2010. január 23.

A kövek állása
23:08 | életképek | még nincs hozzászólás

Bizakodó is voltam, meg szkeptikus is. Egyrészt ilyen gonddal ebben az országban még burkolatot le nem raktak, ha valaminek bírni kell, hát ennek. (Az irodalmi múzeum oldalán például kilátszott volna az előző szint, ezért félbevágták a lábazatot, és belepasszítottak egy sort, hogy szép legyen. A csatorna fedlapokon folytatják a rajzolatot, meg ezekhez hasonló csodákat művelnek, amit csak úgy tud elképzelni az ember, ha ezek import munkások. Vagy import főnök.) Másrészről viszont a kavicsra szárazon lerakott kövekre ráengedni a buszokat az ő tengelyterhelésükkel, hát az meredek.

Ugye két dologtól lehetett tartani. Kifordulni a kövek nem fognak a helyükből, ahhoz túl vastagok. Be se tudnak nyomódni egyesével, mert annyi eszük azért volt, hogy a járművek alá szánt gránitkockák viszonylag kicsik. Kicsik egy nagy tengelynyomású kerékhez képest. Eltörni se bírja őket a kerék, mert akkor a macskakő  kockái is kettétöredeznének. Összesen annyi kárt lehet bennük tenni, hogy vagy lenyomják az egész felületet, nagy hepehupákat létrehozva, vagy megbillegtetik őket, amitől egymásnak feszülnek, és letöredezik a sarkuk.

Az Erzsébet téren már pár hónapja megy a masszív forgalom a gránitcsíkon, gondoltam megnézem. A bizakodó énemnek is igaza lett, meg a szkeptikusnak is.

Hepehupa, az nincs. Letöredezés viszont sajnos van. Ami a jó hír, hogy nem az van, hogy elkezd valahol töredezni, aztán máshol is, és szépen fokozatosan letöredezik mindenhol. Nem. Pár helyen van letöredezve, ott nagyon le van. Baromi csúnya. Máshol viszont meg se moccan! Tehát elvileg csináltak már olyat is, ami jó. Valószínűleg a kaviccsal való besöprés volt hézagos, nem tartotta eléggé a követ, az megbillent, a többit meg csak rá kellett bízni az Ikarusokra. Szóval van remény, ha odafigyelve javítják majd ki.

Más. Láttam a múltkor a szerencsétleneket, majd odafagytak a kőhöz, próbáltak feltűnés nélkül szentségelni a járókelők között, miközben küzdöttek a fagyban. Kár, hogy a pártpropaganda ilyen helyekre beteszi a lábát. Megírta a független újság, hogy a munka nem áll le, mert fűthető sátrakban dolgoznak, úgy megy, mint nyáron. Azért csöndben megkérdeném, hogy a hétfői napot vajon arra szánják, hogy a hőbefúvó annyira meglangyítsa a talajt, hogy kedden már lehessen dolgozni? Mert ha nem, akkor fagyott sárra burkolnak, ami nem arról híres, hogy magától tömöríti magát. Kíváncsi leszek rá, hogy azokon a helyeken, amiket most tesznek le, majd hogy fog behorpadni tavasszal az Egyetem tér.

2010. január 19.

A váltás meredeksége
22:19 | életképek | még nincs hozzászólás

Az 1024-et is csak ímmel ámmal megjelenítő öreg katódsugárcsöves monitoromat cseréltem le HD-re. Élményeim:

  • Eddig azt gondoltam, hogy vannak képeim, de kiderült, hogy azok körömképek.
  • Sajnos hiába tudja a játék az 1920-at, ha 1 fps lesz miatta.
  • Egészen elképesztő, amit irányérzékenység terén a TN panel produkál. Ha csak egy picit lehajtom a fejem, már besötétül a tetején a sötét szín. Oldalirányban meg színek esetén van eltérés. Azt hinné az ember, hogy ez egy extrudált panel, szimmetrikus, de francokat. Folyamatosan azon kapom magam, hogy millimétereket igazgatok a szögén. Az a 170/160 fok valami marketing rizsa. 1/1 fok reálisabb lenne.
  • Képtelen vagyok eldönteni, milyen messziről nézzem. Összevissza nagyítom-kicsinyítem a weboldalakat, sehogy se jó. Majd biztos megszokom, de egyelőre nagyon fárasztja a szemem.
  • Érdekes, hogy a film nem lesz szebb a nagyobb felbontástól. Sőt, az elmosódó képpontok kifejezetten jobbak voltak.
  • Hogy a rákban kell a gyorsindító ikonokat felnagyítani??
  • Nem hiszem el, hogy a driver nem tudja azt, hogy teli képernyős fekete háttér közepén kétszeres méretben kitegyen egy 640x480-as játékot.
  • Mit össze küzdöttem, hogy a mindenféle programok megjelenését a felbontáshoz igazítsam. Most arra gyúrok, hogy valamivel kitöltsem a helyet. (Mivel sehogyse tudom rávenni magam, hogy ablakosan közlekedjek.)

2010. január 18.

MediaMarkt körkép
17:15 | életképek | még nincs hozzászólás

Tudom, aki az MM-ben vásárol, sikeres ember nem lehet. Viszont nekem eszem ágában se volt, csak monitort tapperolni mentem oda, mielőtt megrendelem a normális boltból. De mivel ezer éve nem jártam arra, mindjárt szét is néztem egy füst alatt.

Mikrohullámú sütő fronton a helyzet változatlan. Továbbra sem szándékoznak olyan típust kínálni, amelyik:
- Ha megnyomom az ajtónyitót, nem gondolom azt róla, hogy ez egy hét múlva elromlik.
- Ha megnyomom akármelyik nyomógombot, nem gondolom azt róla, hogy ez egy hét múlva elromlik.
- Tud mikrohullámmal sütni.
- Nem tud légkeveréses, grillezős, indukciós, dedukciós, kondukciós és még másik hat, általam ismeretlen módon sütni, nem főz kávét, nem teregeti ki a ruhát, nem sétáltatja meg a kutyát.
- Szép.

A tévéknél érhető leginkább tetten, hogy a piaci árak mennyire manipuláltak. 109 ezer forint egy 82 centis Panasonic Viera, ami azért nem semmi. Ehhez képest nem lehet olyan pici tévét venni, ami ne kerüljön majdnem ugyanennyibe. Pedig 20 méterrel arrébb monitorként megvehető feleannyiért a tévétuner nélküli változat.

Összesen kettő darab kinyithatós telefont lehet kapni. Tartok tőle, hogy ez a világon az utolsó két kinyitható telefon.

Próbálják sugallni, hogy minden fényképezőgép egyforma. 70 ezer forintos, 12 megapixeles, dettó ugyanaz az elrendezés, ugyanazok a gombok, mindez 138 különböző típusban. A "deviáns" gépek vitrinben, eldugva.

Legutóbb 200 ezer forint volt egy húzós mosógép. Most már van félmilliós is. Király, ha legközelebb megyek, többe fog kerülni, mint egy autó.

Sajnos az a helyzet, hogy a 99 ezer forintos Sennheiser és a 30 ezer forintos márkatársa között nagyobb a különbség, mint a 30 ezres és a Sokol rádió füldugója között. Ez most vagy azért van, mert vájtabb lett a fülem, vagy azért, mert szemét módon tolják a luxus irányába a használható minőséget. Valószínűleg utóbbi. Mindenesetre az összes fejhallgató olyan volt, hogy éreztem, hogy van a fejemen valami, és abból szól valami. A 99 ezres Sennheiser esetén meg csak úgy szólt a zene, valahonnan.

Egyre kevesebb monitor, billentyűzet és egér van kirakva. Nyilván rájöttek, hogy mindenki csak tapperolni jár oda, hogy azután megvegye a normális boltban.

Apropó monitor. Majdnem megvettem 50 ezerért egy 22 collos Acert, látva, hogy van rajta DVI is. Szerencsére csak majdnem, mert itthonról nézve már az is látszott, hogy máshol 35 ezer, és a DVI csatit csak odafüllentették reája.

2010. január 16.

Sajtórabszolgaság
09:03 | közszolgálat | még nincs hozzászólás

Aszongya MAI Belváros, FÜGGETLEN ÚJSÁG. Lentebb pedig Belváros-Lipótváros független lapja. Oké.

Címlap. Belváros nem zár be iskolát. Milliárdokat von el a kormányzati sarc. A szövegben pedig azt részletezik, hogy noha a kormány drámai módon megnyomorítja a zembereket, az önkormányzat megmenti őket folyamatosan.

Belső borító. Milliárdokat von el a kormányzati sarc. Szociális segítség az önkormányzattól. Harmadik oldal. Kormányzati sarc az oktatásra. Belváros nem zár be iskolát. 4-6 oldal: az új Főutca reklámja, a már hatszor leadott sikerszöveg újrahasznosítva. Hetedik oldal. Parkolási sikertörténetek. A szövegben szintén sokadszorra leírva, hogy sikerült elperelni a minisztériumtól 26 parkolóhelyet.

Egyébként hosszú idő óta ez az első szám, amiben ötnél kevesebbszer mosolyog Rogán, amint éppen megsegít, részt vesz, kitüntet, felavat. Amióta olvasom, egyetlenegyszer sem volt jó színben feltüntetve a kormány és egyszer sem volt rossz színben feltüntetve az önkormányzat.

A legutóbbi számban büszkén megírták, hogy kaptak valami díjat, mint a legjobb helyi lap, ahol kiemelt szempont volt a függetlenség.

Kit akarnak becsapni?

A vicc az, hogy a hetedik kerületben dettó ugyanez a kiadvány, pontról-pontra ugyanezzel a tipográfiával, szerkezettel önkormányzati lapnak van feltüntetve. Hülyébbnek tűnnénk itt az ötödikben?

2010. január 13.

Izé, twitterezem
19:47 | gépház | még nincs hozzászólás

Vallom, hogy csak úgy szabad véleményt mondani valamiről, ha előtte kipróbáltuk. Rájöttem, hogy az utóbbi időben megszegtem ezt az elvemet, mert szidtam a twittert. Ezt most igyekszem helyrehozni.

Nem egyszerű a dolog, de egyelőre hősiesen küzdök. Lövésem sincs, hogyan kell a szemétkupacból kihámozni a velős dolgokat. A turulcsiripen kábé másodpercenként 50 twit pörög, ember nincs, aki azt elolvassa. Cégek szpemmelik tele, automatizált twittelő-botok nyomják az összes tévéműsor linkjét, kívülálló számára érthetetlen témában beszélgetnek egyesek, a világ összes nyelvén, még távol keleti kódlappal is, ami a magyar nyelv elfogadásához képest elég érdekes. Lehet, hogy vannak valahol segédeszközök a szűrésre, de én még nem találtam meg. Úgyhogy egyelőre szórom a semmibe a bon mot-kat, nem követ senki és nem követek senkit. De ha itt a látogatóim között lenne valaki, aki már tudja, hogyan kell használni azt az izét (vagy nálam jobban tűri a használhatatlanságát), az olvashat engem ott is.

Végülis arra jó a dolog, hogy az olyan egysoros gondolatok, amiknek a kedvéért nem fogok blogot ragadni, nem vesznek kárba. Tehát megpróbálok értelmesen használni egy jellemzően értelmetlenül használt rendszert.

2010. január 9.

Választok magamnak patrónust
14:48 | játék | 2 hozzászólás

Nekem nem szabad WoW-ozni. Ezt onnan tudom, hogy egy munkahelyet már elvesztettem miatta. Ha van előfizetésem, akkor nem eszem, nem alszom, nem dolgo... vagyis de, úgy csinálok, mintha dolgoznék, de mivel nem eszem, nem alszom, így nem fog menni. Ezért inkább hagyni szoktam, hogy lejárjon, és absztinenskedek pár hónapig, amíg bírom. Aztán lenyomok egy 10 napos próbát (éjjel-napal, természetesen), ami egy vicc, mert 20-as izékkel bohóckodok, miközben ott állnak a magas szintű karaktereim a fizetett accounton, amikhez nem férek hozzá.

Az ötödik évforduló tiszteletére a Blizzard megdobott egy 7 napos visszacsábítóval. Hét napig tolhatom ingyen a saját acc-omat, hátha ismét rákapok. Jó ez a hét nap. Addig szét lehet tolni minden fontos teendőt, és hajrá. Aztán eszembe jutott, hogy igazából nekem az lenne a való, ha lehetne korlátozni a hozzáférést. Hogy mondjuk 100 óra minden hónapban, és viszlát. Na az jó lenne. Rákerestem, és dobtam egy hátast. (Igaz, a WoW-ról lévén szó, ez egy kishátas volt, de hátas.)

Van ugye a parental control. Be lehet állítani, hogy naponta hány órát lehessen játszani a gyereknek, és hogy hetente összesen mennyit. De ez hagyján. A hét mind a 168 órájára külön meg lehet mondani, hogy játszat-e akkor a kölök. Vannak előre kitalált mintázatok is. Suliban nem, éjjel nem, csak hétvégén stb. Akkor kezdett gyanús lenni, hogy vannak még olyan idióták, mint én, amikor rákattintottam a breaktime elnevezésű mintázatra, ami nem csinál mást, mint hogy a nap 24 óráját beosztja úgy, hogy öt óra játék után egy óra szünet legyen kötelező. Hihi, ez nagyon nem a gyerkőcök miatt van ott :) Hát sziasztok testvéreim, nemsoká' én is csatlakozom hozzátok. Már csak ki kell választani azt a barátomat, aki őrzi nekem a jelszót, és akkor se árulja el, amikor éjjel ott könyörgök neki a telefonba, hogy légyszi, csak most, mert már csak kicsi kell, és befejeződik az insta.

Na, ki lesz az én patrónusom?

2010. január 8.

Ide kérem a pofont
15:37 | vélemény | még nincs hozzászólás

- Igen kérem, én vagyok a f@sz, az én buszom nem indult el ma reggel, ezért tetszenek itt állni a sárban egy órája. Kérem, ne üssenek nagyot.

Micsoda meglepetés, a BKV-soknak is van humoruk.