« Mit vinnék magammal   A mesterséges intelligencia fejlődése »

2008. január 24.

Fele pénz, negyed létszám, dupla tűzerő
14:20 | vélemény

Tök szar dolog, hogy a katonai erőviszonyok rugalmatlanabbul változnak, mint a gazdaságiak. Most például az EU tagállamai szerintem nagyon nyuszik, mert bőven itt lenne az ideje a változásnak.

Volt ugye a hidegháború, aminek céljából létrejött a NATO. Ma már a neve se stimmel. Kipukkant az ellenfél, és a romjain gőzerővel jön létre egy új gazdasági központosulás. Az EU nyilvánvalóan a Föld egyik legfejlettebb térsége, és katonai szövetség nélkül is nyilvánvaló, hogy két perc alatt kivívja az összes tagállam rosszallását az, aki bármelyik tagjával ujjat húz. A helyi csetepatéknak leáldozott: a globalizáció eredményeképpen már csak nagy konfliktusok jönnek.

Ehhez képest mi van Európában? Minden tagállam dédelgeti a semmire sem való, elavult, globálisan nem bevethető kisded haderejét. Költi rá a pénzt, de amikor globálisan kellene szerepet vállalni, húzzák a szájukat (egyébként jogosan).

Ha ismereteim nem csalnak, Nagy-Britannia az egyetlen, amelyik nem bírja kihúzni a nyelvét az USA seggéből, a többi uniós országnak megvannak a saját katonapolitikai megfontolásai. Márpedig mind a katonai, mind a gazdasági megfontolások erősen földrajzi alapúak. Védem azokat a pozíciókat, ahol kereskedek. Tehát kézenfekvő (lenne), hogy ott szövetkezek katonailag, ahol gazdaságilag. Ennek fényében tömör nyusziságnak tűnik, hogy az USA a mai napig meg bírta akadályozni, hogy az EU létrehozzon egy ütőképes központi haderőt.

Pedig nem csak létrehozni kéne (tudom, van már valami ezer fős izé). Leváltani egy az egyben a helyi haderőket! Most minden a centralizáció mellett szól. Kína erősödik, India erősödik, az USA-nak hála a Közel-Kelet is magára talál, és lassan már csak a globális erőviszonyok számítanak. Ezek lassú folyamatok. Ötven éven belül kizárható, hogy az EU eljusson oda, hogy már nem bővülni akar, és nem is tud egyben maradni, hanem szétesik, és a helyi konfliktusok ismét előtérbe kerülhetnek. Addig tök felesleges a szaladgáló, csúzlis helyi haderő, az összes elavult technikájával egyetemben.

Amire viszont szükség lenne, az egy gyors reagálású, központilag irányított hadsereg, amely kevesebbe kerül, mint amennyit a tagországok jelenleg költenek erre-arra, viszont ütőképesebb, mert egyrészt kisebb létszám mellett korszerűbb, másrészt központilag van hadrendbe állítva, ergo nem olyan rettentően redundáns, mint ha ezeket a mostaniakat összetennénk.

A vicc az egészben az, hogy az USA-nak is az lenne a jól megfontolt érdeke, hogy ez létrejöjjön. Fölteszem a kérdést: mit szeretne jobban? Húsz év múlva mondjuk egy addigra magát katonailag is felszívó, Taivant régen bekebelezett Kínával osztozni a világon, vagy esetleg egy hasonló gondolkodású EU-t maga mellett tudni az esetek többségében? Dróton rángatni egy csibecsapatot, akiknek nincs szavuk a szövetségben, de összesen nem tudnak tizedakkora haderőt kiállítani, mint az USA egymaga, vagy egyeztetni egy partnerrel, aki nem fog egyetérteni minden esetben, viszont amikor igen, akkor kiállít egy majdnem ugyanakkora haderőt? Nekem az utóbbi jobban hangzik.

A világ jelenlegi hatalmi berendezkedésének jobban megfelelne egy feloszlott NATO nyomán létrejövő önálló amerikai és európai haderő, mint egyenrangú partnerek, akik aztán egy világhatalmi törekvésnek jobban megfelelő név alatt szövetkezhetnek. Egy ilyen szövetséghez akár csatlakozhatna Kína is, és akkor a vitákat egy jó időre le lehetne tudni.

És még spórolhatnánk is vele. 

Még nincs hozzászólás

Na most szólj hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.