2010. február 27.

Krumplifajták
13:32 | életképek | elmélet | még nincs hozzászólás

Előre bocsájtom, hogy lövésem sincs a krumplik elnevezéséről. Persze, utána nézhetek neten, hogy van Gülbaba és társai, de fénykép után a krumpli azonosíthatatlan. Úgyhogy maradok a körülírós módszernél. Imádom a fokhagymás sültkrumplit, magában. Betegre tudom magam zabálni belőle. Ezért én a sütési viselkedése alapján osztályozom a krumplikat.

Összesen két fajta krumpli létezik. Szerintem a szénhidrátjaik felépítése különbözteti meg őket.

Egyik típus főleg hosszú láncú szénhidrátokat tartalmaz, vagyis "keményítősebb". Viszonylag gyorsan keményre sül, szép fehér marad, elegáns, ropogós, praktikusan elkészíthetű, de ízetlen sültkrumplit eredményez. Az olaját visszaönthetem a flakonba, és visszatehetem a boltban a polcra.

A másik inkább rövidebb szénhirátokat hoz, vagyis "cukrosabb". A cukor kioldódik szépen az olajba, azt megbarnítja, összemocskolja. A krumpli is megbarnul tőle idő előtt, és mocskosul leragad. Úgy kell levésni a serpenyő aljáról. A kioldódott szénhidrát hiányzik a szerkezetből, ettől ez a fajta sült krumpli omlós, szivacsosan roppanós, egy merő gasztronómiai élmény az állaga. Zamatos is, az edény aljáról származó törmelék pedig csúcsa az élménynek.

Találós kérdés: melyiket árulják "sütni való krumpli" címkével?

2010. február 26.

Néger nők mellei a gépházban
01:15 | gépház | még nincs hozzászólás

Nők, mellek, négerek, gépház. Ez ma a trend. Háttérbe szorulóban IZ és az ő akkordjai, és már a gázóra lassítás se a régi. A búcsú idézetek gyakorlatilag eltűntek, amiből arra következtetek, hogy az emberek ma már nem búcsúznak, vagy nem idézgetnek közben.

565 kifejezéssel kerestetek és találtatok rá a blogomra az idén, eddig. Kicsit kevésbé vicces, mint a múltkor, de azért még mindig igen szórakoztató. Kevésbé vicces, mert nagyságrendekkel célirányosabb lett minden. Valószínűleg a képeim elnevezése igen gugli-kompatibilis, mással nem nagyon tudom magyarázni, hogy a keresések kimagasló többsége női celeb név, miközben most például a tavaly szeptemberig lenyúló első oldalon összesen egy ilyen találat van.

Tessék az első 20 kifejezés:

1.    gépház
2.    natasha henstridge
3.    JENNIFER LOVE HEWITT
4.    love
5.    nők
6.    alyssa milano képei
7.    Vida Guerra
8.    jeri lynn ryan
9.    jessica alba
10.    néger nő
11.    alyssa milano mellei
12.    Frances Fisher
13.    haly beri
14.    néger
15.    Israel Kamakawiwo’ole
16.    gép ház
17.    néger nők
18.    baromságok
19.    Combino
20.    jennifer lopez melle

A gépház számomra teljesen érthetetlen. Az egy dolog, hogy nálam ez egy kategória, de valami relevanciát senki nem néz, csak kattint? Na mindegy. Örök rejtély fog maradni továbbá, hogy a "nők" és a "love" kifejezésekkel hogyan lehet eltalálni az univerzumnak ebbe a pici szegletébe, valamint hogy Halle Berry nevének 87 féle elgépelése közül az egyik hogyan előzheti be toronymagasan a helyeset. Valamint, noha az első húszban még nem igazán látványos, de a női nevek kiegészültek testrészekkel. Mindenféle testrésszel, de elsősorban mellekkel. A magyar netező egyre céltudatosabb, íme:

34.    jennifer lopez mellei
35.    scarlett johansson mellei
42.    jessica alba melle
43.    jennifer love hewitt mellei
81.    halle berry mellei
87.    scarlett JOHANSSON MELLE
89.    jennifer love hewitt melle
112.    natasa henstridge mellei
211.    jenifer lopez mellei
214.    sharon stone mellei
271.    jennifer love hewitt melei
305.    scarlett johansson cici
335.    alyssa milan mellei
385.    jennifer lopez cici
393.    sharon stone melle
434.    Alyssa Milano melle
541.    jessica biel mellei

Hmmm, ezekre már nem mondhatom, hogy nem releváns találat :)

Nézzünk még pár vicceset, érdekeset, fontosat:

- Rutina Wesley, Tara Thornton (színésznő és szerep), Jocelyn Seagrave, Navi Rawat, Judith Godréche: ezeknek nagyon örülök, mint ahogy Frances Fishernek az első 20-ban. Megérdemlik a figyelmet.
- vida guerra photos, natasha henstridge pics: oké, tudom, az a henstridge kép iszonyú nagy találat, de akkor is. Kűfődrő??
- szép lányok pucéran, női nemiszerv képekben: igen, ez a tendencia. Határozott, öntudatos netező, precíz igényekkel. Ezt akarom látni, most.
- világ legnagyobb csigája, villanyrezsó teljesítmény, közösülés szinonima: ezeknél különösen komoly gond lehet a találat kiválasztásánál.
- lehet játékkal pénzt keresni?: igen.
- nőt akarok: apám, te a múltkor is itt tartottál. Azóta nem sikerült előre lépni?
- megan fox hátán valo irás: hát, reménykedni lehet, haver :)
- www.halyberry.hu: ez már url-esítés előtt is súlyos volt. Ha lenne ilyen bajnokság, beneveznélek, becsszóra.
- túl nagy az arcom itt nem fér el: hát akkor ha javasolhatok egy másik helyet.
- keno tegnapi nyeremeny listaja: pont úgy nézek ki, mint aki naponta írja a Kenó eredményeket.
- vállöv, jó dekoltázs: látom, azért van, aki értékeli a szépet. TESTVÉREIM! Oké, erre a rétegigényre rá fogok mászni.
- megan fox magasság: IMDb szerint 163 cm.
- gázóra befagyott: ez több verzióban is előfordul, úgy látszik, annyira jól sikerült a lassítás a delikvenseknek, hogy túllőttek a célon. Egy valamit javasolhatok: lángot. Na azzal ne próbáljátok melegíteni.
- hóember sablon: a hóember nem úgy készül.
- tengerimalac nemi szerve: vagy emberdoki kell neked, vagy állatdoki. Talán próbáld ebben a sorrendben.

2010. február 24.

Másfél óra fájdalom
08:29 | film | még nincs hozzászólás

A Szikraváros című filmben egy jó dolog van: rövid. Egyébként egy teljesen szabványos, hálivúdi 1-es típusú LQrást láthatunk.

Szokás szerint izgalmas a felvetés. Steampunk környezet, katasztrófa elől menekülve a túlélésre szántaknak építenek egy földalatti várost, ahol azok pár száz évet leélnek tudattalanul. Dohognak az áramfejlesztők, mindenhol furcsa szerkezetek, nyomasztó fények, klausztrofób hangulat. Állítólag volt előtte regény/képregény, nem érdekel, én filmet nézek, de a lényeg, hogy ez a hozott anyag. Hozott anyag még az olyan nevek, mint Martin Landau, Tim Robbins, Bill Murray, meg egy akkora adag pénz, amitől megszűnhetne Etiópiában az éhezés. Innen már mutatvány elfuserálni, mondanám, ha nem láttam volna ilyet már n+647812-szer. Teljesen nyilvánvaló, hogy azért készült el ez a film, hogy nehogy esetleg más csináljon belőle jót. Inkább legyen szar, de ne a másé.

Tudvalevő, hogy a forgatókönyv mindig a gyenge láncszem. Itt egy hihetetlenül ostoba, ötletelős, kliséből építkezős ótvarból dolgoznak. Semmit, de semmit, egyetlen képkocka pluszt nem nyújt azon kívül, mint amit az elején kitalálunk. Ki fognak jutni a felszínre, de addig valahogy el kell vonszolniuk magukat. A vonszolást tessék szó szerint érteni, mert az egész film olyan, mintha állóképekből építkezne. A forgatókönyvíró mellett így mindjárt a rendezőt, az operatőrt és a vágót is kihúzhatjuk a közreműködők közül. Érdektelen, statikus jelenetekben húzzák az időt a szereplők, hogy meglegyen az a másfél óra. Nahát, most fel kéne mászni azon a létrán. Akkor gondolkodik, hogy tényleg másszon-e. Aztán elkezd mászni, és akkor mászik. Egy tisztességes vágó 20 percet hagyott volna meg.

Persze már amennyiben talál benne 20 percnyi használható anyagot, mert az összes snittről az az érzésem, hogy valahol a csapó 57 és a csapó 82 között született. A jobb sorsra érdemes nagy nevek fásultan, teljesen magukra hagyva próbálnak valamit kezdeni a feladattal. Márpedig a színész önmagában kevés, kell mögé a rendező(elv).

Szükségszerű, hogy ilyen körülmények között a cselekmény hihetetlenül ostoba. Tele van felesleges logikai bukfencekkel. Ha van a felszínre egy kürtő, ahonnan jól kivehetők a város házai, akkor lentről miért nem látják, amikor felkel a nap? He? És ha annyira el kellett őket zárni a külvilágtól, akkor az a kürtő ott hogyan? Ja és ha már kürtő: a város szellőzése hogyan van? És a túlméretezett fauna honnan jön? Lent is volt egy katasztrófa? Vagy fentről jön a ló méretű vakond? Mert akkor vicces lesz a felszínen majd találkozni mondjuk egy rókával. Kétszáz évig pedig senkinek nem jutott eszébe elforgatni azt a kereket az öltözőben, hogy elinduljon tőle a csónak, ugye?

Csak a rend kedvéért: nem azt várom, hogy legyen beleépítve egy jövőtanulmány, nem kell a logika csúcsának lennie egy szórakoztatóipari terméknek. Az zavar, hogy ezek teljesen érdektelen, felesleges részletek. Kihagyható, behelyettesíthető lenne a kürtő, a vakond. Ezzel az erővel csinálhatták volna rendesen is.

Bizonyos jelek alapján ez gyerekfilm szeretett volna lenni. (Például közvetlenül azután, hogy a lány kijelenti, az építők biztosan nem bonyolították el a dolgokat, végigszenvedjük, ahogyan a csónak kicsörlőződik, aztán elfordul, aztán megint csörlő, megint fordulás, hogy azután következzen az indianadzsónszolás. Elég lett volna az időzáras kulccsal megnyitni egy rejtekajtót, aztán felsétálhatnak a lépcsőn, csak akkor nem volna hullámvasút a gyereknek.) Lehet, hogy ez volt a szándék, de akkor is elfuserálták, mert egy ilyen nyomasztó hangulatú filmhez nem engedném oda a gyerekemet. Amelyik meg már értékelné a gépeket, az észrevenné a hibákat is. Meg különben is: kapitális mellélövés egy ilyen alapötletben gyerekfilmet látni.

Egy pontot érdemelnek a gépek, és egy másik megy részvétből a színészeknek. Ezzel is túlértékeltem.

Szegény etiópok.

2010. február 18.

Jelentés twitterföldről*, gépház és egyebek
22:48 | gépház | még nincs hozzászólás

A kezdeti lelkesedésem (ami nem volt) már alábbhagyott, de azért még időnként csiripelek egyet-egyet. Néha halászok egyet a zavarosban, hogy azután üres kézzel kullogjak haza. Összesen egy olyan embert találtam eddig, aki ír is időnként, és érdemes is azt elolvasni. A tematikus dolgok követésére valahogy összeszedettebb megoldás a feed, úgyhogy csak azért nem fogok valakit követni, hogy egy-egy témáról tudósítson. A többi meg csak rosszabb. Olvastam, hogy vannak típusok, és én az észosztó kategórába tartozom. Hmmm.

Viszont van két követőm! Hű, ez már majdnem három :) Egyikről tudom, hogy innen talált oda, a másikról pedig sejtem. A visszafele forgalom továbbra sem létezik, vagy legalábbis nem látható. Úgy tűnik, mások sem halásznak nagyobb sikerrel a zavarosban. Márpedig én hardcore módon akarom tesztelni a rendszert. Nem fogom úton-útfélen kajabálni, hogy tessék engem követni, hogy aztán elmondhassam, nekem mennyi követőm van.

Pedig olvasóim, úgy tűnik, vannak. Nézegettem most twitter kapcsán kicsit a statisztikát, és az látszik, hogy elég kevés a hivatkozott, illetve kereső által idedobott találat. A többsége, ami kábé 80 találat, a semmiből jön. Ebből néhány crawler azonosítható, de nem hiszem, hogy sokkal több lenne. Aztán megnéztem néhány általam érdekesnek tartott freeblog-os blog statisztikáját, és azoknak is nagyságrendileg ennyi van. Ezek szerint olvastok engem, ami megtisztelő. Úgy tűnik, valaki még meg is osztott valamit facebookon, mert a statisztika szerint mintha a (nem létező) facebook főoldalról is jött volna pár látogató. Annak idején durcás felindulásból kihegesztettem a hozzászólást a sablonból, hát lehet, hogy itt lenne az ideje visszatenni. Meg a twitter linkjét kitenni. De a franc se emlékszik, hogy volt a szintaktikája. No majd lehet, beleásom magam megint.

*Először twitterisztánt akartam írni, de aztán rájöttem, hogy már van ilyen.

2010. február 16.

OTP panaszlevél
23:21 | életképek | országvége | még nincs hozzászólás

Kellett nekem a más panaszlevelét kitenni a falra. Tessék itt a saját tapasztalat.

T. (=tetű) OTP!

Szeretnék panasszal élni. Ez nem a létező világok legjobbika, amire önmagában bizonyság az Önök létezése. Elküldeném a panaszt, de nem hiszem, hogy az adófizetők pénzéből súlyos milliárdokkal megtoldott rekordnyereségük mellett ne telne papírra. Elolvsani úgyse olvasnák el, mint ahogy azt se, amikor a múltkor azt hittük, hogy letiltottuk a ház kártyáját, ami után vidáman használta azt a tolvaj, tehát basztak letiltani. Beadtuk a panaszt, amit pedig basztak kivizsgálni. Úgyhogy inkább közzéteszem, hogy a többi hülye is tudjon róla, aki bankba viszi a pénzét.

Tegnap megpróbáltam kivenni egy kis pénzt. Az automata közölte, hogy na-na, ne olyan sebesen. Mondom nem létezik, van rajta pénz, de akkor nézzünk egy egyenleget. Asse lehet, "nem engedélyezett művelet". Anyátoknak nem kellett volna engedélyezni bizonyos műveleteket, de hát az már késő. Mi van, rossz az automata? Van másik mellette, az dettó. Sóhaj, sorszám tépés, majd egy óra ücsörgés során végignézem, ahogy a kb. 8 ablakból nyitva van 3, amiből kettő időnként összejön, és kényelmesen kitárgyalja, hogy nahát, azok az ügyfelek. (A fülünk hallatára.) Sorra kerülök, kissé idegesen, mert ugye momentán épp pénzre lett volna szükségem, ehelyett pedig.

A legcsinosabb kislányhoz kerülök (tényleg csinos, kábé mint Zimány Linda, ami számítana, ha momentán nem ügyintéázésre kívánnám használni), aki közli, hogy így jártam, zárolva van a számla, behajtás miatt. Nincs valami tartozásom, ami miatt? Hebegem, hogy a fene tudja, mert abban a helyzetben az embernek nem jut eszébe, hogy azzal törődj liba, amihez közöd van. Jó, nézzük, ki és mennyit akar beszedni tőlem. Hát azt nem tudja megmondani. Miért is? Mert ahhoz e-mailt (!) kell írni, és azt este hatkor már nem lehet (sic!!!). Mondom mi van??? Jöjjek vissza holnap, akkor lehet e-mailt írni, este hatkor már nincsenek ott, úgyse válaszolnának. Mondom szerintem e-mailt bármikor lehet írni, és nem szeretnék még egyszer sorbanállni. A leányzó közli, hogy ő este hatkor nem szeretne nekiállni e-mailt írni, és különben is, ki kell fizetni a számlákat, és akkor nincs ilyen.

Ez volt az a pont, ahol megköszörültem a torkomat, és hangnemet váltottam. Csitítgatott, hogy halkabban, de hát pont az volt a cél, hogy mindenki hallja. Érdekes módon ettől kiderült, hogy mégis lehet este hatkor e-mailt írni. Adott egy papírt, hogy ne neki kopjon a körme. Mondom akkor diktálja, mert fogalmam sincs, mit kell írni (az ő elmebeteg rendszerüknek, amit csak gondoltam). Írjam le, hogy nem tudtam használni a kártyámat, és hogy vizsgálják ki az okát. Mondom az nem lesz jó, mert épp az imént közölte, hogy inkasszó miatt, csak a részleteket nem képes elárulni. Na, nagy nehezen lediktálta. Írjam oda a telefonszámomat, másnap majd felhív, ha megvan az infó. Mondom mikor. Azt nem tudja. Mondjon határidőt. De nem tudja. Hát pont azért mondjon határidőt. Másnap estig. Jó. Eljöttem, abban a meggyőződésben, hogy nem fog hívni. Másnap (ma) estig várok, aztán holnap megyek anyázni, lehetőleg egy másik fiókba.

Becsületére legyen mondva, felhívott. Közölte, hogy megvan az infó, de azt nem mondhatja el telefonban, banktitok miatt. Hogy előlem miért kell titkolni azt, amit éppen lekérdezni akarok, az nem fér a fejembe, de mindegy, bementem. Kiderült, hogy APEH-pajtás leemelt 15 ezer forintot, ki tudja, miért, és ennyi volt a cirkusz.

Hogy mi a bajom ezzel? Á, semmi különös, csak:
- Ha ott egy inkasszó, amire van fedezet, azt miért nem lehet azonnal leemelni?
- Miért nem láthatok egyenleget, ha inkasszó van? (Kitalálom: nehogymá' ők finanszírozzák azt az egy cetlit.)
- Érdekes lenne, ha munkaidőben dolgoznának is az ügyfélszolgálatosok. Tisztára mint az átkosban.
- Beszólt a leányzó. Normális országban már ezért önmagában nem lenne másnap munkahelye.
- Háromszor kellett volna sorbanállni ahhoz, hogy megtudjak egy olyan infót, ami benne van a gépben.

Azt gondolom, hogy fizetek a szolgáltatásért. Jó, nem sokat, mert nem nagyon tartok a számlán pénzt. Egyrészt mert nem vagyok milliárdos, másrészt pedig megfigyeltem, hogy a zsebem ugyan nem fizet kamatot, de kezelési költséget sem számít fel. A már emlegetett ház számláján áll 2 millió forint, ennek havi kamata 270, azaz kettőszázhetven forint, miközben az 5 db utalás mellett 3 ezer forintot levonnak. Papír költség, sóhajtozási költség, láblógatási költség, van ott minden.

Persze, lehet mondani, hogy vigyem másik bankba, de azt gondolom, egyik se igazán különb. Most a bankrendszer válsága idején stílusosan inkább gyűjtést rendezek Önöknek.

Már összegyűlt 30 kiló C4-re való.

2010. február 14.

Karantén
08:33 | film | elmélet | még nincs hozzászólás

Tegnap megnéztem a Karantén című filmet, ami egy remake. Ennek apropóján kialakítottam a hivatalos álláspontomat :) a remake-ekkel kapcsolatban.

Miért csinálnak remake-et? A válasz első körben egyértelmű: pénzért. Mert mondjuk az eredetije már annyira régi, hogy a potenciális célközönsége leócskázná, ezért kell belőle egy olyan, amiben az éppen divatos technikai megoldások vannak. Ilyen például a King Kong (1, 2, 3). Aztán lehet azért csinálni remake-et, mert eléggé el nem ítélhető módon nem amerikaiak készítették az eredetit. Az amerikai mozinézőnek megborulna a világba vetett hite, ha tudomást szerezne arról, hogy máshol is csinálnak jó filmeket, miazhogy, a jó ötletek többsége kintről jön. Ez megengedhetetlen, ezért leforgatják dettó ugyanazt amerikai színészekkel, akár az eredeti rendezővel, az eredeti díszletben. Japán horrorok széles skálája lett alanya ennek az európai aggyal felfoghatatlan eljárásnak. De lehet azért is remake-et csinálni, mert az eredeti ugyan zseniális, de a remake készítője azt gondolja, hogy valamilyen szempontból hozzá tud tenni. (Ki nem fogjátok találni: ez elsősorban technikai szempont lesz.) Ez talán a legkevésbé problémás, mert ha egy nagyívű koncepciót első körben sufni-kivitelben sikerül leforgatni, akkor viszonylag kézenfekvő, hogy az olcsóság bájos bakijait kevéssé toleráló nagyobb tömegeknek is csinálnak belőle egy verziót.

A remake általában rosszabb, mint az eredeti. Általában pont a lényege veszik el. Csak a külsőségek mennek át felturbózva, és elnyomva azt, amitől az eredeti több volt a semminél. Persze vannak nagy kivételek. A Riviéra vadorzói kivételesen jobb, mint az eredetije, és szinte ki se merem mondani, de Soderbergh Solaris-a ugyan nem jobb Tarkovszkijénál, de valami egészen hihetetlen, elképesztő módon a lényegre koncentrál, és csak mellesleg van ott a cgi, ezáltal méltó a nagy elődhöz. De ezek tényleg nagy kivételek, az esetek 90%-ában a remake teljesen értelmetlen, felszínes vacak.

Ehhez képest nap mint nap szembesülök azzal a jelenséggel, hogy az amcsi filmek szőnyegbombázás-szerű terjesztésének köszönhetően hamarabb jut el hozzám a remake, mint a szomszédunkban készült eredeti. Ne nézzem meg? Nézzem olyan szemmel, hogy hú, ez csak szar lehet, mert remake? Ez valahogy nem smakkol. Én szeretném élvezni a filmet, akár remake, akár nem. És akkor már meg is van az álláspont. Szóval a remake készítése szerintem elítélendő dolog, de ezt külön kell kezelni a már elkészült filmtől. Az elkészült filmet úgy kell nézni, és értékelni, mint ha nem létezne az eredeti. Ennyi.

A Karantén a Rec című film remake-je. Azt mondják, sokkal rosszabb, de én nem láttam az eredetijét, ezért nekem tetszett. Nagyon szépen kihozza a kézikamerás módszerben rejlő lehetőségeket. A kevésbé edzett mozinézőnek sokkolóan horrorisztikus lenne. (Aki látta a Blair Witch-et, az persze már nem lepődik meg ilyenen.) Adnék is rá egy komoly 8 pontot, azért lesz csak belőle 7, mert a forgatókönyvnek voltak hiányosságai. Nevezetesen
1. a rendőr nem vágta földhöz a kamerát az első 10 perc után,
2. a csajt nem vágták szájon az első félóra után úgy, hogy szilánkosra törjön az álkapcsa, és nyivákolás helyett csak szörcsögve hörögni tudjon.

A pontszámból már látszik, hogy a filmecske nem akarja megváltani a világot, hozza a kötelezőt. Bemutatja, hogy szorult helyzetben mennyire vesztes stratégia a humanizmus. Ugye nyilvánvaló, hogy egy kevésbé az egyént, és sokkal inkább a közösséget menteni próbáló kultúrában az első 2-3 haláleset, és a vírus működésének egyértelművé válása után összeállna pár erős férfi, és lakásról-lakásra haladva, lelkiismeret-furdalás nélkül péppé verné mindenkinek a fejét, aki nyáladzik, azután lezuhanyoznának, lefeküdnének, és megvárnák a karantén és a film végét. Persze ez nem lenne jó filmnek így.

2010. február 12.

UPC panaszlevél - megörökítve
11:58 | emlékmű | még nincs hozzászólás

Az alábbi szösszenet e-mailben ért utol még hetekkel ezelőtt. Ma ismét könnyesre nevettem magam rajta, ezért megörökítem - ha már a gugli szerint más még nem tette. Állítólag az ügyfélszolgálatosok szivárogtatták ki, ha akarom hiszem, persze. De így vagy úgy, vicces. Íme a levélváltás.

„A 2009.11.12-én tett internet szolgáltatásban tapasztalt hibabejelentése érdekében technikus kollégánk 2009.11.13-án megpróbálta orvosolni a problémát, mert Ön akkor nem tartózkodott otthon, illetve az adatbázisunkban nyilvántartott telefonszámon sem sikerült a kapcsolatot felvennünk Önnel. Kérjük, amennyiben az Ön által észlelt hiba még jelenleg is fennáll, jelezze társaságunk felé a 1221-es telefonszámon.”

És a válaszlevél:

"Kijelentem, hogy a fent említett napon végig az otthonomban tartózkodtam, és a kollégáját vártam, maguk meg itt buziskodnak velem. Az, hogy mint utólag kiderült, Önök nem tudnak beírni egy telefonszámot, úgy vélem nem az én hiányosságom.

A megadott címen található lakás nincs körülvéve sem vizesárokkal, nem vezettem villanypásztort a kaputelefonba, valamint nagytestű harci kutyák sem őrzik azt. Két kollégájuknak furcsamód már sikerült eljutni a lakásba, valamint felhívni engem a rosszul rögzített telefonszám ellenére - bizonyára Danny Blue és Christian Panthera - szintű telepatikus képességeik segítségével. Mivel a kollégája baszott kijönni, és a hibát nemi szerve ritmikus húzogatásával próbálta elhárítani, az általam érzékelt probléma még mindig fennáll. 9 -szer pofáztam el maguknak, hogy hibás a modem, Amit Önök biztosítottak. Maguk hülyének néztek, hiszen az Önök adatai szerint minden rendben.

Ezek után persze még én hívjam fel magukat 10-edjére is, amivel úgy vélem, kimerítik a pofátlanság határát. Véleményemet az ügyről, a szolgáltatásról és a cégükről egyetlen köpéssel kifejezhetem. Öröm az ürömben, hogy ügyintézőik nagyon kedvesek és segítőkészek, az meg egy másik dolog, hogy a "kapcsolja ki a tűzfalat és a vírusirtót" - színvonalú tanácsaikkal nyugodtan kitörölhetem ám a seggem. Ha kellemes társalgásra vágyom, egy más jellegű emelt díjas telefonszámot tárcsázok. Mellékelten bátorkodtam elküldeni az önéletrajzomat is, mivel ennyi szaktudással én is rendelkezem, ezért örömmel lennék egy ilyen remek, dinamikus csapat tagja. Szerencsére szolgáltatásuk ingyenes, vagyis pontosan annyiba kerül, amennyit ér, ez megmagyarázná, miért is akciós az első három hónapban.

Megkísérlem elmagyarázni még egyszer, utoljára:
1. A problémán forrása a hibás modem.
2. Önök küldenek egy szerelőt, aki ért a számítógéphez, valamint egy működő modemet, továbbá egy hálózati kábelt, mivel ez a szar ami itt van, csak fojtogatós szexre alkalmas, másra nem.
3. Küldenek a szerelővel egy embert, aki tudja használni a telefont, a kaputelefont, valamint a liftet, bár jöhetnek lépcsőn is, így ez csupán ajánlott opció.
4. Kicserélik a modemet. A szerelő bejön, köszön napszaknak megfelelően, leveszi a cipőjét, visszautasítja a felkínált frissítőt és kicseréli a modemet. A közlekedős ember kint marad.
5. Aláírom a munkalapot, a szerelő elköszön és kimegy.
6. Működik a szolgáltatás és mindenki boldog.

Amennyiben a fenti hat pont nem megvalósítható, akkor ne fáradjanak a szolgáltatás kikötésével, mert kibaszom az egészet a picsába, mivel Önök megvalósították a szerződésszegés fogalmát, ugyanis ez nem szolgáltatás, Hanem egy fos. Egy FOS.

Feltételezem, Önök jobban szórakoztak levelem olvasása közben, mint jómagam, de ne gondolják, hogy viccnek szántam, ez egy kibaszottul HIVATALOS PANASZ. Sajnálom, hogy méltatlan helyzetbe kerültem maguk miatt, de csak azoknak adom meg a tiszteletet, akik:
1. Szintén megadják,
2. Kiérdemelték,
3. Félek tőlük.
Sajnálatos módon Önök egyik kategóriába sem esnek bele, ezért hát levelem keserédes hangvétele.

Amennyiben hajlandóak rendesen végezni a munkájukat, akkor Önök felhívnak az általam megadott telefonszámon, és egy Önök által kiválasztott időpontban készséggel állok rendelkezésükre.

Várom megkeresésüket! Nyomorékok.

Tisztelet nélkül:

-"

2010. február 4.

Személyes levél
17:46 | közszolgálat | még nincs hozzászólás

Tisztelt Rogán Antal!

Levelét megkaptam. Az volt ráírva, hogy "Személyes levél", de én azt gondolom, hogy egy levél attól személyes, hogy
1. névre szól,
2. személyes dolgok vannak benne.
Az Ön levelében nem szerepelt a nevem, és nem volt benne semmi rám vonatkozó. De azért válaszolok.

Nem hiszem, hogy az Ön "közös sikereinek" én részese voltam, tekintve hogy egy szalmaszálat nem mozdítottam előre azokban a dolgokban. Szerintem két dolgot bizonyított az elmúlt években. Egyrészt hogy helyi szinten sokkal jobban tudja intézni a dolgokat, mint az országos politikában, másrészt hogy pártja kirakatnak tekinti kerületünket. Utóbbit nem bánjuk, természetesen, de dőreség lenne azt gondolni, hogy a fél kerület átépítését pár év alatt tervbe vevő fejlesztési tempó általánosítható, és abból bármiféle következtetés levonható hosszabb távra, és főleg tágabb térben. Ez itt egy kirakat-buli, amit a roppant módon elhanyagolt kerület már nagyon megérdemelt, tekintve hogy itt székel az ország, a megye, a város, mindenki. Kínos, ha lepukkantabb, mint a huszonakárhányadik.

De ez persze nem von le az Ön teljesítményéből, ami fényévekkel felülmúlja azt, amire az elődei képesek voltak. Csak gratulálni tudok hozzá.

Viszont van Önnek egy nagy problémája. Nevezetesen hogy egy olyan párt színeiben indul, amely csíra a magyar demokrácia szövetén. Egy autokratikus képződmény, ahol az a fő szabály, hogy a pártvezérnek mindig igaza van. Amelynek eddig nem sok köze volt bármiféle demokratikus eszméhez, sőt, következetesen melléálltak, és profi marketinggel kihasználták az intézményrendszer működésében rejlő naivitást. Az Önök pártja nem képvisel semmiféle ideológiát, csak a saját hatalmi érdekeit. Nem tolmácsol semmilyen választói akaratot, hanem választókat próbál halászni.

Ezért egy kéréssel fordulok Önhöz. Kérem, hogy lépjen ki pártjából, és induljon függetlenként. Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy úgy is győzedelmeskedhet kihívóival szemben. Ezzel hitelt nyerne minden, amit eddig tett, és elhárítaná azt a gyanút, hogy mindaz csak egy megveszekedett balos kerület meggyőzésére fordított energia volt a pártja részéről.

Tisztelettel:
egy még nem választója