2008. június 20.

A tartalék nagyszerűsége
11:15 | életképek | még nincs hozzászólás

Kábé tizenöt éve, hogy trabantoztam. A Trabinak számos kitűnő megoldása volt, amik akár még a minőségi autók mezőnyéből is kiemelték. Tömlő nélküli abroncsa akkoriban egy másiknak se volt, a filigrán kormányváltóval pedig sportautókat gyorsultam le a lámpánál. De ami most mégis eszembe ötlött, az az üzemanyagcsap tartalék állása. Ez nem csak egy egyszerű technikai megoldás, hanem egy eszme. Azon kaptam magam, hogy ezt az eszmét a mindennapokban kiválóan tudom hasznosítani.

Porcukrot szinte egyáltalán nem használok, a kristálycukor viszont mázsaszámra fogy. Miért tartok mégis otthon porcukrot? Hogy amikor elfogyott a másik, kénytelen legyek azt használni. Van is otthon cukor, de mégis kellemetlen azt használni. Likas az agyam, de a tea se marad cukrozatlan, és nem is kell lerobogni a közértbe azonnal. A legoptimálisabb megoldás. Hasonló okokból van otthon olcsó fogkrém, olcsó dezodor ésatöbbi.

Isten éltesse a Trabant emlékét.

2008. június 15.

Ha volna két életem
20:42 | játék | még nincs hozzászólás

Ma meglestem a Wrath of the Lich King előzetesét. Idővel kiderül, hogy amit én anno a világ legösszetettebb, leggrandiózusabb játékának ismertem meg, csak az alapozás volt. Most ácsolják a felépítményt.

Hero class. Az első hero class. Ezek szerint a normál karakterfejlesztés csak bemelegítés volt. Lerombolható épületek. Ez meg olyan, amihez új játékot szoktak készíteni. Pedig az első kiegészítő óta se tétlenkedtek: a patch-ek temérdek újítást vezettek be csöndben. Egész egyszerűen elképzelhetetlen lett mára a WoW bonyolultsága.

Most már csak azt kéne valahogy kifundálni, hogyan tudok rá időt kifacsarni. Egy munkahelyet már elvesztettem miatta. Merjek rá újra befizetni? Merjek? 

2008. június 6.

Az élet néha jobb
22:18 | vélemény | még nincs hozzászólás

Regényírók figyelem! A téma az újságban hever. Ekkora ötletért súlyos pénzeket szokás kiadni. Tegyük fel, hogy van egy magzat, akit az anyja el akar vetetni. Meg akarja ölni, előre megfontolt szándékkal. De nem sikerül. Próbálja így-úgy kapartatni, de túléli. Akkor próbálkozik vele házilag, mert szemét, de úgy se sikerül. (Hiába ejtik rá a zongorát, ugyebár.) Csak nő-nő az a pocak, és hiába minden, világra jön egy kicsattanóan egészséges magzat. Aki majd egyszer felnő, és rájön. És akkor kezdődik a regény.

Hogy ilyen miért nem jut eszembe magamtól. 

2008. június 5.

Tartozó' köcsög
20:51 | életképek | még nincs hozzászólás

A kezembe került egy levél, amiben magát behajtó cégnek nevező társaság nemes egyszerűséggel felhívja a figyelmemet, hogy azonnal fizessek, vagy különben rossz lesz nekem. A levélből három dolgot sikerült diplomatikusan kihagyni:
1. kinek tartozom,
2. milyen jogcímen,
3. mekkora összeggel.

Az ember azt hinné, hogy egy behajtó cégnek meg kell ütnie bizonyos normákat, de nem.

Utánaásva rájöttem, hogy ez az akkormármegnemlevőautómmal ottnemparkoltamdeaztmondják és megpróbálnaklehúzniötévután típusú parkolási társaságos kurvaanyjukos lehúzási kompániának a végrehajtó alakulata. Brávó, a stílus kötelez.

Ja, CREDIT EXPRESSZ a nevük. 

2008. június 3.

Folytonossági hiány
21:26 | életképek | még nincs hozzászólás

Valamelyik nap beszélgettem a főnökömmel az egyik kollégáról. Megegyeztünk, hogy értelmes srác, de valahogy mintha hézagok lennének az intelligenciájában. Másnap együtt metróztunk hazafelé. Feltűnt neki a diablós pólóm.

- Ez honnan van? Te ismered a Diablót?
- Persze. Én csináltattam a pólót, mint ahogy ezt a weboldalt is én alapítottam egy barátommal.
- Akkor te nagyon érthetsz weboldal készítéshez.
- Sokan csináltuk, egy egész stáb. De azért valamennyire értek hozzá, igen.
- És szoktál diablózni is? Mert én igen.
- A mai napig előveszem az egyest. Te melyikkel?
- Diablo2-vel játszom.
- Kiegészítő?
- Aha.

Eztán szépen megbeszéltük, hogy ki miért mit szeret benne. Teljesen normális beszélgetésnek tűnik, nem?

A kolléga pár perc után komoly arccal odafordult hozzám.
- És számítógéped van?
- Hogy micsoda?
- Számítógéped. Van?
- Neem, nincs! Képzeld, nincs számítógépem!
Ebből azért még kijött valahogy.
- Úgy értem, hogy laptop, vagy...
- Nem viszem én sehova, nem bohóckodok laptoppal. Jó nekem az asztali gép.
- És neted is van?
- Ja. Sőt, képzeld, még villanyom is van!
- Miért? Van, akinek nincs netje.
- Igen, tényleg van olyan is.

2008. június 1.

Lovon nincsen fék
20:30 | média | sport | még nincs hozzászólás

Szegény Hajas László.

Mondjuk a közönségnek való bemutatás élő adásban nem volt túl szerencsés, de tökéletesen megértem a felindultságát. Nyerni akart. Komolyan vette! És ez üdvözlendő. Nem tudom, a rendes galoppversenyeken mi a módi, de ott tuti nem úgy szokás futamot nyerni, hogy beleszorítjuk az ellenfelet a sövénybe/árokba. Mert hogy ma az történt, mind a szponzorációs futamon, mind a döntőben. A különbség csak annyi volt, hogy a 11-szeres bajnok zsoké meg bírta fogni az ívről kitörő, és ész nélkül a palánknak vágtató lovát, és nem ugrott fejest róla, mint Hajas, hogy még a ló is átessen rajta.

Ezzel együtt érdekes kezdeményezés ez a Magyar Vágta. Még 20-30 év, és egy komoly rendezvény válhat belőle. Persze ahhoz az is kell, hogy majd valahol félúton vegye át a közvetítés jogát a buzi kertévétől valami normális csatorna.