Tegnap mást is láttam. Tök véletlenül kapcsoltam a Rent színházi felvételére, ahol éppen Eden Espinoza énekelt tehénről, Holdról. Ottragadtam.
Hajlamosak vagyunk az előadókat azokkal azonosítani, akik a filmes szereposztásokban forognak. Hiba. Amerikában, ahol az előadóművészetnek óriási hagyományai vannak, van egy kultúra, ami magasról (de még milyen magasról) tesz arra, amit a filmvásznon művelnek. A színházi közönség könyörtelen. Ott nincs túlforgatás, csa azok állják meg a helyüket, akik hibátlanok.
Eden Espinoza fényképen ilyen:

Csúnyácska, nem? Szerintem azért ilyen, mert épp ilyennek akart látszani. A Rentben nem ilyennek akart látszani. Én tegnap egy szikrázóan gyönyörű nőt láttam, aki azt csinál a hangjával, amit akar, a színpadra dimenzionált gesztusai pillanatról pillanatra helyükön vannak, és minden porcikája él, mozog.
És ő állítólag Idina Menzel beugrója volt a darabban.
Azt hiszem, megint egy lépéssel közelebb jutottam a női szépség lényegének megértéséhez.
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
egyetértek :-)