A díjszezon folytatódik, ki kell használni az alkalmat. Ezt az összeállítást az Egotastic! "legszexibb" jelzővel illette, de nekem erről más a véleményem.
Előbb hosszan elidőzünk a néger száj minden gyönyörűségén, aztán nézelődünk tovább. A dekoltázs csodás domborzatot vonultat fel. Fogyott, és láthatóan büszke rá. Viszont valószínűleg kényelmetlenül érzi magát ebben a ruhában. Mintha utolsó pillanatban igazgattak volna rajta, és elrontották volna az emelést. A mellébe beletenyerelő kosár azt a hatást kelti, mintha ormótlan mellbimbó széle látszana ki. A lába vastag, amivel semmi gond nincsen, de ezt vagy bokáig eltakarni, vagy szeméremig kitakarni érdemes, hogy azt mondjam, voá. A hajtincsek és vállpántok zűrzavara vesszőparipám, azt most nem ragozom.
Gyerekarc alatt gyerektest. Bár ezen a képen már inkább lehet érezni, hogy ez csak imázs. Ha a ruha egy tisztességes pushup-ban végződne, akár nőnek is látszódhatna benne. Nem utolsó sorban valami testtartást is ráerőltethetne, ha már magától nem megy.
Komoly dilemmát okozott ez a kép. Egyrészt látható, hogy a melleit lapulevélre cserélte. A köldökig érő dekoltázs csak alkalmazkodik a keblek pozíciójához. Ennek így borzalmasnak kellene lenni, de valamiért mégsem az. Ő az a nő, aki képes elgondolkodtatni, hogy tulajdonképpen miért is kell, hogy egy nőnek a szíve fölött legyen a melle. Tökéletes szobor ebben a ruhában is. Pontosan tudja, hogyan kell benne megállni, és ragyog. A ruha-haj-bőr színösszeállítás pedig káprázatos.
Aki látta őt már valamiben, volt alkalma belehabarodni. Tudjuk róla, hogy egy bombázó. Ezt csak azért mondom, mert a képen nem látszik. Van itt egy semmilyen ruha. Ha egy abroszt ráterítenék, eseménydúsabb lenne. Ráadásul a nőnek is pont a semmilyen alkatrészei látszanak ki belőle, legalábbis ezen a felén, amit látok. Az egyedüli mozgalmasság a hariszok a combján, de valamiért azt gyanítom, hogy nem ezt akarta hangsúlyozni. Esély lett volna még rá, hogy egy szép hátban gyönyörködjünk, de a haj már megint közbeszólt. A csirke bőrszínhez pedig jobb a sötét ruha.
Technikai szünet következik. Van még, de nem akarok nyolc kilométernyi képet a blogomba, úgyhogy most ránézek.
Szerk.: hmm, úgy tűnik, jöhet még.
Csak a történelmi hűség kedvéért teszem be. Fogalmam sincs, ő mitől valaki. Az egyedüli érdekesség a hátsó fertálya. Itt vagy terhes, vagy rossz szögből van fényképezve.
Ő egy zavarbaejtő jelenség, aki most is hozza a formáját. A fene gondolta volna, hogy ebből a barbi-világba költöztetett guminő imázsból lehet karriert csinálni. Mindenesetre profin csinálják, én meg vevő vagyok mindenre. Szóval angyalszárny jöhet, guminő jöhet, színes izékkel kirakott top jöhet.
Az izgalomnál mindig nagyobb a koppanás. Emlékszem, amikor annó először láttam műkorcsolyában textiles dekoltázst. Először van a hűha. De merész a néni, lássuk csak közelről. Aztán amikor ott liheg a csokorral, edzővel, akkor nyakig testszínű ruha, és a kiábrándulás. Ennek a néger babának iszonyúan jó alakja van, amit nem rest mutogatni mindenfelé. Szerintem belefért volna, hogy egy szál p*nciban legyen ez alatt a fodros ruha alatt. Úgyse látszott volna semmi érdemleges, de akkor valódi lett volna az élmény. Így a két testszínű betéttel csak szánalmas látszatkeltés. Ami a ruhából kilátszik, az bombasztikus, meg az alakját is szépen megmutatja, szóval az összkép mégse rossz. Csak az a csalódás, csak azt tudnám feledni.
A rafinált ruha attól rafinált, hogy a láttatást és a sejtetést jól váltogatja. Itt a tökéletes példa, hogyan kell ezt elrontani. Ahol a combja kezd végetérni, és elkezdődik az a finom ív, ami átvezet a lágyékhoz, na ott kell végetérnie a láttatásnak. Ez a ruha három centivel többet mutat, és így lesz belőle fürdő-öltözet, alkalmi ruha helyett. Nem mintha a felső része olyan hű, de jó lenne. Erről a görögös(nek szánt) tákolmányról összesen annyi jót tudok mondani, hogy egyedi. A nő lélegzetelállítóan gyönyörű, az erős fajtából. Szerintem neki az állt volna jó, ha belefeszítik egy egyszerű ruhába, amiből minden mozdulatnál ki akarjon robbanni.
Nehéz eset, amikor valaki úgy lesz sztár, hogy annak a külsejéhez semmi köze, aztán utána mindenki megpróbálja belenézni a nőt, ő pedig megpróbál ennek megfelelni. Remélhetőleg idővel kinövi. Neki a színpadon minden porcikája él. Az ő látványa mozgásban nyer értelmet. Ehhez képest itt valami homályos elképzelést próbál megvalósítani arról, hogy szerinte milyen egy nő. Nos, inkább saját magát kéne kifejezni. Ha esetleg megpróbálná fenékbe rúgni a fotósokat, vagy legalább a nyelvét öltögetné rájuk, az már valami lenne. Ez így duplanulla. Akár végig is mehetek, mert pontról-pontra van elrontva. A száján látszik a botox, amiről gyanús, hogy az arca többi része is kapott. Könyörgöm, minek? A lepréselt mellek látványa igen nagyon lehangoló így. A csípője ezzel a rafináltnak szánt megoldással olyan, mintha meghízott volna, pedig nem. Vastag a térde és a bokája, amivel semmi baj, de ez a szoknyarész alkalmatlan hozzá.
Összegzés: jó esetben is három értékelhető megjelenés, a kilencből.
Biztos, hogy a szép és a jól érzi magát együtt járnak? Ahogy ismerlek Benneteket, képesek vagytok nagyon megszenvedni a nemes cél érdekében. (És mi lehet nemesebb cél, mint tetszeni a kiválasztott szerencsésnek?) A szenvedést viszont szerintem nem a magas sarok okozza. Abba egyszer kell belejönni, és onnantól megy. De a mindenféle hülye szabású ruha, az mindig más. Szorít, kényelmetlen, mezítelennek érzi magát benne stb. Ehhez kell a rutin, ami ebből a garnitúrából csak Klumnak van meg. Meg is látszik. És szerintem egy ember szól bele, hogyan nézzenek ki: a stylist. Amit aztán vagy hajlandó fölvenni, vagy nem. Én legalábbis valahogy így képzelem. Annyira nem egyszerű ám a feladat, mint elsőre látszik. Nem lehet kétszer ugyanaz a ruha, sőt nem is kéne, hogy hasonlítson bármire, amit előtte már bárki fölvett, fejezze ki az egyéniségét, mutassa az előnyös oldalát, ne mutasson se túl sokat, se túl keveset, szóval ilyen gyönge feltételek ;)
A cipővel kapcsolatban nincs igazad. Az egy bizonyos magasságon túli sarok megszokhatatlanul fáj. Szoros ruhák... még a végén sajnálni kezdem a sztárokat. Szegények.
Mivel tapasztalatom nincs, csak nőismerőseimből tudok kiindulni, akik között van, aki vidáman kocog 20 centis sarkúban. Vagy úgy csinál.
nemtom én 1x próbáltam vmi 10centis magassarkúba beleállni, a vádlim 5mp után sikított. ebben biztos benne van h sose járok magassarkúban... de sztem borzalmas és kész:P
szóval sztem ne mondj úgy véleményt a magassarkúról h ki se próbáltad.
az a nő hülye aki azért szenved meg h jól nézzen ki....
amúgy ne mondd már h a legelső képen vastag a csaj lába.... jó, az utolsó képen tényleg az...
Ha nem nagy gond, megmaradnék a botnak ezen a végén :) És igen, véleményt mondok mindenről. Arról is, amit nem próbáltam.
Azt hiszem, azért szeretnivalóak ezek a bejegyzéseid, mert a kemény kritika ellenére szinte sosem a nőt bántod, hanem azt nézed, hogy a hozott anyagból mit hozhatott volna ki.
Ettől lesz igazságos és pozitív.
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Elnézve ezeket a ruhákat egyszerűen hihetetlen, hogy a tervezők ezekre a nőkre alkották őket. Egyiknél se érzetem azt, hogy a ruha "élne" a nőn, vagy hogy a nők elkezdenének "élni" ezekben a ruhákban. Az összhangot. Azt, amiről te is beszélsz, hogy milyenek a nők, amikor megtehetik, hogy szépek legyenek, és jól érezzék magukat a bőrükben. Azok a cipők (szandálok)... nincs ember a földkerekségen, aki ekkora sarkakon jól tudná érezni magát. Biztosan nem tudtak egyébre koncentrálni azon kívül, hogy álljanak a lábukon. Az utolsó mondat elég nyanyásan hangzik, elismerem, de én tényleg nem hiszem, hogy "saját jogon" öltöznek és néznek ezek a nők így ki. Biztos, hogy sokan beleszólnak a megjelenésükbe.