« A cégérnek is kell a cégér?   P*psi »

2007. október 9.

Párbaj-aréna
12:50 | ötlet

Állítólag állatkísérletekkel szépen ki lehet mutatni, hogy az összezsúfolódott egyedekben megnő az agresszivitás, és egy idő után szépen elkezdik kiirtani egymást. Hogy csökkenjen a populáció. Be vannak iktatva ilyen fránya mechanizmusok, bizony.

Mi emberek, civilizáltnak tartjuk magunkat, és nem szeretnénk felvállalni egymás kiirtását. Viszont akár felvállaljuk, akár nem, bizony megtesszük, vagy jobbik esetben csak megtennénk, ösztöneink szerint. A civilizációs szabályozások elég kifinomultak, és az esetek 99%-ában meghiúsítják az ilyen kísérleteket, és megnyugodva maradhatunk civilizáltak. Viszont ez egyben azt is eredményezi, hogy az egész (városi) civilizáció feszül az indulattól. Nagyon nehéz békés arcot látni az utcákon. Aki nem krisnás, az bizony frusztrált. Ingerültek, türelmetlenek vagyunk, így próbáljuk meg kiélni agressziónkat.

Egyesek számára viszont minden civilizációs eszköz kevés. Ők márpedig randalíroznak. Összetörik azt, amit érnek, megdobálják azt, aki útjukat állja, felgyújtják, kifosztják azt, ami a másé. Elég valami ürügy, és máris elszabadulnak az indulatok. Az ürügy lényegtelen. Nyert a csapat, vesztett a csapat, hülye a miniszterelnök, globalizálódik a világ, hülye buzi megy szemközt a járdán, valaki kiejtette azt a szót, hogy kender, vagy fél méterrel arrébb tette a szomszéd a kerítést. Mindegy.

Azt gondolom, ezek az indulatok alapjában véve fékezhetetlenek. Mindig is súlyos áldozatokat fog követelni a rendfenntartó szervektől, hogy ne az ártatlanok essenek áldozatul. Egyre súlyosabb áldozatokat, mert egyre urbanizálódik a világ. De nem csak a rendfenntartókat érinti a súlyosan agresszív emberek viselkedése: mindenkiben hatványozza a feszültséget, amikor ilyet lát. Ezeket az indulatokat valahol máshol kéne lecsapolni.

Régen volt olyan, hogy úri párbaj. Betiltották, mert nem volt jó. Nem volt jó, mert társadalmi kötelezettség társult hozzá. Szégyenben maradt, aki nem állt ki, ezért olyanok is leölették magukat, akik még szerettek volna élni. A párbaj abban a formájában tényleg káros volt.

Viszont ha megfosztjuk a társadalmi elvárástól, mindjárt más a helyzet. Nézzük, mi marad.

Kiáll két ember egymással szemben, akik megegyeznek abban, hogy meg akarnak mérkőzni egymással. Életre-halálra, vagy ameddig egyik föl nem adja. Ezt szabad akaratukból teszik. Mi a gond? Az, hogy emberölés? És a katonák? Azok miért ölhetnek másik katonát büntetlenül? Mert két államot képviselnek? És két ember önálló akarata miért kevesebb?

Szerintem nem kevesebb. Ha mindkét fél szabad akaratából vállalja azt a kockázatot, hogy ő is meghalhat, akkor az nem feltétlenül emberölés. Csak azt kell hozzá biztosítani, hogy tényleg, de tuti akarja a dolgot. Mondjuk úgy, hogy szervezett keretek között megy a dolog, vizsgálják az épelméjűséget, a tiszta fejet, kérnek mellé (hasonlóan ép és tiszta) tanút/segédet. Lehet kérni gondolkodási időt is, végig lehet vele nézetni, ahogy az előző pár szétkeni egymás agyvelejét a padlón. Ha ezután is akarja, hát nosza.

Fontos, hogy a helyszín zárt legyen, és ütésálló. Nem a berendezést veritek szét, nem a járókelőket veritek szét, nem is a rendőr fejét, hanem a sajátotokat.

Fontos, hogy nem közvetítheti média, felvétel róla nem készülhet (befolyásolásra lenne alkalmas), ezért zárt tér kell hozzá. Nem baj, felépíteni egy ilyen arénát még mindig olcsóbb, mint havonta milliárdokat költeni rohamrendőrségre, és a köztereink újjáépítésére.

Kár, hogy olyan kurvára civilizáltak vagyunk, hogy ilyet nem lehet. 

Még nincs hozzászólás

Na most szólj hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.