« Ki vagyok szelektálva   Még drótok. »

2007. október 13.

Drótok. Sok drótok.
16:17 | elmélet

Szeretek olyan dolgokról agyalni, amikről alapjában véve gőzöm sincs.

Igen, lehet azon elmélkedni, hogy a 10 milliárd agysejtünk hány állapotot vehet fel, és azoknak az állapotoknak száma hány nullával írható le (kb. egymilliárd). Lehet komoly szemléltetéseket csinálni, hogy a világegyetemben kb. hány elemi részecske van, és a szörnyülködő hallgatóság előtt demonstrálni, hogy ha a mi világegyetemünk csak egyetlen elemi részecskéje egy másik világegyetemnek, akkor is kifér egy méretes kockás papírra a másik, befoglaló univerzum részecskéinek a száma, tízes számrendszerben, míg ehhez képest az agyunk lehetséges állapotainak száma ugyebár.

Ez mind szép és jó, de nem változtat azon a tényen, hogy ezt egy gigabájtos memóriakártya is tudja. Rádásul az agyunk összevissza drótozza önmagát, és nem hajlandó, csak a lehetséges állapotainak egy elenyésző töredékét fölvenni. De mi van, ha nem itt a lényeg?

Régóta piszkálja a csőröm, hogy a minden bugyuta sci-fiben megtalálható memória-kivetítássel valójában mi a baj. Azon kívül, hogy az agy nyilván nem pixelben gondolkodik, folyamatosan az a benyomás bizserget, hogy valójában nincs is az a síkbeli kép, amit konvertálni lehetne. Nincs semmi megfogható. Aztán ott vannak az emlékek. Nem tudjuk rendesen felidézni, nem tudjuk kimerevíteni. Egy pillanatra ott van, de huss, már el is tűnik. Újra rá kell koncentrálni. A régen látott kedves arcát mindennél jobban szeretnénk folyamatosan magunk elé idézni, de az sem megy. Mintha egy megállíthatatlan vonaton ülnénk, és csak annyit tudnánk elintézni, hogy minél gyakrabban útba ejtse az állomást, ahol integethetünk annak az arcnak. Nem tudunk szagokat, érzeteket, és egyáltalán semmit tartósan felidézni.

Hol a hiba?

Az előbb vetettem egy pillantást a zindex aktuális hatásvadász vezércikkére, majd ledőltem egy kicsit pihenni. Az agyam ereszkedni kezdett szépen a görög ábécé mentén, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, kihalt helyeket sikerült útba ejteni.

Mi van, ha maga a gondolat nem az agy egy állapota?

Mi van, ha maga az aktuális állapot nem mond el semmit abból, hogy valójában mit érzünk? Mi van, ha a gondolat valójában az agy egy mozdulata? Mi van, ha csak két állapot közötti átmenet során vagyunk képesek gondolni bármire is?

Hmm, érdekes feltevés, mondhatjuk. Nem bonyolítja meg túlságosan az életünket, csak annyi változik, hogy akkor nem egy állapotot kell lementeni, hanem kettőt, és kész. Sőt, még az is lehet, hogy arra sincs szükség, mert ha ki tudjuk következtetni az előző állapotból az utána következőt (és hát miért ne), akkor már vissza is térhetünk a jól bevált állapotmentés-elmélethez. Ez még csak ugyanannak a dolognak a variálása. Amitől viszont egyből kipattant a szemem, és kiugrottam az ágyból, az az volt, hogy eszembe jutott: nincs rendszerbusz. Nincs órajel, nem lehet megállítani, és azt mondani minden agysejtnek, hogy ácsi, időkérés, most csinálunk egy gyors közvéleménykutatást, mielőtt mindenki megy tovább a dolgára.

Nyilván az agysejtek ritmusa valamilyen szinten összehangolódik. Egymást ingerlik, nem is lehetne ez másképp. De azt is tudjuk, hogy az agyi ingerület csigalassú egy számítógépes órajelhez képest. Bizonyos értelemben baromi sok idő telik el, míg a koponyaüreg két széle között ide-oda kóvályognak az ingerületek. És mielőtt okosnak hinnéd magad, és közbevágnál, hogy akkor sincs gond, mert az állapotmentés az ilyen köztes állapotokat is mentheti, közlöm a rossz hírt.

Nem az a bibi, hogy egy tetszőleges időpillanatban nem állíthatóak tornasorba az agysejtek, hanem az, hogy maga a gondolat nem fogható meg időben. Nem tudjuk, pontosan mely agysejtek vesznek benne részt (üdvözöljük Napóleont és a női agyat), és nem tudjuk, mikor.

Egyébként meg sok sikert kívánok az agy állapot-mentéséhez. Csak ennyit szerettem volna elmondani.

Még nincs hozzászólás

Na most szólj hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.