2007. december 28.

Oda megyünk lakni
06:04 | még nincs hozzászólás

Két fajta kép van: amit nőről készítettek, és amit nem. Most az utóbbi következik. Ági a jövő héten Ausztráliában kezd, és hát van egy helyszín. Eddig azt gondoltam, a Simcity 4 napsütötte építészeti elemei az alkotók fantáziáját dícsérik. A földhözragadtak.

Jobbra beach, balra lagúna, középen szép

Érdemes kattintani, mert a Wikipediának van belőle egy egészen picit nagyobb.

2007. december 23.

Eszkimó dekorszóló
17:50 | életképek | még nincs hozzászólás

Fölvettem a portán a kulcsokat. Félreálltam a Corsával és a Vitoval, és előrébb gurultam a Toyotával. Beálltam a Citroennel a lépcső mellé, majd amellé a Toyotával. A Vitoval mögéjük centiztem, keresztben. Beröffentettem mind a hármat, leengedtem a befelé eső ablakokat, és csutkára tekertem a fűtést. Átvedlettem játszóruhába. A Corsa hátuljából kibányásztam a nejlonokat, és felcipeltem őket a lépcsőn. Fölvittem a távtartókat és a nehezékeket is. A lépcsőről átmásztam a Citroen tetejére, és leborítottam nejlonnal a három autó közé eső légteret. Lemásztam.

Összekészítettem a Corsa ajtajaira való anyagot. Előbányásztam a hosszabbítókat, a hősugárzót, a hajszárítót. Alkohollal lemostam az ajtókat, és hajszárítóval leszárítottam. Felraktam rá az emblémákat és a feliratokat. Spatulával átsimítottam, közben hajszárítóztam. Lehúztam az applikálót, közben is hajszárítóztam. Végül még alaposan átforrósítottam, közelről.

A létrát előbányásztam a Vito hátuljából, és bekészítettem a nejlon alá. Beköltöztettem a dekorszerszámokat, a hosszabbítókat, és a dekorációt is. Lesúroltam a Citroen teljes oldalát, majd szárazra törültem. Átmértem a Toyotáról a magasságot, és bejelöltem a hosszú csíkfelirat kezdési szintjét, levetettem a kabátot, és végig rásimítottam az autóra a csíkot. Hajszárítózva végigspatuláztam, és lehúztam róla az applikálót. Rádolgoztam a felületre, és kinyomkodtam a buborékokat. Szemre aláillesztettem az e-mail címet, és rásimítottam az autóra. Hajszárítózva megspatuláztam, lehúztam az applikálóját, és rádörgöltem a felületre. Csináltam két vakjelölést a telefonszám fekete részének, és hozzápontosítottam az e-mailcím szintjéhez. Rásimítottam az autóra a telefonszámot, megspatuláztam, lehúztam az applikálóját, és rádolgoztam a felületre. A telefonszám szürke részét találomra hozzáillesztettem, rásimítottam, megspatuláztam, lehúztam, rádolgoztam. A ferde keretes szöveget találomra odabiggyesztettem, ahol hely volt. Rásimítottam az autóra, körbevágtam az ajtó-ütközőt. Megspatuláztam, lehúztam, rádolgoztam. Elővettem a nagy cégfeliratot, és csináltam rajta szintjelöléseket. Átmértem a szintjét a Toyotáról, odapasszítottam, és felsimítottam az autóra a negyedét. Lemásztam, arrébb tettem a létrát. Még három állásból felsimítottam az egészet. Végighajszárítóztam, lehúztam az applikálóját, alaposan meghajszárítóztam, és kinyomogattam a buborékokat. Mindezt  három létraállásból.

Leállítottam a motorokat. Fölmásztam a lépcsőn, és felhúztam a Citroen tetejére a nejlonokat, a távtartókat és a nehezékeket. Félreálltam a Vitoval. Nekitolattam létrányi távolságra a Toyotával a Citroen hátuljának, és a Vitoval szorosan a két nagy autó közötti rés mellé álltam. A Citroen tetejéről a két autó hátulja közötti rést borítottam le nejlonnal. Beindítottam a Vitot.

Összekészítettem a Vito dekorációját. Áttörültem az autó felső részét, és alkohollal lemostam a ferde keretes szöveg helyét. Hajszárítóval leszárítottam a felületeket. A ferde keretes szöveget találomra elhelyeztem, és belesimítottam a hajlatba. Gondosan áthajszárítóztam. Óvatosan lehúztam az applikálót, és a gyűrött betűket felforrósítva kiegyengettem. Rádolgoztam a felületre az egészet, és kinyomogattam a buborékokat. Előkerestem a nyomatot, és szemre odapasszítottam a cégfelirat egyik felét. Felsimítottam, áthajszárítóztam, lehúztam az applikálóját, és nagyon gondosan átmelegítve, rádolgoztam a felületre. A cégfelirat másik felét szemre hozzáillesztve, rásimítottam az autóra. Áthajszárítóztam, lehúztam az applikálót, és beledolgoztam a felületbe. A csíkfelirat egyik felét szemre a cégfelirathoz igazítottam, és rásimítottam az autóra. Áthajszárítóztam, lehúztam az applikálót, és átforrósítva dolgoztam rá a felületre. A csík másik felét szemre az előző síkjához igazítva, rásimítottam az autóra. Áthajszárítóztam, lehúztam róla az applikálót, és rádolgoztam a felületre. Az e-mailcímet szemre igazítottam a csíkhoz, és a szilikonos papírt előre levéve, egyben tettem oda. Ráspatuláztam, meghajszárítóztam, lehúztam az applikálót, és felforrósítva beledolgoztam a felületbe. A telefonszámot is előre levettem, és egyben passzítottam az előzőekhez. Megspatuláztam, lehúztam, felforrósítottam, rádolgoztam.

Beköltöztettem a hosszabbítókat, a dekorszerszámokat és a dekorációt a nejlon alá. Lesúroltam a két autó hátuljának a fölső részét, majd Clinnel áttörültem. Rájelöltem a Toyotára a telephelylistát, és óvatosan rásimítottam. Megspatuláztam, és lehúztam az applikálóját. Szemre ráillesztettem a Citroenre az embléma tetejét, és ujjal rányomkodtam. Hozzápasszítottam az alsó felét, és rásimítottam. Spatulázás után lehúztam az applikálót. A feliratot hozzápasszítottam az emblémához, rásimítottam, megspatuláztam, lehúztam. Arrébb tettem a létrát. Nagyon óvatosan rásimítottam a Toyotára az embléma felső felét. Az alsó felét hozzáillesztettem, rásimítottam az autóra, lehúztam az applikálóját, és beledörgöltem a felületbe. A feliratot szemre tettem oda. Rásimítottam, lehúztam az applikálót, megdörgöltem. A Citroen hátuljára szemre illesztettem a telephelyek szövegét. Rásimítottam, megdörgöltem, és lehúztam az applikálót.

Félreálltam a Vitoval, hagytam járni. A dekorszerszámokat, hosszabbítókat, hősugárzót, hajszárítót berámoltam a Corsába. Föltekertem a nagy autók ablakait, és bezártam őket. Beraktam a kulcsokat a Corsába, és azt is bezártam. A Vitóval kiszaladtam a Baumaxba. Visszafelé leparkoltam elöl a helyén, kiszedtem belőle rongyokat, teát, és bezártam. Visszabattyogtam a többi autóhoz. Lehordtam a lépcsőn a nehezékeket, leeresztettem a nejlont, ledobáltam a távtartókat. A nejlonokat összehajtogatva betettem a Corsa hátuljába. A Toyotával beálltam az alvóhelyére. A létrát betettem a Citroen rakterébe, és azzal is beálltam a helyére. Leellenőriztem, hogy nem hagyok-e bennük semmit, és bezártam őket. Összeszedtem a dekorhulladékot, és beraktam egy dobozba. A Corsával előregurultam a helyére. Átöltöztem, a cuccom egyik felét összekészítettem táskába, és bezártam az autót. A kulcsokat leadtam a portán.

Elfáradtál? Egy kicsit én is.

Ahhoz képest, hogy a mínuszban felrakás milyen ultra-szopásnak ígérkezett, kilenctől négyig, megállás nélkül, komótosan, de feltartóztathatatlanul törtem a célom felé. Nem lett ferde semmi, nem csináltam semmi kárt, és nem csináltam semmit feleslegesen. És most kész van!

Az alkotó pihen.

Anatómiai csoda
05:28 | reklám | vélemény | még nincs hozzászólás
- Apu, hogy fér bele egy kislányba egy egész ország?
- Nem tudom, kisfiam, de biztos jó tág lehet neki.

2007. december 20.

Kitömött hóember
12:16 | gépház | nosztalgia | még nincs hozzászólás

A blog olyan, mint a hóember: belülről kifele építkezik. (Figyelitek, mennyire aktuális vagyok?) Nem akarok, és nem is tudok kétszer leírni valamit. Sőt, minden írásom csak az előzőekhez képest létezhet.

Volt még a pleisztocénben egy régi blogom. Betemették az üledékes kőzetek, és hiányzik. Úgy érzem, lógnak a levegőben a szövegeim nélküle. Mivel csak foszlányok léteznek belőle az agyamban, kénytelen vagyok ezekre a foszlányokra hagyatkozni. Meg fogok próbálni felidézni dolgokat. Nem lesz ugyanaz, mitől lenne. Tessék neki egy új kategória.

2007. december 19.

Ha én amerikai lennék
20:28 | film | még nincs hozzászólás

Kitaláltam a megoldást. Készíteni kellene egy listát az amcsik számára nélkülözhetetlen lelki útravalókról, úgymint "bárki lehet belőled, csak erősen kell akarni" és "úgy vagy jó, ahogy vagy" és "a barátaid nélkül nem boldogulsz" meg a többi. Indítani kéne egy tanfolyamot, és minden 5 és 105 és közötti amerikai állampolgárt kötelezni rá, hogy hetente egyszer elvégezze. A tanfolyam végén felmondásra kerülne a tananyag. Aki nem tudja, helyben főbelőnék, hogy a következő tanfolyamig hátralévő napokon se károsítsa a bolygó légkörét. Ha ezt sikerülne megcsinálni, akkor talán, hangsúlyozom, talán lenne esély arra, hogy ne minden istenverte amcsi filmben ezeket kelljen magunkhoz vennünk.

Sajnos semmiféle marketing-gépezet nem mutat hajlandóságot arra, hogy a hagyományos, európai értelemben vett földlakók számára értékelhető mondanivalóval is rendelkező filmeket bármilyen szinten elkülönítse az éhező amcsilélek napi betevőjétől. Így aztán teljes gázzal nyomatták nálunk is a Verdák-at. Pedig.

Próbálok finoman fogalmazni, mert bizonyos dolgokról szót ejteni is égő. Azt gondolom, egy gyermek fantázia-világa gazdag. Elképzeli, hogy ő autó, repülő, űrrakéta, szitakötő, körtefa, oroszlán. Aztán elkezd vele játszani, és addig fogja érdekelni a téma, amíg nem ütközik korlátba. Habozás nélkül továbblép, és átvált olyanra, ami kardot bír a kezébe fogni, amikor kardozni akar. Példát vehetnének róla a felnőttek.

Azt gondolom, hogy egy olyan világnak a realitását erőltetni, amiben minden mozgó élőlény autó, beteges. A gyerek kezet rajzolna az autónak, a felnőtt ehhez túl hülye. Sajnos ez a hülyeség vonul végig a Verdák-on.

Sírok, amikor látom, mire pazarolják a drága erőforrásaikat. Teljesen élethűen megmodellezve fél Nevada állam, uramisten. Ami persze nem érdekelne, ha ez csak háttér lenne, és közben ömlenének a poénok, ahogy egy rendes pixaros műben illik. De nem ömlenek, az idő jelentős részében azt kellene élvezni, hogy mennyire ügyesek ezek a fiúk, hogy meg bírták modellezni azt, amit élőben egy darab kézikamerával leforgatok. A Verdák az öncélúság netovábbja.

Ez egymás után két pikk-szar volt, akárhogy is nézem. 6/10, dettó.

Szájbarágós
20:21 | film | még nincs hozzászólás

Gondoltam, ha a Hihetetlen család ennyire frenetikusan tetszett, kivételt teszek a következő Pixar-alkotással, averzióim ellenére. Hát, nem mondom, hogy kár volt, de... A filmeseknél nincs olyan, hogy stúdióimázs ápolása? Nem lehet azt mondani, hogy oké srácok, erre most ráköltöttünk 50 milliót, és igaz, hogy 100-at hozna vissza, de 200 milliós kárt tenne az imázsunkban, úgyhogy inkább menjen a kukába?

A L'ecsó-ról beszélek.

Folyamatosan olyan érzésem volt, mintha a Disney hátsó helyiségeiben mesterségesen életben tartott őslények kívánságműsorát látnám. Igen, csak ők akarhatták, hogy 80 patkány sürögjön egyszerre a konyhában, mert az már a Hófehérkénél is bejött. Mennyire vicces, és mekkora nagy durranás, ugyebár, szerintük. És a történet? A Ben Hur készítői anno egyszer már elvetették, elavultságára hivatkozva. A Gundelről álmodozó patkány pont a Gundelnél köt ki, "véletlenül", a kisinasról meg "véletlenül" kiderül, hogy herceg? Jaj ne. Tölteléknek meg Tom és Jerry-s kergetőzések, mert ugye az se volt még? (Óvatosan elsomfordálok egy kínálkozó szóvicc mellett.)

Az animátorok persze nem felejtették el a dolgukat, némely jelenetek lélegzetelállítóak, egyes figurák is el vannak találva, de a végcél, könyörgöm, a végcél. Nem lehet, még egyszer mondom, nem lehet megúszni a filmkészítést film készítése nélkül. Leszeded a hihetetlen hangulatokat, a hihetetlen karaktereket, a hihetetlen poénokat a Hihetetlen családról, és mi marad? Egy sztori. Egy jó alapsztori, egy filmhez. Leszeded a L'ecsóról a... kidolgozott részleteket, és mi marad? Egy régimódi sztori. Ez egy ásatag film. A legkorszerűbb technikai megoldások a legelavultabb dramaturgiával párosítva. Zaporozsec metálfénnyel.

Nem mondom, hogy nem lehetnek az "old school"-nak hívei, de miért pont ők igényelnék a még több szőrszálat a még több patkány testén még alaposabban meganimálva? Nem, ez zsákutca. A rajzfilm ne akarja utánozni a valóságot.

Egy füst alatt leellenőriztem, hogy nem lettem-e Pixar-elfogult. Jelentem: nem. 6/10 az, bazony.

2007. december 18.

Ez a család... ez hihetetlen
10:19 | film | még nincs hozzászólás

Vajon miért sajnálják le a kritikusok a Hihetetlen család-ot? Mert egy a sorban a Pixar művei között? Mert nem szerkesztették egy dimenzióval tágasabban, mint az előzőt? Nade kérem.

Hány fajta rajzfilm van? Van a klasszikus-dizníses, izeg-mozog mindene, poénkodik elejétől végéig, jól mutatja, hogy az a tízezer ember, akit a végén felsorolnak, egytől-egyig meg akar dolgozni a pénzéért. Aladdin, Kis hableány, respect. Aztán van az olyan hagyományos-karcos, kevés pénzből és temérdek szellemi energiából építkező régiónk terméke, mint a Macskafogó. Állat. Aztán van a harcos-b@szós mangás, amit mi nem, de ők annál jobban szeretik. Kivéve, ha eurokonform kivitelben nyomják, mert akkor fordul a kocka, és Csihíró. Van még a tudathasadásos, ami azt hiszi magáról, hogy, és szeretnénk is, hogyha. Sajnos a végső fantáziák egyelőre végesek. Aztán van a rajzosan-háromdés, ami már nem akar úgy tenni, és ettől sokkal jobb lesz neki meg nekünk. Shrek, Némó, meg az összes pixar. Hű, de sok fajta.

Szerintem meg alapvetően két fajta rajzfilm van: jó rajzfilm és rossz rajzfilm. A Hihetetlen család pedig a jobbik fajtából való.

Nekem izzadságszagú volt a Toy Story. Amikor egy ötperces etűdre futja az erőforrásokból, ne csináljunk egész estéset. Ha viszont már Irdatlan uraság karja erejével toljuk, akkor nosza. Most a közönséggel értek egyet: ez igenis a valaha volt egyik legjobb darab. A Nemo sziporkázását nem lehet felülmúlni, de ott nincsenek (nem is lehetnek) olyan karakter kreációk, mint például Edna "E" Mode.

Edna + Helen

Apropó, Edna. Szerintem egyes jeleneteket előjátszanak. Nem hiszem el, hogy ilyen vérbő karaktereket csak úgy meg lehet rajzolni. Próbálgatjuk a mozdulatot, és hoppá, most lesz az? Ja, a Toy Story volt ilyen. Itt viszont hiányoznak nevek a stáblistáról. Edna Mode, hangja xy (na ki?), animátorai zssss, oké. És színésze? Nem ér ám second assistant animation character development coordinator titulusok mögé rejteni. Az ő mozgását, az ő gesztusait nézzük, halló. Violet szintúgy. Aki már látott szégyellős kamaszlányt, érezheti, hogy azok a szinte láthatatlan, apró fejmozdulatok ott vannak.

A Hihetetlen család nem akar még részletesebb, még valósághűbb lenni, mint az előző. Hangulatokkal dolgozik. Ott kattan be végleg a folyam, amikor jönnek az "archív" felvételek a bírósági tárgyalás környékén. De nem ez az egyetlen ilyen rész. Bocs, nem bírom ki.

SPOILER BE

Amikor Irdatlan kiszáll az autójából, kiszalad a lába a gördeszkára lépve, és szétmarkolja a kocsitetőt... fölemeli az autót mérgében, és meglátja a gyereket... pukk, a rágó. Na az kész. Na meg amikor Edna azonosítja magát, és a szipka szárával üti be a kódot. Na az ilyeneknél le kéne állítani a filmet, hogy az ember kiröhögje magát. Amikor meg Helen egyszerre három ajtóba szorul be a bázison, akkor érzem, hogy kihozzák a szituból, amit lehet.

SPOLER KI

De ezek csak a tömény csúcsjelenetek. Folyamatosan pereg a néznivaló. Van sztori, van hangulat, nagyon vannak karakterek, szóval igazi, vérbő filmet látunk.

Még vacillálok... ez eddig legalább 9,5 pont. Najó, Helen balkonos feneke és Holly Hunter hangja ráteszi a maradékot. Egye fene, kinyitom neki a tízeskosarat.

Csókmasni
10:10 | film | még nincs hozzászólás
Ez sokkal hitelesebben mutatott őrajta, mint őrajta. Érdekes módon neki viszont még jól is állt.

2007. december 15.

Az ügynökség halála
06:25 | film | még nincs hozzászólás

Ellentmondásos film a Glengarry Glen Ross.

A tippet "természetesen" aeonflux listájából bányásztam. Bár nem olvastam, de becsületemre legyen mondva, előbb hangjátékként tettem magamévá.

A téma ugyebár húsbavágó. Fogyasztói társadalomban amikor nem erről beszélünk, akkor folyamatosan mellébeszélünk. Tehát rühellünk beszélni róla. Valószínűleg senki nem néz kényelmesen egy ilyen filmet. "Folyton csak a meló" (na, miből idéztem?). Tehát a darab témája komoly, nagyon komoly.
Mégis van egy olyan érzésem, hogy az "én is akarok olyan híres lenni, mint Arthur Miller" effektus bejátszott. Lehet, hogy innen ajrópából túl messziről nézzük a szituációkat, de valami ismerősnek tűnik. Ismerős a pénzcsinálás könyörtelenségének a szaga.

A film a maga módján egyedülálló. Ennyi ilyen kaliberű színész Oscar-gálákon sincs mindig jelen. Csak vakarom a fejem, hogy hogy sikerült őket ilyen szépen összeterelni. Míves, súlyos alakításokat hoznak, pont ahogy elvárjuk. És mégis ott a mégis. Azt érzem, hogy a súlyos egyéniségektől fülledtek lesznek a jelenetek. Túl tömör, túlságosan kőből van minden. Mintha semmi nem történhetne másképp, és ez zavar, tekintettel, hogy nem a Tízparancsolatot filmesítették meg. A párbeszédeknél például megfigyelhető, hogy a félszavas riposztok is helyet követelnek maguknak, és nem hagyják magukat sodorni.

Al Pacino, mint egyes számú név pedig önmagában is egy dilemma. Pont úgy billeg a ripacskodás és a brillírozás határán, ahogy más filmjeiben szokott, és a szem-meresztgetése is éppolyan idegesítő tud lenni.

Tehát azt szeretném mondani, hogy nekem a Glengarry Glen Ross vagy tetszett, vagy nem, és vagy hat pontot adok rá, vagy kilencet. 

2007. december 13.

Gondolatbűnök
03:06 | film | még nincs hozzászólás

Most ért véget a csigakettesen a film. Eredeti címe Thoughtcrimes, és csodák csodája nem úgy ferdítették, hogy a halál csapdájában, vagy a csapda hálójában, vagy valami hasonlóan "kreatív" magyarítás. Gondolati bűnök, nem is rossz cím. A nézése közben van is alkalmunk, mert benne van ő,

Navi Rawat

valamint ő.

Jocelyn Seagrave

Szerintem nem a kövér szőrös pacák az egyedüli, aki elképzel velük helyzeteket.

Nem értem a filmeseket. Vajon ezek a tünemények miért nem megagiga sztárok? Tökéletesen néznek ki, és tökéletes színésznők. Ehhez képest elássák őket ilyen-olyan sorozatokban, és még a nevük se ismerős. Alyssa Milano után Jocelynnek vannak a legszebb szemei a világon, de ezt az egy értékelhető képet leltem fel róla.

Egyébként a film is igen tisztességes munka. Megcsinálja, amit eltervezett. Nyolc pont, simán.

2007. december 11.

A maestro jobb és bal keze
18:19 | zene | még nincs hozzászólás
Megdöbbentő, hogy míg Verdi Requiemjét a zeneirodalom egyik legnagyszerűbb művének tartom, a Quattro Pezzi Sacri úgy hangzik számomra, mintha Jerry Goldsmith készített volna kísérőzenét egy vallásos témájú filmhez, Verdi stílusában.
Teniszezni is tudnak
04:14 | sport | még nincs hozzászólás

Az este őt győzte le a mi Ágink:

Ana Ivanovic

Szávay-drukkolás ide meg oda, azért el kell ismerni, hogy ami szép, az szép. És még teniszezni is tud, nem kicsit: épp negyedik a világranglistán. És bár csak egy gála volt tegnap, de komolyan küzdöttek a lányok. Nem kis fegyvertény Ágitól Ivanovic legyőzése. Gratula Ági!

2007. december 10.

Kiszeretés
20:19 | gépház | még nincs hozzászólás

Egészen a közelmúltig általam ismeretlen okból a Google Images imádta a blogomat. Ha feltettem egy 10x10 pixeles képet, aminek a szövegkörnyezetében szerepelt bárkinek a neve, akiről érdemes képet nézegetni, a gugli az én blogom képét tolta oda a keresgélők orra alá a legelső helyen. Kész kínszenvedés volt a statgép kicsit idétlen adataiból kiszűrni a valódi találatokat, vagyis azokat, akik keresési találat és mások ide mutató linkje nélkül, őszinte és jól megfontolt kíváncsiságból idejöttek. Vagyis azokat, akik vélhetően a valódi olvasóim.

Most ez megváltozott. Látszólag drámai módon visszaesett a forgalom, pedig nem történt más, mint hogy eltűnt az a napi 200 felesleges találat. Hál' istennek.

(Mellesleg, és ez már nem tartozik szorosan ide, de nem nyitok neki új bejegyzést, szóval ma találkoztam egy olyannal, hogy valaki egy számomra ismeretlen címről, ráadásul .bs domain alól ide linkelt. Mit csinál ilyenkor az öntudatos blogtulajdonos? Megnyitja. Mit talál ott? Javascript végtelen ciklust, ami ActiveX formában keyloggert akar telepíteni a gépemre. Ügyes.)

A (könyv)reklám ereje
13:24 | életképek | még nincs hozzászólás
Tegnap jártomban-keltemben volt szerencsém látni vagy 20 könyvplakátot, amit a karácsonyi láz hevében az arcomba toltak. Könyvválasztás tekintetében azt hiszem, igen jó közelítés, hogy bármit, csak olyat ne, amit reklámoznak.

2007. december 9.

Sarokban meghúzódási kísérlet: eredménytelen
23:58 | életképek | még nincs hozzászólás

Az milyen már, amikor a Szávay Ági Fanklub alakuló ülésén azon kapod magadat, hogy az általad a verseskötetbe be se küldött, túl sokra nem tartott, nyúlfarknyi versedet Tahi Tóth László szavalja? És ha ez nem volna elég, még valaki meg is zenésíti???

Remélem, senki nem figyelte akkor a fejemet, vagy ha igen, nem vont le messzemenő következtetéseket. 

Fogkefe-amortizáció
01:55 | elmélet | még nincs hozzászólás

Péter barátommal tegnap elbeszélgettünk a fogkefecserélés szükségességéről. Utána elgondolkodtam rajta kicsit.

A fogmosás olyan, mint az autóvezetés. Van mondjuk egy új Audi, benne ABS, kipörgésgátló, követőradar, meg egyéb nyalánkságok, szóval az összes létező aktív biztonsági berendezés. Meg van mondjuk egy negyven éves Trabant. Melyikkel tudok biztonságosan közlekedni?

A válasz az, hogy mindkettővel. Én vezetem az autót, és ha nem vagyok képes úgy haladni, ahogyan a körülmények megkövetelik, akkor életveszélyes vagyok, Audival is. (Vagy azzal pláne.) Amíg én irányítok, és jól csinálom, addig az eredmény csak tőlem függ.

Rájöttem, hogy érzésre mosok fogat. Addig mosom, amíg nem érzem, hogy tiszta. És igen, ezt meg tudom csinálni egy vadiúj fogkefével is, és egy régivel is.

Mi is megy egészen pontosan tönkre egy fogkefében? Ezt nagyon jó lenne, ha megfogalmaznák a fogkefegyártók, miközben arról érvelnek, hogy naponta négyszer kell fogkefét cserélni.

Van neki a műanyag része, meg van a szőre. A nyél csak nem megy tönkre. Biztos akkor a szőr. De hát egy ősrégi fogkefének is van szőre! Puhább, mint az új kefe szőre, ezt leginkább akkor veszem észre, amikor csere után ugyanazzal az erővel kezdek el fogat mosni, és majd' feltépi az ínyemet. (Mert igen, az erőt is hozzá igazítom a kefe állapotához.)

Aztán van az, hogy a kefe szélén félrehajlanak a szőrök. Van neki mondjuk 600 szőre, abból félrehajlik mondjuk 100. Mondjuk, hogy az a 100 használhatatlan. Marad egy 500 szőrűnek megfelelő fejű fogkefe. Lehet egy 500 szőrű fogkefével fogat mosni? Szerintem igen. Vannak kisebb fejűek, amelyeknek alapban csak 400 szőrük van.

Van még az a lehetőség, hogy a szőr vége megy tönkre. Nem lesz már olyan ultra-fogmosásra-kihegyezett, amilyen gyárilag volt. Hát, én nézegettem, de semmi különöset nem látok rajta. Műanyagból van a sörte, azt elnyesik géppel, olyan lesz, amilyen, és rohadtul olyan is marad. Azt ugyan nem koptatja el a fogam.

Szerintem ez is pont olyan, mint a csokireklámban, amikor egyszerre egy fél táblát töm a szájába a jó nő. Szorgos gyakorlással kellene elsajátítanom azt a magatartást, ami a sűrű fogyasztáshoz vezet. Hát én meg nem fogom, bee.

2007. december 8.

A csillagok távolsága
01:13 | film | nők | még nincs hozzászólás

Föltette a kérdést aeonflux odaát: ki tudnám-e választani a felsorolásból a 3 legszebbet? Há' hó' há' pe', vágtam rá. Aztán elgondolkodtam.

Mi is az, hogy legszebb? A legtökéletesebb? Leghibátlanabb? Aligha. A tökéletesség hideg, távoli. Azzal nem tudunk mit kezdeni. Kell, hogy valami fogást gyakorolhassunk rajta. Egy icipici tökéletlenség. Vagy embere válogatja, talán egy jókora nagy tökéletlenség. Egy pont nekem való tökéletlenség. Egy olyan tökéletlenség, amitől azt érezhetem, hogy egy picit közelebb áll a világon hozzám, mint bármi máshoz. Ugye ez a csillagokra nem igaz, mert azok kurvára egyforma messze vannak tőlünk. Vagyis az a kérdés, melyik csillag hogyan hagyja magát lehozni az égről.

Valójában a tökéletesség és a tökéletlenség éppen nekünk való arányát keressük. Jó, de amikor szavazok, akkor azt kattintsam be, amelyik nekem, vagy azt amelyik szerintem mindenkinek a leginkább?

Ha az abszolút tökéletességet nézném, akkor leginkább egy Marylin Monroe, Monica Bellucci, Jessica Alba hármas jönne ki. Ha azt, amelyik szerethető, akkor pedig talán Isabella Rossellini, Juliette Binoche, Piper Perabo. (Nem mondhatjátok, hogy finnyás vagyok az évjáratokra.) 

2007. december 6.

Má' megint sok volt a szöveg egyvégtében
20:44 | nők | még nincs hozzászólás
A felhők mögül bújuk ki a nap, ugye érzitek?
A csattanó az elején
20:29 | film | még nincs hozzászólás

Nem szoktam spoilerkedni, most viszont fogok, elnézést.

A Disturbia című film összességében nem nagyon üti meg azt a mércét, amiért tollat ragadjak.

SPOILER BE

Nem úgy az első 5 percben megejtett baleset. Nem is emlékszem, hogy valaha láttam volna hihető balesetet, ahol ne az lett volna, hogy mindenki kötelezően belerohan az elébe kerülő akadálynak. Ez viszont tökéletes. Pont ilyen egy baleset. Pszichikailag ilyen.

Kell hozzá az ámokfutó, ami megelőzi őket, és eltakarja előlük az utat. Kell hozzá a srác, aki láthatóan rutintalan. Kell hozzá, hogy az ámokfutó is csak az utolsó pillanatban kerülje ki a lerobbant járművet. És kell hozzá, hogy beszélgessenek közben. Ez mind kell hozzá.

Pont úgy altatja el a rendező az én figyelmemet is, ahogy a srác figyelme lankad a volánnál. Pont olyan meglepetésként érnek az események, ahogy a vezetőt. Kalapot ermelek.

SPOILER KI

A film többi része sajnos egy sablonos megoldásokkal tűzdelt kukkolós thriller. Sarah Roemer gusztusos, de minden filmben van jó nő. David Morse egy gigász, de méltatlan neki ez a szerep.  Moss is jobb volt Trinity-nek. Á, inkább nem is pontozom.

Pixbo fotel karbantartási útmutató
19:22 | életképek | még nincs hozzászólás

Jó régen volt, amikor a fotel ülőlapját tartó csavar ijesztő reccsenés kíséretében, tüskeszerű illesztő-hegyével a fából forgácsokat kiszakítva először adta meg magát. "Kitekeredett, nahát" mondtam. Elővettem az imbuszkulcsot, jól meghúztam. A csavar idegesítően rövid idő múlva jött ki megint. Ezt párszor megismételte, mire fogtam, és jó szorosan áttekertem a fejét (barna) ragasztószalaggal. Most gyere ki, ha tudsz.

Kijött. Úgy tűnt, őserő hajtja kifelé a rendeltetési helyéről. Nem foglalkoztam vele tovább. Az ülőlap letámaszkodott három centivel alatta az átkötésre. Ott egye meg a fene, úgyse használtam rendszeresen.

Pár hete viszont beüzemeltem számítógépfotelnek. Idekészítettem magam mellé az imbuszkulcsot, hogy majd húzogatom rendszeresen. A második próbálkozás után nem tudtam meghúzni. Megforgott.

Az IKEA nem arról híres, hogy ne tudna pozdorjából is időtállót gyártani, okos tervezéssel. Az nem létezik, hogy ez tönkrement. Szétszedtem.

A szerkezet úgy néz ki dióhéjban, hogy a rétegelt lemezből meghajlított karfa-vázban van egy átmenő furat, ami a szintén rétegelt lemez ülőlapban lévő zsákfurattal néz farkasszemet. A zsákfuratba be van hajtva (-ragasztva?) egy menetes betét. Ezt kell kintről megcélozni egy menetes szárral, amin a fej (gondolom a zolcsóság kedvéért) szintén egy zsákmenetes imbuszfejű betét.

Namost.

Amikor meghúzom kintről az imbuszkulccsal, a menetes szár két vége egyszerre tekeredik a két menetbe. Ez így fasza, egészen addig, amíg jól van méretezve. De ez a szár, amit adtak kb. 4 milliméterrel rövidebb a kelleténél. Ráadásul, az imbuszfejű vége valamiért a kelleténél befogadóbb jellemű, ezért betekerésnél kelleténél gyorsabban elnyeli a szárnak azt a darabját, ami majd a másik végén hiányozni fog. Jó, hát én ezt megoldom.

Első kísérlet: egy fél menetnyin billegtetve, óvatosan próbálom betekerni a csavart. Az eredmény látszólag tökéletes, a gyakorlatban viszont kb. 4 és fél perc ülés múlva jön a reccs.

Második kísérlet. Elkezdek papírgalacsinokat tömködni a furatba, egész addig, amíg már fogóval nem bírom a kelleténél jobban beletekerni. Ezt nyomd össze, haha. 5 és fél perc múlva reccs.

Jó, akkor satu, fűrész, csiszolókorong, téemká műhely. Harmadik kísérletre (kerítésdrótból) készítettem neki egy pofás 5 mm átmérőjű, 4 mm hosszú vasdugót. Potty, bele a lukba, és meghúztam, ahogy csak az imbuszkulcs bírja.

És most fasza!

Remélem, tudtam segíteni. 

A köszörű :) másik fele
02:57 | film | még nincs hozzászólás

Sok szót nem érdemel a Terrorbolygó, mert a Halálbiztos-nál a lényeget már leírtam. De mivel a Halálbiztosról is írtam...

Érdekes, hogy Tarantino-hoz képest még Rodriguez is mennyire filmet akar csinálni. Van eleje, közepe, vége. Nahát.

Ő bezzeg nem játsza a ha akarom nesze semmi, ha akarom nem vemhes játékot. Ez itt kérem brutális. Fröcsög a zombitrutymó. És a megoldások bődületesek. Többször nyerítettem ezen, mint azon. Szóval a Terrorbolygó a jobb film. Kár, hogy a gusztustalanság nem az én műfajom. Viszont itt hagyják élni McGowant, amitől csak-csak megnyeri orhosszal a háziversenyt Rodriguez.

7+1=8.

2007. december 5.

Tarantino-fétis
13:24 | film | még nincs hozzászólás

Láb-fétis. Fenék-fétis. Autó-fétis. Zene-fétis. Kaszkadőr-fétis. Egy kicsit pompomlány-fétis. És mozi-fétis, nagyon mozi-fétis.

A barátaimnak azt szoktam mondogatni, hogy Tarantinot fegyverrel kéne filmkészítésre kényszeríteni. Hogy egyszer az életben ne ússza meg a dolgot az elképesztő stílusérzékével. Nos lehet, hogy ez nem lenne jó ötlet. Lehet, hogy kiderülne, valójában nem is tud filmet rendezni. Csak a betépett fejében kavargó képek irányítják, csalhatatlan ösztönnel. Ha egyszer az életben nem slisszolhatna el balra egy stílusos megoldással, talán kipukkadna a varázs.

Ez az alkalom nem most van. A Grindhouse-koncepció eleve csak egy stílusgyakorlat, miért pont itt nőné ki a kereteit. Már maga a felvetés is humbugos. Olcsó kivitelt mímelve akarnak nagy lóvét leakasztani. Persze annyira nem olcsó, amennyire annak mutatja magát, de annál olcsóbb, mint amekkorát... tetszik érteni.

A Tarantino módszer roppant egyszerű. Oldj meg mindent banálisan, úgy, ahogy elsőre eszedbe jut, de a kivitel legyen briliáns. Maradj mindig a határon innen. Egyensúlyozz a "túlságosan" mesgyéjén, minden tekintetben. Russel haja épp ne legyen túl hosszú, a csajnak a fenekét épp ne mutasd túl közelről. Épp ne legyen túl kihalt a város, épp ne legyen túl lepusztult a kricsmi. Minden jelenetben van 9237239 ilyen "épp", és Tarantino az egyedüli a Földön, aki ezt kordában tudja tartani.

Aztán persze amikor már kellőképp kialakult a nézőben az az émelyítő érzés, hogy amit lát az most ... vagy ..., és már tapintható a stílus-feszültség, akkor bamm, lépd át a határt, és tessék, ott egy katartikus jelenet. Ami egyébként teljesen banális lenne, ha nincs a megfelelő fölvezetés.

A Halálbiztos, a Grindhouse-dupla egyik fele (tényleg, milyen sorrendben kéne őket nézni?) egészen nézhető darab. Kár, hogy a csajok dialógusai ménkű hosszúak, bár lehet, hogy csak nekem nem jönnek be ezek a laza dumák. (Szó ami szó, a vége felé azért kezdenek belejönni.) A verdák viszont tényleg fantasztikusak. Kár, hogy egy ilyen ürügy-film szükséges, hogy hosszan nézegeshessük őket. És van pár frenetikus ötlet is. A doppler-effektusos tehénbőgésen visítottam.

Említésre méltó még a zene, ami bődületesen jól szól a film közben, és hallgathatatlanul üres, ha magában szól.

A film egyik olvasata tisztelgés a kaszkadőrök előtt. Nagyon nagy találmány Zoe Bell előléptetése a háttérből. Zseniális a csaj, iszom minden gesztusát. Végre egy nő, akinek tartása van, akinek arca van. És úgy tud nőies maradni, hogy közben olyan összeszedett, fiús a mozgása, mint egy kommandósnak. Új nőtípus jelent meg a filmvásznon. Ünnep van.

A mesterséges kópia-öregítést viszont Bódy Gábor jobban csinálta.

Zoe Bell megmenti átlagosra. 7/10. 

2007. december 4.

Nesztek szagos mozi
01:49 | film | még nincs hozzászólás

Mikor is adtam utoljára 10-est? A millió dolláros bébinek. És azelőtt? Akkor még nem volt krónika. Nem osztom sűrűn a tízeseket. Meg kell becsülni őket, hátha elfogynak. Csak egészen kivételes, kikerülhetetlen filmalkotás kaphat belőle. Mint például a Parfüm: Egy gyilkos története.

Valahol lemaradtam a Lé meg a Lolánál, szánom-bánom. Tom Tykwer elszáguldott a fejem fölött, és most kapaszkodhatok, ha nem akarok nagyon lemaradni. A Parfüm grandiózus film. Bőséges mindene. Minden, amit a filmvászon elbír, minden, amit a filmvászon megkíván, és még egy pici. Igen, az a pici.

Nem kell atomtudósnak lenni, hogy valaki egyedül rájöjjön: itt a megfilmesíthetetlent filmesítik éppen meg. Nesztek szagos mozi, heh. Nos, szagokat nem lehet filmre vinni, a szagok által kiváltott érzeteket viszont igen, és Tykwer tudja, hogy kell. Egy-két egészen éteri pillanatot éreztem csak, amikor már az ő eszközei is kevésnek bizonyultak, de ilyen színvonalú filmnél nem kritizáljuk a részleteket. Ez itt rendben van, úgy ahogy van.

A Parfüm nagyon érzéki film, és nem úgy, ahogy gondoljátok. Na jó, egy kicsit úgy is. Visszatalál ahhoz a szépségideálhoz, amit Hollywood már régesrégen elvesztett. Ezek a lányok egyszerűen szépek, vagy ha úgy jobban tetszik, egyszerűen szépek. Hamvasak, romlatlanok. Semmi mesterkéltség. Ami garantáltam eszembe jut róluk, hogy érezni akarom az illatukat. Kezdem megérteni, mit jelenthetett régen a szűziség kultusza.

Olyan mellékszereplők felett vinni a prímet, mint Hoffmann és Rickman, nem egyszerű eset. Idemásolom a nevét: Ben Whishaw. Remélem, látjuk még. Természetesen ő is rendben van, mint a többi szereplő, a táj, a díszlet, a kor, a zene. Egy ilyen színvonalú filmben ezt felesleges említeni.

És ugyan ettől fikarcnyival se lesz jobb film, de mellesleg nálam kiverte Peter Jackson kezéből a legjobb megfilmesítésért járó képzeletbeli serleget.

Eggyel kevesebb tízesem maradt.

És most megyek, és a föld alól is, de kerítek róla egy plakátot.

2007. december 1.

Busz vagy vonat?
22:41 | életképek | még nincs hozzászólás

Összehasonlító elemzés.
Útvonal: Budapest-Szeged-Budapest.
Időpont: 2007. november 30. - december 1.
Odafelé busz, visszafelé vonat.

A buszhoz kimentem jó előre (5 metrómegálló), mert nem tudtam, pénteken délután lesz-e hely. Sorba kellett állni, naná, de erről az időpont tehet, nem a busz. Lett volna hely, érkezhettem volna 5 perccel indulás előtt is. A kiírt 2 óra 10 perces menetidő helyett 2 óra 6 perc alatt tette meg a komfortos, jól fűtött busz az utat, és tett le 10 perc sétára Szegeden a célponttól. 2540 forintot fizettem.

Visszafelé a vasúti pályaudvar kicsit messzebb esett, de busz akkor már nem volt. Szombat este a kutya sem volt sem a pénztárnál, sem a vagonokban, értelemszerűen. Azt mondták, nem muszáj helyjegyet venni, mert van olyan kocsi, amibe nem kell, de ilyenkor úgyis van ülőhely. Volt, egy fűtetlen és büdös, ódivatú vagonban. A ruháimat vágom mindjárt be a gépbe, és valószínűleg meghűltem az úton. A kiírt 2 óra 9 perc helyett 2 óra 31 perc alatt ért fel az IC, és tett le egy büdös, koszos állomáson, ahonnan 9 metrómegállót kell jönni. Helyjeg nélkül volt 2780 forint.

Azt gondolom, a kép, mint mindig, összetett. Figyelembe kell venni a menetidőt, a komfortot, a várakozási időt, a költséget, a célállomásoktól való távolságot. Szerintetek?