2009. október 25.

Közöttünk élnek
18:52 | életképek | még nincs hozzászólás

A Match-ban új kosarakat vezettek be. Jó nagyok, lehajtós kosárfülük van, és tartozik hozzájuk egy guruló állvány, amire ráakasztva nem kell cipelni, szóval kocsi lesz belőle. Tehát nincs külön kosár és kocsi, csak kosár és az az izé hozzá. De ez mind nem annyira lényeges, a lényeg, hogy ennek a fajta kosárnak immár csak egy szimmetria-tengelye van. Funkciójának megfelelően íves, ezért nem lehet fordítva egymásba rakni.

Emlékszem, alsó tagozatban volt egy olyan logikai készlet, amiben a még kicsit összeakadó kezű nebulóknak háromszögeket, köröket és négyzeteket kellett a kivágott nyílásokba illeszteni. Persze mindenkinek ment, akinek nem ment volna, azt még a gyépére sem vették volna fel. Mert az emberi agy egészen alap funkcióit feltételezi az alakok ilyen egyszerű illesztése.

A Machban minden alkalommal találkozom fordítva egymásba erőltetett kosarakkal. Ott küzd velük a biztonsági őr, mert nem bírja nézni.

Nem látok viszont a Machban lépni nem tudó, a mozgáskoordináció kezdetleges formáit sem elsajátított, visszamaradt embereket vásárolni. Mindenki normális embernek álcázza magát. Minden apró részletre gondolnak. Csak arról a fránya kosárról feledkeznek meg.

Az MiB vajon tud róluk?

2009. október 15.

Kritikus tömeg
23:16 | film | még nincs hozzászólás
Nézem ezt az ügynökös-brosnanos jó kis filmecskét, és közben eszembe jut valami. Van ott az a hasadóanyag, bombának előkészítve. Csinos gömb, esztergálva, közepén méretes lyuk, amibe majd beleugrik a henger, és pukkan. Remélem, amíg vacsorát csináltam, nem maradtam le arról, hogyan készítették, mert most épp azon töröm a fejem. Tehát, hogyan készítsünk hasadóanyagból lyukas gömböt bomba céljára? Ugyebár az, hogy fogunk egy gömböt, és kifúrjuk szépen, kizárható. Pedig láthatóan homogén tömb, nem mondjuk lemezekből van összerétegezve, ahogy én csinálnám. Öntsük formára? De mire kiesztergálom belőle, meg leesztergálom róla, ami a felesleg, huh, hát az se egyszerű. És az öntőtégelyben mennyi anyag volt előtte? Nem, ez sem jó. (Asse tudom, az uránium önthető-e egyáltalán.) Esetleg formára préselni? Fene tudja, talán. Lehet, hogy többet gondolkodtam rajta, mint a filmkészítők?

2009. október 10.

És az ezüstöt kapja:
13:36 | országvége | még nincs hozzászólás

Tüntetnek a postások.

Mindenki megértette a fenti mondatot? Ha esetleg túl bonyolult volt, akkor szótagolom. Tün-tet-nek a pos-tá-sok. A postások. Tüntetnek.

Bevallom, nekem többször neki kellett futnom ennek a hírnek. Ha én lopnék, henyélnék munkaidőben, akkor legalább kushadnék, hogy ne legyek feltűnő. De ezek nem, ezek még büszkék is rá. Vagy őszerintük ők csinálnak valamit úgy egyébként? Mert szerintem kizárt.

- A telefon már nem az ő hatáskörük.
- Ember 2009-ben táviratot nem küld.
- Ember 2009-ben levelezőlapot nem küld. Megveszi a turista a standon, mert tetszik neki, aztán hazaviszi, és kiteszi dekorációnak.
- Ember 2009-ben levelet nem ír, de ha mégis, akkor megnyomja a "Küldés" gombot a végén.
- Az újságokat a kiadóik ma már mind külön céggel hordatják, mert a postások az összeset ellopták, amíg ők hordták.
- A szolgáltató cégek a számlaleveleiket ma már maguk hordatják ki, mert a postások még azt is ellopták.
- Csekket még néha fizetünk be postán, de már alig, mert többnyire átutalunk mindent, mert rühelljük a postások lassúságát.
- Nyugdíjat még visz ki a postás, de már alig, mert a nyugdíjasok megunták, hogy a postás tartja a tenyerét, és inkább átutaltatják.
- Csomagot minden épeszű ember csomagküldő szolgálattal küld, aki nem, az meg csodálkozik, hogy tényleg ellopják az összeset, kivétel nélkül.
- A cégek pénzét ma már külön cégek szállítják.
- A hivatalos értesítéseket sajnos a mai napig postán próbálják küldeni, de a postások természetesen még ezeket is ellopják. Van is belőle kalamajka, amikor az ember úgy értesül arról, hogy elutasították a fellebbezését, hogy két rendőr áll az ajtaja előtt.

Marad a kérdés: mit csinálnak az ország legnagyobb vállalatának dolgozói, ha ezt mind nem?

Ja és hogy miért ezüst? Tudjátok, rendőr-postás-vasutas, no hát ha ez egy sorrend...

2009. október 8.

Az első bevetés
22:29 | film | még nincs hozzászólás

Mármint a pontrendszeremnek, de nem Indy-nek. Neki a 47539-ik, és attól tartok, hogy nem az utolsó. Bevallom, csak multitasking üzemmódban bírtam végignézni. Nade jöjjön a pontszám.

Egyediség: 0,01 (Azért nem 0, mert az elején egyszer mellélendült az ostorral a dzsipnek. Akkor még reménykedtem.)
Kidolgozottság: 3
Igényesség: hé... najó, legyen 8.

(Régi rendszer szerint 4 pontot kapott volna.)

Kapanyél
16:55 | média | még nincs hozzászólás
Most már két csodálatos példány is kereng a "magyaréterbennnnn", úgyhogy nem állom meg szó nélkül. Úgy tűnik, egyesek számára hihetetlenül jólesik lenézni a nem budapesti, nem divatszakmában dolgozó, netán nem felsőfokú végzettségű embertársaikat. Elképzelem, ahogy grafitember megrajzolja: két pökhendi, kínosan elrendezgetett műkócos, idétlen szűkfarmeres látensbuzi beszélget. "És azt ismered, hogy egyszer valaki vidéken élt?" "HAHAHA". Vagyis a félművelt, fennhéjázó, sznob szakbarbár semmirekellők poénkodnak azokon az esetleg dolgos, intelligens, becsületes embereken, akiknek a kemény munkája lehetővé teszi, hogy az ilyen mihasznák is megéljenek. És még reklámot is csinálnak belőle, mert annyira ostobák, hogy fennen hangoztatják. Tegye fel a kezét, aki szerint ez a létező világok legjobbika.
Pontosítok
02:40 | film | elmélet | még nincs hozzászólás

Miksi barátom építő hozzászólása nyomán kicsit átépítem a pontrendszert. Illetve nem is. Ő csak segített tudatosítani, hogy igazából mire gondolt a költő, vagyis én. Szóval.

Azt ugye lehetetlen eldönteni, hogy mi az eredeti. Csak az tudná, aki a világ összes filmjét készülése idejében látja. Erre nyilván nem vágyom, és az eredetiségnek ez a definíciója igazából nem izgat. Engem csak az érdekel, hogy mi az, ami el akar térni a fősodortól, a bevett szokástól. Nyilván az álomgyár léte erősen hatott a szempontom létrejöttében, viszont ha jól belegondolok, nem csak hálivúdi klisék léteznek ám. Vannak magyar filmes klisék, vannak német klisék, angol klisék. Francia klisé már kevesebb, mert ők határozottan berzenkednek tőle, az isten tartsa meg a szokásukat. De ha elkezdesz kung-fu filmeket nézni sorozatban, szépen felírhatod azt is, mik a kung-fu filmek kliséi. Na ezektől kell eltérni ahhoz, hogy a mutató kimozduljon az egyes számú skálán.

Például a Hancock addig akart eltérni, amíg a bekattant, csöves hajléktalannal foglalkozott, és onnantól ment át sémába, amikor kiderült, hogy nincs egyedül. Ma meg láttam egy B-filmet, amiben egy perverz vadász pucér lányokra lövöldözött az erdőben. Ez azonkívül, hogy jelmezileg khm nem volt kellemetlen, nem egy elvetendő ötlet az impotens sorozatgyilkos kivitelezésére. Na ez a film meg addig volt értékelhető, amíg a lány nem futott bele egy csapat kirándulóba, és nem kapott rögtön furcsa mód sokkot, amitől nem tudta elmondani nekik, hogy vigyázzanak. Innentől lehetett tudni percre pontosan a film további alakulását, és ekkor lendült vissza az egyes számú mutató a nullára.

Eredetiség helyett legyen az egyes számú pontszám neve egyediség.

2009. október 6.

Az új pontrendszer
13:50 | film | elmélet | még nincs hozzászólás

Pontozni alapvetően lehetetlen, mert a ballábas cipőt hasonlítgatjuk a leveseskanálhoz, és próbáljuk eldönteni, melyiknek volt jobb a forgatókönyve. Viszont muszáj pontozni, és mindenkinek megvan a maga értékelési rendszere. Én is iszonyúan szubjektív leszek.

Alapvetően nem érdekelnek műfajok. Leszarom az olyan címkéket, hogy közönségfilm meg művészfilm. Mindenevő vagyok, ezért számomra csak jó film meg rossz film van. A pontszám a tetszési indexem. Ami független attól, hogy akció vagy vígjáték, romantikus film vagy dráma. Nem vagyok hajlandó boncolgatni a forgatókönyvet, méricskélni az egyes szereplők teljesítményét, külön hallgatni a zenét. Ez mind egyazon alkotás része, viszont amikor pontozok, mégis érzem, hogy vannak különböző szempontjaim, amelyek alapján egészen különböző teljesítményeket próbálok összevetni. Aztán a tegnapi film segített. Azt hiszem, megvannak a valódi szempontjaim.

Ezután háromféle skálán fogok értékelni, ami igazából kettő. Először is van a koncepció, és van a kivitel, így kettő. A koncepció viszont szétválik eredetiségre és kidolgozottságra, így lesz belőle három. Nézzük részletesen.

Eredetiség. Mindenki lop, de nem mindegy, mennyit. A legelső mozgókép, tudjátok, amikor a mozdony majd' lejött a vászonról, na kábé az lehetett 100%-ban eredeti. Azóta ütemesen csökkenünk, hiszen lassacskán már minden szerepelt legalább egyszer. Ehhez képest újítani nagyon nehéz, viszont ha csak picit is sikerül, az roppant üdítő tud lenni. Azt gondolom, hogy a 10%-os újítás szinte elérhetetlen, bár nem lehetetlen. Naggyon praktikus, mert a 10-es skála itt mindjárt százalék is. Ne tessék elfeledni, hogy habár fölé is mehetünk elviekben, ez a legszemetebb mérőszám. A filmek többsége a nulla közelében fog egerészni, még a jó filmek is.

Kidolgozottság. Mit érnek a jó ötletek, ha nem csinálnak belőle nézhető koncepciót. Kell a fifikás alkotógárda, amelyik kieszeli, hogyan lesz abból film, aminek eleje, közepe és vége van. Igazából a kidolgozottság kiegyensúlyozhatja az eredetiség hiányosságait, bár nem lesz ugyanaz. Nagyon nem lesz ugyanaz. Pont ezért kapott külön pontszámot.

Igényesség. Mit ér az eredeti, kidolgozott koncepció, ha nincs elég pénz és/vagy akarás a megfelelő színvonalú kivitelezéshez? Szeretném hangsúlyozni, hogy az akarás itt tökéletesen helyettesíti a pénzt (pszt, hálivúdnak ne szóljatok). Ugyanis nem csak méregdrága megoldások léteznek, és ha valami színvonaltalan, az bizony a kitartás hiányára is utal, amivel kitalálhattak volna megoldásokat a pénzhiány áthidalására.

Hogy szemléletesebb legyen, felsorolom, a végletek milyen filmeket jelölnének.

Eredetiség: 0
Kidolgozottság: 0
Igényesség: 0
Csak elméletben létező eset. Valójában sokkal nézhetetlenebb lenne, mint bármi, amiről azt gondoljuk, hogy annál nem létezhet rosszabb.

Eredetiség: 10
Kidolgozottság: 0
Igényesség: 0
Kísérleti film. Összevissza beledobált ötletek. Ritka pillanatokban inspirációnak jó lehet, de igazából nézhetetlen.

Eredetiség: 0
Kidolgozottság: 10
Igényesség: 0
Kínosan röhejes. Igényesség hiányában a sok összelopkodott megoldás roppant kellemetlenül jön ki.

Eredetiség: 0
Kidolgozottság: 0
Igényesség: 10
Roland Emmerich összes művei.

Eredetiség: 10
Kidolgozottság: 10
Igényesség: 0
Fájdalmas, jó reményű alkotás, ami nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Törvényszerű, hogy készül belőle remake, ami bekaszálja azt a lóvét, amit ennek kellett volna.

Eredetiség: 10
Kidolgozottság: 0
Igényesség: 10
Nagyfilmben nem hiszem, hogy létezhet ilyen alkotás, de ha létezne, pont olyan zavarbaejtő lenne, mint azok a rövidfilmek, amelyekre igaz ez a pontszám.

Eredetiség: 0
Kidolgozottság: 10
Igényesség: 10
Hálivúdi kasszasiker. Igazi nagy film, és most a jó értelemben.

Eredetiség: 10
Kidolgozottság: 10
Igényesség: 10
Ez is csak elméleti kategória. Ha megjelenne egy ilyen film, minimum új korszakot nyitna.

Az üldöző / Strici a pácban*
12:45 | film | még nincs hozzászólás

(*Használtam a jövőlátó készülékemet. Az üldöző a tükörfordítása az eredeti címnek, és pont megfelelt a titanic-os vetítés idejére. De majd egyszer lesz magyar forgalmazás, és a komoly szaktudásúak meg fogják alkotni a hozzánk illő címet, ami az utóbbi lesz.)

Tegnap elkövettem azt a hibát, hogy lefekvés előtt megnéztem Az üldözőt. Nem sokat aludtam az éjjel. Nem, nem volt horrorisztikus. Illetve, huh, ebbe kicsit bele kell bonyolódni. Nem volt horrorisztikus abban az értelemben, ahogyan hálivúd azt manapság érti. Nem voltak benne gusztustalanságok, nem volt sikítozó zene, nem mutattak trancsírozást perverz részletességgel. Hitchcocki értelemben sem volt horror, mert nem üzente azt, hogy rettegjek. Viszont szépen diszkréten hátbaszúrt filmnézés közben.

Az ember ha tényleg néz egy filmet, kialakít kötődéseket, elvárásokat. Ha ez történt, akkor mi fog azután. Ha egy szereplő ezt csinálja és ilyen, akkor abból mi fog következni. Hálivúd azzal keresi a pénzét, hogy az első öt másodpercben létrehozott várakozásokat maradéktalanul teljesíti, ami miatt ki kell tágítani a film definícióját, ha az ő iparosmunkáikat is bele akarjuk tuszkolni.

Az üldözőhöz nem kell kitágítani semmit. A hülyék azt írogatják róla, hogy műfajokkal játszadozik. Ez szerintem baromság. Nem műfajokat nézek, hanem filmet, amiben bármi megtörténhet. A klasszikus recept: á, csak belenézek picikét. Aha, azután egy óra múlva már arra kell koncentrálni, hogy pislogjak is néha. Leírva egyszerű: peregnek az események, mindenki hozza magát, és ami kisül belőle, az nem fog megfelelni a filmes kliséknek, mert mitől felelne meg. Eredeti tartalom van benne, semmi újrafeldolgozás. Csak pont annyira horrorisztikus, amennyire a valóság tud az lenni, amennyiben bármi szörnyűség megtörténhet velünk bármikor. Filmben érzékelni ezt igen felkavaró, és teljes mértékben leköti a figyelmet. Tágra nyílt szemmel, megnyílt érzékekkel figyeled, és közben intenzíven befogadsz. Végülis ez a dolga a filmnek, nem?

Egyébként a világ leggyönyörűbb kislánya szerepel benne, de nem fogsz tudni rá koncentrálni.

Újra kellett gondolni a pontozásomat emiatt a film miatt. Most eszméltem rá, hogy valójában mik a fokmérői a filmes minőségnek. Nem terhelem ezt a bejegyzést vele, most csak jöjjenek a pontszámok.

Eredetiség: 4
Kidolgozottság: 8
Igényesség: 9

Tizes skálán elég gyengusznak tűnik, nem? Pedig nem az, de majd elmagyarázom.

Ja, a régi pontszáma egy kövér 10-es lett volna.