Én az amerikai gyáriparosok szövetsége helyében jelentős összeggel támogatnám az olyan filmek elkészítését, mint a Cápamese. Amióta ütnek a nagyoknak szóló rajzfilmek, azóta van benne pénz, és azóta befolyásolják a pénzemberek elvárásai.
A Cápamese a kettes számú hálivúdi alapklisét tolja az arcunkba immár ezredszer: maradj a helyeden, úgy vagy fasza gyerek, ahogy vagy. (Az egyes számú klisé: higgy magadban, és akkor bármi lehet belőled.) Vagyis igaz, hogy széjjel-aláznak a melóhelyen, dagadt vagy és nincs félretett pénzed, minden szart megveszel és megeszel, amit reklámoznak, tabletták és pszichológus tart egyben, ez mind nem baj, mert te így vagy jó fej. Így kellesz a társadalomnak. Így tudnak rajtad baromi sokat keresni. Bizony, ez fontos mondanivaló. Mostantól már rajzfilmben is hozzáférhetünk, gyaníthatóan minden másodikban.
Ha ez nem volna elég, sikerült megspékelni azzal a motívummal, hogy "természetesen" a város legnagyobb linkjéről szól, aki megalázza, kisemmizi a barátait, beleszarik a melójába, lop, csal és hazudik, de amikor a film végén 5 perc erejéig másképp csinálja, mindenki a nyakába borul. Ettől konkrétan kinyílik a bicska.
Ha még ez sem volna elég, sikerült a főhös hal-arcát az eredeti szinkronhang fizimiskájára pofozni. Mintha nem lennének korlátlanok a lehetőségek, mintha nem tudna szárnyalni a grafikusok fantáziája, ha hagynák őket.
Kontrasztnak mindjárt ott van a cápák animációja, ami frenetikus. Tényleg elképesztő, mennyire kifejezőek tudnak lenni azok a bamba cápapofák. Kár, hogy a többi halra ez egyáltalában nem igaz. A Nemo óta tudjuk, hogy minden halat meg lehet rajzolni frenetikusan. Itt nem teszik. Mintha elfogyott volna a pénz.
Apropó, Nemo. Számomra eldönthetetlen, hogy valójában a Cápamese a farvizein keletkezett-e. Egy év nagyon kevés idő, még készítésre is, nem hogy elő-. Bár ha azt nézem, tényleg mennyire összecsapottnak tűnik... szóval a franc tudja.
Gyászos ez az egész úgy, ahogy van. Még normális töltelék-poénokra sem futja. Hogy üres a szusi-bár a korallzátonyon, hát ilyenből egy kazalnyit összeírok egy délután, tetszőleges témára.
Ja, és a pénz befolyását ott is tetten lehet érni, hogy a rajzfilmeknél megszokott "hiteles, amíg tud úgy is aranyos lenni" módszerhez már nem tartják magukat. Tojnak az ismeretterjesztésre. Buborékba zárt hal, víz alatti gravitáció, elektromos ütést adó csalánozók, hogy csak párat említsek a funkciótlan valótlanságokból.
Csak pontozni ne kéne. Inkább lepasszolom. A pontszámot tedd 0 és 10 közé, olyan távolságra, ahogy szerinted a cápafigurák animációa jelentőségben aránylik a rajzfilm összes többi dolgához.
Megmérgezhetik, megkéselhetik, agyonlőhetik, megégethetik, megfojthatják, elgázolhatják, feldarabolhatják, eláshatják, kibelezhetik, leszúrhatják, felrobbanthatják, elgázosíthatják egymást.
A kép előzetes az RTL Klub készülőben lévő, "Családi viszály" munkacímet viselő, könnyed délutáni sorozatából.
Ez itt most nem filmről szól, ha valaki nem látná a kategóriát.
Jó pár évtized autó-motor versenyeinek nézése megtanított arra, hogy ebből a távolságból olyan mintázatok is feltűnnek, amik közelről nem. Körbeállhatják a sportág mágusai a pályát, és tényleg zseniális szakértői elemzéseket adhatnak, de hiába, ha egyszer én innen látok bizonyos jelenségeket, amiket ők onnan nem.
Még soha versenyző be nem vallotta, hogy taktikázik. Soha nem hangzott el, hogy "vártam, hogy xy megelőzi-e z-t, és amikor megelőzte, én is megindultam". A magyarázatok szerint mindig maximálisan húzzák a gázt, legfeljebb a technikával spórolnak. A magyarázatok szerint mindenki úgy megy, mint ha egy futamos lenne a vébé. A képernyőn viszont az látszik, hogy tényleg megindul, amikor ott az ideje. Persze erre csak a legnagyobbak képesek. Senna, Rossi, Doohan, akik hirtelen eszembe jutnak. Ők zseniálisan tudtak, tudnak feltartani, széthúzni, öszetorlasztani, érdekeiknek megfelelően. Igen, pontosan a legnagyobb nevekről beszélek. Ahhoz, hogy egy versenyző ilyet tudjon csinálni, teljesen és tökéletes mértékben uralnia kell a technikát. Csak a legnagyobb ászok képesek rá.
Talma szerintem a mai futamon ilyet csinált Brno-ban.
A dolog szépséghibája, hogy nem jött össze végül az elképzelés. De az elképzelés határozott volt. Ketten megléptek Pasinivel, néhányszor helyet is cseréltek. Amikor hátul volt, látszott, hogy sokkal gyorsabb Pazónál, bármelyik féktávon betehetné mellé, de nem akarja. Amikor eldöntötte, és elékerült, akkor viszont keményen feltartotta. Mire volt jó ez? Hát arra, hogy lassuljanak. Amikor minden ívet védeni kényszerül az elöl menő, értelemszerűen lassul. Ha meg feltartják, pláne. Miért jó is ez Talmának? Hát azért, mert nem tűnik úgy, hogy Pasini lerázható lenne. Másodikként valószínűleg tudná követni, akármilyen eszeveszett tempót diktálna Talma, aztán a végén ki tudja, mi sülne ki belőle. Jobban hangzik, hogy kapjon ő is a hátába egy vérmes ellenfelet, kelljen arrafele is figyelnie, hogy amikor megpróbál szökni Talma, ne bírja követni. Márpedig Talma ide nyerni jött.
Jó terv volt, de kockázatos. A szoros bolyban haladásnak mindig megvan a rizikója, és Talma ebből ma pont pechesen jött ki. Ha nem esik ki Gadea pont előtte, ha nem hibáz Pasini a végén, ha nem pont ott előz Faubel, és ha nem pont abban a körben ér véget a futam, akkor Talma nyer. Vagyis minden lehetséges esetben, kivéve azt, amelyik bejött.
Elképesztő, hogy milyen izgalmas futamot csinált (ismét) Gábor. Elképesztő, hogy miközben gyorsabb bárkinél, egyszerűen nem tud alatta megrezzenni a motor. Más versenyző az előtte 5 centivel zakózó Gadeán vagy átesik, vagy kimegy a kavicsra, vagy tizenkét helyet esik vissza, mert állóra fékezi magát a szegélykövön. Talma a négyes boly végére kanyarodott vissza, és pillanatokkal később már az élen volt ismét. (Ennyit arról, hogy miért tudott már harmincvalahány futamon zsinórban pontot szerezni, kivéve azt az egyet, amikor elhallgatott alatta a motor.)
Ez egy tökéletesen átgondolt, mesterien kivitelezett futam volt Talmától, ami a végén pechesre sikerült. Kár, hogy pont azon a versenyen, amelyiken a legjobban szeretett volna nyerni. No mindegy, ez benne van a pakliban. Majd legközelebb. Addig is:
Hajrá Talma!
Vagyis izé, apádanyád, vagy mi a fene címet sikerült ferdíteniük a dupla átkeresztségben, szóval ez.
Most megy, már láttam régen, és újranézve, vén csataló létemre élvezem ezt a lányfilmet. Érdekes, hogy a Kästner történet egyszerűen agyonverhetetlen, és nem lehet belőle olyan bugyuta amcsi verziót gyártani, ami megfosztja értékeitől.
Persze az is lehet, hogy nem is olyan bugyuta ez az ámerikai riméjk. Lindsay Lohen itt még nem egy a szétesőfélben lévő hálivúdi lúvnyák közül, hanem tüneményes kislány. És már színésznő, nem is akármilyen. Aztán futja olyan finomságokra, amik elsőre nem tűntek fel, mint pl. amikor a hosszabb hajút megpróbálja a testvére levágni pont akkorára, mint az övé, az apró eltérést az anyukás háznál mindenki szóvá teszi, míg az apás háznál kurvára nem tűnik fel senkinek, hogy a rövid hajú testvér toppan be. Vagy hogy a lány guggolóst ugrik, amikor fröcskölni akar.
Hát ez bűbájos. Nyócpertíz.
Jó tudni, hogy a KDNP tagjai már egy jobb világban élnek. Szerintük vasárnap ne dolgozzon senki, vagyis ők nem akarnak vasárnap vásárolni semmit. Sőt, utazni sem akarnak sehova. Benzinkúton nem tankolnak, repülő, vonat, hajó, busz, metró, taxi őket nem érdekli. Áramot nem fogyasztanak, se gázt, se vizet. Bébiszitter sem kell hozzájuk, se biztonsági őr a villájukhoz. Ha betörnek hozzájuk, nem kell rendőr. Ha kigyullad a házuk, nem kell tűzoltó. Ha megbetegednek, inkább megdögölnek szépen csöndben, mentő és kórház nélkül, vasárnap.
Bár, ha belegondolok, ez utóbbi nem is egy rossz lehetőség.
Olvasom, hogy laboratóriumi körülmények között modellezték, veszélyes-e a sérült űrrepülőgéppel leszállni. Ennek alapján eldöntötték: nincs szükség javításra, biztonságosan leszállhat.
Vajon ez ugyanaz a berendezés, mint amivel a biztonságos felszállást szokták modellezni?
Épp csak belenéztem a kajak-kenu vébé közvetítésébe. Nekünk van Szeged mellett egy olyan pályánk, amit a németek a saját bevallásuk szerint jobban szeretnek a sajátjuknál. Jobb a hangulat, profibb a szervezés. Miért kell akkor Duisburgban rendezni a vébét?
Mondom, épp csak belenéztem. Eddig a következő történt:
- A négyes rajtgép hibája miatt újra kell indítani a férfi kajak négyest 200-on.
- A négyes rajtgép nem javult meg, emiatt a kenu négyben az oroszok kiugranak a rajtnál.
- A négyes rajtgép továbbra is rossz, most már föl sem jön az indítólapát. A szervezők tanakodnak, a versenyzők köröznek, hogy ne merevedjenek le.
- Hosszas tanakodás után beúszik egy tutaj, rajta egy csere rajtgéppel. Össze-vissza szerencsétlenkedik, nem cserél.
- Mellesleg a kettes pálya üres, oda át lehetne sorolni a mezőnyt, hogy a már vízben lévő versenyzők futama után lehessen foglalkozni a javítással.
- Kb. negyedóra hajókázás kellett hozzá, hogy rájöjjenek, kézzel is el lehet indítani a négyes hajót. Elindítják, de ehhez is hosszú percekig ácsorogtatják a hajókat a rajtnál. (Megnyerik a magyarok, hehe.)
- A láthatólag erre a célra rendszeresített tutaj helyett egy csónakra próbálja meg beemelni a hibás rajtgépet két túlsúlyos ember. Izzadnak, hiába.
Sorolom a hibákat:
- Rossz minőségű rajtgépet készítettek oda.
- Az első hiba után nem cseréltek rajtgépet azonnal.
- Nincs se búvár, se bármilyen kidolgozott technológia a rajtgép cseréjére.
- Nem használják ki az üres rajthely adta lehetőséget.
- Hosszasan tanakodnak a döntésen, ezzel szivatják a versenyzőket.
- A csere rajtgép hosszas csónakáztatása a teljes tanácstalanságot tükrözi.
- Ismételten szivatják a versenyzőket a rajtgépben ácsorogtatással.
- A két dagi bénázása egyszerűen kínos.
Ez volt fél óra. De nem baj, biztos fognak még máskor is vébét rendezni.
Most láttam a tévében, hogy magyar sztárbigék perrel fenyegetőztek, mert azt írták róluk, hogy prostituáltak voltak Dubaiban. Ez furcsa. A kurva tiltakozik, amiért kurvának nevezték. Pedig miért is ne lenne az, aki meztelenül fotóztatja magát, újságba? Ne húzzunk határvonalat oda, ahol nincs. A testével elégíti ki férfiak vágyait. Hogy nem érnek egymáshoz? Hmmm. Erről mondjuk interjúvold meg a barátnődet. Meséld el neki, hogy találkoztál egy lánnyal, de nem volt semmi, mert csak néztétek egymást, ahogy maszturbáltatok, szóval egy ujjal sem értél hozzá. A barátnőd szeméből kiolvashatod a választ. Ha nem akar megölni, akkor tényleg van ott egy határvonal. De megnyugtatlak, ez a kevésbé valószínű változat.
De akkor miért tiltakoznak mégis? Kit akarnak meggyőzni, miről? Ha egyszer betöltenek egy társadalmi szerepet, miért nem lehet fel is vállalni azt? Egyszerre szeretnének népszerűek lenni a zsebhokiklubban és az apácamenhelyen? Komolyan mondom, ez a magyar sztárvilág...
Fel is veszem őket a listámra. Szóval:
1. Járai Zsigmond
2. magyar lakossági bankok
3. magyar sztárvilág
Azt kéne a hölgynek felfognia, hogy az egyetlen figyelemre méltó testrésze egy belső szerv.
A nem létező bájainak mutogatása helyett nagyon gyorsan föl kéne énekelni ahány nótát csak bír. Ilyen hang nem születik gyakran, és nem is lesz meg neki mindig. El lehet inni például.
A kép nem mai. Azért jutott eszembe most ez, mert épp a "Candyman"-t nyomatják a rádiók. Megfújja, de istenesen.
Még ilyet, sokat.
A bevásárlózacskóval hazafelé caplatva a "Vigyázat, omlásveszély!" tábla átkényszerített a túloldalra. Omlik az 5 éve (kábé) felújított Egyetemi Könyvtár? Nocsak, erre fölnéztem.
Az elkerített rész fölött nem találtam konkrét omláshelyet, viszont a látvány elborzasztott. A földszinti lábazat viszonylag tartja magát, ezért nekem föl se tűnt, mi van a fejem fölött. Nyolcvan százalékban ép csak a homlokzat, a többi omladozik, mállik, rothad. Nem kicsit.
Öt év lenne a szavatossága egy vakolatnak? Francokat. Meg kellene csinálni egyszer az életben rendesen egy vakolatleverést, és nem elslendriánkodni a dolgot. Rátaknyolnak a tetejére egy friss réteget, fölveszik a zsét, és hatolnak előre, újabb pályázatokat nyerni. Kártérítés? Garanciális javítás? Ne röhögjetek, egy normális országban ez triviális lenne. De nálunk...
Viszont én már tudom a megoldást.
Most ugye az van, hogy nulla forint jut a felújításra. A közintézmény vezetője sopánkodik, az épület rohad, aztán amikor már mindenkinek szúrja a szemét, valami alternatív forrás segédkezet nyújt, és odaadja, amit oda kell adni. Hurrá, megújulás van, úgy csinálunk, mintha ettől örökre szép maradna, pedig dehogy. Pár év, és a szmogtól beleszürkül a tömegbe, még pár év, és bele is rothad.
Én kötnék erre egyfajta biztosítást, átalánydíjas karbantartást, nem tudom, hogy nevezzem. Ne dugjuk a fejünket a homokba, és ne csináljunk úgy, mintha az a szép épület ingyér' állna ott úgy, ahogy kinéz, örökké. Nem, ez pénzbe kerül. Mondjuk x évenként egyszer kurva sok pénzbe, amit mi képtelenek lennénk kigazdálkodni. De nem is lenne mszáj, mert ha valakinek be lehetne fizetni kurvasok/x összeget évente, az utána eldönthetné, mikor mennyivel lehet bekötni a dolgot. Lehet, hogy sok kis felújítás a célszerűbb, lehet, hogy egy nagy. Viszont szerződésben vállalná, hogy milyen szintű állapotot kell tartani. Magával tol ki, ha olyan alvállalkozót szerződtet, aki csak úgy csinál, mintha leverné azt, amit le kell verni.
Persze, a biztosításoknál megszokotthoz hasonló háttér-garancia rendszer kellene ide is. Ne kelljen attól rettegni, hogy csődöt jelent, eltűnik a ködben a vállalkozó, miután x évig fizettek neki.
Most épp ezt nem értem.
Bemondja a rádió, és ha arra járunk, láthatjuk is, hogy tényleg. Igen, ott állnak, hosszú kilométereken és órákon át a kamionok. Várnak.
Várják, hogy a szűkös kapacitású határátkelőhelyen sorra kerüljenek. Semmi másért nem várnak. Nincs egészségügyi várakozási idő, sem egyéb. Csak a vámosok lassúsága oka a várakozásnak.
Én ezt nem értem.
Felejtsük el az órákat. Egyszerűbb a kilométerrel számolni. Nem lakom határ közelében, nem jövök-megyek a határokon, de valahányszor átkeltem mondjuk Hegyeshalomnál, mindig volt sor. Hosszú sor. Kilométerek.
Legyünk szerények, és átlagoljunk. Legyen egy kilométeres az átlag-sor. Tizennyolc méter egy jármű, tegyük fel, hogy ritkásan állnak, és 25 méterenként áll egy. Az negyven kamion.
Vagyis az ott várakozó szállítóknak egy negyven járműből álló plusz flottát kell fenntartaniuk csak erre a célra. Negyven kamionnyi árukészlet kell folyamatosan pluszban. (Ráadásul ha hűtött élelmiszer a rakomány, akkor a hőségben még duruzsol is folyamatosan az aggregát, és ketyeg a szavatossági idő, de remélhetően legalább ezeket soron kívül intézik.)
Ha én szállítmányozó lennék, a 40 autónyi flotta fenntartása helyett feleannyiból olyan kacsalábon forgó vámoskastélyt építenék oda, hogy percenként száz kamiont tudjon ízekre szedni, végigszagolni és összerakni.
Miért nem tud érvényesülni egy ilyen egyszerű üzleti érdek?
A női elmének már maga a létezése is paradox.
- Lányok, kértek sütit?
- Kora reggel, éhgyomorra?
- Miért ne?
- Tudod, ha éhgyomorra eszünk, akkor rosszul leszünk tőle. Úgyhogy köszi, de nem.
Reggel a járgányt beröffentve az egyik Haydn szimfónia csendült fel a rádióban. Ahh, micsoda bizsergető érzés, nem akaródzott abbahagyni. Ahogy rátolattam a rakodórámpára, gondoltam egyet, letekertem az ablakot, és felhangosítottam az éteri muzsikát. Annál tökéletesebb napkezdést, mint a hajnali derengésben Haydn-ra rakodni...
Ordítás, káromkodás, "miezaszar", "Árcsí, ezt te csinálod???". Hüledezés, értetlenkedés, lehalkítás.
Valahogy kijöttem belőle azzal, hogy kiröhögtem őket, de nem esett jól. Hogy a rákban lehetünk ennyire különbözőek? Ez nem Bartók volt, ehhez nem kell előképzettség. Csilingel, ugyanazokat az akkordokat és taktusokat használja, mint az a tucc-tucc, amit ők hallgatnak, lévén hogy közben nem talált ki senki akkordokat és taktusokat. Milyen anyagból lehetnek a huzalok az ő agyukban, ami reziztens a zenére?
"Politikai célt szolgáló fegyveres szervezet az egyesülési jog alapján nem hozható létre."
(A Magyar Köztársaság Alkotmánya, 63. § (2))
Most jön az, hogy ez a lyuk nem lyuk, ugye?
A hajnali buszon megint láttam gyerekeket. 10-12 éves forma (tehát még nem megnyúlt) kissrácok, csapatban. A szemük teljesen nyitva a nap egy olyan időpontjában, amikor az a normális, ha a gyereket nem lehet ébren tartani. Az éjszakai járaton lődörögnek, amikor normális szülő már nagy erőkkel kerestetné őket. Nyilvánvaló, hogy nekik nincsenek normális szüleik.
Magabiztosak, flegmák, láthatóan otthonosan, félelemérzet nélkül mozognak az éjszakában. Az egyik odajött, megkérdezte, hol kell leszállni a teszkóhoz. Szemernyi kétségem sem volt, hogy kettő másodperc alatt megkéselnének, ha... ha mondjuk pénzre lenne szükségük.
Féltem.
Jó dolog itt nálunk betegnek lenni.
A hétvégén rosszul lettem, és bementünk egy útba eső ügyeletre. Az orvos többszöri kísérletre sem tudta rendesen megmérni a vérnyomásomat. Elsőre próbáltam neki mutatni, hogy az nem lesz jó, ha a könyökömmel lenyomom a csövet. Másodikra úgy mért, hogy a levegőben tartottam a karomat, ami nem szabályos. Szerinte jó volt a vérmyomásom, szerintem meg magas. Kérdezgetett mindenféléket, hümmögött, kopogtatott. Végül kijelentette, hogy ha megint előjön a rosszullét, vegyek be Daedalont (vagy valami D betűset, tökmindegy), ami patikában recept nélkül kapható. Végül kiállítottak egy nyugtát 1000,- azaz egyezer forintról, sürgősségi betegellátás indokolatlan igénybe vétele címmel.
Megjegyzéseim.
1. Nagy szerencséjük, hogy tényleg rosszul voltam.
2. Az, hogy valamit ő nem talál, nem azt jelenti, hogy az a dolog nincs.
3. A vizitdíj rendszerével alapvetően egyetértek, mert arról legalább tudom, hogy nem tűnik el a korrupció útvesztőiben.
4. Sajnos a szar orvos szar orvos marad, akár van vizitdíj, akár nincs.
5. Nem fogok beszedni olyan gyógyszert, amit a betegség diagnosztizálása nélkül írtak föl.
6. Ha a rendelőből kifelé jövet összeestem volna, és bajom lett volna, akkor nem ezer forintot fizetett volna még az unokájuk is, kártérítés címen.
A fülgyulladás egy óvatlan pillanatban felébresztett. Így most biztosan tudom, hogy létezik egy groteszk álom-iskola, ahol minden tanár kövér, és sajátos koreográfia szerint áll mellé a munkának. Nem, nem is kövér, inkább olyan rajzfilmesen drabális. Még arra is emlékszem, hogy be kellett volna kapcsolni a felvétel gombot, hogy bizonyítékot is tudjak hozni. Így megint nem sikerült leleplezni az álommanó-összeesküvést.
Föl kéne ébredni, vagy el kéne aludni.
No, ma meg a serpenyőt sikerült otthagynom. Elég volt pár perc, amint megéreztem a füstöt, egyből kioltottam, de az olaj helyén már valami kátrányszerű dolog lötyögött.
Jobb lesz azelőtt elkezdeni odafigyelni, mielőtt porig égetem a házat.
Van, amikor nekem nem is kellene semmit hozzáfűzni. Rádióban hallottam, nem fogok tudni szó szerint idézni, de a lényeg ott van. Azt mondja a Fidesz, hogy:
"...tűrhetetlen, hogy... a kormány a vizitdíjból olyan pazarlást enged meg magának, mint a kormányzati negyed megépítése."
Ehhez tényleg elég lenne a fenti besorolás, de azért nem állom meg szó nélkül.
Erre mondja Tóta W., hogy a hülyéknek is kell valakire szavazni.
Nekem speciel nem tetszik az új kormányzati negyed. Csúnya, kapkodva készül, és nem értem, hogy lett a 80 milliárdból 140. Kéne kritizálni, nagyon, de ahhoz kéne egy ellenzék, amelyik a hülyéknek való kiszólogatáson kívül bármi másra is hajlandó.
Az éjjel arra ébredtem többször, hogy furcsa, enyhén édeskés füstszagot érzek. Reggel a konyha felé haladva az érzés picit erősödött, majd a gáztűzhely közelében melegség társult hozzá. A jelenség forrásának a tűzhelyen konokul feketéllő teáskanna bizonyult. Nem adta könnyen az életét. Az egész éjszakai hevülés után még mindig teáskanna formája volt. A színt és a szagot már nem sikerült ilyen jól tartani. Fantasztikus, hogy a szomszéd lángon szolgálatot teljesítő serpenyőből mennyi láthatatlan olajcsepp bír a kanna oldalára kerülni, hogy aztán egy ilyen éjszakai ottfelejtés során a kanna falával vetekvő keménységű fekete bevonattá sűrűsödjön.
A savra oda se bagózik. A lúgtól röhögőgörcsöt kap. Alkohol, aromás higító, semmi nem fog rajta.
Szeretném felajánlani a teáskannámat, mint tesztalanyt a reklámokban szereplő összes "egy mozdulattal eltűnik az odaégett..." csodaszer gyártóinak.
Most hallom a hírt, hogy mivel az USA-ban összedőlt a 40 évvel ezelőtt épített, kétszer négy sávos autópályahíd, most mindegyik hasonlót átvizsgálják. Mind a hétszázötvenet.
HÉTSZÁZÖTVEN.
Kétszer négy sávos.
40 éve.
Töpörtyűség osztva lemaradással, az annyi mint... nekünk hány ilyenünk is van?
Tegnap egymás után láttam (meg ne kérdezzétek, milyen műsorban, háttér-televíziózás rulez), hogy a Shell-kút Shell-emblémáját kimaszatolták, aztán nem sokkal később egy Mini Morrisról is a Mini Morris emblémát.
Nem hiszem, hogy létezik sötétebb hely a kertévéknél.
Hát végetért.
Nem tudták úgy befejezni, ahogyan vártam, de ez az iszonyúan túlfeszített várakozás miatt nem csoda. Azért sikerült meglepetést okozniuk a végén is.
A spoilerkedést pedig meghagyom másnak.
Újítják a házat: régi belvárosi bérház, emelet-ráépítés.
Függőfolyosó födémvastagság 1870-ben: 15 cm.
Ugyanez 2007-ben: 40 cm.
Csigalépcsőnél a fokok között a legvékonyabb rész vastagsága: 5 (!) cm.
Ugyanez 2007-ben: 20 cm.
A függőfolyosó és a lépcső 2007-ben kifogástalan állapotú, nem szorult felújításra.