« A letöltős korszak vége   Annyira, de annyira »

2009. november 25.

@#! *#@*! !!!
11:24 | életképek

Régen káromkodtam a gép miatt úgy, mint egy szódáskocsis. Most a Skype-nak sikerült kivívnia ezt az elismerést. Rendes tűzfalam van, nem az a windows-os bohócság. Be van állítva kőkeményen, ki hova mehet kifelé. Nálam nem jelenti le a Media Player visszafejtetlen IP-re a személyes adataimat, és a Winamp se tud másodpercenként 18 lekérést intézni, miközben offline lejátszik valamit. Hogy ne kelljen száz szabály, ehhez van egy darab, általam terminátornak nevezett szabály, ami azt csinálja, hogy akit nem engedtünk ki eddig, azt kérdezés nélkül nem engedjük ki. Persze amikor valami újat teszek fel, arra a percre, amikor az először akar kommunikálni, akkor fel kell függeszteni a terminátort.

Egyszer sikerült úgy elindítanom a skype-ot úgy, hogy véletlenül ki volt kapcsolva a terminátor. A Skype teljesítménye a következő volt. Kérdezés nélkül elkezdett telepíteni egy új verziót, majd amikor azt félbeszakítottam, működésképtelenné tette a korábbit. Azt ugye mondanom se kell, hogy az új verziók keresése ki volt kapcsolva. De ha be lett volna kapcsolva, akkor a beállítás szövege szerint nincs is olyan opció, hogy kérdezés nélkül elkezdhesse a telepítést. Szóval hazavágta magát, újra kellett telepíteni. A profilt felismerte, de "természetesen" sikerült bekapcsolnia a windows-zal való indítást, és a frissítések automatikus telepítését.

In memorian ICQ.

Még nincs hozzászólás

Na most szólj hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.