ez egy nagyon-nagyon megnyugtató dolog.

Feltartóztathatatlanul közeleg
06:43 | életképek | még nincs hozzászólás
Most nyilallt belém, hogy jövő pénteken nemzeti gyásznapot leszek kénytelen tartani. Egy 40 évvel ezelőtti fájdalmas eseményre kell emlékezni.
Szolgálati közlemény
06:23 | gépház | még nincs hozzászólás
Tegye fel a kezét, aki naponta 15-ször megnézi a blogomat Mozilla 5.0-val, ismeretlen oprendszer alól, visszafejtetlen ip-ről, amit most nem írok ide, mert volt gyerekszobám.
Sebesség-korlátozások eltörlése 3.
06:15 | ötlet | közlekedés | még nincs hozzászólás

Ez egy sorozat része. Olvasd az elejétől!

első rész << | előző rész < | > következő rész

Mai (rész)téma:

Egy elavult módszer

Mielőtt teli szájjal elkezdünk valamit szidni, nem árt utánagondolni, mitől is olyan, amilyen.

A sebességkorlátozás mai módja akkoriban csontosodott meg, amikor még nem volt divat az egyénieskedés. (Régebben iszonyatos tömegek meneteltek mindenféle színes zászlók alatt, ha tetszenek emlékezni.) Az Internet korában viszont már keressük az egyéni megoldásokat, az egyéni felelősséget.

>> folytatás

(A Hordalékra áttolva 2007. október 26-án.)

2007. március 23.

Használati útmutató
21:23 | gépház | még nincs hozzászólás
 
1. Begépeled, hogy androidus.freeblog.hu.
2. Kiválasztasz egy bejegyzést, elolvasod.
3. Rányomsz a 0 hozzászólás szövegre.
4. Beírsz valami szöveget, elküldöd.
Mai találós kérdésünk
17:45 | film | 4 hozzászólás

A címe és a filmművészetben játszott szerepe így aránylanak egymáshoz:

 

300:0

 

Mi az?

Álmában köröz egy kicsit
03:56 | technika | még nincs hozzászólás

(Bocs, de ez tényleg csak ennyi.)

Ja, a link. 

Régebbiek | Végére »