2009. december 24.

Annyira, de annyira
21:30 | vélemény | még nincs hozzászólás

Ők nagyon akarnak nekünk Főutcát építeni. Illetve, ha egészen árnyaltan akarok fogalmazni, akkor ők nagyon akarják azt, hogy mi rettentően érezzük, hogy ők mennyire.

Mondjuk 12 szakaszra lehet bontani az egyébként tényleg impozáns, nagyvonalú és reményeim szerint minőségi új utcaburkolatot. Tizenkét utca, ami a Kálvin tértől a Szabadság térig terjed. Ha én csináltam volna, elindulok valamelyik végén, és rakom sorban a köveket. A rakó brigád után jön a javítgató brigád, az utcabútorozók, a kertészek, és már lehet is átadni szépen egyenként az utcákat, hogy minél kisebb legyen a rumli. Persze akkor lehet, hogy lettek volna olyan belvárosiak, akik nem vették volna észre, hogy mennyire, de mennyire. Hogy biztosra menjenek, meg kellett szervezni, hogy mindenki orbitálisat szopjon vele. Na azt észre fogjuk venni.

Leesett a hó. Most sacc/kb. 67 helyen van megkezdve a kő rakása. Minden utca meg van kezdve legalább 3 helyen, összevissza, ügyelve arra, hogy egybefüggő burkolatot csak majd akkor alkosson, ha már tényleg nem lehet hova máshova letenni azokat a köveket. A befejezett állapot, a hibajavítások, a készre szerelés a távolba vész. Másztos kőzúzalékon csúszkálunk, tapossuk bele a sárba a szélső kockákat. Átérzem annak a helyzetét, akinek mondjuk egy Egyetem téri ház kukáit kell fél éve az építési területen keresztül eljuttatnia valahova, amit elérnek a kukások, azután minden alkalommal valahogy összevadászni az üres kukákat. És ha valaki költözködni akar?

De ezek persze mind csip-csup problémák. A lényeg, hogy átérezzük, hogy ők mennyire nagyon.