« Repetázzunk   Most már lopok »

2011. február 9.

Sherwood-i erdő
20:12 | vélemény

Bakács Úrnak sikerült elemelnie egy rúd szalámit, és erről mindenkinek van véleménye. A rohadt libsitől a lecsúszott értelmiségig elhangzik most minden. Egy dolog nem tűnik fel senkinek ebben az országban (vagy csak én nem akadtam rá, persze): az, hogy a lopás, mint olyan, bent van a repertoárban. Szükségem van valamire, tehát elveszem. Ez valamiért túlságosan természetes ebben az országban.

A civilizáció ott kezdődik, hogy amit megkívánok, azt nem feltétlenül veszem el. Nem azért, mert nem vagyok erősebb, hanem mert a rend azt diktálja. Ami majd megváltozhat egyszer, ha túl sokunk igazságérzete diktálja úgy, hogy a fennálló verzió nem frankó. Akkor kicsit balhézunk, miközben nem tűnünk túl civilizáltnak, de ami két ilyen ramazuri között van, azért éri meg. Akkor mondhatjuk, hogy nem állatok vagyunk.

A rendet szabályok őrzik. Ha nem az enyém, nem veszem el. Illetve ha nem az enyém, nem dugom meg. Attól függ, mire vonatkoztatom. Utóbbi eset megsértőit huzamos időre szokás elkülöníteni, és csúnyán néz rájuk nagyjából mindenki, aki náluk több önuralommal rendelkezik. Elemelni más vagyontárgyát viszont ebben az országban sikk.

Az átkosban meg voltunk győződve róla, hogy a hatalom birtokosai lopnak. Népi vitéz tehát, aki megelőzi őket, a többiek nevében is cselekszik, amikor megment valamennyit abból, amit elvettek volna. Aztán kitört a kapitalizmus, amiről azt gondoltuk, hogy egyetlen dologban különbözik majd. A cocializmusban minden ingyen lett volna, de nem volt semmi. A kapitalizmus jobb lesz, tehát akkor már lesz is minden, természetesen ingyen. Ezt az elképzelést próbálja most beteljesíteni a fél ország.

Erdőt csak úgy lehet nevelni, ha kőfal és vizesárok veszi körül. A gázt a most publikált kimutatás szerint 13% lopja. (A többi nem meri.) Ellopják a tömlőt a tűzhöz kivonuló tűzoltóktól. Ellopják a biciklit, az autót, a sínt, a kábelt. Ellopják a gázórát az üzemben lévő vezetékről.

De ez csak a jéghegy csúcsa. Mert nem csak az a lopás, amit fizikailag elvisznek. A lopás maga egy szemlélet: ingyen akarok megkapni valamit, ami nyilvánvalóan pénzbe kerül. Erre van egy tökéletes magyar szó:

Jár.

Jár nekem az ingyen kórház. Jár az ingyen iskola. Jár az ingyen utazás, a féláron vásárlás, a prémium, a tizennegyedik havi nyugdíj, az ingyen étkeztetés, ingyen munkaruha, ingyen parkolás. Ha ajándékot ajánlanak, azért a világ végére is elmegyünk. Mindegy, milyen módon, csak kapjak meg valamit úgy, hogy nem fizettem érte. Aki dolgozik, az lúzer. Mi, magyarok nem arra vágyunk, hogy tisztes munkával legyünk hasznosak, és ezt díjazza valaki. Neeem. Nálunk kiharcolni egy járandóságot, az a valami.

Voltak erőtlen próbálkozások az előző kormány alatt, hogy elmondják az embereknek: minden pénzbe kerül. Nem jött be, nem tetszett a magyarnak a vizitdíj. Persze, mert azt biztos, hogy neki kell fizetnie. Ha ingyen sikerült kifordulni a kórházajtón, akkor megvan a remény, vagy legalább az illúzió, hogy valaki más fizette a cehet. Akkor már nyugodtság van. Sikerült meglopni a szomszédomat, már vagyok valaki.

A politika is olyan, amilyet az ország érdemel. Azt fogjuk megválasztani, aki hihetőbben hazudja, hogy ingyen lesz minden. A megválasztott erő persze nem lesz hülye, hogy a képünkbe vágja az igazságot. Már csak azért se, mert ő se azért igyekezett nyerni, hogy ne lopjon. A kör bezárult. Ilyen a Sherwood-i erdő.

Ehhez képest Bakács Tibor "Szalámival Settenkedő" esete pitiáner. Eddig se gondoltam róla, hogy valaki. Hát most már pecsétje is van róla.

Eddig 21 hozzászólás érkezett

  1. Kirké:
    2011. 02. 09. 20:25

    A "Szalámival Settenkedő" arcán az alkoholizmus nyilvánvaló jeleivel szerintem nem is gondolt bele abba a magyar mentalitásba, amin te felháborodtál. Az önkontrollvesztés lecsúszott a fejéből a kezébe. Addig ivott, míg le nem csúszott. Jó, jó... hát éhes volt, éhes volt, de miért a legdrágább szalámit lopta el? Na, ettől Valaki a Bakács Tibor. Én amúgy kedveltem.

  2. Rafina:
    2011. 02. 10. 14:04

    Azért a legdrágábbat, mert az jár neki és azért szalámit, mert nem vega.
    De ezt el fogja mesélni személyesen a szemünk láttára és fülünk hallatára a Hajdúnak. Vajon miért pont neki?

  3. Részvényindex:
    2011. 02. 10. 14:46

    A dolog másik része meg úgy kezdődött, hogy volt a jóságos öregecske állambácsi, aki mindent elrendezgetett és el is döntött a polgára akarom mondani elvtársai helyett. Kötelező volt, hogy legyen munkahelye mindenkinek, tehát nyilván dolgozott mindenki. Aki dolgozott - értsd bejárt a munkahelyére - annak járt ingyen a magasszínvonalú egészségügyi ellátás, az oktatás, a beutaló a nyaralásra, az ebéd az iskolába, nyugdíj és sör-virsli a majálison.... Ezt jól megtanulta mindenki és megtanította a gyermekeinek is. Mivel gondolkodni senkinek sem kellett, - sőt - így gondolkodni el is felejtettek. Azután jött 1988. és mindenkinek kétszeresére emelték a bérét, hogy nehogy észre vegye, hogy adót (személyi jövedelemadó), és járulékokat is kell fizetni. A szülők tovább GMK-ztak és maszekoltak. Viszonylag több pénzt kerestek, mint korábban, a vacsora közben beszélték meg a gyermekeik feje felett, hogyan lehetne abból a többől mégiscsak jóval kevesebbet bevallani. A gyerekek csak figyeltek, hallgattak és látták, hogy működik. Jól megtanulták. Ma ők már felnőttek. Nehezen veszik tudomásul, hogy a szüleik hazudtak és nem jó dolgokat tanítottak nekik.
    Gondolkodni még nem tanultak meg. Azok közül néhányan akik pedig tudnak gondolkodni, mert a szüleik titokban megtanították őket erre is - a hazug szülőket maguk mellé állítva - dolgoznak azon, hogy a hülye gyerekekről a századik bőrt is lenyúzzák.

  4. Androidus:
    2011. 02. 10. 15:43

    Részvényindex: én még az átkosban nőttem fel, és nagyon nem azt tapasztaltam, hogy ne tanítottak volna gondolkodni. Akkor szégyen volt hülyének lenni. Kussolt, aki tudta magáról, hogy nem egy lúmen. Ha bementél a könyvesboltba, azt se tudtad, mit vegyél meg. Mert csupa jó könyv volt, fillérekért. Ma a hülyeség sikk. A maunikasó a viselkedési minta. Könyvesboltban pedig csak képeskönyvet és celeb-irományt kapni, irodalmat nem. Lehet, hogy az átkosban a hatalom azt szerette volna, ha buták maradunk, de ez valahogy nem sikerült neki, mert mindenki brusztolt, hogy okosodjon. Ma? Ne vicceljünk már. Megszerezni kell a pénzt, nem megkeresni.

    Talán épp az a baj, hogy túl okosak, értsd túl önállóan gondolkodóak vagyunk. A magyar rafkós, minden szabályt megtanul kijátszani. Ez össznépi sport. De sajnos a most folyó intenzív butító kurzus nem arrafelé terel, hogy egyszerűbb gondolkodású, tisztességes emberek legyünk, hanem arra, hogy még azt a keveset is elfelejtsük, amit tisztességről tudtunk.

  5. Kirké:
    2011. 02. 11. 10:05

    "Könyvesboltban pedig csak képeskönyvet és celeb-irományt kapni, irodalmat nem." Ez egyszerűen nem igaz!!! Az igaz viszont,hogy nem reklámozzák annyira, de vannak nagyon jó könyvek. Csak nem fillérekért. Olvassátok el Máté Angi: Mamó c. könyvét! Valóban irodalom és nem "a tíz oldal után leteszem" fajtából.

  6. Androidus:
    2011. 02. 11. 10:15

    Kirké, volt alkalmad az átkosban könyvesboltba járni? ( = Éltél már akkor?) Persze, egy mai könyvesboltban is ki lehet bogarászni valamit, ha nagyon akarod. Mondjuk tízből egy valóban értékes irodalom. Az átkosban A vége felé) viszont vakon levehettél a polcról bármit. Nem volt ott Marx összes művei, se egyéb ideológiailag indokolt mű. Csak a világirodalom remekei. Ebből pedig az a lényeg, hogy ha akartad volna is, nem tudtál volna hozzájutni a silány könyvekhez.

  7. Kirké:
    2011. 02. 11. 10:28

    Rendben. Bevallom, én már csak kisdobos voltam. Mire úttörő lehettem volna, fordult a világ. De hát mi értelme folyton keseregni? Igen, manapság rengeteg a "szemét". A polcokon is, és mindenfelé. Akkor nem tehetünk mást, meg kell keresnünk, ami jó! A Te blogodat is megtalálják az emberek, nem igaz :-)?
    Ezt a könyvet tényleg szívből ajánlom. Olvasni kell, hogy az ember ne csak a gondjaival legyen tele belül, hanem "szépséggel" is. Ezt neked mondjam, hiszen Te a szépség szakértője vagy.

  8. Androidus:
    2011. 02. 11. 14:07

    Minél jobban kell keresni, annál kevesebben fognak rátalálni. Ha összehasonlítanád mondjuk a napiszar.hu statisztikáit az én blogoméval, mindjárt demonstrálva lenne a különbség. És ez nem kesergés, hanem ténymegállapítás. Én is tolhatnám a blogomat mindenhol, hogy huhú, legyen forgalom, de ha csak tíz értelmes ember van, aki kíváncsi rá (szerencsére azért több :) ), akkor inkább legyen tíz olvasóm, mint ezer bunkó.

    Nincs kedved regisztrálni a freeblogra? Sajnos tele lennék szpemmel, ha nem moderálnám a regisztrálatlant, úgyhogy muszáj. Viszont a regisztáltak hozzászólásai egyből megjelennek. Nem kell hozzá blogolni, hogy regisztrálhass.

  9. Részvényindex:
    2011. 02. 14. 7:49

    Androidus! Nem a kultúráról, hanem a gazdaságról szólt a bejegyzésem. Benne volt az is, hogy magasszínvonalú volt az oktatás és az egészségügy.
    Igen, támogatták a színházat, a zenét, a mozit, a könyveket. De azt azért ne tagadd, hogy Lázár elvtárs válogatásában juthattál hozzá az igényes kultúrához. Ő döntötte el mi juthat el hozzád és hozzám. Ma éppen az a baj, hogy nem válogat senki, ezért nekünk kell. A hülyének nevelt nép többsége pedig képtelen észrevenni a csillogó villogó szemétdombon az értéket.
    Ki az, aki mégis megtalálja? Azok, akiknek a szülei, tanárai, nagybácsijai, barátai, stb. megtanították mit keressenek.

  10. Androidus:
    2011. 02. 14. 8:06

    Én a végét tapqasztaltam meg felnőtt fejjel az átkosnak, és akkor bizony már nem érződött Lázár elvtárs behatása. Lehet, hogy egy rövid időszakot vetítek ki, fene tudja. Azt pedig végképp nem tudom eldönteni, hogy abból, amit most megtapasztalunk, mennyi az, ami az átkos számlájára írható, és mennyi az, ami a kapitalizmus sajátja. Az, hogy például a 60-70-es években készültek Amerikában olyan filmek, amik ezeket a mi mostani élményeinket mutatják be, nem arra enged következtetni, hogy az átkos lenne a felelős.

  11. Kirké:
    2011. 02. 14. 14:04

    Most végignéztem a dolgaidat és úgy látom, hogy könyvet nem is ajánlasz az emberek figyelmébe. Nem is kritizálsz olyasmit, amit olvastál, de mondjuk rossz volt. Tudod az az izé, papír, meg betűk és lapozgatni lehet. Lehet, hogy tévedek és írsz erről konkrétan valahol, csak nem találom.
    De komolyan, mit olvastál utoljára, és miért azt? Mi volt az utolsó jó könyv, ami a kezedben járt? És mi az, amit kidobnál a második emeletről, mert olyan pocsék?

  12. Androidus:
    2011. 02. 14. 17:36

    Ebbe a zilált életmódba nehezen fér bele az olvasás, amit sajnálok. Ha olvasok, akkor leginkább olyat, amihez képest kicsi vagyok. Nem fogok tudni írni róla, ugyanazért, amiért bizonyos kategórián felüli filmekről sem vagyok képes írni. A könyv tulajdonképpen ugyanaz, azzal a különbséggel, hogy sokkal több az olyan, ami engem minősít, és nem én a művet, mint filmek esetén.

  13. Kirké:
    2011. 02. 14. 21:02

    Nem tudsz írni a könyvekről. Rendben. Én azért kíváncsi vagyok, mi a Te tízes (vagy ötös) listád a legjobb könyvekről. Ezt ideírhatnád.
    És ha már... Te sem olvasol, akkor nem szabad a könyvesboltokat kárhoztatni, hogy miért azt kínálják, amit. Én azt hiszem, ez inkább döntés kérdése (hogy olvasol-e könyvet). Amire időt szánsz, az fontos, vagy az lesz. Nagyon sok mindenre van időd, amire akarod, hogy legyen. Aki olvas, egyszerűen több ponton kapcsolódik a világhoz.

  14. Androidus:
    2011. 02. 15. 1:54

    Nem csinálok listákat, még filmekről se, nemhogy könyvekről. Az ok ugyanaz: egy bizonyos szint fölött nincs szempontom. Ki vagyok én, hogy összemérjek egy 22-es csapdáját egy Mesterségem a halállal? Milyen alapon? Iszonyú beképzeltség lenne, ha azt állítanám, hogy szerintem egyik vagy másik jobb. Úgyhogy elnézést, de nincs lista.

    A könyvesboltok dolgát pedig külön kezelem. Először is, egy szóval nem mondtam, hogy a könyvesbolt a hibás. Meg kell élnie, tehát azt tartja, amit el tud adni. Ilyen a rendszer. Másrészt pedig el tudom különíteni a helyzet elemzését a saját dolgomtól. Vannak információim, például egyik barátom egy kiadó főmunkatársa.

    A kritika viszont jogos: többet kéne olvasni, mint ahogy annyi mnden más egyebet is gyakrabban kéne csinálni.

  15. Kirké:
    2011. 02. 15. 21:25

    A szubjektivitás nem bűn. Én a véleményed kérdeztem, az meg van mindenkinek, hogy mik a Te kedvenceid, nem azt, hogy mondd meg mi a tíz legjobb könyv a világon, de ha nem hát nem.

    Freeblog... megpróbáltam, nem működik a kód, amit küldtek, vagy béna vagyok. Különben a rendszer lényegét sem ismerem. A moderált hozzászólás csak nem jelenik meg egy darabig, de te látod, vagy te se látod? Végül is ebben az egészben a párbeszédjelleg a lényeg. Azt amit én írtam, úgyis ismerem, az az érdekes, hogy te vagy mások gondolnak-e arról valamit, ami nekem az eszembe jutott.
    Van egy ismerősöm, aki szerint az egész világháló a csetekkel és a blogokkal egy gigantikus maszturbáció, ami a valódi kapcsolatok és beszélgetések helyébe lépett. De én azért azt hiszem, hogy ennél jobb a helyzet, mert így kapcsolatba léphetnek egymással olyanok is, akik enélkül ezt sose tehették volna meg.

  16. Androidus:
    2011. 02. 15. 22:15

    Muszáj, hogy lássam, ha én hagyom jóvá a hozzászólásod megjelenését ;) És bár csináltunk már olyan fansite-ot, ahol a neten át létrejött ismeretségből valódi barátságok alakultak ki, de lényegében igaza van az ismerősödnek a maszturbációval kapcsolatban.

  17. Kirké:
    2011. 02. 15. 22:26

    Hoppá... Hát igen... a Marsról jönni, nem érteni számítógép...
    Na ez egy érdekes dolog. A netes barátságok. És olyanok voltak az emberek, mint írásban? Mi van akkor, amikor rád nehezedik a másik jelenlétének a súlya. Szerinted mennyire jön át egy ember személyisége ilyen módon? Erről azért van véleményem, valamennyi tapasztalatom is.

  18. Androidus:
    2011. 02. 15. 23:25

    Vénusz lesz az. A Mars a másik térfél :)

    Abban, hogy ki mennyire olyan, nem tudok általánosítani. Egyéniségfüggő. Van, aki vaddisznóként viselkedik a neten, élőben pedig 40 kiló vasággyal. Van, aki pedig vaddisznóként viselkedik a neten, és 120 kilós kopasz. Nem vagyunk netre szocializálva, a világon senki se, ezért a rutintalanság és a viselkedészavarok dominálnak. Persze ha valakit barátomnak választok a netről, ott valószínűleg pont nem.

  19. Kirké:
    2011. 02. 16. 15:36

    A "jelenlétének a súlya" alatt nem a testsúlyt értettem :-). A net egy kicsit hasonlít arra, amikor valaki részegen "kivetkőzik" magából. Csak olyasmi jön ki az emberekből, ami egyébként is bennük van. A net a verbalitás miatt mégis egy másik agyféltekét használ. A balt. Amivel elhatárolod magad a többiektől, ami a múltban és a jövőben létezik. A szeparáltság és az egyéniség tudata miatt jobban magára figyel, mint a másik emberre. A személyesség az "itt és most" miatt, rengeteg más dolgot is érzékel, amik hozzáadódnak a kimondott szöveghez. Energiát, gesztusokat, mimikát, és azokat a finomságokat, amik a nyelven túl egy ember hangszínéből és beszédmódjából kiolvashatóak. Az emberek többsége kevesebbet és összefüggéstelenebbül (a megformáltság meg az élőbeszéd miatt eleve lazább) beszél személyesen, lefoglalja őket a másik jelenlétének az értelmezése.
    Ez személy szerint engem nagyon foglalkoztat.
    Mindezzel együtt rengeteg minden kikövetkeztethető abból, ahogy egy ember a mondatokat fűzi. Személytelenül is.
    Vénuszi problémák... Iszonyúan felütöm neked a labdákat, ugye?

  20. Androidus:
    2011. 02. 19. 0:43

    A testsúlyokat csak annak jellemzésére írtam én is, hogy egyesek azt élik ki a neten, amit élőben nem tudnak, mások pedig pont olyanok, mint élőben.

    Chat is van ám a világon, ott (többé-kevésbé) megvan az azonnaliság. Viszont a legtöbb ember bizonyos mértékig analfabéta, és egész egyszerűen nem megy neki, hogy írásban kifejezze magát, befogadja a másik hasonló próbálkozását, és reagáljon rá. Egy sor ismerősöm van, akiknek van mailcímük, olvassák, de _soha_ nem válaszolnak. Egyszerűen az a kifejezési mód már nem a sajátjuk.

    A Vénuszról és a labdáról elkezdtem asszociálhni, de félek, nagyon eltértem a tárgytól.

  21. Kirké:
    2011. 03. 09. 23:31

    Mostanában néztem csak meg az interneten azt a bizonyos Bakács-interjút. Én el tudtam fogadni azokat a dolgokat, amiket mondott, ahogyan az egészhez hozzáállt, és abszolút szerethető maradt ez a figura. Szerintem. Nem olyasvalaki, akivel le kellene számolni, csak azért mert ellopott egy rúd szalámit.

Na most szólj hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.