(Konyhában, kávéscsomag kibontása közben is lehet okosakat gondolni, valamint ha nem akadémiai tagok az olvasóid, akkor ne szivasd őket nyolc képernyőnyi bejegyzéssel.)
Tehát, folytatom. Mi van, ha a gondolat mozdulata nem abszolút? Mi van, ha nem az számít, hogy honnan, hová tart az agy, hanem csak az, hogy merre? Ha a gondolat csak az agysejtek mozdulatainak összetett vektora? Időben eltolt, ágabogas, összetett vektora? Hmmm?
Na ezt mentsétek le.
Innentől érdekes következtetéseket lehet levonni. Például azt, hogy a mesterséges intelligencia a büdös életben nem fog hasonlítani az emberire. Mesterségesen növeszteni új agyat, azt lehet hogy fogunk egyszer, de modellezni a működését nem valószínű.
Valószínűleg nagyon sok időre, ha nem örökre el lehet napolni az egyik legfőbb félelmünket a jövővel kapcsolatban. Nem leszünk behelyettesíthetőek. Nem fognak a gépek kiváltani minket.
A humán interfészeknek sem jósolok fényes jövőt. Az a szegény beültetett csip stimulálhatja az agyat. Brilliáns segédeszköz lehet. Mint egy új, sokkal hatékonyabb érzékszerv. De csak ennyi. Köze nem lehet az agy működéséhez központjához, vagyis magukhoz a gondolatokhoz.
(Végülis nem lett olyan hosszú. Mindegy, most már marad külön.)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.