« Uncsi repülőgép   A bűnözők jogai az én világomban »

2008. május 7.

Érzékszervek párviadala, avulás, döntő
19:04 | elmélet

Az már régen feltűnt, hogy a zene kb. húszszorosan túléli a képet. Tessék csak megnézni egy ABBA-videóklipet. Azok az éteri dallamok Agneta és Anifrida tolmácsolásában még itt vannak a fülünkben. Korszerű, mondhatni. Viszont kevés röhejesebb dolgot tudok elképzelni annál, ahogyan megpróbálták ötletessé tenni a videót. Bárgyún vigyorognak bele a kamerába, izzadtak, rémes a világítás és totál blőd minden kameramozdulat. A kép nem bír ki 30 évet, de a zene nagyonis.

Most jön a csavar. Valamelyik nap egy meggondolatlan mozdulattal magamra fújtam egy kábé kétéve ottfelejtett dezodort.

Tömindegy, melyik márka, egy az igényesebb kommerszek közül. Az, aminek már elviselhető az illata, amikor új. De csak amikor új. Pontosan ugyanaz az illat egy év múlva már a lengyel piacon vásárolható termékekben lelhető fel, két év múlva pedig egészen konkrétan vécéillatosító válik belőle. Hogy mi lesz három év múlva, azt egészségem szem előtt tartása okán nem vagyok hajlandó kipróbálni.

Az ízek időtállóak. A gyerekkori töltöttkáposzta íze aggastyánként is könnyes emlékeket ébreszt. Már csak a tapintást kéne becserkészni, és kioszthatnám a dobogós helyezéseket. De tuti, hogy az aranyérmet a szaglástól már nem lehet elvenni.

Még nincs hozzászólás

Na most szólj hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.