Tegnap megnéztem a Karantén című filmet, ami egy remake. Ennek apropóján kialakítottam a hivatalos álláspontomat :) a remake-ekkel kapcsolatban.
Miért csinálnak remake-et? A válasz első körben egyértelmű: pénzért. Mert mondjuk az eredetije már annyira régi, hogy a potenciális célközönsége leócskázná, ezért kell belőle egy olyan, amiben az éppen divatos technikai megoldások vannak. Ilyen például a King Kong (1, 2, 3). Aztán lehet azért csinálni remake-et, mert eléggé el nem ítélhető módon nem amerikaiak készítették az eredetit. Az amerikai mozinézőnek megborulna a világba vetett hite, ha tudomást szerezne arról, hogy máshol is csinálnak jó filmeket, miazhogy, a jó ötletek többsége kintről jön. Ez megengedhetetlen, ezért leforgatják dettó ugyanazt amerikai színészekkel, akár az eredeti rendezővel, az eredeti díszletben. Japán horrorok széles skálája lett alanya ennek az európai aggyal felfoghatatlan eljárásnak. De lehet azért is remake-et csinálni, mert az eredeti ugyan zseniális, de a remake készítője azt gondolja, hogy valamilyen szempontból hozzá tud tenni. (Ki nem fogjátok találni: ez elsősorban technikai szempont lesz.) Ez talán a legkevésbé problémás, mert ha egy nagyívű koncepciót első körben sufni-kivitelben sikerül leforgatni, akkor viszonylag kézenfekvő, hogy az olcsóság bájos bakijait kevéssé toleráló nagyobb tömegeknek is csinálnak belőle egy verziót.
A remake általában rosszabb, mint az eredeti. Általában pont a lényege veszik el. Csak a külsőségek mennek át felturbózva, és elnyomva azt, amitől az eredeti több volt a semminél. Persze vannak nagy kivételek. A Riviéra vadorzói kivételesen jobb, mint az eredetije, és szinte ki se merem mondani, de Soderbergh Solaris-a ugyan nem jobb Tarkovszkijénál, de valami egészen hihetetlen, elképesztő módon a lényegre koncentrál, és csak mellesleg van ott a cgi, ezáltal méltó a nagy elődhöz. De ezek tényleg nagy kivételek, az esetek 90%-ában a remake teljesen értelmetlen, felszínes vacak.
Ehhez képest nap mint nap szembesülök azzal a jelenséggel, hogy az amcsi filmek szőnyegbombázás-szerű terjesztésének köszönhetően hamarabb jut el hozzám a remake, mint a szomszédunkban készült eredeti. Ne nézzem meg? Nézzem olyan szemmel, hogy hú, ez csak szar lehet, mert remake? Ez valahogy nem smakkol. Én szeretném élvezni a filmet, akár remake, akár nem. És akkor már meg is van az álláspont. Szóval a remake készítése szerintem elítélendő dolog, de ezt külön kell kezelni a már elkészült filmtől. Az elkészült filmet úgy kell nézni, és értékelni, mint ha nem létezne az eredeti. Ennyi.
A Karantén a Rec című film remake-je. Azt mondják, sokkal rosszabb, de én nem láttam az eredetijét, ezért nekem tetszett. Nagyon szépen kihozza a kézikamerás módszerben rejlő lehetőségeket. A kevésbé edzett mozinézőnek sokkolóan horrorisztikus lenne. (Aki látta a Blair Witch-et, az persze már nem lepődik meg ilyenen.) Adnék is rá egy komoly 8 pontot, azért lesz csak belőle 7, mert a forgatókönyvnek voltak hiányosságai. Nevezetesen
1. a rendőr nem vágta földhöz a kamerát az első 10 perc után,
2. a csajt nem vágták szájon az első félóra után úgy, hogy szilánkosra törjön az álkapcsa, és nyivákolás helyett csak szörcsögve hörögni tudjon.
A pontszámból már látszik, hogy a filmecske nem akarja megváltani a világot, hozza a kötelezőt. Bemutatja, hogy szorult helyzetben mennyire vesztes stratégia a humanizmus. Ugye nyilvánvaló, hogy egy kevésbé az egyént, és sokkal inkább a közösséget menteni próbáló kultúrában az első 2-3 haláleset, és a vírus működésének egyértelművé válása után összeállna pár erős férfi, és lakásról-lakásra haladva, lelkiismeret-furdalás nélkül péppé verné mindenkinek a fejét, aki nyáladzik, azután lezuhanyoznának, lefeküdnének, és megvárnák a karantén és a film végét. Persze ez nem lenne jó filmnek így.
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.