- Megfigyelted, hogy a hírekben folyamatosan csak bűnügyekről tudósítanak? Hol maradnak a fejlesztések, a megegyezések, az előrelépések, a megvitatások? Hol marad a kultúra, a művészet, a sport?
- Ez már a Kék Hírek.
- Tényleg? Nem is vettem észre, hogy váltott. Mik voltak a nemkék hírek?
- Mehmed Karcsika drogügye, a korrupt ezredesek pere és a megvert tüntető hercehurcája.
- Ja, akkor mindjárt más.
(Úgy látszik, ez egy ilyen nap.)
Azt mondták, az volt a cél, hogy tisztán látható legyen a fővárosi cégvezetők fizetése. Kipipálhatják: így már a Szíriuszról is szabad szemmel látható.
A Fidesz szerint az, hogy a költségvetésben más tételek is szerepelnek, azt jelenti, hogy nem igaz, hogy nincsen pénz a sclerosis multiplex gyógyszerek ingyenességére.
A kormány szerint pedig a súlyos betegeknek jó, ha fizethetnek azért, ami eddig ingyen volt.
Mondd, te kit választanál?
Ideje elkezdeni aggódni.
Tegnap kaptam egy levelet egy ismeretlentől. Lelkendezve írta, hogy olvasta a bejegyzésemet, és minden szavával egyetért. Sajnálja, hogy nem lehet hozzászólni. Már épp elkezdtem arra gondolni, hogy ezért érdemes blogolni, amikor rátért, hogy utána továbblapozott, és ki tudja, milyen apropóból elkezdett írni egy februárban megjelenő könyvről. Elköszönt, a láblécben ott volt a könyv megrendeléséhez való három különböző link.
Nem tudom, átérzitek-e a történteket. Kibogarászta a címemet, ami hagyján, viszont értelmezte is, hogy miről szól a szöveg. Embernek ez perceibe tellett volna, tehát az akció reklám értéke egyáltalán nem fedné a munkaerő-ráfordítást.
A billegve szerencsétlenkedő emberszabású robotok helyett talán inkább ilyenekkel kéne foglalkozni a hírekben. Mondom én :)
Tök szar dolog, hogy a katonai erőviszonyok rugalmatlanabbul változnak, mint a gazdaságiak. Most például az EU tagállamai szerintem nagyon nyuszik, mert bőven itt lenne az ideje a változásnak.
Volt ugye a hidegháború, aminek céljából létrejött a NATO. Ma már a neve se stimmel. Kipukkant az ellenfél, és a romjain gőzerővel jön létre egy új gazdasági központosulás. Az EU nyilvánvalóan a Föld egyik legfejlettebb térsége, és katonai szövetség nélkül is nyilvánvaló, hogy két perc alatt kivívja az összes tagállam rosszallását az, aki bármelyik tagjával ujjat húz. A helyi csetepatéknak leáldozott: a globalizáció eredményeképpen már csak nagy konfliktusok jönnek.
Ehhez képest mi van Európában? Minden tagállam dédelgeti a semmire sem való, elavult, globálisan nem bevethető kisded haderejét. Költi rá a pénzt, de amikor globálisan kellene szerepet vállalni, húzzák a szájukat (egyébként jogosan).
Ha ismereteim nem csalnak, Nagy-Britannia az egyetlen, amelyik nem bírja kihúzni a nyelvét az USA seggéből, a többi uniós országnak megvannak a saját katonapolitikai megfontolásai. Márpedig mind a katonai, mind a gazdasági megfontolások erősen földrajzi alapúak. Védem azokat a pozíciókat, ahol kereskedek. Tehát kézenfekvő (lenne), hogy ott szövetkezek katonailag, ahol gazdaságilag. Ennek fényében tömör nyusziságnak tűnik, hogy az USA a mai napig meg bírta akadályozni, hogy az EU létrehozzon egy ütőképes központi haderőt.
Pedig nem csak létrehozni kéne (tudom, van már valami ezer fős izé). Leváltani egy az egyben a helyi haderőket! Most minden a centralizáció mellett szól. Kína erősödik, India erősödik, az USA-nak hála a Közel-Kelet is magára talál, és lassan már csak a globális erőviszonyok számítanak. Ezek lassú folyamatok. Ötven éven belül kizárható, hogy az EU eljusson oda, hogy már nem bővülni akar, és nem is tud egyben maradni, hanem szétesik, és a helyi konfliktusok ismét előtérbe kerülhetnek. Addig tök felesleges a szaladgáló, csúzlis helyi haderő, az összes elavult technikájával egyetemben.
Amire viszont szükség lenne, az egy gyors reagálású, központilag irányított hadsereg, amely kevesebbe kerül, mint amennyit a tagországok jelenleg költenek erre-arra, viszont ütőképesebb, mert egyrészt kisebb létszám mellett korszerűbb, másrészt központilag van hadrendbe állítva, ergo nem olyan rettentően redundáns, mint ha ezeket a mostaniakat összetennénk.
A vicc az egészben az, hogy az USA-nak is az lenne a jól megfontolt érdeke, hogy ez létrejöjjön. Fölteszem a kérdést: mit szeretne jobban? Húsz év múlva mondjuk egy addigra magát katonailag is felszívó, Taivant régen bekebelezett Kínával osztozni a világon, vagy esetleg egy hasonló gondolkodású EU-t maga mellett tudni az esetek többségében? Dróton rángatni egy csibecsapatot, akiknek nincs szavuk a szövetségben, de összesen nem tudnak tizedakkora haderőt kiállítani, mint az USA egymaga, vagy egyeztetni egy partnerrel, aki nem fog egyetérteni minden esetben, viszont amikor igen, akkor kiállít egy majdnem ugyanakkora haderőt? Nekem az utóbbi jobban hangzik.
A világ jelenlegi hatalmi berendezkedésének jobban megfelelne egy feloszlott NATO nyomán létrejövő önálló amerikai és európai haderő, mint egyenrangú partnerek, akik aztán egy világhatalmi törekvésnek jobban megfelelő név alatt szövetkezhetnek. Egy ilyen szövetséghez akár csatlakozhatna Kína is, és akkor a vitákat egy jó időre le lehetne tudni.
És még spórolhatnánk is vele.
Ha már beharangoztam, elkezdem felgöngyölíteni a valaha volt blogomon írtakat. Volt ott egy lista, filmekről. Nem lennék képes olyan rangsort felállítani, mint ae, de azt azért össze merem írni, hogy mit tartok nélkülözhetetlennek. Nyilván nem pont azok, mint akkor. Ez az a lista, amit most gondolok.
1. Alien 1-2-4 (szigorú vagyok, a 3 kimarad)
2. Kalandorok
3. Babe 2
4. Blade Runner
5. Kapcsolat
6. Veszedelmes viszonyok (a Frears-féle)
7. Die Hard 1
8. Összeomlás
9. Harcosok klubja
10. Némó nyomában
11. Frida
12. Gladiátor
13. Keresztapa 1
14. Tűz van, babám
15. Léon
16. Brian élete
17. A millió dolláros bébi
18. Pánikszoba
19. Parfüm
20. Picasso kalandjai
21. A játékos
22. Solaris (banyek, mindkettő)
23. Sztalker
24. Terminator 1-2
25. Thelma és Louise
26. A keselyű három napja
27. A dolog
28. A hihetetlen család
29. Aladdin
30. Szuper haver
31. Macskafogó
32. Csihíró szellemországban
33. Abigél
34. Meseautó (naná, hogy nem a remake)
35. Isten hozta, őrnagy úr!
36. Oldás és kötés
37. Szegénylegények
38. Ripacsok
39. Jöttünk, láttunk, visszamennénk
40. Amélie csodálatos élete
41. Ronin
42. Táncos a sötétben
Aki azt mondja, nem azért drukkol Szávay Áginak, mert sikeres, az hazudik. Természetesen mindannyian azért kaptuk fel a fejünket, mert egyszer csak ott volt az eredmény. Igazságtalan a világ: lehet, hogy van még másik száz magyar teniszezőlány, aki hasonlóan aranyos, kedves teremtés, és megérdemli, hogy hasonlóan lelkes szurkolótábor lihegjen a nyakába, de a potenciális szurkolótábor nem tud a létezéséről. De a világ már csak ilyen. Annyit tudunk tenni, hogy szívből kívánunk a többi hasonlóan tüneményes fiatal tehetségnek hasonlóan lelkes rajongókat. Viszont ez nem ok arra, hogy Áginak kevésbé lelkesen drukkoljunk.
Kevés olyan sport van, ami nem fejben dől el. Muszklikat mindenki tud növeszteni, és az állóképesség is csak edzés kérdése. Minden mozdulat gyakorolható, és egy bizonyos szint felett meg is lesz az a mozdulat mindenkinek. Mégsem lesz mindenkiből top100-as sportoló, mert a fej bizony már nem ilyen jól edzhető. Karbantartható, de a nyerő tulajdonságok csírájának már érkezéskor ott kell lenniük.
A tenisz tipikusan ilyen fejben lejátszandó sport. Elég csak Agassi klasszikus nyögvenyelős győzelmeire gondolni, amikor az ellenfél látszólag nyomasztó volt, André szenvedett, minden statisztikában alulmaradt, aztán valahogy mégis bekotorta azt a döntő pontot. Mert fejben ő volt előrébb, és az fontosabb.
A teniszmérkőzésen az igazi ellenfelek nem a háló túloldalán állnak. Ági ezt egyébként nyilatkozta is: bizony megkapja a lebaszást az edzőtől akkor is, ha győzött, ha nem azt játszotta, amit kellett volna. Mert a saját játéka a fontos, és nem az ellenfél. Vagyis nem a látható ellenfél a fontos, hanem a láthatatlan.
Ezek a láthatatlan ellenfelek az Ausztrál Teniszbajnokságon legyőzték Szávay Ágit.
Ez egy gyönyörű alkalom, hogy ismét tanúságot tegyünk magyarságunkról, és százan százegyféle kígyót-békát-hüllőt mondjanak rá. Sajnos voltak elegen, akik meg is tették. Biztos vagyok benne, hogy ezek a hangok valamilyen módon eljutottak Ágihoz is, újabb frontot nyitva a láthatatlan küzdelemben.
Azt gondolom, Ági ilyenkor izgalmasabb csatát vív fejben, mint egy wimbledoni döntő Henin ellen. A tét is nagyobb: kihat a jövőbeli mérkőzésekre. Ez a mostani csata láthatóan elkezdődött már a gold coast-i viadalon, és az ellenfelek kíméletlenek. A pálya most nincs bekamerázva, de talán jobb is: ilyen izgalmakat nem biztos, hogy kibírnánk. Csak izgulhatunk, hogy a következő versenyen érzékelhessünk valamit a küzdelem állásából.
Most dől el, hogy ki az igazi szurkoló, és ki az, akit csak a siker szele sodor ide-oda. Mert most kell csak igazán mondani, hogy
Hajrá Ági!
Nem kell bejárni a melóhelyre? Kúl. Nincs is melóhely, csak ilyen-olyan munkákból tartod el magadat? Még kúlabb. Van hozzá laptop, tehát elvileg bárhol? A kúlság netovábbja. Jó, de mit csinálsz, ha mindez megvan?
A/ verzió: szépen ülsz otthon, a kényelmes, fullos asztali gépednél, a kényelmes foteledben, olyan teát és kávét iszol, amilyen jólesik, annyiért, amennyi jólesik. Kellemes a hőmérséklet és a páratartalom. Csönd van, ha nem akarod, hogy zaj legyen. Akkor fekszel és kelsz, amikor akarsz. Minden ott van a kezed ügyében. Ha kell egy kis információs sokk, akkor megfogod a laptopot, és kivonulsz vele valahova pár órára. Parkba, teraszra, kávézóba, akárhová. Ha találkozni akarsz valakivel, ugyanez.
B/ verzió: neonomádnak hívod magad, és reggeltől estig ott feszítesz egy divatos kávézó jól látható pontján. Vagy melózol, vagy beszélgetsz, mert a kettő együtt nem megy. Ha valakivel találkozni akarsz, azt is oda hívod, hogy lássa: te neonomád vagy. Közben vagy hideg van, vagy meleg, nyitogatják az ajtót, utcai cipőben, öltözetben ülsz egész nap egy nem erre tervezett székben, és vagy fölveszed a kabátot, vagy nem, de a hőérzet sose lesz rendben. Folyamatos lárma van, és jó esetben nem nehéz a levegő. Széjjelmegy az agyad az egész napi kávézástól, és pár év múlva a derekad is ki fog készülni. Vagy bőrönddel közlekedsz, vagy ha tényleg melózni akarsz, hiányozni fog valami.
Azt gondolom, hogy valódi neonomádok nincsenek, csak magukat neonomádoknak hívó sznobok vannak. Trendi dolog, lehet vele villogni, mert a technika olyan friss vívmányait használja ki intenzíven, amiről az idősebb korosztály azt sem tudja, mi fán terem. Az egyedüli igazi előnye, hogy nem fogsz a kávézóban elkezdeni pornót nézni, tehát rá vagy kényszerítve, hogy tényleg melózz. De ez egy nagyon vékonyka előny. Maradt a sznobság.
Szerintem inkább akasszatok a nyakatokba egy "NEKEM LAPTOPOM VAN!" feliratú táblát. Az olcsóbb, és kevésbé árt az egészségnek.
24-én hajnali 3 óra 50-kor kérdezem, hogy:
MI EZ A DÜBÖRGÉS?? Ja, hogy kikerült a freeblog főoldalra a link. Trendi, mi? Kár, hogy pont arról írok, mennyire nem trendi.
Én kérek elnézést.
Viszont kábé így néznek ki a házak a Simcity4-ben. Ismerős?
Vajon a cigarettának is elmegy az íze egy idő után? Mert a kávénak igen. Issza-issza az ember, és egyre ízetlenebb. Megkóstolok egy másik fajtát, huhuhú, de aromás, de aztán az is elízetlenedik. Valószínűleg nem a kávéval van a baj, hanem a nyelvemmel, emmel ipp mi.
Három napig bírtam kávé nélkül, és most a szar Merido olyan mélységeket tár föl, hogy beleszédülök. Érdekes, ezt a cigisektől még sose hallottam. Hogy azért lenne érdemes mepróbálni leszokni, hogy utána megagigabrutál legyen az első slukk.
(Ja, egyébként BUÉK, és bocsi a kimaradozásért, de nem voltam mostanában túl egészséges, és olyankor blogolni sincs kedvem.)
Eszembe jutott egy régi vicc. Mi a különbség aközött, ha valaki az elsőről, vagy a tizedikről esik ki?
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ... dumm.
vagy
dumm... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Namost szerintetek milyen lehet az, hogy
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ-
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ-
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ-
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ-
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ... DUMMM!!! ... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Hát ilyen.