2008. március 18.

Tüntetni jó
12:02 | országvége | még nincs hozzászólás

Most éppen a kamionosok tüntetnek, mert úgy érzik, rosszul jártak. A budapesti belső övezetekre kirótt behajtási illeték hátrányos helyzetbe hozza őket. Vajon kivel szemben? Tör előre a helikopteres áruszállítás? Netán az alagútfúró módszerekkel dolgozó vakond fundamentalista mozgalom akarja őket kiszorítani? Mert a pesti utcákat hajóval nehézkes megközelíteni, a vonat kereke is beleragad az aszfaltba. A repülőgépek se szeretnek élével repülni. Akkor mégis, vajon kik miatt tüntetnek? A 4-5 tonnásra felsumákolt 3 és fél tonnás autók már régesrégen elvisznek mindent a nehézjárművek helyett, amit csak elbírnak. Ömlesztett árut, vasat, méretes rakományt soha nem fognak tudni, muszáj, hogy a kamionok behajtsanak a sűrűbe ezekkel.

A kamionosok azt szeretnék, hogy ne annyiba kerüljön, amennyi. Igaz, hogy iszonyú zajt csapnak, és szerteszéjjel hullik alattuk a burkolat, de azt nekik ne kelljen megfizetni. Még akkor se, ha tulajdonképpen senki nem várja tőlük, hogy kárt szenvedjenek. Az úgy lenne normális, hogy a kátyúsodás és a süketedés költségét szépen kiszámoljuk, ráverjük a kamionosra, aztán ő is szépen előveszi a számológépet, és megmondja, hogy akkor mennyi az annyi. Aztán végső soron az építtető fogja eldönteni, hogy kell-e neki a fuvarozásnak ez a módja, ennyiért. Mivel más módon nem lehet oda, azt leszállítani, kénytelen lesz. Árat emelni is mindenki kénytelen lesz, ezért pont a kamionos az, aki nem járhat rosszul egy ilyen helyzetben. Szerintem ez így lenne normális.

Mármint egy normális országban. 

2008. március 17.

Szarország rendőrsége
06:12 | életképek | országvége | még nincs hozzászólás

Ma reggel 4 óra 20-kor bekopogott két rendőr, hogy visznek Baracskára.

Én persze néztem, mint a moziban, hogy pont engem keresnek. Ilyenkor mindig tanúnak szoktak hívni a házban való helyszíneléshez. De nem, ez most én vagyok. Pont én. Gyorsan átgondoltam, hogy kit öltem meg, kit raboltam ki, kit csaptam be, mit sikkasztottam el az utóbbi időben. A számolás nullánál ért véget. Kérdésemre elárulták, hogy 30 ezer forintos közlekedési bírságot kell 30 napi elzárás segítségével elsimítanom. Kérdeztem, hogy erről nem kéne-e értesítést küldeni, azt válaszolták, hogy biztosan küldtek, ez nem az ő reszortjuk. Nekik annyi a dolguk, hogy bevisznek, és majd ott a tiszttel megbeszélhetem.

(Nem volt nehéz kitalálni, miről van szó, mivel az utóbbi tíz évben egy, azaz egy darab közlekedési bírságom volt. A 30 ezres gyorshajtást úgy szedtem össze, hogy Ebszőnybánya határában, ahol kint a zöldben van elhelyezve a lakott terület tábla, lassítás közben kicsit túlcsorogtam, és a tábla után 5 méterrel még 81-gyel mentem. Igaz, hogy ott még se ház, se semmi, de a szabálysértés "veszélyességére való tekintettel" példás büntetést szabtak ki. Jó, mondjuk már ott akkor is felforrt az agyvizem, és elküldtem őket az anyjukba, mert pont azon a napon addig bezárólag kettő, azaz kettő darab slyos balesetet hárítottam el vészfékezéssel, amiből egyik frontális lett volna. Mondtam is a helyszínen a rendőrnek, hogy mér' nem azokat próbálják megbüntetni, akik baleseti helyzeteket okoznak. Azt válaszolta, hogy nem tudnak mindenhol ott lenni. Mondtam, úgy biztos nem, ha azoktól próbálnak pénzt beszedni, akik a légynek se ártanak. No mindegy, kiszabták a 30 ezer forintot. Én próbáltam fellebbezni, enyhítést kérni. Többször levelet váltottunk az illetékessel, aki az utolsóra nem válaszolt. Én naív azt gondoltam, hogy akkor nála a labda.)

Kérdeztem, hogy nem lehet-e befizetni az összeget valahogy, mert hiszen csak az lenne a cél. A közeg azt válaszolta, hogy nem. Bevisznek, majd ott a tiszt. Öltözzek. Megkértem, hogy hadd olvassam már el a határozatot, amit ott szorongat a kezében, mert hát mégiscsak rólam szól. Mondta, az az ő példánya, nem adhatja oda. Öltözzek.

Miközben öltöztem, elkezdett rádiózni, és hogy hogy nem, megbeszélte a felettesével, hogy mégiscsak befizethetem az összeget. Van-e nálam annyi, mondom nincs. Ki tudok-e venni annyit, mondom nem. Elnézést, nem arra készültem, hogy hajnali négykor akarják behajtani, amin évek óta ülnek. Telefonálhatok? Igen. Két telefon, és sikerült közelben ismerőst találni, akinél épp volt annyi kápé otthon. Mondom, mehetünk. Hohó, mondják, az nem úgy van, az ismerősnek kellene ide jönnie. De hogy lássam, mennyire jó fejek, elvisznek, mert egyébként útbaesik. (Hol a retekben lehet Baracska?)

Furcsa volt, hogy vidéki rendőrt küldenek be a belvárosba értem. Láthatóan azt se tudta, merre van a Duna. Az Astoriánál szabálytalanul fordult meg, utána fogalma sem volt, hogy a Dob utca védett útvonal. Azt se tudta, hogy a Kerepesire hogy kell kifordulni, viszont arra volt esze, hogy a Keletinél szabálytalanul forduljon balra, és a Kerepesin 90-nel vágtasson végig. (Megkülönböztető jelzés nélkül.) Közben folyamatosan rádióztak valami kollégával, hogy 5-kor nem bírnak edzésre menni, mert ők annyira, de annyira jó fejek, hogy most fuvarozzák a delikvenst.

Közben az is kiderült, hogy 10-én már egyszer jártak nálam, csak nem voltam itthon. (Höhö, legközelebb nem nyitok ajtót.) Kérdem, hogy olyankor nem szokás valami értesítést hagyni, hogy tudjak róla. Mert akkor most ez az egész cécó nem lenne. Aszongya pont az a lényeg, nem értem? Aha, ja hogy egy szaros 30 ezer forintos büntetést be nem fizetőt mindjárt bűnözőként kell kezelni. Biztos disszidálok, hogy ne kelljen befizetni. Logikus, nem?

Nna, befizettük az összeget a teszkóspostánál, ragadja magához a szelvényt. Mondom, az jó lenne ha nálam lenne, ha már befizettem, később mivel igazolom. Olyan nincs, kapom a határozatot, azzal igazolhatom. Mit, azt, hogy elrendelték az előállításomat? Akkor is, az a határozat fogja igazolni. Mondom, nem lesz ez így jó. Szerencsére ismét elkezdett rádiózni, hogy megkérdezze, hogyan kell végrehajtani az utasítást, ami szóról-szóra le volt neki írva egy másik papíron. Az 1 IQ-nál okosabb felettes aztán mondta, hogy az eredeti szelvény naná, hogy nálam marad. Fénymásolás, rávezetés, határozatból példány kapás. Fogam közül elköszönve hagytam őket ott a picsába.

Hazafelé úton elolvastam a határozatot, amiből kiderült, hogy egyrészt ötker kapitányság intézkedett, továbbá, hogy 200 forintos kilométerdíjjal fuvaroznak, továbbá, hogy csak akkor kerül sor az elzárásra, ha az előállítás során nem tudom befizetni.

Összefoglalom, jó?

1. Megbüntetnek, mert a mezőnek megfelelő sebességgel mentem az általuk lakott területnek nyilvánított mezőn.
2. Tojnak a fejemre, és nem válaszolnak az enyhítési kérelmemre.
3. Nem küldenek értesítést arról, hogy végrehajtás van ellenem.
4. Az intézkedő rendőr bűnözőnek néz, és meg sem kísérli az együttműködést.
5. Az intézkedő rendőr megpróbál jattot is kihúzni belőlem.
6. Az intézkedő rendőr négyszer a szemembe hazudik.
7. Az intézkedő rendőr nyilvánvaló jogsértést kísérel meg, amikor az engem érintő határozatba nem enged betekintést, és az igazoló szelvényt sem akarja ideadni.
8. Az intézkedő rendőr az előállítás során 3 darab közlekedési kihágást követ el.
9. Az intézkedő rendőrnek minimális helyismerete sincsen.

Útközben megkérdezte egyik, hogy voltam-e már bévén. Mondom hol?? Hát börtönben. Mondom dehogyis. Pedig ugye milyen egyszerű bekerülni, mondja ő.

Hát igen. Ebben az országban ilyen egyszerű.

2008. március 16.

Szegény Magyarország
00:18 | film | még nincs hozzászólás

Amikor odakint rohamrendőrt vernek, idebent meg a térdemet próbálom gyógyítgatni, jólesik hosszanti irányban végigmustrálni, milyen a filmkínálat kereskedelmileg. Érdekes összevetésekre ad módot.

A Szindbádba úgy csöppentem bele középen, és rögtön meg is lepődtem. Amikor az istennő próbára teszi, és megkérdezi, mit tesz, ha nem kapja meg a könyvet, hű, hát az ki van találva. Egyszer meg kéne nézni rendesen. Valószínűleg nyolcast elérne, ha láttam volna végig.

Utána jött a Lagardére lovag, amit tényleg csak hepajból nem kapcsoltam el, no meg azért, mert közben építgettem a városomat. Tényleg nem tudom, mi vehet rá embereket, hogy ilyet a szemükkel illessenek. Azt hittem, hogy szocialista filmiparunk történelmi műveit nem lehet alulmúlni, de a franciáknak sikerült. Két pont.

A canterville-i kísértet már nem akart annyit, csak az olcsó német-dán vonulatot követte. Egyszerű megoldások, kevés kockázat. Fájdalommentes, jól viselem. Hat pont.

A Goldfinger, ami utána jött, viszont éppolyan szar volt, mint amikor először láttam. Hihetetlen, hogy egy ilyen színvonalon indító sorozatnak ki tud alakulni kultusza. Öt pont, de tényleg csak a jó nők miatt.

A Rokonok ezek után felüdülés volt. Szégyellem, nem olvastam, de ezek után fogom. Kíváncsi vagyok rá, hogy az aktuál-politikára való hetvennégy utalásból hányat írt Móricz. Daliás pontszámot adnék rá, mert szabósan igényes, de zavartak benne az olcsó helyszínek. A viacolor-os kecskeméti főtér, a téesz lepusztult istállója, a láthatóan új építésű villa bántóan rontották az egyébként igényes összképet. Így csak nyolc pont. (Igaz, Kállay nélkül még kevesebb lenne. A bejegyzésem címét pedig Madaras mondja, bögrével a kezében.)

És amiért végülis megírtam ezt a bejegyzést, az a Hair. Igazából nem lenne szabad egyesével filkmeket pontozni. Ha ennek a mezőnynek adtam két nyolcast, akkor a Hair a 10-es skálán 24. Magában nézve egyértelmű, hogy 10, de hogy milyen durván veri le az átlagot, azt csak így lehet érzékelni.

2008. március 15.

Szarország ünnepe
18:56 | országvége | még nincs hozzászólás
Gratulálok. Tisztelt politikai elitünknek sikerült elérni, hogy pár száz néző lézengjen a legkomolyabb nemzeti ünnepünk központi ünnepségén. Ismét veszítettünk valamit. A munka, a tisztesség, a becsület, a tolerancia, az összetartás, az odafigyelés értékeit már régen eladták ezek a pitiáner szar alakok öt forintért. Nem tudom, még mi veszhet oda. Gondoltátok volna, hogy tíz év múlva csak sóvárogra gondolhatunk majd arra az életszínvonalra, amit addigra az albánok elérnek? Húsz év múlva Ruanda is leköröz majd minket. Harminc év múlva az ENSZ majd külön alapot hoz létre, hogy hazánkat a feudális viszonyokból valahogy kihúzza, az ország 90 százalékát kitevő gettókat felszámolja, és a magyarokat megpróbálja rávenni, hogy végre elkezdjenek dolgozni, és ne a szomszédtól akarják ellopni, ami annak sincs. Akit nem köt ide semmi, addig húzzon el, amíg még van ország, amelyik beenged.

2008. március 11.

A nemek aránya
23:52 | vélemény | még nincs hozzászólás

Nyertünk, vazze! Mi, mi mi nyertünk! Bemondta a tévé, anyjuk! Akkor ezentúl minden fasza lesz.

Vajon melyik a leghülyébb? Az, amelyik a nyilvánvalóan csúfos vereséget röhögcsélve kommentálja, vagy az, aki egy hangyafaszányi kérdés borítékolható diadalából vissza- és előremenőlegesen minden valaha volt és majdani választást megnyertnek próbál nyilvánítani? Netán az, amelyik egy ilyen pillanatban a nemzetközi tőkepiac szereplőit tartja legfontosabbnak megszólítani? Én az utóbbira szavazok. Mindenki leadhatja a magáét, de vigyázat, nincs köztük igen, és ez egyeseket elbizonytalaníthat.

2008. március 4.

Néha cikket is olvasni
11:41 | ajánló | még nincs hozzászólás

Hát én ezt csak úgy megosztom (digg! digg!). Hosszabb, mint amihez elpuhult szemetek szokott. Javaslom, hogy kezdjetek bele úgy, mintha két képernyőnyi lenne. Aztán a többi jön magától.

A hiányzó tömegek