2010. június 30.

Egy döntés anatómiája
22:56 | közszolgálat | 1 hozzászólás

Vannak ezek a hülye árvízkárosultak, mindjárt a ciklus elején. Baromira nem kellettek volna most, amikor még azt se tudjuk, a sameszokat miből fizetjük ki hirtelen. Tartják a markukat, és a sok, még meg nem rendszabályozott civil ugrik, ha Kósa valami csúnyát mond rájuk.

Ráadásul van ez a fészbuk-izé, ahol teljesen önjáróak, és csinálják a bosszúságot. Pillanatok alatt többen lesznek, mint amennyi helyett mi behazudtuk a kétmilliót a Kossuth-téren. Szóval hangosak, túl hangosak. Most épp azt találták ki, hogy vegyük el a cirkuszt a néptől, hogy aztán később mi legyünk a hibásak. Nem egyszerű eset.

A rohadt vendéglátósok is megszólaltak, hogy ne legyen egyszerű. Melyik ujjunkat harapjuk meg?

Szerencsére közben bedobta valamelyik káefté, hogy akár ingyé' is megy a dolog, mert az annyira tuti nekik. És szerencsére sikerült elhallgattatni, mielőtt tovább ugatott volna.

Úgyhogy most az a verzió lesz, hogy bemondunk egy felezett összeget, hogy azt higgyék, elérték a céljukat. Ennyiért csinálják névleg a műsort, és ez pont elég lesz rá, hogy kifizessük belőle a Zotyáékat. Ráadásul kalapos gyűjtést is szervezünk majd közben, hogy a szociális érzékenységünket mutassuk. Minél több megy át az adományokból mirajtunk, annál jobban tudunk vele gazdálkodni.

Ki mondta, hogy nehéz kormányozni?

2010. június 26.

Nem mondhatom el nekik, elmondom hát nektek
12:08 | vélemény | nők | ajánló | 3 hozzászólás

Ki vagyok tiltva az IDDQD-ról, de azért van véleményem. Tegnap MrED berakta ezt. Most tekintsünk el attól, hogy hetero hímneműként értelemszerűen tetszik a látvány. MrEd szerint ez szomorú dolog. Vagy így gondolja, vagy valami szemforgató illendőségnek akar eleget tenni.

Én egy életvidám jelenetet látok a videón. A csaj (nővér? bébiszitter? anyuka?) dobol, a kölkök meg jól érzik magukat mellette. A csajon nincs ruha. Na és. Nem szexuális karbantartást mutat be a kiskorúak előtt a partnerével, amit azok nem tudnának értelmezni, és esetleg problémákat okozna a fejlődésükben. Nem ezt teszi, csak halál természetesen viselkedik, a maga természetességében.

Pont az a probléma manapság, hogy álprűdek vagyunk, és a gyerek előbb lát pornót, mint a szüleit meztelenül. Ha valami, akkor ez az, ami torzulásokat okozhat. Én inkább követendő példaként mutogatnám ezt a jelenetet.

Azt hiszem, de legalábbis remélem, hogy akkor is ezt gondolnám, ha az apuka szerepelne a videón.

2010. június 23.

Álszentek vagytok
17:08 | vélemény | 7 hozzászólás

Ez most nem fog tetszeni.

Most épp az történik, hogy mindenki magát összetörve iratkozik fel a listára, miszerint a tűzijátékra szánt százmilliót adjuk inkább oda az árvízkárosultaknak.

Ez szerintem hülyeség.

Tudom, ettől megnyugszik a lelkiismeretünk, és teljesen olyan, mintha mi is adtunk volna bele pénzt azzal, hogy lemondunk egy olyan látványosságról, ami egyébként nem érdekel. De szerintem a valódi cél fontosabb, mint a lelkiismeretünk. Aki igazán segít, az nem magán akar segíteni. Nem úgy segít, ahogy jólesik, hanem ahogyan nem. Nem pénzt kell adni a koldulónak, hogy hamarabb halálra ihassa magát belőle, hanem megteremteni a lehetőséget, hogy kimásszon.

A jó hír az, hogy adunk bele, még ha nem is önszántunkból. Legalábbis olyan mértékben, ahogyan az egyéni törvénytiszteletünk, a tehetősségünk, valamint az adórendszerünk igazságossága azt megengedi. A rossz hír pedig az, hogy a kár nem százmilliós, hanem százmilliárdos nagyságrendű, és kenhetik a hajukra azt a tűzijátékos pár forintot.

De persze el lehet gondolkodni azon, hogy ki mivel szeret szórakozni, arra mennyit költ, és hogy megfosztaná-e magát tőle. Lemész egy üveg borért a közértbe, kifizeted, a pénztáros meg köszönettel visszarakja a polcra, mert a fészbukosok megszavazták, hogy az árvízkárosultaknak menjen inkább, mint holmi ivászatra. Nézném a fejedet közben. Vagy amikor felöltözve odamész a színházba/operába/koncertre, és az ajtón ott a papírcetli, hogy az árvízkárosultak köszönik a jegyárból származó összeget. Ha ezekhez hozzátesszük az összes mozit, éttermet, kávézót, fesztivált, talán összejön annyi, ami már hasonlít a kárösszegre.

Ha ez már nem tetszene, akkor el lehet gondolkozni azon, hogy miért akarsz megfosztani más embereket egy olyan szórakozástól, ami esetleg őket érdekli.

2010. június 20.

A durcás és a dacos
01:40 | nők | 13 hozzászólás

Nézem a Max Payne-t (jó szar egyébként), és ámulok-bámulok, hogy Kurylenko dekoltázsát ismételten (Quantum of Solace, Hitman) mega giga brutál módon bevilágították. Imádják ezt a csirkét a filmesek, szerintem külön stáb dolgozik azon, hogy minden pillanatban a megfelelő szögből simogassa a fény a domborulatait. Az nem létezik, hogy én erről nem találok képet.

Pedig de.

Fantasztikus, mennyire más a mozgókép. Kezdenek összeállni a láncszemek a női szépség tekintetében, az már biztos, hogy álló helyzetben és mozgásban szépnek lenni teljesen más műfaj. Nem, nincs egy darab épkézláb kép, amin hasonlítana arra, ami a filmben látszott. Illetve ami van, azon meg a hiányérzet. Lefotózva ugyanaz valahogy nem az igazi.

Viszont közben ráfutottam erre a gyönyörűségre, hát tessék:

Olga Kurylenko + Gemma Arterton

Kész dekoltázs-tanulmány, nem? Olvadozok. Egyiken nincs nyakék, másikon pedig csak egy semmi. És nem a mellüket mutogatják, mert nem az a lényeg. És így egymás mellett az is látszik, hogy milyen hihetetlen mértékben tud különbözni két súlycsoportra azonos nő dekoltázsa. Na megyek is, nézegetem még egy kicsit.

 

Szerk.: majd elfelejtettem a lényeget. A képen jól megfigyelhető Arterton dekoltázsán a gallér, ami kettős funkciót lát el. Egyrész fókuszálja, és a helyes irányba (az előtte álló férfi feje felé) tereli a dekoltázsból kiáramló nőenergiákat. Másrészt olyan, mint az épületállványon a lábdeszka: nem engedi, hogy a férfitekintet félrecsússzon. Bár őszintén szólva nem tudom, miért tenne ilyet a férfitekintet, de azért jobb biztosra menni. Arterton egy tudatos nő.

2010. június 18.

Nem akarok többet jósolni
13:02 | közszolgálat | még nincs hozzászólás

Megírtam, és bár ne lett volna igazam.

2010. június 14.

Kísért a múlt
12:28 | közlekedés | még nincs hozzászólás

Pár napja megcsináltam ezt a KRESZ-tesztet, és hát igen nagyon beégtem. Pedig a lassan 25 éves rutinom során a magam kárán tanultam meg, hogyan kell elkerülni azokat a baleseteket is, amiket mások szeretnének okozni úgy, hogy közben én is haladok, meg ők is. Azt gondolom, hogy ami a végcél, azt én jól csinálom. A végcél nem a KRESZ-tesztek helyes kitöltése. Utólag kielemeztem a kudarcom okát, és arra jutottam, hogy van három olyan terület, amit a KRESZ helytelenül kezel.

Vannak mindenféle idióta szabályok a villamosra. Hol van elsőbbsége, hol nincs. Namost a gyakorlatban egyetlen szabály életképes: az, hogy a villamosnak mindig elsőbbsége van. Nem is értem, hogyan fordul meg a fejükben ettől eltérő szabály. A villamos nehéz, vasból van, kötött pályán mozog. Ha a vonatnak mindig elsőbbsége van ugyanilyen okból, akkor szegény villamosnak miért nem? Ráadásul még tömegközlekedik is, már csak ezért el lehetne engedni. De ha valaki bunkó paraszt, akkor is hallgathat a túlélési ösztöneire.

A másik a gyalogos. Ez már nem annyira nyilvánvaló, csak tapasztalattal lehet belátni. A gyalogos esetében szintén egyetlen használható szabály van: ha egy gyalogos át akar menni, akkor azt el kell engedni, bárhol is történik a dolog. Ha nem akar átmenni, akkor viszont nem előnyös senkinek az elengedés, és jobb elhaladni. A lényeg annak felmérése, hogy hogyan oldjuk meg gyorsabban. Ha megállok egy bátortalan gyalogosnak, akkor ott fogunk rostokolni hosszú másodpercekig, míg ha eltűnök onnan, hamarabb el fogja szánni magát, és mindketten jobban járunk. Ezt csak a szabály rendszerelvű alkalmazásával kell kiegészíteni, miszerint ha végeláthatatlan autósor kígyózik az úton, és rajtam kívül mindenki paraszt, akkor érdemes megállni annak a gyalogosnak is, aki láthatóan reményvesztetten ácsorog az út szélén. De ha mindenki betartaná az elengedős szabályt, akkor ugyebár az első autó megállna neki, amint odaér az út széléhez.

Ennek a szabálynak a fontosabb része persze nem az, hogy siessünk, hanem az, hogy bárhol. Van zebra, nincs zebra, esetleg neki piros, nekem zöld, tökmindegy. Nem azt szeretném, hogy majd felemelt fővel magyarázhassam a rendőrnek: én minden szabályt betartottam, miközben teszik zsákba a szerencsétlent. Azt szeretném, hogy ne üssek el senkit. Akkor se, ha momentrán pont az én autóm kerekei alatt szeretne meghalni. Válasszon más halálnemet.

Ha netán lenne nálunk egy iszonyú magas közlekedési kultúra, az talán támogatná a gyalogosok szigorú elsőbbségi szabályait. De nincs. A gyalogosok egy része azért gyalogos, mert nincs jogsija, ergo fogalma sincs a KRESZ-ről. Az autós pedig szarik rá nagy ívben. Boltba menet a saroknál szoktam tesztelgetni, hány autóst érdekli a párhuzamosan haladó gyalogos elsőbbsége a kanyarodó autóssal szemben. Javul a helyzet, ma már 50% felett van azok aránya, akik szó nélkül megállnak. De még mindig van olyan, aki inkább letekeri az ablakot egy kis anyázás kedvéért. Ebben a "kultúrhelyzetben" öngyilkosság lenne a gyalogosok részéről az elsőbbséghez való ragaszkodás. Még aki átlátja a helyzetet, az is előbb ellenőrzi, hogy megkapja-e az elsőbbséget. De a nyugdíjasok inkább megvárják türelmesen, amíg elmegy minden autó. Ha az a minden autó én vagyok, esetleg még egy mögöttem, akkor értelemszerűen hülyeség megpróbálni átengedni, mert ott alszunk, míg mögöttünk vígan átkocogna.

A harmadik zűrös terület a KRESZ-ben a komplex elsőbbségi szabályok erőltetése. Ember nincs, aki azt a gyakorlatban megpróbálja alkalmazni. Aki volt, annak a génjei elég rövid úton kiszelektálódtak. Röhejes, hogy mindenféle sokirányos, kanyarodó főutas helyzetekre próbálnak szabályokat ráhúzni, hogy azt majd bárki betartja, és amikor már nem sikerült az íróasztal mellett kieszelni bármi értelmeset, akkor feladásképpen könnyes szemmel elrebegik, hogy nincs más megoldás, mint a kölcsönös udvariasság.

Helló, a kölcsönös udvariasság az egyes számú, működő szabály a közlekedésben! Csak az az elsőbbég létezik, amit megadtak! Az egy dolog, hogy érdemes jobbkézt, meg főútvonalat definiálni, mert ezek a jól átlátható szabályok gyorsítják a döntést. Tudja az ember, mire számíthat, és ha az esetek többségében azt kapja, akkor megérte. De akkor is fel kell készülni arra, hogy a másik nem adja meg az elsőbbséget. Nem az a cél, hogy majd tolókocsiban döngethessem a mellemet, hogy igazam volt, hanem hogy elkerüljem. Ehhez képest szabályokkal erőlködni, amikor villamos kanyarodik balra, főútvonal jobbra, és még négyen ötfelé a kereszteződésben... minek?

Igazából tudom, minek. Itt él közöttünk az 50-es évek szelleme. Amikor még volt egy olyan hit (nem csak nálunk, de a világban), hogy majd központilag megmondják, mi a helyes, a sok ember betartja, és de szép lesz az úgy. Az élet területein többnyire sikerült túlhaladni ezt a szemléletet, de a KRESZ olyan, mint egy őskövület. A mai napig egyre újabb szabályokat hoznak, hadd legyen még bonyolultabb. Ahelyett, hogy az eltörlésükön agyalnának, és oldja meg minden közlekedő önállóan, ahogyan egyébként teszi most is mindenki, aki nem a felelősséget, hanem a balesetet akarja elkerülni.

Feltűnt még az is, hogy a KRESZ-tesztek kifejezetten a kacifántos példákra hajtanak. Mintha az lenne a cél, hogy elméleti fizikusokat szelektáljanak ki az autóvezetői vizsgára jelentkezők közül. Ahelyett, hogy az ökölszabályok ismeretét ellenőriznék. Mozgó autó elsőbbsége álló autóval szemben, jobb kéz elsőbbsége, főútvonal elsőbbsége, egyenesen haladó elsőbbsége, kis ívben kanyarodó elsőbbsége, párhuzamosan haladó elsőbbsége, villamos elsőbbsége, burkolati jel, lámpa, rendőr erősorrendje, ezek mind egyszerű szituációkban ellenőrizhetőek. Aki tudja az ilyen egyszerű szabályokat, az le fogja tudni vezetni belőle a bonyolult szituációt is - papíron. Ha nem ilyen egyszerű szabály érvényes, azt úgyse fogja betartani, ha bonyolult a helyzet, mert az élete fontosabb. Mint ahogy az egyszerű szabályokat se kezdi el matekozni élesben, hanem nézi, hogy ki engedi át, aztán már húz is tova békével.

Aminek a segítése a feladat lett volna eredetileg, mielőtt a kreszcsinálók célt tévesztettek.

Vuvuzela
02:30 | média | gépház | sport | 5 hozzászólás

Megfigyeltem, hogy amióta kicsiben és nagyban is nyomom, a kis gondolatokat először megpróbálom belepréselni a 140-be. Átfogalmazom, még egyszer átfogalmazom, kihagyok belőle, aztán megint átfogalmazom mindaddig, amíg sikerül eléggé zanzásítani, vagy pedig kiderül, hogy reménytelen. Ha nem fér bele, de fontos, akkor következik a dagasztás, hogy szép kövér blogbejegyzés lehessen belőle. Kap ízléses körítést, saját magamat is kommentálom.

Ezt csinálom most is éppen. Olyan ez, mint a (spoiler!) Játékos forgatókönyve, ami önmagát írja. Trükkös vagyok, de ezt már eddig is tudtam.

Naszóval van ez a tülök, ez a homo sapiens által beszélt nyelven elfogadhatatlan nevű zajkeltő szerszám, amit Dél-Afrikában megállás nélkül fújnak. Onnan lehet tudni, hogy vannak a stadionban, hogy egybefüggű dongás hallatszik a háttérben. Ugyanis minden másodpercben, konstans hangerővel nyomják. (Valószínűleg ha hazamentek, akkor már nem, de ez csak következtetés.) Gyanítható, hogy a közvetítésben szűrik, és ami az adás innenső felén csak idegesítő, attól a helyszínen megőrül mindenki, aki nem fújja. (Aki fújja, az már egyébként se százas.)

Eddig ez egy dolog. Nem érdekel a foci, de sajnos nem tudok nem értesülni róla, mert az agy nélküli marketingeseknek köszönhetően az epilálószert is focivébével reklámozzák.

Amire viszont felkaptam a fejem, hogy eddig állítólag azért nem tiltották ki ezt a vackot a mérkőzésekről, mert arrafelé hagyománya van. És azt szerettem volna ezzel kapcsolatban elmondani, hogy örülök neki, hogy nem olyan országban renxdeznek világbajnokságot, ahol annak van hagyománya, hogy legéppisztolyozzák a szemközti lelátót, ha a bíró az ellenfél javára fúj. Ez volt az, ami nem fért bele a 140-be.

Számomra nem világos, hogy ha a közönség magatartásáról van szó, a szurkolást miért nem lehet alap tevékenységnek tekinteni. Ugyanis nem a hangerővel van a baj. Legutóbb pont a magyarok csináltak fergeteges hangulatot a hokivébén síppal, dobbal, nádi ordítással. De az szurkolás volt. A szurkolás követi a meccs alakulását, és visszajelez. Egy jó szurkolóvezér azt is figyeli, mire van szüksége a csapatának. A jó szurkolás lehet hangos, de közben mindenképpen kommunikál a csapattal. A vuvuzela ehhez képest csak annak a jelzése, hogy itt vagyunk, és leszarjuk, hogy mit csináltok a pályán.

Jól van, szép hosszúra sikeredett, elégedett vagyok.

2010. június 7.

A történetírás nehézségei
18:01 | film | 2 hozzászólás

Tegnap láttam egy filmrészletet az HBO-n. Egy ókori hadvezérről szólt, aki nem római létére egy darabig őket szolgálta, mígnem egy római fejessel összetűzésbe nem került, ezért rabszolgává tették. A feleségét siratta, miközben a Colosseumban feltálalták a gladiátoroknak, de ő annyira jó harcos volt, hogy megfordította a küzdelmet. Mivel a közönség ovációval fogadta, kegyelmet kapott, és esélyt, hogy gladiátori karriert fusson be, és bosszút állhasson feleségéért.

Ez a részlet nem a Gladiátor című filmből volt, hanem a Spartacus című sorozat nyitóepizódjából. A hollywoodi forgatókönyvírók sztrájkja ezek szerint még tart.

Sajnos a Gladiátor óta legalább 300 dolog közbejött, ami megakadályozza, hogy még egyszer azt a témát ne öncélúan vegyék kézbe. A Spartacus készítői szerint ha valakinek barackot nyomnak a fejére, akkor is fél liter vér fröccsen szerteszét, lassított módban. És mintha valami anti-kategória-besorolásra hajtanának: az összes sebesülést, csonkolást, szúrást, vágást, lefejezést (átlag percenként 2) belassítják, ráközeliznek, hogy ha majd élőben egy balesetnek leszünk szemtanúi, a szemünk se rebbenjen.

A kardós-baszós titulus másik felére is gyúrnak, van gimnasztika bőven, gyönyörűek a testek, de persze szenvedély nuku. Sajnálatos, mert igen gondosan van fényelve minden kocka. (A Gladiátorból kölcsönzött fényektől most eltekintek.) Férfiaknak szánják valószínűleg, mert szeméremdomb az van, hímtag nincs. Ez nem baj, az viszont annál inkább, hogy valamiért iszonyatosan trágárnak állítják be az ókoriakat. Én nem hiszem, hogy a bazmeganyád kifejezés létezett akkor, és hogy lépten-nyomon így nyomatékosítottak. Jupiter villáma félelmetesebb, és ők még hittek benne.

Egyedül a hibátlan testek demonstrációja miatt érdemes nézni.

Én fogom.