Előre bocsájtom, hogy lövésem sincs a krumplik elnevezéséről. Persze, utána nézhetek neten, hogy van Gülbaba és társai, de fénykép után a krumpli azonosíthatatlan. Úgyhogy maradok a körülírós módszernél. Imádom a fokhagymás sültkrumplit, magában. Betegre tudom magam zabálni belőle. Ezért én a sütési viselkedése alapján osztályozom a krumplikat.
Összesen két fajta krumpli létezik. Szerintem a szénhidrátjaik felépítése különbözteti meg őket.
Egyik típus főleg hosszú láncú szénhidrátokat tartalmaz, vagyis "keményítősebb". Viszonylag gyorsan keményre sül, szép fehér marad, elegáns, ropogós, praktikusan elkészíthetű, de ízetlen sültkrumplit eredményez. Az olaját visszaönthetem a flakonba, és visszatehetem a boltban a polcra.
A másik inkább rövidebb szénhirátokat hoz, vagyis "cukrosabb". A cukor kioldódik szépen az olajba, azt megbarnítja, összemocskolja. A krumpli is megbarnul tőle idő előtt, és mocskosul leragad. Úgy kell levésni a serpenyő aljáról. A kioldódott szénhidrát hiányzik a szerkezetből, ettől ez a fajta sült krumpli omlós, szivacsosan roppanós, egy merő gasztronómiai élmény az állaga. Zamatos is, az edény aljáról származó törmelék pedig csúcsa az élménynek.
Találós kérdés: melyiket árulják "sütni való krumpli" címkével?
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.