2008. február 28.

Meggyőzhető vagyok
22:25 | film | még nincs hozzászólás

A gyűjtő-nek ez a verziója, ami most megy a csigakettesen, elég komoly érv a magyar szinkron ellen. Az egy dolog, hogy Boci Morgan Freeman hangja. Biztos meghalt, disszidált, fideszes lett mindenki, aki olyan reszelős hangot tudott volna alátenni, ami illett volna hozzá. De az már nálam is kiveri a biztosítékot, hogy a szinkron készítőinek nem sikerült észrevenniük azt az apróságot, hogy a gyilkos felismerhetetlenül eltorzított hangon beszél az eredeti verzióban. A magyarban vidáman csicsereg ugyanazon a hangon akkor is, amikor álarc van rajta. Érdekes lesz az a jelenet, aminek során az eredetiben egy darabig a civil hangon beszél a nőnek, aztán, hogy fölfedje magát, leereszti a hangját. Ehhez képest az, hogy még a szájmozgáshoz sem sikerült passzítani a magyar szöveget, bagatell.

Apropó, szerintem a kaszkadőri munka csúcsterméke az az ugrás, ahol centikkel véti el a zuhatag sziklaperemét a nő. Ez nem cgi, és csak egyszer lehet elrontani.

Ja, és ebben is tüneményes Ashley Judd. Ő az egyik kedvencem az érzékeny-malacka arcú gyönyörűségek közül.

Eredetiben 7 pontot adtam rá, ebből leszinkronizáltak 2-t. 

2008. február 24.

Hogy kerül a faszi a Kenóba??
11:52 | média | még nincs hozzászólás

Petíciót fogok írni.

Bekapcsolom a tévét, és várom, hogy következzen a kedvenc két nyusziszemű illedelmes néni közül az egyik, és elmondja, hogy a következő nyerőszám, és hogy holnap is, és közben sugározza felém az üzenetet, hogy őt tényleg, de tényleg mennyire problémamentes lenne meghúzni. De jaj, egy fodrászati kudarc jelenik meg helyette, aki továbbá még hímnemű ís. Kész, vége a világnak.

Azt értem, hogy esélyegyenlőség meg miegymás, de könyörgök, miért pont a Kenó sorsolást kellett elrondítani? Csináljanak egy szivárványszínű másik Kenót, másik sorsolással, és nézze, akinek tetszik. Hát de nem?

2008. február 23.

Tessék mondani, mi az a bérzokni?
19:20 | média | még nincs hozzászólás
Ha a néni bérzoknimosást vállal, akkor biztos tud hozzá keríteni bérzoknit, amit kimosson. Vagy, a néni valójában zokni bérmosást vállal, csak kihalóban van a nyelvünk.

2008. február 21.

Kidobás előtt tönkreteendő
17:14 | gépház | még nincs hozzászólás

Te kipucolnád a billentyűzetedet? Kétezer forint egy akármilyen klaviatúra, és ennyiért nem csak tiszta, de új is. Simán elpöcsölök 3-4 órát, amíg szétszerelem, egyenként kipattintgatom, megpucolom, elöblítem, megszárítom, összeszerelem. Rezsi óradíj plusz áfa, a bolondnak biztos megéri, de nekem nem.

Nade kidobni valamit csak azért, mert koszos? Azt nem lehet. Tiltja a... tényleg, mi is? Nem tudom, de elég erősen képes tiltani, hogy ne legyek képes megválni ettől a noname darabtól.

Úgyhogy rászántam azt a pár órát, hogy a végén szembesüljek vele: a nagy billentyűk drótkapcsainak geometriája olyan ezen a rühes darabon, hogy csak valami spéci szerszámmal tudnám visszailleszteni. Úgyhogy most billegnek. A szóközt alig bírom leütni. A neten mindenki azt mondja, hülye vagyok, vegyek másikat. Az lesz.

2008. február 20.

A kerekítés szabályai
22:33 | reklám | még nincs hozzászólás

(Ma úgy látszik ilyen kötözködős napom van.)

Teljesen jó ötletnek tűnik, hogy a számolni nem tudó ősbunkók számára is megpróbálják reklámilag elszótagolni, milyen lesz forintos nélkül. Szép-szép, de elfuserálják ezt is. Mi az, hogy "ha a számla 7-re végződik"? 7 forint hány fillérre? Ha nem a Nemzeti Bank csináltatta volna, akkor elfogadnám a visszakérdezést, hogy "de'jszen nincs is már fillér". Most ugye forintra kerekítünk, ezért végződik 7-re a 7 forint 49 fillér, és 8-ra a 7 forint 50 fillér. Ha 5 forintos egységre kerekítünk majd, akkor megszűnik ez a forintos kerekítés, és akkor lesz az, hogy a 7 forint 50-ből lesz egyenesen 10 forint. Ellentétben a közcélú reklámban szereplő 5-tel. Vajon hány vita lesz emiatt?

A féktárcsa magassága
20:30 | reklám | még nincs hozzászólás

Vak tyúk se talál szeget. A nem érdekel, melyik pletykamagazin reklámjában az hangzik el, hogy a forma1-es karbon féktárcsa "magassága nem lehet több, mint 125 mm". A reklám arról szól, hogy ez biztosan nemlesz a tökmindegy, melyik pletykamagazinban, minden más, ami a nőket érdekli, viszont igen.

Kör alakú alkatrésznek értelemszerűen átmérője és vastagsága van. Ezek az adatok az F1-es féktárcsa esetében 30 centi és 3 centi körül vannak. Egyik se magasság, és egyik se annyi. Vajon szándékosan beszélnek hülyeséget?

2008. február 18.

Néger lábvíz
22:02 | életképek | még nincs hozzászólás

Van-e rajtam kívül olyan elvetemült, aki műkávéval akar leszokni a valódiról? Van ez az izé, hogyishíják, Inka vagy mi a fene, aszongya gabonakávé. Már a szeme neve se áll jól, az íze meg... a fazék alján a kozmát ha beáztatnám, annak a másnapi leve lehet ilyen. Most azt találtam ki, hogy amikor már nagyon hiányzik egy jó erős fekete, akkor iszom helyette egy ilyet. Vagy beledöglök, vagy leszokok.

(Vagy bevágom a kukába, mondjuk holnapután.)

22 óra 15-kor: semmi placebó. Sajnos úgy néz ki, nem az ízétől vagyok függő, hanem a tartalmától. Így nehezebb lesz.

Egy sima Demján-idézet
18:19 | országvége | még nincs hozzászólás

Tegnap volt az Estében, és bár azt mondja, évek óta ezt mondja, nekem új volt. Azt hiszem, nem igényel kommentárt:

"A magyarok a múltjukban azt dicsőítik, ami nem volt, a jelenben azt értékelik, ami nincs, és a jövőre nézve abban reménykednek, ami nem lesz."

(nem szó szerint, elnézést) 

2008. február 15.

Búcsú idézetek (utoljára?)
10:57 | közszolgálat | még nincs hozzászólás

No, belefogok a legnagyobb közszolgálati projektbe. Mert természetesen soha nem fogjátok feladni, hogy rajtam keressétek az itt soha nem volt búcsú idézeteket. Gyűjtöttem hát nektek, hogy örüljetek. S ha már, akkor válogattam is. Szerintem ez a java, betűrendben. Főleg ballagási, de van közte komorabb is.

"Ami fél, azt el ne fogadd,
Egészet akarj, és egészet adj!"
(Ady)

"Úgy élj a jelenben, hogy
megbánás nélkül
gondolhass a múltra."
(Ady)

"Nem kívánom senkitől,
hogy csodás dolgot tegyen,
de joggal elvárom mindenkitől,
hogy mindig ember legyen."
(Ady)

"Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élete kincsét, ámbár napja múl,
Hanem lezárva ami benne földi,
Egy éltető eszmévé finomul,
Mely fennmarad és nőttön nő tiszta fénye,
Amint időben, térben távozik,
Melyhez tekint fel az utód erénye:
óhajt, remél, hisz és imádkozik."
(Arany)

"Útjaink százfelé válnak,
De szívünk egy célért dobog,
Nekivágunk a küzdelmes mának,
És épít karunk egy szebb holnapot..."
(Arany)

"Legnagyobb cél pedig itt-e földi létben
Ember lenni mindig, minden körülményben."
(Arany)

"Mindenik embernek
a lelkében dal van
És a saját lelkét
hallja minden dalban
És akinek a lelkében az ének
Az hallja a mások énekét is szépnek"
(Babits)

"Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz,
Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj és örülj.
Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül,
Mint a nyíl s zuhogó patak."
(Berzsenyi)

"Egy homokszemben lásd meg a világot,
Egy vadvirágban fénylõ eget,
Egy órában az örökkévalóságot,
S tartsd tenyeredben a végtelent."
(Blake)

"Senkinek sem kötelessége
Hogy nagy ember legyen
Már az is nagyon szép,
Ha valaki ember tud lenni."
(Camus)

"Az igaz ember eltávozik, de fénye megmarad."
(Dosztojevszkij)

"Ne csüggedj, hisz ifjú vagy,
S minden elérhető,
Ha van benned bátorság,
Remény, s szeretni erő...
(Goethe)

"Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is ha nem élnek már benned
Remények és csodák."
(Hemingway)

"Régi harcok, régi kopott könyvek
Derű, mosoly, néha fájó könnyek
Múlik minden, suhannak az évek
Búcsút intünk, fájó diákévek."
(Hemingway)

"Elmúlt, mint 100 más pillanat
S tudjuk, hogy mégis múlhatatlan
Mert szívek õrzik, nem szavak."
(Hemingway)

"Minden nap megszűnik valami,
Amiért az ember szomorkodik,
De mindig születik valami új,
Amiért érdemes élni és küzdeni."
(Herakleitosz)

"Ne légy ma ez holnap emez
s jövőre ismét mást szemezz.
Érc légy mely mindig egy marad
ne törmelék - dirib - darab.
(Ibsen)

"Ám, úgy kell lennie:
A végtelen felé halad az út,
Amely a végtelenből érkezik."
(Illyés)

"Az igaz ember hitét, meggyőződéseit
nagy katasztrófák sem képesek
sarkaiból kifordítani."
(Jókai)

"Én mondom
Még nem nagy az ember
De képzeli, hát szertelen
Kísérje két szülője szemmel
a szellem és a szerelem.
(József Attila)

"Igazi lelkünket akárcsak az
ünneplő ruhánkat
gondosan őrizzük meg,
hogy tiszta legyen az ünnepekre."
(József Attila)

"Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél."
(József Attila)

"Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt."
(József Attila)

"Ha az egész órát úgy betöltöd,
hogy benne érték hatvan percnyi van
minden kincsének bírod ezt a földet,
S ami még több, ember vagy, fiam"
(Kipling)

"Életed útját magad választod,
Válassz hát úgy, ha egyszer
Elindulsz, nincs már visszaút."
(Kodály)

"Soha le nem mondani
Soha el nem csüggedni
Ha kell mindig újra kezdeni"
(Kossuth)

"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha,
Remény, csalódás, küzdelem, bukás,
Sírig tartó nagy versenyfutás.
Keresni mindig a jót, a szépet,
S meg nem találni, - ez az élet."
(Madách)

A halál mindenkire rámosolyog.
Az ember nem tehet mást, mint visszamosolyog.
(Marcus Aurelius)

"Önmagunk megismerése
a legnagyobb utazás,
a legfélelmetesebb felfedezés,
a legtanulságosabb találkozás."
(Márai)

"Töröld le könnyedet
Kisírt szemedben mosoly
legyen és derű,
Minden nap kezdődik valami
valami nagyszerű
valami gyönyörű."
(Nagy László)

"A bölcsességet nem úgy kapjuk, magunknak kell azt felfedezni, oly út után, amelyet senki se tehet meg helyettünk, senki se tud tõle megkímélni..."
(Proust)

"Ember vigyázz, figyeld meg jól világod,
ez volt a múlt, emez a vad jelen. - ...
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen"
(Radnóti)

"Ah vége, vége! Vagy ki tudja?
Diák marad az ember, amíg él,
Leckéjét a sírig tanulja:
Nehezebbet folyvást a réginél!"
(Reviczky)

"Jól csak a szívével lát az ember,
ami igazán lényeges
az a szemnek láthatatlan"
(Saint-Exupéry)

Megcélozni a legszebb álmot,
Komolyan venni a világot,
Mindig hinni és remélni,
Így érdemes a földön élni.
(Shakespeare)

"Hinni a szépet, lehetetlent,
Hogy egyszer valóra válik.
Hinni a vágyban, akaratunkban.
Ha kell hát bízni halálig."
(Szabó Lőrinc)

"A lehetetlent is
Szabad lesz remélni!
Meglátod, hogy milyen
Érdekes lesz élni."
(Szép Ernő)

"Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell."
(Váci Mihály)

***

"Elmúló mind, ami csillog a fényben
Halhatatlan mind, mi ég a szívben"

"Tiszteld az embert
Szeresd a szépet
Tanulj küzdeni
Mert ez az élet"

"Minden nehéz utat
Legyőz az akarat"

"Megszeretni valakit egy perc is elég,
de elfeledni egy élet is kevés!"

"Ha szeretsz valakit, engedd szabadon.
Ha visszajön hozzád, biztosan a tiéd.
Ha nem jön vissza, akkor sosem volt a tiéd."

"Remény, csalódás, küzdés, bukás
Egy sírig tartó versenyfutás.
Keresni a jót, nemest, a szépet
S meg nem találni, ez az élet."

"Ha majd egyszer fájni fog az élet
S a szemedben a bánat könnye gyűl,
Ne sírj, hisz mindig az a legszebb álom,
mely sohasem teljesül."

"A legszebb emlék a szeretet, amelyet mások szívében hagyunk magunk után."
Fate
09:15 | játék | még nincs hozzászólás

Képzeljétek, van egy olyan játék, amelyben a hősöd egy faluban kezdi a kalandozást. A helybéliekkel mindjárt többféle dolgot tud kezdeni. Van, aki gyógyítja, van, akinél tárgyakat tud venni. Van, aki küldetéseket ad, és van zsákbamacska is. Ott áll a falu közepén egy hatalmas láda, abba bele lehet rakni, ami épp nem kell az útra. Az út úgy kezdődik, hogy jobbra fent (nem forgatható a látvány) van egy kapu, ahol lejutsz egy földalatti labirintusba, és ott szörnyeket kell ölni, miközben teljesülnek a küldetéseid is.

Az öléssel tapasztalati pontokat szerzel, egy idő után szintet lépsz. Szintlépéskor kapsz 5 attribútum pontot, amit eloszthatsz az erő, ügyesség, életerő és mágia attribútumok között. Az erő a sebzésedet határozza meg, az ügyesség a páncélzatodat és a találati pontosságodat növeli. A mágia a manát határozza meg, valamint a megfelelő szintje szükséges az egyes varázslatok megtanulásához. Az életerő határozza meg az életedet és a szufládat.

A képernyőn alul látszik az öved, amibe mágikus italokat helyezhetsz, hatot. Ezeket a megfelelő szám billentyűkkel lehet gyorsan meginni a harc hevében. Van egy 4x10 kockás hátizsákod, amibe fölszedheted a cuccokat, amik a szörnyekből esnek. Van élet és mana ital, van azonosító tekercs, mert a mágikus tárgyakat azonosítani is kell. Van olyan tárgy is, ami egyedi, és sok-sok mágikus tulajdonsággal bír. Van még olyan tekercs is, ami térkaput nyit a városba a labirintusból. Ezeket a tekercseket megfelelő könyvekbe összepakolhatod, hogy ne foglaljanak annyi helyet.

A felszerelési tárgyakat fel is veheted, ha van hozzá elegendő erő, mágia, ügyesség. Sisak, páncél, kesztyű, öv, csizma, amulet és két gyűrű, ezeket hordhatod, no meg a fegyver, ami vagy egykezes (és hozzá vehetsz pajzsot), vagy kétkezes. A fegyvereknek nem csak a sebzése, de a sebessége is számít. Sőt, vannak elit kategóriájú fegyverek is, amik sokkal erősebbek.

Van kísérő is, akinek az ikonja a bal felső sarokban látható. Többféléből választhatsz, tudod gyógyítani és kicsit cuccolni is, de hogy mit támad, azt maga dönti el. Néha elkolbászol, néha beakad.

Igen, van ilyen játék, nem is egy. Nyilván most nem arról akarok írni, hogy újfent rácsodálkoztam a Diablora, hanem arról, hogy a fenti leírás szóról-szóra igaz a Wildtangent Fate nevű játékára is.

Nyúlás? Több annál. A C betű nyitja meg a karakterlapot, I a hátizsákot, B a varázslatokat. Az R gombra futni kezd, az Alt megnyomására pedig láthatóvá válnak a tárgyak a földön. Nyilván ezeket más gombra tenni pont ugyanakkora erőfeszítés lett volna, mint ahogy a varázslatok gyorsbillentyűit nem az f1-f12-re tenni. Nem, a Wildtangentnél nem loponi akartak, hanem akartak csinálni egy ugyanolyat, de kicsit másképp.

Kimerítőnek tűnik a fenti leírás, de azért nem teljes. Van azért különbség is, nem kevés. Feldolgozták a Diablo témát.

Két ok lehet, amiért írok róla, és ez most a második: nevezetesen az, hogy a Fate nem szar játék. Megdöbbentő mértékben nem szar. A röhejes méretű installjába belefér, hogy legyen rendes 3D-s animációja minden szörnynek, hogy a tisztességgel megrajzolt cuccok mindegyike látható legyen a karakteren. Sokféle zene már nem fért bele, de ami van, egészen hosszú ideig elviselhető.

Ajánlom.

2008. február 14.

Valentin napra, szeretettel
10:28 | vélemény | még nincs hozzászólás

(Ha már a szerkesztő ablak fejlécének is muszáj volt rózsaszínűre váltani.)

Mint már emlegettem volt, trial keretében próbálgatom a világ legjobb játékát, ahol, mint minden magára valamit adó MMO-ban, ott virít az összes létező ünnep időszakos eseménye. Így kellett szembesülnöm vele, hogy Undercity (az élőholtak fővárosa) őrparancsnoka a disgusting (undorító) szóval konferálja be a terjedő szerelemvészt. Van abban valami groteszk, ha az általam épeszűnek tartott véleményt egy élőholt szájából hallom.

Mi bajom a Valentin-nappal? Az, hogy hamis. Időszakos dolognak időszakos emléket állítani... nos, lehet, de akkor szembesülni kell (kéne) az egybeesés valószínűségével. Márpedig az ünnep jelleg kötelezővé teszi a dolgot, akár egybeesik, akár kettőbe.

A szerelem elmúlik. Ami megmarad, az a szeretet. Egy épp forró lánggal égő ifjúnak nem kell febtizennégy, hogy ezer szál rózsát vegyen kiválasztottjának. A szeretetnek meg van egy komolyabb ünnepe, ami ugyan egyben a családé is, de azért életünk párját is durván meg szoktuk ilyenkor ajándékozni.

Marad a marketing-ízű alaplé, amit le kell küzdeni a torkunkon minden istenverte február 14-én. Hát szeressétek egymást, gyerekek.

Csak nekem ne kelljen.

2008. február 13.

Trendi halál
20:08 | film | még nincs hozzászólás

Próbálok nem kegyeletsértő lenni. Minden ember halála tragikus, és most a (film)színészek közül hirtelen elmentek néhányan. Brad Renfro, Heath Ledger, Selmeczi Roland, Roy Scheider (időrendben). A kérdés az, hogy ki hogyan reagálja le az egyértelműt.

Szomorúan konstatálom, hogy filmművészet filmiparrá való átgyúrásának egyik következményeként kialakult egy réteg, akik számára csak az új film a film. Az a bennfentes, aki tudja, hogy ki fogja rendezni az aktuális tinihorror folytatását, és nem az, aki fel tudja sorolni Kuroszava filmjeit. Ez a trendi dolog. Trendi dolog tudni, ki az a Brad Renfro. Trendi dolog hangoztatni, hogy hú, mekkora veszteség Brad Renfro halála. Nekem például semmit nem mond a neve. Megnéztem, mikben játszott, és tökéletesen érdektelen számomra. Ezek szerint én nem vagyok trendi.

Hát szerintem Roy Scheider halála, az a veszteség. Vele tényleg elveszítettünk valakit. Egyike volt azoknak az oszlopoknak, akik nélkül nem létezne Hollywood. Danny Aiello, Terence Stamp, Hector Elizondo, John Lithgow, mondjak még? Ez volt a teszt. Ha esetleg ezekről mind tudod, hogy kik, és Brad Renfroról pedig nem, akkor nem vagy trendi, és jövök neked egy nyalókával. Ha viszont lövésed sincs, hogy miféle neveket sorolok itt, akkor hadd kérdezzem meg, a Szegénylegényeket láttad? És a Generálist? És az Országútont? Mert ha nem, akkor fogalmad sincsen, hogy mit látsz a vásznon.

Sajnos ez teljesen logikus így. A filmipar kitermeli a filmes szakembereket, akik jó esetben már látták a Generálist, a Szegénylegényeket meg a többit, amit kell. Ezekről már le is írták, amit kell. Viszont készülnek az újak, azzal kell foglalkozni. Na de ki fogja a közönségnek megmondani, hogy előbb Tarkovszkij, Antonioni, Jancsó, és csak utána jöhet a tinihorror folytatása?

Kezdjem el én?

Töretlenül a közszolgálati úton
06:51 | nők | közszolgálat | még nincs hozzászólás

Biztos a szellemlátós sorozat miatt, vagy a fene tudja, de mostanság keményen keresitek rajtam Jennifer Love Hewitt-ot. Óhajotok parancs. Bizonyos nem részletezendő okokból kizárnám, hogy esetleg a kutyájára, férjére, házára lennétek kíváncsiak. Benneteket a kép érdekel a nőről. (Ahogy engem is.)

Valamint már megint régen volt kép.

Jennifer Love Hewitt

2008. február 12.

Israel Kamakawiwo Ole: Somewhere over the Rainbow akkordok
08:41 | zene | közszolgálat | még nincs hozzászólás

Meguntam a bénázásotokat.

A Somewhere Over the Rainbow tényleg nagyon jó zene IZ feldolgozásában. Nem tudok gitározni, de ha tudnék, biztos el szeretném játszani. Ezzel Ti is így vagytok, ezért jöttök ide naponta n+x-en, és az én blogomon keresitek az akkordjait. Noha nyilvánvalóan nálam nincsenek, és nyilvánvalóan egy megfelelő keresőkifejezés első találata a gugliban az, amit kerestek.

De mint ahogy a politikusnak sem illik megpróbálni megváltoztatni a választópolgárait, én is hagylak Benneteket olyannak, amilyenek vagytok. Inkább idehozom a helyetekbe, amit kerestek. (Azt hiszem, ezt hívják közszolgálati tevékenységnek. Csináltam is neki kategóriát.)

Tehát az "israel kamakawiwo ole akkordok" és a "somewhere over the rainbow akkordok" keresőkifejezések véleményem szerint a Facing Future albumon hallható Somewhere Over The Rainbow - What A Wonderful World című szám gitár akkordjaira vonatkoznak. Bemásolom ide nektek.

Még egyszer: nem tudok gitározni, de zeneiskolába jártam eleget. Szerintem ezek az akkordok jók. (Innen másolok.)

10 óra 11 perc: még mindig nem tudom, hogyan kell a freeblogot rávenni, hogy ne omlassza össze a szóközös pozicionálást. Eddig 56 kisérletemet replace-elte ki. Lehet, hogy képet fogok betenni.

10 óra 39 perc: most egy picit feladom. Írtam levelet az itteni istennek, majd ő megmondja.

11 óra 6 perc: a. válaszolt. Tesztelem az eredményt.

11 óra 30 perc: még mindig ott tartok, hogy csak a menü alá lógatva működik. Lásd alant. (Végülis, az is egy kiút, ha elég sokat szarakodok hozzá, hogy lecsússzon a lényeg olyan mélyre, ahol már nem fut össze a menüvel.)

11 óra 39 perc: izé, vú-hú. Mindenre gondoltam volna, csak arra nem, hogy csak a Courier New hagyja magát méretezni (az én gépemen??), a sima Courier nem. Na mindegy, ránézésre hmmm, igen, úgy tűnik, nos, teljesen olyan, mintha működne.

Khm, ennyit a bénázásról.

Viszont, ha már ilyen ügyesen sikerült lecsúsztatnom, vissza is méretezem, mert csak szebb úgy a betű rajzolata.

11 óra 47 perc: bakker, hát nem befér a hasábba az eredeti mérettel is? Na jó, elegem van, nem vacakolok vele többet. Tessék még a végére egy felkonf:

Israel Kamakawiwo Ole: Somewhere over the Rainbow
dalszöveg, gitár akkordokkal

capo on Five

Intro:
G D Em C
G D Em Csus2 C

Oooooh…
G D C G
C B7 Em Csus2 C

G         D                C      G
Somewhere over the rainbow way up high
C       G                        D              Em      Csus2   C
And the dreams that you dream of once in a lullaby      Ahhhhhhhh!
G         D                C          G
Somewhere over the rainbow blue birds fly
C       G                         D                     Em     Csus2   C
And the dreams that you dream of, dreams really do come true   Oooooh!

G                              D                                Em     C
Someday I'll wish upon a star, wake up where the clouds are far behind me
      G
Where trouble melts like lemon drops
D                              Em           Csus2   C
High above the chimney tops is where you'll find me
G         D                C          G
Somewhere over the rainbow blue birds fly
C       G                           D                 Em   Csus2   C
And the dreams that you dare to, oh why… oh why can't I?   Iiiiiii!

       G            D        C          G
Well I see trees of green and red roses too,
C               G        B7       Em
I'll watch then bloom for  me and you
        C               D                  Em    C
And I think to myself…  what a wonderful world

          G         D              C         G
Well I see skies of blue and I see clouds of white
        C             G   B7            Em
and the brightness of day    I like the dark
      C                D                   G     C     G
and I think to myself,    what a wonderful world

    D                        G
The colors of the rainbow so pretty in the sky
    D                    G
are also on the faces of people passing by
      C               G              C          G
I see friends shaking hands saying, "How do you do?"
C              G         Csus2          D
They're really saying,  "I…      I love you!"

       G      D         C          G
I hear babies cry and I watch them grow,
C                  G    B7           Em
They’ll learn much more   than we'll know
      C                 D                   Em            C
And I think to myself,     what a wonderful world …       world.

G                              D                                Em     C
Someday I'll wish upon a star, wake up where the clouds are far behind me
      G
Where trouble melts like lemon drops
D                              Em           Csus2   C
High above the chimney tops is where you'll find me
G         D                C      G
Somewhere over the rainbow way up high,
C       G                           D                 Em   Csus2   C
And the dreams that you dare to, oh why… oh why can't I?   Iiiiii!

Oooooh….
G D C G
C B7 Em Csus2 C
Repeat and fade…

2008. február 8.

A Szervező és a Szerencsétlenek
05:00 | reklám | még nincs hozzászólás

A Homáron fölvetett témát ott már kicsit megcsócsáltam, de még hiányérzetem van vele kapcsolatban.

(Elnézést, trágár kifejezések is lesznek, de hogy Bulworth szenátorra hivatkozzak, van olyan is, amikor az élet maga obszcén.)

A téma: a magát Márkaszövetségnek hívó akármi a marka.hu oldalon meghirdetett egy versenyt, aminek keretében a "kedvenc" márkához lehet szerelmes verset írni, és a legjobbakat díjazzák. Ez így önmagában már hányópiruláért kiált, de eddig is tudtam, hogy vannak a kocsonyás massza állapotában megrekedt embertársaim. És tényleg vannak, írják és küldik a verseket, fúj. De ha csak ennyi lenne.

Beleolvastam a szerződési feltételekbe, és nem bírok napirendre térni. Ugye a szerződő felek a Szervező és a Szerencsétlenek Akik Beszopták. Szerencsétlen Aki Beszopta klikkeléssel elfogadja az összes feltételt. Amik a következők.

Szervező kiválaszt 100 legjobb szerelmes verset (ki számolja?), akik ajándékcsomagot kapnak. A csomag tartalma 10 ezer forint értékű (ki adja össze?) saját márkás termék. A csomag tartalmával, mennyiségével és egyáltalán a szállítás tényével kapcsolatban reklamációnak helye nincs. (Komoly fejtörést okozott, hogy akkor mivel kapcsolatban van.) Továbbá, vitás kérdésekben a Szervező döntése a mérvadó. Nem tudom, ez elsőre átment-e. Mondok egy vitás kérdést.

Szervező: - Lófaszt a seggetekbe, nem küldünk semmit.
Szerencsétlenek Akik Beszopták: - De-de-de, mi csak szeretnénk megkapni azt a ki tudja hány forint értékű lejárt szavatosságú hibás terméket.

Na az ilyenekben dönt a Szervező. Azt hiszem erre mondják, hogy áramvonalas megoldás: kiálló részek biztosan nem akadályozzák a haladásban. Bár tényleg talányos, ezt miért kell kikötni, ha már egyszer leírták, hogy sajnálják attól a ki tudja hány szerencsétlentől azt a ki tudja hány forint értékű lejárt szavatosságú selejt saját terméket.

Még humort is sikerült belecsempészniük. Benne van a szövegben, hogy a Szervező mindennemű jogi felelőssége kizárt. Kár, hogy nem szólnak hozzá bírók, mert érdekelne, hogyan tudnak gépelni, miközben alig látnak a röhögéstől.

Azt ugye már mondani sem kell, hogy a ki tudja hány forint értékű lejárt szavatosságú selejt termék reményében meztelencsigába lemenő szerencsétlenek nem érhetik be ennyivel. Természetesen aláírják, hogy a rádióban is hülyét kell magukból csinálni, és életük végéig kapni fogják a szpemet.

Tudom, minden le van írva. De valahogy az motoszkál a fejemben, hogy aki ilyen nagyképűen kiáll, hogy igazi márka, meg hogy minőség, annak nem kéne valami egészen minimális reklám etikát fölvezetnie? Hogy talán ne azon a ki tudja hány szerencsétlenen akarják megspórolni a 3 ezer óriásplakát költségét.

2008. február 6.

Ha ez tényleg fotó
08:31 | ajánló | még nincs hozzászólás

Ezt muszáj belinkelnem:

a [daily dose of imagery] legfrissebb képe

Sam állítása szerint ezt ő fotózta. Ha nem bohóckodik, és ez nem egy pixar film képkockája, akkor egészen elképesztő, amit művelt. Nehezen hiszem, hogy léteznek ilyen fények. Ha meg ez valami spéci előtét, akkor mér' nem minden képet ilyennel csinálnak?

Ha most vasárnap lenne
05:37 | vélemény | még nincs hozzászólás

A válaszadás önkéntes és titkos, na én most önkéntesen nem titkolom el.

Tekintsünk el attól, hogy a kurva anyját a Fidesznek, amiért 10 milliárd elmegy egy szavazásra, ami Orbán Viktor péniszméretének kompenzálásán kívül semmi kézzelfogható eredménnyel nem fog zárulni. Tekintsünk el attól, hogy a T. kormány érdemi intézkedések helyett ilyen piszlicsáré ügyekkel huzigálja a nép bajszát. Próbáljuk meg objektíven nézni a dolgokat.

Van három kérdés, amiből kettő számomra azonos érvrendszer mentén közlekedik. Vizitdíj és napidíj. Kihúztam a biliből a kezem, lemondtam a trónörökös titulusomról, és tudomásul veszem, hogy kábé annyira működik minden, amennyit ráköltünk. A jelenlegi egészségügy gyalázatos, mert borzasztóan keveset szolgáltat ahhoz képest, amennyi pénzt beledobálunk. Mert bemegy az egyik nyíláson a nagy gépezetbe a pénz, és ott ki tudja, mik történnek vele, mennyi lesz belőle, mire kijön a túloldalon. Ezen elviekben majd változtathat a több biztosítós modell, ha nem magyarosan csináljuk (-hatna, -nánk), de az egy másik huzavona. Most van itt egy olyan kezdeményezés, ami azt a pár forintnyi befizetést törvényileg ott tartja a helyszínen. Ez az első, amiről tudom, mire költik.

Ráadásul még az is garantálva van, hogy senki ne roppanhasson bele. Van egy édesanyám, akinek lenne elég oka, hogy sűrűn járjon kórházba, de szerencsére esze is van, hogy tudja: nem attól lesz egészséges. Szépen rakosgatja a nyugtákat, de sehogyan se bír összejönni az a limit, ami után már visszaigényelhetné, hogy ne menjen a havi pár száz forintos limit fölé. Van olyan ismerősöm is, aki kétnaponta jár dialízisre, és érdekes módon ő meg egyáltalán nem fizet. Mert minden elképzelhető ok ingyenességet jelent. Például a krónikus baj. Szóval csak duma, hogy bárki is ettől lesz szegény.

Ráadásul ha ezt leszavazzuk, akkor 2010-ig erre fog hivatkozni a kormány. Ezért nincs pénz az egészségügyre. Vagy ezért kell adót emelni máshol. Így vagy úgy, be fogja pótolni, és az már kevésbé lesz ellenőrizhető.

Tehát a válaszom: nem. A napidíj pedig ugyanez pepitában, tehát ez mindjárt két nem.

Más a helyzet a tandíjjal. Azt gondolom, a felsőoktatás finanszírozásával kapcsolatos intézkedést úgy illik hozni, hogy egyeztetünk a résztvevőkkel. Tudom, ez az orvosoknál is igaz, de ott legalább nem rájuk bízták a döntést. A főiskoláknál viszont igen. Tandíjat szedhet, és ösztöndíjat adhat, az intézmény döntése. Az volt a körítés ugyebár, hogy az iskola érdeke a kiemelkedőek ösztöndíjazása. Hát, ezek szerint mégse. Ki tudja, hogy politikai ellenállás okán, vagy egyet nem értésből, de tudomásom szerint a felsőoktatási intézmények szépen kiszabják a maximális tandíjat, ösztöndíjat pedig nem adnak. És ez így nincs jól, mert akit egyedülálló szülő nevel, az máris lemondhat a továbbtanulásról, bármilyen tehetséges is. Nem működik a dolog, szemétre vele. (Volna tovább is, miszerint az oktatás befektetés a jövőbe, de már el is dőlt a dolog, nem ragozom.) A válaszom: igen.

Tehát:

vizitdíj: nem

napidíj: nem

tandíj: igen

Olcsó műholdnak
00:24 | média | még nincs hozzászólás

Nemrég anyukámnál volt alkalmam "élvezni" a Digi TV műsorát. Fantasztikus, hogy nálunk bármiért pénzt lehet kérni.

Az ember azt hinné, egy tévéadás valami egzakt dolog. Vagy jön a kép, vagy nem. Ráadásul ugye digitális, ami a magyar szóhasználatban a jó minőségű szinonímája. Pedig.

Először is ugyebár a jel tömörített. Minél kapzsibbak vagyunk, annál jobban van tömörítve. Kicsi műholddal akarunk kiszolgálni milliókat, hát kurvára össze kell tömöríteni. Ott virítanak az éles vonalak mentén az mpeg-es "kukacok", és az aprólékos felületek elmaszatolódnak. Mozgásnál pedig teljesen szétesik a kép. Ha pedig ez nem lenne elég, kiderül, hogy még ezt az 1 bit per szekundumos sávszélességet se győzi a rendszer, mert rendszeresen látni adathibát, és ez még a jobbik eset, mert olyat is tud, hogy percekre elfeketedik egy-egy csatorna.

Persze olcsó, valami 2 rugó cakkumpakk havonta. És még az is lehet, hogy tudnak valamit, mert például anyukám az adáskimaradáson kívül egyebet nem vesz észre ebből. De csak motoszkál a fejemben, hogy ami szar, az ne legyen már olcsó. Azért ne tessenek pénzt kérni.

Megnéztem a műszaki adatokat, csak frekvenciákat meg szögeket találtam. Egy fontos adatról mélyen hallgatnak, és az a tömörítési arány.

Fogadjunk, hogy a németeknél ott van. 

2008. február 2.

És az ötödik elem?
02:40 | média | még nincs hozzászólás

Ezt a Spektrumon hallottam:

"Tűztámogatást nyújt a vízről föld-levegő rakétákkal." 

2008. február 1.

Így múlik el
09:55 | játék | még nincs hozzászólás

Egy trial keretében nosztalgiázok a Világ Legjobb Játékával, avagy ki engedte be a fogyasztóvédelmiseket Azeroth földjére.

Az ölég természetes, hogy a kiegészítő kapcsán jelentősen bővült a cucc. Új tárgyak, új fajok, új utak, új boltok, új földrészek, új kutyafülék kerültek bele. Az már kevésbé természetes, hogy azt is babrálták, ami úgy volt jó, ahogy. Temple of the Moon zenéjével mi volt a baj? Kiben okozott hiányérzetet, hogy a repülő hátas nem horkantott időközönként? De mindegy, így is jó.

Ami viszont már kifejezetten furcsa, hogy a Hihetetlenül Rettentően Sok felhasználó elérése után érezték úgy, hogy a kéz, láb, szem, fül, orr és agy nélküli (lásd még : átlag amerikai) felhasználókra is szükségük van. Mással ugyanis nehéz magyarázni bizonyos változtatásokat.

Külön sport volt a küldetések begyűjtése. Ott virított a felkiáltójel az npc feje fölött, már az is túlzott segítségnek tűnt. Pláne, hogy ott volt szürkén, amihez még kicsi voltál, hogy ne felejtsél el visszamenni pár szint múlva. Miért kellett rátenni a térképre is? Hogy nehogy véletlenül végig kelljen kutatni a várost? De ugyanez a tájban elszórt küldetésadó tárgyak esetében még furább. Pont az volt benne az izgalmas, hogy föl kellett fedezni. Mindent végigmasszírozni az egérrel, hátha adnak valamit. Most? Ott virít a felkiáltójel a tárgyon is, a térképen is.

Külön sport volt az ütéstáv felvétele. Nyilazni nem volt hajlandó egy bizonyos távolságon belül, és bizony volt egy holtsáv, amit el kellett kerülni. Petet elküldeni, hátrálni, vagy előreszaladni, szóval izgalmas volt. Most összeér a közelharc távjával. Aki ezt nem bírta megoldani, az minek harcolt egyáltalán?

Félreértés ne essék: nem könnyű a WoW-ból a világ második legjobb játékát csinálni, pláne a mezőnyt ismerve. De ezek tök feleslegesek voltak azután, hogy már többen játszottak vele, mint ahány embernek netje van. 

Első ijedtségemben kiszaladtam Teldrassil szélére, megnézni a végtelen űr fölé nyúló ágakat. Valami ilyesmire számítottam:

Vigyázat!
Az ágakról való leesés súlyosan károsíthatja a karakter egészségét!

Nem volt semmi. Még lehet gyakorolni a szabadesést.

Huh.