« Vuvuzela   Nem akarok többet jósolni »

2010. június 14.

Kísért a múlt
12:28 | közlekedés

Pár napja megcsináltam ezt a KRESZ-tesztet, és hát igen nagyon beégtem. Pedig a lassan 25 éves rutinom során a magam kárán tanultam meg, hogyan kell elkerülni azokat a baleseteket is, amiket mások szeretnének okozni úgy, hogy közben én is haladok, meg ők is. Azt gondolom, hogy ami a végcél, azt én jól csinálom. A végcél nem a KRESZ-tesztek helyes kitöltése. Utólag kielemeztem a kudarcom okát, és arra jutottam, hogy van három olyan terület, amit a KRESZ helytelenül kezel.

Vannak mindenféle idióta szabályok a villamosra. Hol van elsőbbsége, hol nincs. Namost a gyakorlatban egyetlen szabály életképes: az, hogy a villamosnak mindig elsőbbsége van. Nem is értem, hogyan fordul meg a fejükben ettől eltérő szabály. A villamos nehéz, vasból van, kötött pályán mozog. Ha a vonatnak mindig elsőbbsége van ugyanilyen okból, akkor szegény villamosnak miért nem? Ráadásul még tömegközlekedik is, már csak ezért el lehetne engedni. De ha valaki bunkó paraszt, akkor is hallgathat a túlélési ösztöneire.

A másik a gyalogos. Ez már nem annyira nyilvánvaló, csak tapasztalattal lehet belátni. A gyalogos esetében szintén egyetlen használható szabály van: ha egy gyalogos át akar menni, akkor azt el kell engedni, bárhol is történik a dolog. Ha nem akar átmenni, akkor viszont nem előnyös senkinek az elengedés, és jobb elhaladni. A lényeg annak felmérése, hogy hogyan oldjuk meg gyorsabban. Ha megállok egy bátortalan gyalogosnak, akkor ott fogunk rostokolni hosszú másodpercekig, míg ha eltűnök onnan, hamarabb el fogja szánni magát, és mindketten jobban járunk. Ezt csak a szabály rendszerelvű alkalmazásával kell kiegészíteni, miszerint ha végeláthatatlan autósor kígyózik az úton, és rajtam kívül mindenki paraszt, akkor érdemes megállni annak a gyalogosnak is, aki láthatóan reményvesztetten ácsorog az út szélén. De ha mindenki betartaná az elengedős szabályt, akkor ugyebár az első autó megállna neki, amint odaér az út széléhez.

Ennek a szabálynak a fontosabb része persze nem az, hogy siessünk, hanem az, hogy bárhol. Van zebra, nincs zebra, esetleg neki piros, nekem zöld, tökmindegy. Nem azt szeretném, hogy majd felemelt fővel magyarázhassam a rendőrnek: én minden szabályt betartottam, miközben teszik zsákba a szerencsétlent. Azt szeretném, hogy ne üssek el senkit. Akkor se, ha momentrán pont az én autóm kerekei alatt szeretne meghalni. Válasszon más halálnemet.

Ha netán lenne nálunk egy iszonyú magas közlekedési kultúra, az talán támogatná a gyalogosok szigorú elsőbbségi szabályait. De nincs. A gyalogosok egy része azért gyalogos, mert nincs jogsija, ergo fogalma sincs a KRESZ-ről. Az autós pedig szarik rá nagy ívben. Boltba menet a saroknál szoktam tesztelgetni, hány autóst érdekli a párhuzamosan haladó gyalogos elsőbbsége a kanyarodó autóssal szemben. Javul a helyzet, ma már 50% felett van azok aránya, akik szó nélkül megállnak. De még mindig van olyan, aki inkább letekeri az ablakot egy kis anyázás kedvéért. Ebben a "kultúrhelyzetben" öngyilkosság lenne a gyalogosok részéről az elsőbbséghez való ragaszkodás. Még aki átlátja a helyzetet, az is előbb ellenőrzi, hogy megkapja-e az elsőbbséget. De a nyugdíjasok inkább megvárják türelmesen, amíg elmegy minden autó. Ha az a minden autó én vagyok, esetleg még egy mögöttem, akkor értelemszerűen hülyeség megpróbálni átengedni, mert ott alszunk, míg mögöttünk vígan átkocogna.

A harmadik zűrös terület a KRESZ-ben a komplex elsőbbségi szabályok erőltetése. Ember nincs, aki azt a gyakorlatban megpróbálja alkalmazni. Aki volt, annak a génjei elég rövid úton kiszelektálódtak. Röhejes, hogy mindenféle sokirányos, kanyarodó főutas helyzetekre próbálnak szabályokat ráhúzni, hogy azt majd bárki betartja, és amikor már nem sikerült az íróasztal mellett kieszelni bármi értelmeset, akkor feladásképpen könnyes szemmel elrebegik, hogy nincs más megoldás, mint a kölcsönös udvariasság.

Helló, a kölcsönös udvariasság az egyes számú, működő szabály a közlekedésben! Csak az az elsőbbég létezik, amit megadtak! Az egy dolog, hogy érdemes jobbkézt, meg főútvonalat definiálni, mert ezek a jól átlátható szabályok gyorsítják a döntést. Tudja az ember, mire számíthat, és ha az esetek többségében azt kapja, akkor megérte. De akkor is fel kell készülni arra, hogy a másik nem adja meg az elsőbbséget. Nem az a cél, hogy majd tolókocsiban döngethessem a mellemet, hogy igazam volt, hanem hogy elkerüljem. Ehhez képest szabályokkal erőlködni, amikor villamos kanyarodik balra, főútvonal jobbra, és még négyen ötfelé a kereszteződésben... minek?

Igazából tudom, minek. Itt él közöttünk az 50-es évek szelleme. Amikor még volt egy olyan hit (nem csak nálunk, de a világban), hogy majd központilag megmondják, mi a helyes, a sok ember betartja, és de szép lesz az úgy. Az élet területein többnyire sikerült túlhaladni ezt a szemléletet, de a KRESZ olyan, mint egy őskövület. A mai napig egyre újabb szabályokat hoznak, hadd legyen még bonyolultabb. Ahelyett, hogy az eltörlésükön agyalnának, és oldja meg minden közlekedő önállóan, ahogyan egyébként teszi most is mindenki, aki nem a felelősséget, hanem a balesetet akarja elkerülni.

Feltűnt még az is, hogy a KRESZ-tesztek kifejezetten a kacifántos példákra hajtanak. Mintha az lenne a cél, hogy elméleti fizikusokat szelektáljanak ki az autóvezetői vizsgára jelentkezők közül. Ahelyett, hogy az ökölszabályok ismeretét ellenőriznék. Mozgó autó elsőbbsége álló autóval szemben, jobb kéz elsőbbsége, főútvonal elsőbbsége, egyenesen haladó elsőbbsége, kis ívben kanyarodó elsőbbsége, párhuzamosan haladó elsőbbsége, villamos elsőbbsége, burkolati jel, lámpa, rendőr erősorrendje, ezek mind egyszerű szituációkban ellenőrizhetőek. Aki tudja az ilyen egyszerű szabályokat, az le fogja tudni vezetni belőle a bonyolult szituációt is - papíron. Ha nem ilyen egyszerű szabály érvényes, azt úgyse fogja betartani, ha bonyolult a helyzet, mert az élete fontosabb. Mint ahogy az egyszerű szabályokat se kezdi el matekozni élesben, hanem nézi, hogy ki engedi át, aztán már húz is tova békével.

Aminek a segítése a feladat lett volna eredetileg, mielőtt a kreszcsinálók célt tévesztettek.

Még nincs hozzászólás

Na most szólj hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.