« Legyen Budapest a pollerszobrok városa!   És lőn a cserebogár »

2010. november 24.

Az emberi gondolkodás útvesztői
17:03 | életképek | elmélet

Nemrégiben izgalmas beszélgetést folytattunk le a Páholy fórumán a racionális és a hit alapú gondolkodásról. Anyukám pedig tegnap bejelentette, hogy ezentúl csak ecetsavval fogja a kávéfőzőt vízkőteleníteni, mert az nem olyan veszélyes. Erről pedig eszembe jutott Szanka, aki évekkel ezelőtt húzogatta a strigulákat, hogy megvan-e már a 30, amennyiszer tiszta vízzel átfőzeti a kávéfőzőt, hogy biztos kimosódjon belőle a vízkőoldó. No meg az, hogy amikor ezt Mage-nek elmeséltem, azt válaszolta, hogy naná, hogy legalább annyiszor.

Kérdés tehát: hányszor kell átöblíteni a kávéfőzőt vízkőtlenítés után?

Hol van víz a kávéfőzőben? A tartályban, és az onnan kivezető vékony csőben, máshol nem. Ezeket kell kimosni valahogy, és akkor boldogság van. A tartály egyszerű, mert párszor kilögybölöm, kiöntöm belőle, és már jó is. De a csőbe ettől nem megy bele a víz. Az a kurva cső a gond. De először nézzük a tartályt.

Amikor befejezzük a vízkőtlenítést, a tartály oldala "vizes" marad, vagyis vízkőoldós. Ezt ha kifacsarnánk, talán lenne belőle egy centiliter, de ha rendesen ki van öntve, akkor nincs annyi. Néhány milliliter vízkőoldó tehát az ellenség. Beleöntünk néhány deciliter vizet, meglötyögtetjük, ettől elvegyül. Százszorosára hígítottuk. Ha ezt háromszor megcsináljuk, egymilliószoros lett a higítmány. A kiindulás a vízkőoldó volt, ami kb. 5%-os sósavoldat. (Ja, nem cilitbeng, nem misztermászl, hanem vízkőoldó, amiről beszélek. Tehát ami hat is.)  Legyünk nagyvonalúak, kerekítsünk felfelé, és induljunk ki 1 centiliter oldatból. (5x10^-4) liter sósav volt a tartályban, mielőtt elkezdtük öblögetni. Utána ez a nagyságrend (5x10^-10)-re változott. Ettől meg szoktunk nyugodni, joggal. Ez a mennyiség kb. 0,005 mg-nak felel meg. A TDS mérés szerint a pesti csapvíz oldottanyag tartalma kb. 300 mg/liter, és abban a 300-ban csúnyább dolgok is vannak, mint ami csak a kémhatást borogatja. Valószínűleg sósavból is jóval több van benne. Az a 0,005 semmi.

Így tisztul a tartály. De nézzük a csövet.

A csövet azután kezdjük el átfőzni, hogy a tartályt már kiöblítettük. Tehát, van a cső, ami teli van vízkőoldóval, és van a tartály, amiből elkezdjük átnyomni a vizet. Mondjuk a cső 50 cm, és belefér 5 cl víz. (Csak nagyságrendeket számolok, az eredmény úgyis durva lesz.) 10 cm-enként 1 cl vízkőoldó. A tartályban meg várakozik 1 liter friss csapvíz. És elindul a víz. Tolja maga előtt a vízkőoldót, csak az a kis része marad ott, ami a cső falához lapult. Mondjuk a fele. Ezzel iszonyúan nagyvonalú voltam, mert lehet, hogy a tizede. De belefér :) Mondjuk az első 10 cm-es szakaszban felére higítódik a vízkőoldó az első 1 centiliter víztől. A második 1 centilitertől negyedére, és így tovább. Amikor a víz vége áthörög, a higítás kettő a mínusz századikonnál tart. 2^-100, számmal leírva is szép. Ez kevesebb, mint 10^-30. Mivel a kiindulás is oldat volt (lásd fentebb), valójában még (10^-32)-nél is kevesebb a sósav aránya. Ha (10^-23) lenne, akkor lenne rá esély, hogy valahol kolbászol benne egy molekula az eredeti anyagból, de így már semmi. Jelentősége is semmi, hiszen ott van az a rengeteg szennyeződés, amit a csapvíz hoz, és amire nem gondolunk, és ezért nem zavar.

Valójában iszonyúan nagyvonalú voltam. Igazából a cső első centiméterében megtörténik a felére higítás, 1 milliliter vízzel, és azután ezerszer ismétlődik. Valójában az első fél deci víz annyira kimossa a csövet, hogy nem marad benne az eredeti anyag egy molekulája se.

Ennyit a racionális megközelítésről. A hit alapú megközelítés pedig úgy néz ki, hogy amire gondolok, az létezik, amire nem gondolok, az pedig nem. A tudatomból mosogatom a sósav emlékét, miközben rakódik le a nem kevés vízkő :)

Anyukámmal nem vitatkoztam. Nyilván fogalma sincs róla, hogy adott mennyiségű vízkő leoldásához ugyanannyi gyök kell akármilyen savból, és a maradék pont ugyanannyira lesz savas és ártalmas. A hitet jobb nem piszkálni.

Eddig 4 hozzászólás érkezett

  1. Mage:
    2010. 12. 03. 19:48

    Sok igazság van ebben. Többnyire tényleg az elménkből kell kimosni.

    A börtönviselt ismerőseim naponta 4-7 alkalommal fürdenek.

    Ehhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a nagyapámék a gyárban nagyon kíváncsiak voltak arra, hogy mi történik a vízzel 1000C fokon, ezért egy nagy vasgolyóba fúrtak egy lyukat, beleöntöttek egy deci vizet, és lehegesztették.

    Aztán berakták a kazánba, hogy vörösen izzon.

    Kivették, kinyitották - és a víznek nyoma sem volt. Eltűnt.

    Biztos rajta maradt volna szegény emberen, aki lehegesztette, hogy nem rendesen dolgozik, ha nem lett volna annyi eszük, hogy melegítés előtt és után is lemérjék a vasgolyó (és a víz együttes) tömegét.

    Szerencsére lemérték.

    Az 1 deci víz a vasgolyóban maradt.

  2. Androidus:
    2010. 12. 04. 1:59

    Szerintem az olyan feladatokat, mint a boncolás, hullamosás, és emberi testekben való egyéb turkálás sürgősen át kellene adni robotoknak. Vagy idegen bolygóról jötteknek. Nem tudom ugyanis elképzelni, hogy valaki azt lemossa magáról minden nap.

    Tudom még idézni a Csak egy kis pánik című film egy mondatát. A maffiavezér közli a pszichológussal, hogy azért tart szeretőt, mert van, amit a feleségével nem csinál. Amikor a pszichológus megkérdezi, miért, a válasz úgy hangzik, hogy "Ne vicceljen, doki, a feleségem a szájával a gyerekeimet csókolja."

  3. Mage:
    2010. 12. 04. 22:33

    Életem egyik meghatározó, internetes társkeresős élménye volt, amikor találtam egy gyönyörű arcú nőt, aki izgalmas, profi, de valahogy háborzongató módon sminkelte magát a fotón, amit küldött.

    Majdnem úgy nézett ki, mint a Sejt című filmben a babák. Addig azt hittem, nekem tetszene az ilyen élőben. Akkor mégis inkább kellemetlen zavart éreztem, pedig tényleg nagyon szép nő volt.

    Kérdezem, mi a foglalkozása. A válasz az volt, hogy halottkozmetikus.

    Ránéztem még egyszer a képre, és a másodperc tört részéig sem merült fel bennem, hogy esetleg viccel.

  4. mr.:
    2010. 12. 05. 3:07

    a gyomorsav valójában 2%-os sósav. közel 1-es ph-val.
    tehát abból sem lesz nagy baj, ha lenyelsz némi agyonhígított sósavat.
    bizonyos emésztési nehézségek esetén 20%-os acidum chloratum dilutum-ut írnak fel. azaz sósavat. ebből kell meginni 40 cseppet egy féldecis pohár vízben oldva. és ezt rendszeresen is szokták szedni.
    tehát egy darab átöblítés bőven elegendő. a bolti presszógépek is csak egyszer öblítik át magukat vízkőtelenítés után. (automatán csinálják) aki fél, ne igyon presszóban kávét.

    ettől függetlenül, természetesen én is többször átmostam a kávéfőzőt. aztán meguntam és áttértem a 100%-os citromsavra. a hatás pontosan ugyan az. a gép belseje tisztítás után teljesen újkori állapotot mutat és ha az első kávém egy kicsit citromos, akkor na bumm. (persze soha nem volt citromos) 900 forint három adag gyári kiszerelésben. az nálam kb. másfél évig elég.

Na most szólj hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.