2010. május 28.

Ugord át a Holdat
16:51 | média | zene | nők | 1 hozzászólás

Tegnap mást is láttam. Tök véletlenül kapcsoltam a Rent színházi felvételére, ahol éppen Eden Espinoza énekelt tehénről, Holdról. Ottragadtam.

Hajlamosak vagyunk az előadókat azokkal azonosítani, akik a filmes szereposztásokban forognak. Hiba. Amerikában, ahol az előadóművészetnek óriási hagyományai vannak, van egy kultúra, ami magasról (de még milyen magasról) tesz arra, amit a filmvásznon művelnek. A színházi közönség könyörtelen. Ott nincs túlforgatás, csa azok állják meg a helyüket, akik hibátlanok.

Eden Espinoza fényképen ilyen:

Eden Espinoza

Csúnyácska, nem? Szerintem azért ilyen, mert épp ilyennek akart látszani. A Rentben nem ilyennek akart látszani. Én tegnap egy szikrázóan gyönyörű nőt láttam, aki azt csinál a hangjával, amit akar, a színpadra dimenzionált gesztusai pillanatról pillanatra helyükön vannak, és minden porcikája él, mozog.

És ő állítólag Idina Menzel beugrója volt a darabban.

Azt hiszem, megint egy lépéssel közelebb jutottam a női szépség lényegének megértéséhez.

Filmes univerzumok
16:25 | film | elmélet | még nincs hozzászólás

Mostanában hál'istennek divatba jöttek a (poszt)apokaliptikus témájú filmek. (Hogy csak azt a párat linkeljem, ami elsőre eszembe jut.) Tegnap néztem a Foggal, körömmel című darabot, ahol sikerült elsütni azt a fölvetést, hogy elfogyott a benzin, és ettől az emberek kannibálok lettek.

Hagyok egy kis időt, hogy megemésszétek az előző mondatot. Ha megvan, akkor folytatom.

Az egyes számú alaptézis (amit a filmkritikusok 70%-a nem ért meg, de ez most mindegy), hogy a filmeket csak saját rendszerükben szabad vizsgálni. Röpködhetnek emberek a levegőben, működhet fordítva a gravitáció, beszélhetnek az állatok, soha nem szabad ezek realitását vizsgálni, csak a filmes szövet épségét. Ha abban a rendszerben helyén van, akkor helyén van. Az úgynevezett valósághűség egy szimpla marketing szlogen, amivel a cgi-t akarják eladni. Gyakorlatilag minél inkább valósághűnek akarják feltüntetni a látványt, annál kevésbé az. A valóság többnyire szürke, és leginkább állóképre hasonlít. A robbanásokból csak némi por látszik, miközben mindenki meghal 50 méteres körzetben. Az állkapcsot szétszakító ütés látványra olyan, mintha csak meglegyintené, és ha valaki beveri a fejét, kórházba fog kerülni, mert agysérülése van. Tarr Béla valósághűbb, mint a Die Hard.

A (poszt)apokaliptikus téma esetén annyi kiegészítést kell tenni, hogy a film univerzumához szervesen hozzátartozik az, amiből lett. Nem Azeroth és nem a Hoth bolygó pusztulását akarják mutatni, hanem ezét itt ni. Ettől kellene, hogy érdekes legyen, és igazából az egyedüli érdekes aspektus az, hogy mi lesz mibelőlünk abban a helyzetben.

Érthetetlen, hogy noha a filmes univerzum konzekvenssége egészen nyilvánvalóan alapfeltétel a sikerességhez, ezt a filmipar képtelen felfogni. Elég lenne egy árgus szempár, mert a fájó következetlenségek kiküszöbölése többnyire nem pénzkérdés lenne. De nem, ingyen mondanak le a tökéletességről.

Kivételek persze vannak. A Legenda vagyok aprólékos gonddal ügyel minden részletre. (Hallottad a szivattyú beindulását, amikor megnyitja a csapot?) A Vakság ügyesen csak arra koncentrál, ami érdekli, így elkerüli a bajt. A Végítéletet és a Kaptárt menti, hogy nem akarják komolyan venni magukat. Nekik csak díszlet a pusztulás. De a Szikravárosra már nincs mentség, és Az út is egy hiteltelen fölvetésen moralizálgat végig.

Igaz, hogy a Foggal, körömmel horror szeretne lenni (persze nem igazi horror, csak amit hálivúdban annak csúfolnak), de azért egy ilyen felütés übergáz. A kőolaj kiapadása nyilvánvalóan nem egyik pillanatról a másikra fog bekövetkezni. A világ készül rá ezerrel, a megújuló energia-forrásokra való átállást csak az olajipari befektetések lassú megtérülése hátráltatja. Amikor a nyersanyag szűkül, és felszökik az ár, az átállás is lökést kap. Átstrukturálódik minden. A gyártósorokat áthangolják autóról biciklire, minden házra napelem kerül. Az energia-takarékosság nem csak egy szlogen lesz, hanem vérre fog menni. Emberek veszítik el az állásukat, és mennek tönkre. Filmtémának uncsi.

Legyünk engedékenyek, és tételezzük fel, hogy a jósok elsaccolnak valamit. Hirtelen pukkan ki az olajbiznisz, a világ nem győzi az átállás tempóját. Megborul a rend, összeomlanak az ellátórendszerek. Káosz és éhezés lesz úrrá rajtunk. Az emberek egymásnak esnek, sokan éhenhalnak. Eddig kábé Mad Max forgatókönyv. De ha az összeomlást tényleg az olajhiány idézte elő, akkor a természet él és virul. Lehet termelni, lehet halászni, gyűjtögetni, ez még az ősembernek is ment. Mégiscsak az ember a legnehezebben elejthető vad, hát akkor mi a rákért pont arra akarjon vadászni.

Ehhez képest a Foggal, körömmel arról szól, hogy egy kihalt, steril városban lelkesen darabolgatja Michael Madsen és Vinnie Jones a rajtuk kívül kószáló néhány embert.

Tudom, tudom. Már megint a szarokról írok. Magam sem tudom, miért. Talán mert olyan érzés, mintha ezzel jobbá tenném a világot.

2010. május 24.

Második, javított kiadás
19:13 | film | még nincs hozzászólás

Egyszer már írtam A bukás című filmről, de most, ahogy nézem Leni Riefenstahl alkotását, újrafogalmazódnak bennem a dolgok.

Eszembe jutott pár alkalom, amikor a szokásos nézőpontnál közelebbről ábrázoltak embereket.

Csurka István Távárisi konyec!

Jó módszer ez, alkalmas a portréalany valódi személyiségének a megmutatására: minél közelebb megyünk, annál őszintébb a látvány. Annál kevésbé tud sumákolni az illető.

Egy diktátor, aki szeretne bizonyos körökben szalonképes maradni, kényes a megjelenésére. A saját maga által cenzúrázott filmben Hitler jóságos bácsinak tűnik: Riefenstahl kamerái nem mehettek a kelleténél közelebb.

Bruno Ganz kiválóan alkalmas lenne Az akarat diadalában látható Hitler megformálására. A baj ott van, hogy hiába megyünk egyre közelebb, csak a szeme sarkában bújkáló nevetés lesz egyre feltűnőbb. Ő közelről is ilyennek fog látszani:

imázs

Pedig ilyennek kellene, hogy látsszon:

valódi én

Nos, csak ennyivel szerettem volna kiegészíteni a már leírtakat.

2010. május 21.

Erzsike néni
13:57 | életképek | még nincs hozzászólás

- Mutassa meg nekem, kérem, melyik gombot kell megnyomni. Olyan régen voltam itt, hogy elfelejtettem.
- Ezt a két alsót tessék használni. Baloldali az 1, másik a 0.
- És melyik a G? Melyik a ground floor?
- Ez. Ez pedig az első emelet. Ezzel tetszik lefele menni, ezzel pedig fölfele.
- Akkor ezzel megyek lefelé?
- Nem, a másikkal.
Szünet, nézés.
- Ezzel megyek lefelé?
- Nem, a másikkal.
- De ugye ezzel megyek lefelé?
- Nem, a másikkal. Erzsike néni, a legegyszerűbb, ha meg tetszik nyomni mind a kettőt mindig. Azt egyszerűbb megjegyezni, és a másikat úgyse tudja végrehajtani.
- És ezzel megyek lefelé, ezzel pedig fölfelé, ugye?
- Nem, fordítva. Mondom, tessék megnyomni mind a kettőt, és akkor nem lehet baj.
- Ezzel megyek lefelé, ezzel pedig fölfelé?
- Tessék megnyomni mind a kettőt, rendben?
- Nyomjam meg mind a kettőt?
- Igen, nyugodtan.
- Jó.

Erzsike néni 84 éves. Ha én abban a korban (ha megérem) majd olyan fitt leszek, verdesni fogom magamat a földhöz örömömben. De az agy elfogy lassan, nem lehet mit tenni.

Amikor elmeséltem neki (elkiabáltam, mert a fül is öregszik), hogy ha minden jól megy, pár év múlva lesz energia-kiváltó rendszer a házban, és nem kell gázszámlát fizetni, azt felelte, hogy Dél-Afrikában már úgy van régen, ott solar-energy van, nem ez az elavult gáz. Nem válaszoltam neki, hogy de nálunk meg nem kell gépfegyveres őr minden turista mellé, mert nem akartam bántani.

Hülye, hülyébb, leghülyébb
12:12 | életképek | még nincs hozzászólás

Logikai feladvány következik. Rakjátok sötétségi sorrendbe az alábbiakat:

  • Az, aki körlevélben akarja az ismerősei tudtára adni, miszerint az árvízi töltésen árpádsávos zászlóval bohóckodó majmokra szerinte büszkének kéne lenni.
  • Ugyanő, amiért a kiválasztott címek helyett ügyetlenségből a teljes címlistájának elküldi.
  • Ugyanő, aki miután rájött, nem küld gyorsan egy másikat, hogy bocs, fiúk, sztornó.
  • Azok, akik az összes címzettnek megírják, hogy ebből az izéből nem kérnek. (Ide most beszúrok egy mondatot, mert egyszerűbb, mint stíluslapot hegeszteni.)
  • Az, aki úgy gondolja, hogy bármit is számít, ha ő elkezdi osztani az észt, és az összes címzettnek kiküldött levele nem csak egy lesz a sok közül.
  • Azok, akik miután felhívták a figyelmet a hülyeségükre, továbbra is küldik minden címzettnek az óbégatást, hogy ebből nem kérnek.

A helyes megfejtők jutalomból feliratkozhatnak egy napi 500 levél forgalmú listára.

Bónusz kérdés: a kuruc.info szerkesztője melyik volt a fentiek közül?

"Minden idők legnagyobb árvize Magyarországon"
11:57 | média | még nincs hozzászólás

Azt egy ideje már tudjuk, hogy az újságíró igen sötét alak. Előírásszerűen segghülye mindenhez, aminek csak pici köze van természet-tudományhoz. Két számot nem bír leírni egymás mellé úgy mértékegységgel, hogy az le legyen röhejes. Pedig imádja a számokat. 48 és fél ember állt jobboldalon, 29 egész 38 (így, ezred nélkül, mert beszélni sem tud) a baloldalon. Apropó beszéd. Már nem kell sok, hogy anyanyelvünk gyönyörű hanglejtése, melynek kifejező ereje páratlan, a múlté legyen, hála a baromarcú bemondóknak, akik ütemesen kántálva megnyomnak minden ikszedik szótagot, függetlenül a mondat értelmétől. Arra persze van eszük, hogy azonnal beletoldjanak felesleges szavakat a szövegbe, és azokat folyamatosan használják, bízva abban, hogy senki sem veszi észre. Pongyolák, vulgárisak, bulvárosak, és a helyesírásra se ügyelnek.

Szóval ezt mind tudtuk eddig is. Azt viszont a magam részéről megelőlegeztem nekik, hogy ha már humán irányban tanultak, akkor a történelemhez van némi halovány konyításuk. Nos, lehet, hogy túlzott volt a bizalom, mert bár jómagam nem vagyok erős a múltból, van, ami az én szememet is kiszúrja. A címben szereplő kifejezést használó "újságíróknak" ajánlanám az árvízi hajós kifejezésre való guglizást, esetleg bármelyik nagykorú szegedi lakos megkérdezését. De mondom, az én tudásom sekélyes. Biztos voltak nagyobb árvizek is.

2010. május 7.

Mostantól VIII. Henrik akarok lenni
00:34 | média | nők | még nincs hozzászólás

Nézem, és alig hiszek a szememnek. Minden, de minden nő dekoltált ruhában van. Úrnő és szolga, fiatal és kevésbé fiatal, szégyellős és frivol. Mind. Én abban a korban centikkel a föld fölött közlekedtem volna, álló farokkal. A Tudorok lesz az én kedvenc sorozatom.

2010. május 3.

Ahol egy akad...
12:11 | nők | még nincs hozzászólás

Kellene valami oktató CD, amit a nőigazolvány mellé ingyen osztogatnának, és arról szólna, hogyan kell dekoltált ruhában lenni. Ezt tartalmazná:

1. Beszerzed a dekoltált ruhát
2. Fölveszed a dekoltált ruhát
3. Olyan helyre mész a dekoltált ruhában, ahol férfiak látnak

Szerintem nem olyan bonyolult. Neki például elég jól megy:

Jessica Alba