« Állítsák meg az MGM szinkron-ámokfutóit!   Na mi van a borítékban? »

2009. szeptember 2.

Zaj
19:58 | vélemény

Volt egyszer egy átkos rendszer, melyben híresen élelmes volt a magyar. Voltak, akik intenzíven ügyeskedtek, de olyan nem volt, aki nem a kiskapukat kereste, találta volna. Erre rendezkedett be az államapparátus és az agyunk. Amikor ránk tört a szabadság, mindenki úgy érezte, eljött az ő ideje, mert az előző rezsimben ugyan nem volt elég ügyes, de azt mondták, mostantól jár neki minden. Illetve mondtak akkoriban sokmindent, de ő csak ezt az egyet jegyezte meg belőle.

A húsz év azóta nem azzal telt, hogy megpróbáltunk volna egy ésszerűbb gondolatmenetre átállni. Mintha mi sem változott volna: adót kell csalni, ha életben akarunk maradni, és a világ most is a nyerészkedőké. (Sőt, a bűnözőké, de az már más tészta.) Lehet mindenféle vélt vagy jogos sérelmeket kántálni, hátha a hatalom/vállalkozó meghátrál, és akkor nyertünk. Lehet az ártérre tizedszer is visszaépíteni a víz által hogy, hogy nem elsodort kalyibát, és aztán lehet jajveszékelni a híradóban, hogy földönfutók lettünk. Lehet a reptér felszállási zónájában olcsón telket venni, aztán reklamálni, hogy hogy merészelnek ott repülőgépek közlekedni. Nosza, kártérítést mindnek.

Aztán lehet a belvárosban lakni, és élvezni, hogy ott a sarkon a bolt, a szomszéd ház előtt áll meg a busz, és öt percnyire van színház, mozi, varieté, cirkusz. De ugye ettől még el kell várni azt a csöndet és nyugalmat, ami azoknak jár, akik vagy tízszer annyiért vették a telket a túlparton, vagy azoknak, akik lemondtak a közért, busz, mozi közelségéről, cserébe a külváros, netán az agglomeráció nyugalmáért. Óbégatni lehet, sőt sikkes. Nálunk nem csak a húszéveseké a világ, mert az óbégatóknak is jut belőle egy szelet.

Van egy érdekes jelenség, ami a terézvárosi óbégatók és önkormányzatuk számára ismeretlen. Úgy hívják, nagyvárosi élet. Faramuci dolog, mert nem akaródzik neki megtelepedni bárhol. Például kifejezetten irtózik a porfészkektől. A porfészkekre jellemző, hogy embert addig látni az utcán, amíg azok leszegett fejjel menetelnek munkába/ból, illetve amíg nem elég öregek hozzá, hogy menetelhessenek. A többi síri csend.

Ezt a síri csendet szeretnék most elérni Közép-Európa egyik nagyvárosának a kellős közepén, mert a fejükbe vették, hogy nekik bizony jár az a csönd, ami alapértelmezésben máshol van, és az szerintük kizárt, hogy ők elmozduljanak, tehát mindenki másnak kell, aki azt a bizonyos zajos életet szeretné végrehajtani annak rendeltetésszerű helyén.

Ez akár ilyen egyszerű is lehetne, de mégsem. Kicsit sok léggömb kellene, hogy a pesti szórakozóhelyek uszkve 60%-át átemeljük egy olyan kerületbe, ahol épeszű az önkormányzat. Ezek jó része történelmi múltú intézmény, történelmi épületben, tehát marad ott, ahol van. Esetleg be lehet zárni. Őket nem fogja zavarni. Valószínűleg az utóbbi száz évben nem jártak színházban, nem ittak meg egy italt egy kiülős helyen, mivel ki se mozdultak a lakásukból, csak hallóztak, hogy milyen lárma töri meg a csendet, amit szerintük 230 ezer forintért megvásároltak az önkormányzattól, úgy 18 éve.

Olaszországban biztos nem jártak, mert gutaütést kaptak volna attól, ami ott megy, és úgy nehéz óbégatni. Úgyhogy kénytelenek leszünk kivárni, amíg ez otthonukban magától bekövetkezik.

Esetleg a zajtól.

Esetleg egy kicsit segíthetnénk hozzá.

...ha egy picit zajonganánk arrafelé :)

Még nincs hozzászólás

Na most szólj hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.