« A csillagok távolsága   Sarokban meghúzódási kísérlet: eredménytelen »

2007. december 9.

Fogkefe-amortizáció
01:55 | elmélet

Péter barátommal tegnap elbeszélgettünk a fogkefecserélés szükségességéről. Utána elgondolkodtam rajta kicsit.

A fogmosás olyan, mint az autóvezetés. Van mondjuk egy új Audi, benne ABS, kipörgésgátló, követőradar, meg egyéb nyalánkságok, szóval az összes létező aktív biztonsági berendezés. Meg van mondjuk egy negyven éves Trabant. Melyikkel tudok biztonságosan közlekedni?

A válasz az, hogy mindkettővel. Én vezetem az autót, és ha nem vagyok képes úgy haladni, ahogyan a körülmények megkövetelik, akkor életveszélyes vagyok, Audival is. (Vagy azzal pláne.) Amíg én irányítok, és jól csinálom, addig az eredmény csak tőlem függ.

Rájöttem, hogy érzésre mosok fogat. Addig mosom, amíg nem érzem, hogy tiszta. És igen, ezt meg tudom csinálni egy vadiúj fogkefével is, és egy régivel is.

Mi is megy egészen pontosan tönkre egy fogkefében? Ezt nagyon jó lenne, ha megfogalmaznák a fogkefegyártók, miközben arról érvelnek, hogy naponta négyszer kell fogkefét cserélni.

Van neki a műanyag része, meg van a szőre. A nyél csak nem megy tönkre. Biztos akkor a szőr. De hát egy ősrégi fogkefének is van szőre! Puhább, mint az új kefe szőre, ezt leginkább akkor veszem észre, amikor csere után ugyanazzal az erővel kezdek el fogat mosni, és majd' feltépi az ínyemet. (Mert igen, az erőt is hozzá igazítom a kefe állapotához.)

Aztán van az, hogy a kefe szélén félrehajlanak a szőrök. Van neki mondjuk 600 szőre, abból félrehajlik mondjuk 100. Mondjuk, hogy az a 100 használhatatlan. Marad egy 500 szőrűnek megfelelő fejű fogkefe. Lehet egy 500 szőrű fogkefével fogat mosni? Szerintem igen. Vannak kisebb fejűek, amelyeknek alapban csak 400 szőrük van.

Van még az a lehetőség, hogy a szőr vége megy tönkre. Nem lesz már olyan ultra-fogmosásra-kihegyezett, amilyen gyárilag volt. Hát, én nézegettem, de semmi különöset nem látok rajta. Műanyagból van a sörte, azt elnyesik géppel, olyan lesz, amilyen, és rohadtul olyan is marad. Azt ugyan nem koptatja el a fogam.

Szerintem ez is pont olyan, mint a csokireklámban, amikor egyszerre egy fél táblát töm a szájába a jó nő. Szorgos gyakorlással kellene elsajátítanom azt a magatartást, ami a sűrű fogyasztáshoz vezet. Hát én meg nem fogom, bee.

Még nincs hozzászólás

Na most szólj hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.