2008. május 19.

Megalakultunk
21:58 | sport | még nincs hozzászólás

Idézem a kommüniké hivatalos szövegét.

Tájékoztató a Hivatalos Szávay Ági Fan Club Egyesület megalakulásáról

Örömmel tudatjuk Veletek, hogy a 2008. május 18-án megalakult a Hivatalos Szávay Ági Fan Club Egyesület!

Az egyesület 42 alapító taggal jött létre, de természetesen folyamatosan hívunk és várunk közénk minden Ági-rajongót, aki szeretné a tagsággal járó exkluzív lehetõségeket élvezni; továbbá kedvet érez hozzá, hogy egy remek közösség tagja legyen, amelynek keretében hasonló érdeklõdésû társakkal közösen szurkolhat Áginak, megvitathatja nemcsak a tenisz-, de a teljes sportvilág történéseit és sok minden mást, illetve elsõ kézbõl szerezhet Ágival kapcsolatos naprakész és hiteles információkat.

Jelentkezni az alábbi elérhetõségeinken lehet: szavayagifanclub@gmail.com, illetve a Fan Club fórumán: http://forum.szavay-blog.com

2008. május 14.

A kétségbeesés
20:18 | életképek | még nincs hozzászólás
Az előbb felhívott egy nagyon kedves hangú néni. Akkurátusan bemutatkozott, köszönt, tudta az illemet. Biztos voltam benne, hogy a velem azonos nevű nyugdíjas gimnáziumi tanár urat keresi, de sajnos nem. Szépen vontatottan elmondta, hogy kinek a megbízásából telefonál (gondolom betűzte), és hogy van-e Internetem. Amilyen az adjonisten, hát megkíméltem az ilyenkor szokásos hangnememtől (még baja esik ott a vonal túlvégén). Én is akkurátusan mondtam el neki, hogy miért nem szeretem ezt a módit. Letettem. Épp telefonálni akartam, és amikor ismét fölemeltem a kagylót, még ott szöszmötölt a vonalban. Azt se tudta, hogyan kell letenni rendesen. Azt hiszem, szar az olyan világ, ahol ilyen emberek erre kényszerülnek.

2008. május 8.

A bűnözők jogai az én világomban
22:22 | elmélet | még nincs hozzászólás

2008. május 7.

Érzékszervek párviadala, avulás, döntő
19:04 | elmélet | még nincs hozzászólás

Az már régen feltűnt, hogy a zene kb. húszszorosan túléli a képet. Tessék csak megnézni egy ABBA-videóklipet. Azok az éteri dallamok Agneta és Anifrida tolmácsolásában még itt vannak a fülünkben. Korszerű, mondhatni. Viszont kevés röhejesebb dolgot tudok elképzelni annál, ahogyan megpróbálták ötletessé tenni a videót. Bárgyún vigyorognak bele a kamerába, izzadtak, rémes a világítás és totál blőd minden kameramozdulat. A kép nem bír ki 30 évet, de a zene nagyonis.

Most jön a csavar. Valamelyik nap egy meggondolatlan mozdulattal magamra fújtam egy kábé kétéve ottfelejtett dezodort.

Tömindegy, melyik márka, egy az igényesebb kommerszek közül. Az, aminek már elviselhető az illata, amikor új. De csak amikor új. Pontosan ugyanaz az illat egy év múlva már a lengyel piacon vásárolható termékekben lelhető fel, két év múlva pedig egészen konkrétan vécéillatosító válik belőle. Hogy mi lesz három év múlva, azt egészségem szem előtt tartása okán nem vagyok hajlandó kipróbálni.

Az ízek időtállóak. A gyerekkori töltöttkáposzta íze aggastyánként is könnyes emlékeket ébreszt. Már csak a tapintást kéne becserkészni, és kioszthatnám a dobogós helyezéseket. De tuti, hogy az aranyérmet a szaglástól már nem lehet elvenni.

2008. május 6.

Uncsi repülőgép
20:22 | életképek | még nincs hozzászólás

Húznak el a melóhely fölött a duci gépek. (Tényleg, az is megérne egy gondolatmenetet, hogy hogyan bírták ilyen rövid idő alatt kiszorítani a ceruza alkatú utasszállítókat a vibrátor alkatúak.) Méltóságteljesen ereszkednek, a megfelelően egyenletes zajszint biztosítása mellett.

Dögunalom.

Könyörgök, egyszer, csak egyszer jöjjön már valamelyik élével, sivítva, füstölve. Forgásért bónusz pontot adnék. Dugóhúzó, háton repülés, billegés, most én soroljam a figurákat? Á, nem is tudják ezek, mi az érdekes. 

2008. május 5.

Ellentmondok, tehát vagyok
22:34 | országvége | még nincs hozzászólás
Érdekes belegondolni, hogy egy valódi demokráciában semmi jelentősége nem lenne, hogy a kormányzás többségi vagy kisebbségi.

2008. május 4.

A kuvasz-reflex
20:54 | média | életképek | még nincs hozzászólás

(Jé, megint írok.)

Világéletünkben kuvaszaink voltak. Állítólag a többi nem-túltenyésztett pásztorkutya is hasonló, de én csak a magyar tenyésztők munkáját ismerem. A kuvasz-koncepció arról szól, hogy legyen ott a nyáj, tanya stb. mellett egy állat, amelyik hajthatatlan, becsaphatatlan, átverhetetlen, és egyébként egymaga is megesz reggelire egy rossz embert.

Namost ezt a kuvasz úgy csinálja, hogy a kettőnk akaratának együttesét megpróbálja a nullához közelíteni. Ha azt akarom, hogy felálljon, akkor lehasal, ha azt akarom, hogy ugasson, akkor kussol. Ha azt akarom, hogy balra, akkor ő jobbra. Más szóval makacs. Emlékszem, régen, amikor még a majorba kellett kicipelni a kutyákat oltásra, küzdöttem vele egy sort. Ott ballagtak vidáman a mindenféle ebek a gazdájuk mellett, hogy beoltódjanak. Mindenki mosolygott, ahogy elhúztak mellettünk. Nekem a legjobban az a módszer jött be, hogy elkezdtem húzni pokoli erővel hazafelé az állatot, és ahogy ellene feszített, hirtelen elengedtem. Ekkor kb. 1 métert tolatott abba az irányba, amerre mennünk kellett. Fél perc várakozás után meg lehetett ismételni a műveletet. Háromszáz méterre volt a major. Szerencsére csak egyszer került erre a sor.

Ez arról jutott az eszembe, hogy mostanában van pár műsor, amiről a csatorna úgy gondolja, nekem azt mindenféleképpen meg kéne néznem. Van az, amikor azt kell élvezni, hogy köcsög magyar celebek minden más egyéb mellett főzni se tudnak, vagy a másik, amelyik gellert kapott. Bármit próbálnék megnézni azon a csatornán, valahonnan bemászik a képbe a szignálja, úgyhogy nem tudok nem tudni róla.

Nem nézni viszont tudom. Észrevettem, hogy  kialakult bennem egy zsigeri reflex, ami mellett Pavlov kutyái elbújhatnak. Ha egészen véletlenül odakapcsolnék, azonnal nyomom tovább a gombot. Jelentem, eddig egyetlen másodpercet sem néztem meg egyvégtében belőle. Úgyhogy kedves műsorigazgatók, bekaphatjátok.