Bruno Ganz zseniális színész. Elképesztő precizitással képes a legapróbb árnyalatokat is megjeleníteni. A figura viselkedését behatóan tanulmányozhatta a filmhez, mert folyton az az érzésem, hogy ezek a mozdulatok ismerősek valahonnan. Ki is volt az, aki a dokumentum-filmeken így hadonászva-köpködve-üvöltve szónokolt? Ja igen, Hitler.
Megrázó erejű a Ganz által megjelenített megtört diktátor. Egyetlen, apró dolog hibádzik: a mosolygó ráncok a szeme sarkában.
Bruno Ganz szerintem nagyon jó ember. Lénye a derű, és mivel már nem fiatal, ez nyomot hagyott az arcán. Ezért sajnos mégsem hiszem el neki, hogy Hitler ilyen volt.
Márpedig.
Száz filmet csináltak már a háború szörnyűségeiről. Mit százat, ezeret. Azt sem gondoljuk, hogy Berlin eleste karneváli körmenet lett volna. A náci gondolkodás irtózatos oldalait is bemutatták már jópárszor. Az egyetlen, amitől ez a film érdekes lehet az, hogy milyen volt Hitler. Tekintettel, hogy ez volt eddig a tabutéma.
Szerintem nem ilyen volt.
Az rendben van, hogy miközben világratörő tervei összeomlását fokozatosan megéli, szép lassan maga is összeomlik, és jószerével ép eszét veszti. Megtört, fáradt öregember. De tegyük fel a kérdést: hogyan jutott ide? Ilyen az az ember, aki idáig juttatta a náci Németországot? A Bukás-ban inkább azt láthatjuk, milyen lett volna Hitler, ha valaki odaülteti bábnak a németek élére.
Ez egy aranyos öreg Hitler bácsi, aki ha nem figyelünk arra, amit mond, és éppen nem üvölt, még szerethető is. A film így kerek, mert bizonyos értelemben megindokolja követői halálig tartó hűségét. A film próbál racionális lenni, de a hibát szerintem ott követi el, hogy ami akkor, ott történt, már régen kilépett a racionalitás keretei közül. A bunkerban lejátszódó események egy külső szemlélő számára valószínűleg horrorisztikusak lettek volna, minden egyes pillanatban.
Szerintem Hitler arca önmagában is horrorisztikus lehetett akkor. (Ha már korábban nem volt az, ízlés dolga.) Nem úgy kell hasonlítani Hitlerre, hogy félrenyaljuk a hajat, és odatapasztunk egy bajuszt. Van egy jelenet, amiben a diktátor hosszan ecseteli, hogy az irgalmasság még rövid időre sem szabad, hogy eluralkodjon rajtunk. Az az irgalmasság, ami odarajzolódott Bruno Ganz szeme sarkába, mindörökre. Szerintem Hitler tekintete jéghideg lehetett. A könyörtelenséget nem lehet megúszni nyom nélkül.
Azok, akik az utolsó óráiban is fanatikusan követték, már képtelenek lehettek arra, hogy ezt észrevegyék. Ezért nem biztos, hogy jó módszer a túlélők elbeszélései alapján rekonstruálni az eseményeket.
Persze lehet, hogy nincs más módszer, és soha nem fogjuk megtudni, hogy valójában milyen volt Hitler az utolsó óráiban.
Lehet, hogy jobb így nekünk.
Akárhogyan is, azok az apró nevető ráncok történelmi erejű mondanivalót hordozhatnak. Van mit magyarázni jobbra-balra. A tabutéma megnyitása nem a legjobban sikerült: szerintem hiba volt Ganz-ot választani a szerepre.
Ettől a hibától eltekintve szépen kidolgozott, kifejezetten nézhető film, erős idegzetűeknek. 8 pont neki.
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.