« Laktos Joszef 39. ut   Miért jobb a macska, mint a gyerek? »

2009. április 26.

Éjszakai csürdüngölő
04:09 | életképek

Ha lefekszem, pár perc múlva erős fémes döndülések hangzanak fel. Talán a lift felől (ami rossz), de ez nem biztos. Aztán pár perc múlva megint, és megint. Ha fölkelek, és kimegyek a függőfolyosóra szétnézni, síri csend. A liftbe nincs beszorulva senki, mert amikor megnyomtam a gombot, odalent valamelyik emeleten elkezdett az ajtó ide-oda jojózni. Csak kijött volna, ha bent van valaki. Ha visszafekszem, egy idő után ismét felhangzik a bang-bang-bang, mintha ököllel vernék a liftajtót.

Szokásomhoz híven felállítottam a verziókat.

1. Hallucinálok, de csak vízszintes helyzetben.

2. Amikor kint állok a korlátnak támaszkodva, és hallgatózom, a szomszéd ház sötétjében egy betörő banda néz velem farkasszemet, kezükben lendítésre emelt szerszámokkal, és azt várják, hogy visszamenjek, hogy folytathassák a szétverését annak, amit szét akarnak verni.

3. Fatális véletlen az egész. Ha még egyszer kimennék a folyosóra, pont akkor hangzana fel a zaj, becéloznám, odamennék, rájönnék. De az is lehet, hogy ez a verzió csak addig él, amíg nem megyek ki ismét a folyosóra.

Úgyhogy most virrasztok. Különben is, már csak másfél óra, és jön Talma.

 

Szerkesztve 5 óra 30-kor: egy fél megoldásom már van. A kapu ki volt támasztva, és az utcán egy egész szál betonvas hevert. Lehet, hogy valaki így bírt bejönni. Viszont a kapu nem úgy döndül. Annak a hangjára ráismertem volna. No mindegy, erre már nem fogok rájönni.

Még nincs hozzászólás

Na most szólj hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.