« Kettős látás, egyes mérce   Megint jőnek, képet mutatnak »

2007. október 18.

Az egyházak támogatásáról
20:26 | vélemény

Semmi bajom a vallásos emberekkel. Sőt, irigylem őket. Bár magam is hiszek, képtelen vagyok ezt olyan mederbe terelni, mely életemet irányítaná, így marad nekem az istenhívő ateista címke.

Más a helyzet az egyházakkal, legfőképpen a keresztény egyházzal. A keresztény valláshoz elég a Biblia, sőt, ha szigorúan vesszük, a tízparancsolat. Ehhez képest ott van egy pöffeszkedő, hatalommániás, arrogáns szervezet, amely megtestesíti a szent könyvben leírt összes bűnt. Ha létezik Pokol, a keresztény papok a legalsó bugyorban fognak főni.

Nem mondhatom meg irigyelt embertársaimnak, hogy hagyatkozzanak magukra. Hogy hagyják a picsába az álszent papokat. Ők úgy döntöttek, hogy erre szükségük van. Igénylik azt a szolgáltatást, amit az egyház nekik nyújt.

Most induljunk ki a jóhiszemű verzióból, miszerint az egyház minden fillér támogatást a híveknek nyújtott "szolgáltatásokra" költ. Tehát azok az adóforintok, amiket az egyházaknak az állam odatámogat, a hívők céljait szolgálják.

Irigylem vallásos embertársaimat, de nem gondolom, hogy különbek nálam, nincs miért hát jutalmazni őket. Azt sem gondolom, hogy hátrányosabb helyzetűek nálam, nincs miért hát segélyezni őket. Nem látom okát, hogy plusz támogatást kapjanak, hozzám képest.

Az egyház által nyújtott szolgáltatás maximálisan fakultatív. Ha uszodába viszem a gyereket, jegyet veszek neki. Az állatkertben is. Nem mondhatom, hogy ez az ő javát szolgálja, tessék nekem ingyen szolgáltatni, és éljen támogatásból az elefánt meg az úszómester.

Az egyházak állami támogatása diszkriminatív, és mint ilyen, megszüntetendő.

Csak abból a pénzből kellene, hogy éljenek, amit a hívek nekik összedobnak. És erre nem szabad, hogy plusz keret legyen meghatározva ahhoz képest, ami bármilyen egyéb, jótékonysági célú adomány számára definiálva van. Tehát akárhány százalékot is ajánlhatunk fel a civil szervezeteknek, csak azt lenne szabad, hogy egyháznak adja, aki úgy dönt.

Természetesen ez nem vonatkozik azokra az esetekre, amikor az egyház keretei között állami feladatokat látnak el. Oktatás, gyógyítás természetesen kvóta-alapú állami finanszírozást érdemel. Bár a magam részéről rövidre fognám a gyeplőt. Szigorú ellenőrzésekkel akadályoznám meg, hogy a támogatott szolgáltatások köntösében saját pecsenyéjüket sütögessék.

Kedvenc példám erre a csodálatos egyházi műemlékek sora. Sír az egyház, mert drága a Bazilika felújítása? Hmmm. Övé a Bazilika, vagy nem? Ha azzal akar pöffeszkedni, hogy neki ilyenje van, akkor gyűjtsön össze hozzá elég pénzt, és újítsa fel. Vagy, ha erre képtelen, akkor mondjon le róla. Majd fenntartja az állam, és lehet engedélyt kérni, bérleti díjat fizetni, ha misézni akarnak benne.

Még nincs hozzászólás

Na most szólj hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.