2010. március 31.

Megint körbejártam a Rogán utcát
19:20 | közszolgálat | még nincs hozzászólás

Választások lesznek, és ilyenkor minden beruházást át kell adni, akkor is, ha félkész. Szerencsére az új főutcán nincsenek erkélyek, így nem lehet belőle akkora baj, mint abban a bizonyos szilveszteri kabaré-jelenetben. A munkások sürgölődnek mindenhol, de már most látható, hogy a nyugodt átnézésre, a hibalista elkészítésére, és a korrekt műszaki átadásra már nem lesz idő. Remélhetőleg április 6-án nem fognak örökre levonulni az építők, és kipótolják a hézagokat, megigazítják ez elferdült köveket.

Járni már szinte mindenhol lehet, körbe is mentem, szisztematikusan. Mondom sorban.

Burkolat:

  • A mészkő még mindig nagyon tetszik. Néhol már kezd megsérülni, töredezni, néhol már leslagozták, néhol már be is koszolódott. Mindenhol gyönyörű, és szerintem mint minden nemes anyag, idővel egyre szebb lesz. És továbbra is nehéz elhinni, hogy ebben a vastagságban pakolták le.
  • Tetszik, hogy nem ugyanabba a mintába pakolták a köveket elejétől a végéig. Kicsi kő, nagyobbacska, még nagyobbacska, baromira nagy, keresztbe, hosszába, átlósan, kötésbe, kockába. Mind jó. Az egyedüli kivétel az egyetem téren látszólag ötletszerűen váltakozó mészkő és gránit csíkok. Az valahogy nem illik a többi rész szabályosságához.
  • Tisztelem az igyekezetet, amivel az aknatetőbe beleszerkesztették a mészkövet, de szerintem kár volt a gőzért. Az öntöttvas fedlappal nem tud versenyre kelni. A dupla vaskerettel és a sarkaiban a kimelő szemekkel tákoltnak látszik, és arról se vagyok meggyőződve, hogy a beleragasztott 3 centis mészkőlapok ottmaradnak. Ja, és első alkalommal fordítva fogják visszatenni, és ugrott a szép mintázat.
  • Kár, hogy nem minden környékbeli tulajdonos kapcsolt időben. A Kálvin téren a szálló és a Henszlmann utca sarkán a bérház kirakatta az árkádjait mészkővel, de például a Deák Ferenc utca sarkán az OTP-nek már nem volt ennyi esze. Kár, mert snassz, hogy a rosszabb minőségű burkolat van az épülethez közelebb. Pedig meglepő módon ahhoz a modern házhoz fantasztikusan passzol az új utcakép.
  • Még mindig nem hiszem el, hogy az Irodalmi Múzeum lábazatát ilyen szépen kipótolták.
  • Az új burkolat és az aszfalt találkozása elég gondosan meg van csinálva szinte mindenhol. Kivéve a Szervita téren, ami szegény most rémesen felemás. Nem is értem, hogy lehetett ott abbahagyni a kövezést. Sikít, hogy fejezzék be, és az egész tér legyen felújítva. Bár lehet, hogy az ahogysikerült típusú toldás arra utal, hogy folytatni fogják.
  • Az Erzsébet téren anno a buszok elkezdték összetörni azokat a gránitkockákat, amik nem lettek tökéletesen rögzítve. Sajnos ez fertőzőnek bizonyult, és rövid idő alatt végigtörték egymást a burkolóelemek azon a szakaszon. Szerencsére ez a múlté, a hiba javítva. (Gondolom megforgatták a kockákat.) Vagy jobban csinálták most, vagy még nem volt idő, hogy ismét szarrá menjen. Oda mindenesetre a nagy buszokat nem kéne beengedni.
  • Valószínűleg kb. 5 másodperc alatt kopik le az útburkolati jel erről a fajta gránitkockáról. Tudhatták volna, és akkor ki lehetett volna rakni kőből a jeleket, vagy valami más alternatív megoldást találni.
  • Nem hiszem, hogy a vakok igénylik az ilyen méretű szemölcsöket a forgalmi sáv kezdeténél. Ráadásul mészkőből?? Tuti le fog töredezni, olyan nincs, hogy nem.

Utcabútorok:

  • Még mindig öncélúnak tartom a ferde négyszöges hasáb/kúp formavilág végigerőltetését. Ez csak a tervező fejében teremt rendet, ami az ő problémája kellett volna, hogy legyen.
  • Továbbra is iszonyúan brutálisnak érzem az utcabútorok többségét. Nem drabálisnak kellene lenniük, hanem erősnek. A kettő nem ugyanaz. Különösen a poller keresztnévre hallgató karó túlméretezett, és a szemétgyűjtők.
  • A magyar döntéshozás következetlenségére jó példa, hogy míg a metró beruházás keretében megújuló kiskörúton a "modern" K-kocka mellett gigantikus öntöttvas kandelláberekre cserélik az ostornyeles lámpákat, addig a vele érintkező főutca projektben hasáb-kandeláberekre cserélik a hagyományos vonalú lámpákat például az Egyetem téren, mindezt hagyományos térkövezési eljárás mellett.
  • A LED-es lámpák igen erősen és precízen világítanak. (Simán árnyékvonalat rajzol a lámpabúra a szemközti ház lábazatára.) Viszont tudtommal a LED színhőmérséklete behangolható. De akkor nem lehetett volna valami melegebb árnyalatot kikeverni? A fenét érdekli, hogy ilyen a napfény. Jólesőbb érzés a higanygőz lámpa sárga fénye.
  • További öncélúság a kandeláberek formája. Az "egyszemű" tetején is van egy másfél méteres folytatás, egy tüske, mint ha tartalékoltak volna a hosszból további sok lámpatest céljára. Ez így nyilván valakinek tetszik, nekem nem. Ennél csak a "háromszemű" megy tovább, ami cikkcakkban megtörik a lámpatesteknél, és a végén csattanó gyanánt még erre is rábiggyesztik a fölös darabot. Ezt biztos formai játékként adták el, pedig csak csúnya. Különböző szögekből különbözőképpen esetleges a formája, és mindegyik esetben idegen az eklektikus környezetben.
  • A ferdeség hasonlóan öncélú elem. Ha valaki nem tud megtervezni egy szemetest, vissza kéne adni a megbízást, és nem ilyen hókuszpókusszal megfuttatni gyártót, használót. A karók esetében ráadásul csak látszólag egyszerű feladat következetes irányba dönteni őket. Amikor egy faveremrácsot kell körberakni, megbuknak. Ugyanez van minden sarkon. (Értsd: minden parkolóöbölnek négy sarka van.) Az összkép egy nagy összevissza borogatós játék.
  • A karó ferdeségéről jut eszembe, hogy továbbra sem hiszem, hogy erős emberek nem fogják meglökni. Nem akartam végigpróbálgatni, de biztos lett volna, amit körbe tudok forgatni, ha nagyon akarok, az erőkar miatt. Ne legyen igazam.
  • A faveremrácsról meg az jut eszembe, hogy ha elfogadjuk ezt a modernizáló összképet, akkor azt kell mondjam, teszi a dolgát. Mondhatni rendben van.
  • A padok tisztességesek. Igazából ugyanaz a drabális kivitel, van benne anyag, nem fog egy év alatt szétrohadni. Viszont itt már sikerült megoldani a formát úgy, hogy ne látszódjon vaskosnak. Méltó a kövezéshez.
  • Tetszik a padok elrendezése is, egészen pontosan az, hogy nincs fix elrendezésük. Két támlás között egy támla nélküli, két támlás szembe, két támlátlan egymás mellett, magányos pad fának fordítva, úttestnek fordítva, háznak fordítva. Van minden verzió, mindenki kiválaszthatja a kedvencét. A házak szögleteiben is szituációs gyakorlatot mutatnak be, nagyon helyesen.
  • A karók elrendezése már nem ennyire átgondolt. A parkolóöblök ház felőli oldalán például nincs. Már most láttam olyan parasztot, aki átlósan benyomult a falig, miközben elfért volna párhuzamosan. De láttam olyat is, ahol a kandelábertől tíz centire letették a karót a parkoló végén. Nem lett volna olymindegy, ha húsz-harminc centivel arrébb, a nagyobb vas képezi az ütközőt? Ugyanez érvényes a kandelábertől egy méterre leszúrt alu oszlopra, amire rábiggyesztettek egy közlekedési táblát. Nehogymá' a kandeláber oszlopán ne lett volna jó.

Attrakciók:

  • Jelentem, még működik a szökökút :) Nem túl bonyolult az érzékelője, ahogy arra lehetett számítani. Kívül-belül van egy-egy sáv, ami valószínűleg nyomásérzékelős. Ha azt valaki átugorja, belesétálhat a vízsugárba. De ahol a víz jön, ott sincs érzékelő, csak késleltetés van, szóval nyáron majd lehet úgy spórolni az otthoni vízszámlán, hogy beszappanozod magad, beállsz a sugár helyére, és megvárod a beöntést :)
  • Az Egyetem téren a karók helyett leraktak egy sor üvegkockát. Az úttest mellé. Mondjuk érdekes, meg láttam ott előtte kábeleket is kilógni, szóval azok valószínűleg világítani fognak. Biztos nem lesz csúnya, de amikor egy autós elvéti a távot, és rálép valamelyikre, az nem lesz vicces.
  • Csobogóból kapásból láttam három fajtát. A ferde fémhasáb egyedül ehhez a funkcióhoz passzol. Viszont a másik kettő, ami mészkőből van, így is szebb volt.
  • Nagyvonalú és szimpatikus megoldás, hogy az Irodalmi Múzeum és az Ybl-palota kapubejáróinál kreáltak 3-3 - minek is nevezzem - "kerékvetőt" két oldalra. Az utolsó három karót váltja fel a burkolatból kiálló mészkő-ív. (Hogy el lehessen esni benne, mondta Péter.)
  • Valószínűleg a boltosok bukszáját dícséri, de akkor is nagyon stílusos megoldás a burkolatba illesztett, a bolt nevével gravírozott gránit lap.
  • A Hild téren a mészkő átvált függőlegesbe, és a játsztótér felé szakaszosan térelválasztót képez. Egészséges megoldás, ilyenből kéne sok.

Biztos lenne még, csak több nem jut eszembe :DDD A felületes szemlélő azt szűrheti le, hogy ócsárolom, pedig csak véleményt mondok, ami úgy objektív, ha a tökéletességhez viszonyítok. Attól messze van, de a hazai színvonalnál fényévekkel jobb. Csak már vehessük birtokba.

Szeretném a nyáron végigkóstolni az összes kapucsínót, amit mészkőburkolaton ücsörögve lehet szürcsölni. Tudni fogtok róla, ha sikerült.

2010. március 21.

Hotdog vagy hamburger? Hotdog vagy hamburger? Hotdog vagy hamburger??
18:10 | ajánló | még nincs hozzászólás

Csak pár percig álltam sorba, de mire oda jutottam, hogy "Mit adhatok?", már gyöngyözött a homlokom. Valahogy kipréseltem magamból a szavakat, amik jobban hasonlítottak hotdogra, mint hamburgerre.

Előtte végignéztem, ahogy a néni két garnitúrát összeállít ezekből. Csak egyiket bírom megenni, de melyik legyen? Őrület. Ezek az élet nagy kérdései.

A hotdog iszonyúan finom volt. Uborkával, pirított hagymával, és az összes lehetséges szósszal, ami nézni sok volt, megenni nem. Kicsit meglepett a kalács-puhaságú kiflije, de illett hozzá. Roppant benne eléggé a hagyma. A hamburgert a fent említett okból (még) nem kóstoltam, de száz százalék, hogy az is ilyen brutális. Hatalmas, minden jóval megrakott, igazi békebeli hambi, ami mellett a mekis punnyasztott lepény elbújdoshat.

A helyszín a vágóhídi villamos-végállomásnál, az OBI előtti bodega. Kóstoljátok meg.

Március 29.: megkóstoltam a hambit is. Természetesen a fullextrás jalapenoburgert választottam, ami a nevében szereplő (ha jól betűzöm) paprikától turbós. Az ízek hasonlóak voltak, szintén kevéssé dominál a hús, és sokkal inkább az egyéb összetevők. Ha úgy nézzük, icipici csalódás, de csak icipici. Fordított sorrendben a hambit éreztem volna inkább frenetikusnak, és a hotdogot kevésbé. Szóval meg kell kóstolni ezt az 500 pénzért óriás-burgert. A csípőset mindenki saját felelősségre vállalja be, mert én elég jól bírom, de ez nekem is határeset volt.

2010. március 19.

Jessica Alba megmenti a projektet
13:40 | nők | 2 hozzászólás

Ha másképp nem megy, hát könnyítéssel. Keressünk ott, ahol a legtöbb van. És kiről lehet a legtöbb képet találni? Íme hát a "díjnyertes" dekoltázs-kép:

2010. március 17.

Lehet hozzászólni
23:28 | gépház | 3 hozzászólás

Ott járok, hogy megvan a bejegyzésnél a blokk, és kiírja a listában a számlálót. Most épp azt vadászom, hogy honnan a rákból húzza be azt a bordót a linkbe. (Ha már hozzáértem, gondoltam, kicsit okosítok is rajta, hogy ne már a perc legyen a link.)

2010. március 14.

2/90000000*
23:07 | film | 2 hozzászólás

*90 millió (becslés). Ennyi embernek volt annyi esze az érintett népességből, hogy a levegőben terjedő akármi ellen föltegyen gázmaszkot. Ez két öreg volt, akit villanásnyi időre mutattak. A hadsereg, aki hivatalból cipeli magával az említett alkalmatosságot az erre rendszeresített hordtáskában, már nem tartozott ezen eszesek közé.

A film nem a két öregről szólt.

Szerintem Shyamalan, mióta megcsinálta azt a megismételhetetlen remeket, vergődik. A vergődés közepette fogynak az agysejtjei. Mással nem tudom magyarázni, hogy kiadta a kezéből ezt a szart.

Az egy dolog, hogy tök homály az egész. Attól még röpülhetne sztalkeri magasságokban. De ehhez muszáj lenne, hogy az emberek, akiknek a mutatására koncentrál, valami egészen picit emberit mutassanak. De ha a tömeghalál elől menekülő tömegben nincs senki, aki pánikolna, nincs senki, aki fürkészné a másikat, hogy az képes-e magyarázatot adni a megmagyarázhatatlanra, nincs senki, aki a másik ellen fordulna, fosztogatna, ha nincs senki, aki ne bambán követné a rádió utasításait, akkor vajon mitől kellett volna ennek a filmnek nyomot hagynia?

A pontszám 90 milliós skálán 2.

2010. március 12.

Mi kell ahhoz, hogy Budapestnek LMP-s főpolgármestere legyen?
16:32 | elmélet | közszolgálat | még nincs hozzászólás

Megköszörülöm a torkom, és megpróbálkozom egy politikai véleménnyel :)

Én is azok közé tartozom, akik jobb híján az LMP-vel szimpatizálnak ezekben a napokban. A mostani parlamenti pártok elmehetnek az anyjukba testületileg, ez ugye alap. A Jobbik egyértelműsítette, hogy ne legyek a szimpatizánsa, legalábbis, ha az van az alapszabályában egy pártnak, hogy a fajtámat ki kell nyírni, akkor én ezt ráutaló magatartásnak tekintem. Aztán innentől elő lehet venni a nagyítót, és a még látszók létszáma egy fősre apadt.

Tehát LMP.

Szerintem heccpártnak indultak, maguk sem hitték, hogy eddig jutnak. Óvatosan kezelem az összeesküvés-elméleteket, jelenleg fogalmam sincs, mennyire lehet igaz az, hogy az Fidesz mostanra annyira gyakorlottá vált, hogy ne csak a jobboldal pártjait nyírja ki maga mellett, hanem az összeset. Lehet, hogy benne van a kezük a lejáródásokban, lehet, hogy nincs. De tény, hogy az SZDSZ által megkezdett sort lelkesen folytatja az MSZP és az MDF. És ez a baloldali földcsuszamlás teszi azt lehetővé, hogy egy olyen szervezetileg alig felépített, kialakulatlan képződmény, mint az LMP ott legyen a bejutásra esélyesek listáján.

Azt gondolom senki nem hiszi, hogy az ilyen Hagyó-ügyek véletlenül derülnek ki pont a választások előtt. Valakinek érdeke az időzítés. De persze a politikai érdekviszonyok zegzugosak, nem olyan egyszerű az a képlet, mint amilyennek láttatni akarják a pártok kommunikátorai. Valaki intézi ezt a széjjelszedést, és elég jól végzi a dolgát. Az SZDSZ már nincs, az MDF, amikor egy picit úgy néz ki, hogy meg tudnának lovagolni egy hullámot, olyan bakit csinál, mint ide Lacháza, és egyértelművé teszi a megalkuvásra való magas hajlandóságát. Hitel oda, választók oda, Ibolya, lehet csomagolni. És bármilyen hihetetlennek tűnt volna akár csak hónapokkal ezelőtt, de az MSZP is az enyészeté lesz hamarosan. Nem maradt a baloldalon párt.

Illetve ott van az LMP, ami a még zűrös, kialakulatlan ideológiája mellett leginkább baloldalinak tekinthető. Viszont ismeretlen. Rossz arcokat mutatnak a nyilvánosságnak, nem képesek konzekvensen érvelni, szóval tele vannak gyermekbetegségekkel. No ennek a pártnak lenne a feladata, hogy a baloldali szavazókat begyűjtse.

Térjünk vissza a "mi kell ahhoz" kérdéséhez. Először is be kell jutni a parlamentbe. Ez mindjárt nem lesz egyszerű. Mindenki összevissza beszél, a fene tudja, most épp hogyan állnak azokkal a fránya cédulákkal. Már itt elvérezhet a dolog. Ha mégsem, akkor is igen jól kell szerepelni, hogy a gyönge listás lehetőségeket maximálisan kihasználni tudják.

Ezzel együtt nem esélytelenek. Az idő nekik (na meg a Jobbiknak) dolgozik. Egyre ismertebbé válnak, az MSZP pedig sorvad. Szóval van remény. Tegyük fel, hogy megugorják, és cipőkanállal, de bejutnak.

Itt jön az érdekes rész, a szavazatok megoszlása. Budapesten viszonylag ismert az LMP, vidéken azt se tudják, hogy ez most a Légiós Munkás Párt vagy mi. Ha bejutnak, akkor azt az 5,001%-ot kb. 12% budapesti és 2% vidéki szavazat összege fogja kiadni. Tehát már alapban egy igen jó budapesti szerepléssel fognak indítani. (Ha!)

Itt muszáj megkockáztatnom egy jóslást. A Fidesz mondjuk majdnem megszerzi a kétharmadot, de mégsem. Ez országos eredmény, a budapesti ennél rosszabb, 50% körül van. Az MSZP és a Jobbik hoz 15-20%-ot fejenként, az LMP ha bejut, akkor ehhez képest jön az ő 12%-ával. Ez együtt olyan 97%, ami reális, mert az MDF és az SZDSZ kinyírta magát Budapesten.

Elkezd a Fidesz kormányozni, és szembe találja magát a satuval, mert beígérte a csodát jobbra, és beígérte a szigorúságot balra. Izélni is meg szűznek is maradni, ez kicsit húzós lesz. Ki kéne húzni valahogy őszig bizalomvesztés nélkül, és ebben az MSZP fog nekik kapóra jönni. Megsaccolom, hogy már most meg vannak írva a fideszes fiókokban a szövegek, amik az MSZP majdan kiderülendő mutyijait kommentálják. Most leteszem a nagy esküt, hogy a választások utáni néhány hónap arról fog szólni, hogy az MSZP mindenben hazudott, és sokkal, de sokkal rosszabb minden, mint ahogyan az látszott, és ugyan ők eltervezték, de hát ilyen körülmények között nem lehet. Ezt pár hónapig el lehet játszani, aztán az egyszeri választónak elege lesz belőle, és akkor le kell állni, és muszáj lesz lépni valamit.

Az alatt a pár hónap alatt az MSZP atomjaira fog hullani. Már most lehet látni, hogy a Gyurcsány-méretű ebeket már nem sikerül megkötni, elkezdenek kifele óbégatni a kórusból, még ha nyilvánvaló, hogy ennek hatása csak katasztrofális lehet a választási eredményre. Ennyiféle különvéleményt, amit az MSZP az évek alatt próbált együtt tartani, csak a siker lehetőségét megcsillantva lehet összefogni. A siker elúszott, lehet egymásnak esni.

A Fidesz a kezdeti pár hónap elmúltával megpróbál majd úgy csinálni, mintha mindkét oldalnak kedvezne. Mindig is kimagaslóan jól kommunikáltak, de ez óriási nagy falat. A kétharmad-közeli eredményhez kellettek a bizonytalanok is, azok pedig könnyen arrébb-bizonytalankodják magukat egy rossz mozdulatra. Kétséges, hogy a Fidesz meg tudja tartani az elsöprő fölényt őszig. A jó kérdés az, hogy ha csökken, hol csökken. Ehhez tudni kéne, mit tartanak majd fontosabbnak, a vidéket, vagy Pestet. (Valahol elképesztő, hogy miközben bucira fogják nyerni magukat, egyáltalán nem felhőtlenek a kilátásaik.)

Lesz ott még mellettük két kis párt. (Az LMP bejutásának "ha"-ján túlvagyunk, az MDF pedig szerintem nem fog bejutni.) A parlamenti bejutás az újoncoknak Magyarországon kedvez. Friss erő, új arcokkal, akiknek biztos nem volt közük a botrányokhoz. Fölfele vezet az útjuk eleinte. Persze kérdés, melyiknek mennyire.

A Jobbik botrányaitól, a vele való szembenállástól hangos a média már évek óta. Ők nem fognak ismertebbé válni attól, hogy ott illegetik magukat az ülésteremben. Amikor kinyitják majd a szájukat, szerezhetnek is híveket, meg veszíthetnek is. Sokan akkor fognak ráébredni, hogy úristen, ezek tényleg ezt akarják, míg mások csak akkor fogják érzékelni, hogy másképp állnak hozzá a dolgokhoz. Nehéz megsaccolni, talán inkább nyernek a dolgon. Sokat nem, mert az ideológiájukat a választók többsége nem bírja lenyelni.

Az LMP ehhez képest az ismeretlenséggel harcolva ül ott. Neki végre megadatik az a nyilvánosság, amit eddig megvontak tőle. Végre benne lesz minden felmérésben a nevük. Ráadásul nekik nincsen olyan meredek ideológiájuk, ami a választók többségét riasztaná. Ők is teljesen más hangot ütnek meg, és bár még tele lesznek naivitással, átgondolatlanságokkal, lehet rá számítani, hogy hónapról-hónapra ezeket levetkőzik, és egyre profibbá válhatnak.

Egyetlen óriási hibát követhetnek el a széksorok között: ha belemennek abba, hogy közük van bármelyik másik párthoz. Minden körülmények között, feltételenül el kell határolódni mindentől, amit a többiek csinálnak. El kell beszélniük a többiek feje mellett, ki, a választók irányába. Ennyi. Egyszerűnek tűnik, kérdés, hogy képesek-e rá.

Ha igen, akkor akár nyert ügyük is lehet. Elképzelhető, hogy őszre Budapesten a Fidesz visszaesik 40%-ra, az MSZP utódpártjai összegereblyéznek 10%-ot, a Jobbik meg mondjuk hoz egy 15%-ot. A maradékot simán bezsebelheti az LMP, és ők válhatnak a budapesti nagy párttá. Egy ilyen felállásban a baloldaliak simán átszavaznának az LMP jelöltjére, míg a Jobbik és a Fidesz viszonya már nem olyan egyszerű.

No, hát kábé ennyi minden kell, hogy a címben feltett kérdés teljesüljön. A valószínűsége? Baromi kicsi. De jól esett eljátszani a gondolattal.

Nem könnyű az igényeiteknek megfelelni
01:18 | nők | közszolgálat | még nincs hozzászólás

Képriport következik, kutató-laboratóriumomból. A múltkor ígéretet tettem, hogy a közszolgálatiság nemes eszméje jegyében kielégítem a rétegigényeket, és mutatok szép dekoltázsokat.

A teória ugyebár az, hogy (a szemük után, természetesen, oh! azok a szemek) a nő legszebb része az, ami a pofija és a cicije között helyezkedik el. Ezt illedelmes, jó modorú hölgyek gyakran teszik közszemlére az etikett megsértése nélkül, pánt nélküli, illetve hajszálvékony pántú ruhákat, mint segédeszközt igénybe véve. A feladat tehát ilyen képek keresése.

Azóta fáradságot nem kímélve keresem az ilyen képeket, tessék engem sajnálni. De jaj, az eredmény lehangoló. Abból kiindulva, hogy a fellelhető képek piaci alapon készülnek, ahol a piac fokmérője az elcsorgatott férfinyál mennyisége, valami baj van a hímneműekkel. Egyszerűen nem tudjuk, mi a szép. De hogy értsétek, demonstrálom. Ezeket találtam.

Ha eltekintünk attól, hogy időnként megveri a környezetében élőket, ő egy csoda. A világ legfotogénebb hölgyéről lehetne elképesztő dekoltázs-fotókat készíteni. Itt is látszik valami jó dolog, de (át)látszik valami más is, ami elvonja a figyelmet. A haja ráadásul betakar, és a nyakán is van valami izé, ami kitakar. Nem jó.

Őt imádom. Amellett, hogy ízig-vérig színésznő, még gyönyörű is. (Szemek!) De az hogy lehet, hogy nincs a közelben egy öltöztető, stylist, barátnő, aki szólna, hogy izé, Miss Swank, ez a ruha nem előnyös. Az hagyján, hogy a mellek között a csontot mutatja a dekoltázs, ez sajnos bevett szokás. De nem látja senki, hogy látszanak a szilikonbeültetés nyomai? Föntebb ott van a legelészni való, de a két vastag pánt szétdarabolja a lényeget. Kiesett.

Ő egy ünnepelt jó nő, bár egészen pontosan nem tudom, mi érdeme. Mindenesetre tudja az illemet, és mutatja a mutatni valót. A kép sajnos besül, és pont a lényeges formák laposodnak el. Ráadásul nem tudok elvonatkoztatni tőle, hogy hihetetlenül üresfejű libának látszik ezen a képen (is). De ezzel együtt is eddig a legjobb találat.

Ez a pucérmodell gyönyörű példája annak, hogy nem kell 45 kilósnak lenni ahhoz, hogy valakinek minden porcikája gusztusos legyen. Eszméletlenül jól néz ki a dekoltázs-része is, és bár a képen nem látszik semmi korhatáros, mégse tud az agyunk elvonatkoztatni attól, hogy nincs rajta ruha. Megy a kiesők közé.

Szeretném hangsúlyozni, hogy nem én vágtam el a képet ott, ez gyárilag melletlen. A kislány olyan, de olyan szemeket mereszt a kamerába, és látszik is, aminek látszania kell. Nade mi az éles? És mi a homályos? Na mi? Grrrrr.

Őt úgy hívják, ahogy a képhez bepötyögtem. Lövésem sincs, kicsoda, valami celeb. Persze a lényeg, hogy zabálnivalóan néz ki becsiccsentve ezen a paparazzi-fotón. Na de mi a hiba a képen? Az, amit éppen nézel. Ez se jó dekoltázs-fotónak.

A kép bemozdul, de pont ott éles, ahol engem érdekel, ahh. A cseh kebelcsoda kivételesen felöltözött képe megfelelne a célnak, ha kitakarnám azt, amiről híres. Na de így? Hát ki tud koncentrálni arra, amiről beszélek?

A képek egyértelműen azon véreznek el, ami a dekoltázs szerepe. A dekoltázs összeköt két szép részt, ettől lesz olyan fontos. Ahhoz, hogy érvényesüljön, nem fejezhetem le őket, a lemellezésről nem is beszélve, éljen a nyelvújító mozgalom. Szóval eddig nullás a találat.

De a keresés folytatódik. Még jelentkezem.

2010. március 11.

Még egy picit a 3D filmnézésről
11:06 | film | elmélet | még nincs hozzászólás

Béláim, gondolkodtam.

Nem volt nehéz rájönni, hogy nem a szemgolyók tengelytávolságának eltérése okozza a zűrt a képen a közeli tárgyak kivetülésénél. A szem, miközben egy bizonyos távolságra fókuszál, két dolgot tesz egyszerre: odafordul mindkét szemgolyó, tehát hozzábandzsít, valamint a fókusztávolságot hozzáállítja. Ha eltér a szemtengely távolság attól, amivel fölvették, hát zágsón, picit más távolságra fogja az illető érzékelni az egész látványt, komplett. Nem baj. Viszont a fókusztávolsággal komoly gondok vannak.

Három eljárásról tudok, ami 3D képet állít elő a kivetített képből. Egyik a piros-zöld szemüveges módszer, ami elég gáz lehet, tekintve, hogy a piros pulóvert jó lenne mindkét szememmel látni. Tegnap az Avatart a polarizált módszerrel vetítették, ami már korrektebb, mert mindkét szem tényleg csak azt a képet látja, ami neki szól. (Kíváncsi lennék arra a vetítővászonra, ami a polarizáció megváltoztatása nélkül veri vissza a fényt.) Van még egy eljárás, amihez már működő kütyü kell a szemüvegbe, cserébe a vetítő eljárás olcsóbb, és egy combos monitor is képes rá: ez a váltott képes eljárás. A moncsi dupla frekvencián pörög, és felváltva adja a képet a két szem számára, a szemüveg pedig vele szinkronban, felváltva sötétít. (Vajon hány deka egy olyan szemüveg?)

Mi a közös? Hát bizony az, ami az eljárás definíciója: az, hogy 2D képből indulnak ki. Akármilyen távolságot is szimulál a nézőhöz képest, a kép valójában mindig pont olyan messze van, mint a vászon. Tegyük fel, hogy éles kép van vetítve. A szemünk csak akkor tudja élesen látni, ha távolra fókuszál. Minél közelebbre szánt látványt vetítenek élesen, a szem annál inkább megzavarodik, mert bandzsítani kéne hozzá, de közben továbbra is távolra fókuszálni. Emiatt gyakorlatilag lehetetlen közeli, éles képet mutatni a 3D moziban.

Tovább bonyolítja a képet, hogy amikor fölveszik, valahova ők is fókuszálnak, ezzel sugallva, hogy nekünk oda kell. Igen, de amikor az ember beleéli magát a látványba, önkéntelenül is körül akar nézni, és renitens módon kifókuszál az előírt helyről, például arra az objektumra, ami épp az orrát súrolja. És akkor BOING, széthullik minden, oda az illúzió. Komolyan trenírozni kell magamat, hogy ne renitenskedjek, csak bambuljak bele a szemüvegbe előírásosan.

Fogalmam sincs, lehet-e olyan eljárás, amely nem két dimenzióban állítja elő a képet, ha igen, az majd más lesz. Addig az összes ilyen vetített 3D bicebóca marad: előrefele működik, és kiüti a moziterem falát, de visszafelé gázos.

Van a dolognak egy másik aspektusa is ám. Próbáld meg ezt polarizált 3D cuccot a teremben fölvenni. Ha nem sikerült, akkor már rá is jöttél, miért olyan lelkesek a filmipar munkatársai.

2010. március 10.

Moderálás, ó!
21:48 | gépház | még nincs hozzászólás

Ma sikerült életemben a második blogból is kitiltatnom magam :) No, ez már megér egy bejegyzést.

Először Bigyó Felügyelőnél húztam ki a piros gyufát. Ebben a bejegyzésben sikerült leírnia azt, hogy Trekie-fan. (Most is úgy van, lehet menni vigyorogni rajta. Az URL mutatja, hogy a címben is rosszul volt írva eredetileg.) Én meg balga, teljesen építő szándékkal beírtam, hogy ha már használja, tájékozódjon. Ki is kerestem a linket hozzá a wikipediáról. Reakció: kijavította a betűzést a címben, de a szövegben nem. Ráadásul meghagyta így, Startrek-rajongó-rajongó formában. Valamint, kimoderálta a hozzászólást, és azzal a lendülettel ki is tiltott a blogjából :)

Ma hancunál értem el ugyanezt, akit személyesen is ismerek, csak szerintem nem tudja, ki vagyok :) Ez már kicsit hosszabb. Lehozott egy listát a legdrágább fejlesztésű játékokról. Most abba ne menjünk bele, hogy aki ebből él, ezzel foglalkozik éjjel-nappal, miért szorítkozik az ilyen véleménytelen hírtovábbító droid (khm) szerepre. Ő dolga. Azt már ő is megjegyezte, hogy van, ami gyanúsan hiányzik onnan, pl. WoW. Továbbá feldobta a szokásosat, amit már több helyen is hallottam, hogy "mikor fogja a játékipar utolérni a filmipart?".

Én balga meg elkezdtem ott filózni rajta, hogy vajon mennyi lehet a WoW büdzséje. A 15 dolláros havidíjat ha az ember beszorozza 11,5 millióval, meg 5 évvel, dob mindjárt egy hátast. Ha nagyvonalúskodunk egy sort, akkor is kijön 9 milliárd dollár. Plusz az alapjáték és kiegészítők megvásárlása, hozzászámolva azokét is, akik már nem játszanak (a 11,5 millió játékos az aktív, fizető!), plusz a webboltjuk bevételei. Húha, akármilyen nagyvonalú akarok lenni, hát hol vannak ettől az Avatar bevételei? Ami, mint tudjuk, kiugró a filmes mezőnyben?

Osztottam, szoroztam és megírtam azt, ami hancunál kiverte a biztosítékot, miszerint szerintem az lehetetlen, hogy a WoW kijött 100 millióból (ennyi volt a legdrágább tétel a listán), valamint hogy szerintem ennek alapján kimondhatjuk, hogy a játékipar leelőzte a filmipart.

Sajnos nem voltam tisztában a "bagatellizáljuk el a játékipar bevételeit" mozgalom létezésével, és azzal, hogy hancu ennek oszlopos tagja :) Közölte, hogy ez így nevetséges, én itt légből kapott becslésekkel dobálózok, miközben vannak konkrét számok is. A vita során elő is jött velük:
- A kínaiak ólcón jutnak hozzá a játékhoz, gyakorlatilag tizedannyi bevételt hoz egy kínai játékos.
- A WoW fenntartása évi 200 millióba kerül.
- A WoW fejlesztési költsége saját bevallásuk szerint 50 millió volt.
- A Blizzard nyeresége a WoW-on évi 500 millió körül van.

Ezekből hancunak sikerült levonnia azt a következtetést, hogy én légből kapott számokkal dobálózom, és nem igaz az, hogy nagyságrendekkel több pénz lenne a játékiparban. Valamint a fejlesztési költség sincs 100 millió, csak 50. Az évi 200 millió, az pedig nem befektetés, arra más címkét akasztunk, az nem számít. Logikus, ugye?

Miközben neki valószínűleg lennének információi más játékokról, amik szintén jól hasítanak. És akkor össze lehetne vetni a filmipar második helyezettjét a játékipar másodikjával (amennyiben tényleg a WoW az első, ahogyan azt sejttette).

De valószínűleg fontosabb szempont volt annak a kínossága, hogy a mezőről jön valaki, és nulla infóval pontosabb következtetést von le, mint ő a táblázatokat nézegetve. Úgyhogy előjött azzal, hogy a Blizzard nyeresége egyenlő a bevétellel, ami nyilvánvaló hülyeség, mivel nem a Blizzard szakboltba megyek be a havidíjat leróni.

Aztán írt egy másik bejegyzést, amivel jól ellentmondott magának. Én meg nem álltam meg, hogy ezt kajánul ne jegyezzem meg. Bumm, lesújtott a moderálás szigora. Ezt a blogot is csak read-only módon látogathatom ezután.

Úgyhogy itt most ünnepélyesen megígérem nektek, hogy ha majd vettem a fáradságot, és visszahegesztettem a hozzászólásokat, akkor azt fogom mondani, hogy köszönöm, ha valaki segít abban, hogy rájöjjek, nem volt igazam.

Avatar
20:36 | film | 2 hozzászólás

James Cameron egy állat.

Eddig türtőztettem magam, de most megnéztem a filmet, amiről mindenki beszél.

Cameron szintet léptetett a moziélményen. Az nem létezik, hogy amit ma láttam, az ott volt a vásznon. Az nem fér rá. A technológia és a téma ilyen bámulatos összhangjára csak ő képes. Tudjuk, hogy azóta minden baromarcú 3D-ben fog forgatni, mert azt remélik, hogy attól az ő filmjük is ilyen látványos lesz. Lószart lesz. Nem ugyanazt a kisstílű, szánalmas dolgot kell dögösen leforgatni, hanem dögös témát kell keresni. Hát, Cameron talált egyet. Illetve nem talált, csinált. Mondanám, hogy a producerek helyében én nagyon sok pénzt adnék neki a következőre, de fájdalom, úgy tűnik, már ezt is saját pénzből finanszírozta. Úgyhogy inentől neki fütyöl.

Az Avatar az álmainkról szól. Hogy milyenek lennénk, ha olyanok lehetnénk, amire vágyunk. NA'Vi-k lennénk. Vicces, amikor azon kapom magam a film közepén, hogy az összes rohadék ember halálát kívánom. NA'Vi akarok lenni.

A 3D technika pedig gyerekcipőben jár. Valószínűleg a fókusztávolsággal van a probléma, mert a közeli objektumoknál esik szét a kép. A távoliakkal nincs gond, szerencsére. Mert a lényeg, az nagyon tág horizonton van. Számíts közel 3 óra repülésre.

Annak azért örülök, hogy nem kapott száz oszkárt. Nem jó az, ha valaki bucira nyeri magát, és ugyan láttunk már karón varjút, de ez tényleg nem az a díjazni való kategória. (Szánalmas, hogy a másik zsűri lefeküdt neki.) Nem kell összekeverni a dolgokat. A legletaglózóbb moziélmény nem feltétlenül a legjobb film, és az Avatar teljesen egyértelműen, penge pontossággal tör az előbbire. Az a 3 milliárd, amit be fog kasszírozni, nagyon meg van érdemelve. Minőségi szórakoztatás a hölgyeknek, uraknak. Cameron föltette a lécet.

Követők nem lesznek, csak szerencsétlenkedők. Mert ez azon kívül, hogy iszonyúan átgondolt produkció, még amellett ízig-vérig minőségi produktum. Egy ilyen faunát, flórát kitalálni a legapróbb részletekig, hát az nem kispálya. Pandora bolygóra társasutakat kéne szervezni. Nem vicc. Már csak egy kicsi kell a technikának hozzá, oldjátok meg, fiúk. Kitalálni egy ilyen humanoid faj anatómiáját, mozgását, és utána szereplőket faragni belőlük, akikre ráismerünk, nem egyszerű. A technikai arzenál minden eddiginél pompásabb bemutatása már csak hab a tortán.

És ahogy Camerontól megszokhattuk, nincsenek fájó bakik a forgatókönyvben. Nem nyit új korszakot a filmtörténetben, a végén győznek a jók, és addig elhullanak páran, de ettől még szépen összerakott darab. Talán az egyetlen, de elnézhető gyengeség, hogy persze pont a főnök lánya talál rá a szerencsétlen balgára az erdőben. Más minden alaposan átgondolva, kidolgozva. Olyan szintű munka, mint mondjuk az Alien2.

A World of Warcraft világa óta ez az első olyan univerzum, amibe szívesen belefeledkeznék. Ami kitágítja a tüdőmet. Mostantól szabadabban lélegzem.

Sajnos a végéből ítélve lesz második rész, pedig nem kéne. De ne feledjük, ez még mindig az iparról szól, még ha annak szívünknek kedvesebb feléről is.

Vagy 9 pont, vagy 10, ezt majd akkor fogom tudni eldönteni, ha a szívritmusom visszaállt normálisra. De ezt most akartam megírni, frissiben.