2009. november 25.

@#! *#@*! !!!
11:24 | életképek | még nincs hozzászólás

Régen káromkodtam a gép miatt úgy, mint egy szódáskocsis. Most a Skype-nak sikerült kivívnia ezt az elismerést. Rendes tűzfalam van, nem az a windows-os bohócság. Be van állítva kőkeményen, ki hova mehet kifelé. Nálam nem jelenti le a Media Player visszafejtetlen IP-re a személyes adataimat, és a Winamp se tud másodpercenként 18 lekérést intézni, miközben offline lejátszik valamit. Hogy ne kelljen száz szabály, ehhez van egy darab, általam terminátornak nevezett szabály, ami azt csinálja, hogy akit nem engedtünk ki eddig, azt kérdezés nélkül nem engedjük ki. Persze amikor valami újat teszek fel, arra a percre, amikor az először akar kommunikálni, akkor fel kell függeszteni a terminátort.

Egyszer sikerült úgy elindítanom a skype-ot úgy, hogy véletlenül ki volt kapcsolva a terminátor. A Skype teljesítménye a következő volt. Kérdezés nélkül elkezdett telepíteni egy új verziót, majd amikor azt félbeszakítottam, működésképtelenné tette a korábbit. Azt ugye mondanom se kell, hogy az új verziók keresése ki volt kapcsolva. De ha be lett volna kapcsolva, akkor a beállítás szövege szerint nincs is olyan opció, hogy kérdezés nélkül elkezdhesse a telepítést. Szóval hazavágta magát, újra kellett telepíteni. A profilt felismerte, de "természetesen" sikerült bekapcsolnia a windows-zal való indítást, és a frissítések automatikus telepítését.

In memorian ICQ.

2009. november 23.

A letöltős korszak vége
11:34 | vélemény | még nincs hozzászólás

Győznek a kiadók, mi? Fegyverrel kényszerítenek mindenkit, hogy 10 ezer forintért vegyünk meg minden egyes adathordozót? Csak az ő álmaikban. A valóságban szerintem egészen más vet véget az "illegális" fájlcserének.

A kiadók most épp a saját vermükben fetrengenek. Hosszú évtizedeken át treníroztak bennünket arra, hogy nekünk igenis szükségünk van rá, hogy birtokoljuk a zenét. Tapperoljuk, rakosgassuk, porosítsuk, karcosítsuk. Mert jó dolog porosítani, karcosítani. Jó dolog, hogy költözéskor plusz egy (kettő, nyolc stb.) doboz. A mienk, megszereztük, sokat fizettünk érte, büszkék lehetünk.

A formátum-váltásokkal persze pont a leglelkesebb gyűjtögetők lettek frusztrálva legjobban, mert egyik pillanatról a másikra az évtizedek alatt összehordott kollekció hirtelen elavulttá vált. Viszont megmaradt a jól fejlett birtoklási vágy. Ami a technológiának köszönhetően az első adandó alkalommal zúgva-bőgve áttörte a gátat. Csakhogy.

Rá kellene jönni, hogy igazából a zene, a kép nem megfogható. Nem attól lesz az enyém, hogy van valahol a lakásban egy doboz, amit némi absztrakció segítségével hozzákötök. A befogadáshoz erre semmi szükség. Ha beülünk egy koncertre (izé, becsápolunk stb.), akkor is élvezzük a zenét, sőőt. Jó, de akkor miért is kell, hogy megvegyük azt a redvás dobozt?

Nos nem kell, ha nem igényeljük. És nem fogjuk. A letöltések tömegessé válása volt az első lépcső. Beletojik nagy ívben az átlag felhasználó, hogy van-e hozzá tok, hallgatja vígan. Első lépcsőnek jó, de ez azért még nem egy üzleti modell, lássuk be. Így tényleg nem csak a kiadók halnak éhen, hanem a zenészek is, utóbbit pedig mégse kéne.

Akkor lehet a nem birtoklásból üzleti modell, ha már annyira megszokjuk, hogy bármit, bármikor letölthetünk, hogy már le se akarjuk tölteni. Minek, ha abban a másodpercben elkezdhetjük használni online? Márpedig most kábé itt tart a technika. Itt a Chrome OS, és a mobil internetnek se adok 5 évet, hogy végetérjen az a marketing korszaka, amíg megpróbálják az exkluzivitás látszatát kelteni, és ahhoz árazni. Amint lekopik róla ez a máz, lezuhan az ára, és ingyen fogják utánunk hajigálni a radír méretű netes kütyüket. Addigra a Google pedig rászoktat minket (tudjátok, mint a skót és a hűtőszekrény), hogy ha kinyitjuk a netbookot, akkor tényleg mindig ott van, ahol becsuktuk, még ha egy bitet se mentett le belőle.

5 év.

Ha ez bekövetkezik, és már úgyis online használunk mindent, akkor nem lesz akadálya annak, hogy lejátszásonként 0,0001 forintot kérjenek, amire mind rá fogunk legyinteni, és amitől kőgazdag lesz, akinek addigra lesz elég esze hozzá.

2009. november 10.

Megan Fox volt már?
15:36 | nők | még nincs hozzászólás

Tuti, hogy nem. Pedig megérdemli. A jpeg-en nem kell mozogni, megszólalni meg pláne, így kidomborodhatnak az... előnyös tulajdonságai :) Mert ami szép, az szép, még akkor is, ha nem okos.

 

(Hoppá, volt már, de csak egy film illusztrációjaként, úgyhogy az nem számít. Akarok most róla egy képet, és kész.)

Börtönös-javaslatos
15:21 | ötlet | még nincs hozzászólás

Kitaláltam egy börtönöset, és mivel hosszabb, mint az én... szóval hosszú :) ezért átpateroltam a Hordalékra.

(Közben jé, majd' két éve nem írtam oda, ejnye, hogy le bírok ereszteni, nahát.)

2009. november 9.

Az állatok jogairól
17:41 | elmélet | 4 hozzászólás

(...üres lap...)

Igen, eredetileg azt terveztem, hogy ide egy üres hozzászólást illesztek be ezzel a címmel. Merthogy nincsenek. A jog, mint olyan, csak emberek között értelmezhető. Társadalmunk vadhajtása a nem emberek jogaiért küzdeni.

Kegyetlen volnék? Szadista? Nem hiszem. Nem gondolom azt, hogy állatokat kínozni kellene feleslegesen. Megesszük őket, mert finomak, vagy csak elpusztítjuk azt a részüket, ami a mi életterünket veszélyezteti, és mindkettőhöz szükséges, hogy állatok haljanak meg. Persze, lemondhat valaki esetleg ténylegesen a mindennemű állati eredetű bármiről, de úgy kissé nehéz élni. Vagy becsaphatja magát, és "amire nem gondolunk, az nem létezik" alapon csak olyan élelmiszert fogyaszt, amin nem látszik, hogy állatból készült. Ő baja, nem lehet rá kényszeríteni, hogy másképp cselekedjen. Jó, de akkor viszont ő honnan veszi a jogot, hogy másokat kényszerítsen arra, hogy ne étkezzenek normá... izé, hagyományosan?

Az (általam ismert) állatvédők csak azokat a lehetőségeket kínálják fel, hogy vagy elismeri valaki szerintük az állatok jogait, és segít szegény állatokon, vagy pedig egyetért a szadistákkal. Pedig az állatkínzással nem az a probléma, hogy szegény állat. Hanem hogy milyen ember. Mert lehet összevissza sápítozni, de mindig az ember a fontos. A kérdésem az, hogy milyen ember az, aki élve megnyúz egy állatot? Én nem az állaton segítenék, hanem az embert venném elő. Vagy az normális, hogy szörnyeteggé tesszük magunkat, csak szegény állatokat hagyjuk békén?