Azt egy ideje már tudjuk, hogy az újságíró igen sötét alak. Előírásszerűen segghülye mindenhez, aminek csak pici köze van természet-tudományhoz. Két számot nem bír leírni egymás mellé úgy mértékegységgel, hogy az le legyen röhejes. Pedig imádja a számokat. 48 és fél ember állt jobboldalon, 29 egész 38 (így, ezred nélkül, mert beszélni sem tud) a baloldalon. Apropó beszéd. Már nem kell sok, hogy anyanyelvünk gyönyörű hanglejtése, melynek kifejező ereje páratlan, a múlté legyen, hála a baromarcú bemondóknak, akik ütemesen kántálva megnyomnak minden ikszedik szótagot, függetlenül a mondat értelmétől. Arra persze van eszük, hogy azonnal beletoldjanak felesleges szavakat a szövegbe, és azokat folyamatosan használják, bízva abban, hogy senki sem veszi észre. Pongyolák, vulgárisak, bulvárosak, és a helyesírásra se ügyelnek.
Szóval ezt mind tudtuk eddig is. Azt viszont a magam részéről megelőlegeztem nekik, hogy ha már humán irányban tanultak, akkor a történelemhez van némi halovány konyításuk. Nos, lehet, hogy túlzott volt a bizalom, mert bár jómagam nem vagyok erős a múltból, van, ami az én szememet is kiszúrja. A címben szereplő kifejezést használó "újságíróknak" ajánlanám az árvízi hajós kifejezésre való guglizást, esetleg bármelyik nagykorú szegedi lakos megkérdezését. De mondom, az én tudásom sekélyes. Biztos voltak nagyobb árvizek is.
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.