Volt egy rádiós ébresztőórám, amivel régóta kínlódtam. A tetején az öt mikrokapcsolóból három is haldoklott, amit úgy adtak a tudtomra, hogy amikor simán megnyomtam, akkor semmi, amikor rátehénkedtem, akkor is semmi, aztán ahogy növeltem az erőt, már a készülék összeroppantásának a határán, egyszer csak felpörgött, és túlszaladt a kívánt értéken. Szóval nagyjából beállíthatatlan volt, viszont sajnáltam, mert dual band volt, a büszke felirat szerint. Két időpontot is lehetett rajta (nem) beállítani. Ez picit át is hidalta a gombok hibáját, hiszen egy 1440 band készülékkel már nem is kellene állítgatni, csak kiválasztani. Kettő nem sok, de több, mint az egy.
Aztán ráleltem anyukámnál elfekvőben egy hasonló ébresztőre. Igaz, csak egy ébresztést tud, de legalább megy minden gombja. Leteszteltem, tökéletesen működött. A következő alkalommal, amikor végképp megadni látszott magát az enyém, földhöz csaptam.
A földhöz csapás praktikus dolog. Bele lehet sűríteni mindazt az energiát, amit a sok kínlódás termelt. Hálózati készüléket különösen élvezetes, mert meg lehet pörgetni a madzagjánál fogva, és akkor tuti, hogy az elem lesz a legnagyobb darab, miután parkettát ért. (Megtalálni az összes darabját már kissé nehezebb.) A földhöz csapás kizárja azt a lehetőséget, hogy ismét megsajnáljam. Ami megtörtént, megtörtént.
Felhoztam anyukámtól a másikat, szépen beállítottam, és örültem neki. Aztán aznap egy későbbi időpontban ránéztem, és azt vettem észre, hogy más időpont van rajta, mint akkor, amikor beállítottam. Ez egy időmérő készüléknél jó jel. Arra nem sikerült azonnal rájönnöm, hogy milyen összefüggés van a két érték között. A beállításkor elkövettem egy ösztönös hibát: feltételeztem, hogy amit megadok, óra és perc. Pedig az időt mérhetnénk bármilyen mértékegységben. Lehet, hogy ez az óra Gaia szívdobbanását számolja. Vagy az olvasatlan feedjeimet. Vagy az elhullott agysejtjeimet. Még nem jöttem rá, csak annyi látszik, hogy nála kb. 14 óra egy ciklus.
A leglényegesebbet viszont még nem említettem. Ezen az órán a kettőspont a számok között villog. A félreértések elkerülése végett mutatja, hogy telik az idő. Ha belegondolok, ez egy igen fontos információ. Nemrég láttam a filmet, amiben az idő meg tudott sértődni, és akkor nem telt. Fontos lehet kizárni ezt a lehetőséget. Úgyhogy most van egy órám, ami jelzi az idő múlását.
A filmről jut eszembe, hogy vajon az álmoknak tényleg semmilyeneknek kell-e lenniük. Én a magaméiról valahogy nem tudom eldönteni, hogy színesek-e, de egész biztosan valamilyenek. Mindegyiknek van egy határozott stílusa. A filmnek nem volt. Úgy értem, amikor jön a szörny, izmos, és sok foga van, és kitátja a száját, és tiszta erejéből ordít, aztán megindul felénk, az a semmi. Ilyen az a szörny, ami semmilyen. Ha azt akarjuk, hogy valamilyen legyen, ehhez képest kell valamit teljesíteni. Na így volt semmilyen ebben a filmben majdnem minden. Helena minden porcikáját nem tudta takarni ruha és maszk. Az a kicsi, ami kilátszott, valamilyen volt. Mint ahogy a főszereplő üdesége is picit kilógott a többi dolog áporodott semmilyenségéből.
De az is lehet, hogy csak nem szívok eleget.
A bejegyzés nagyon jó. Teljesen megszerettem a gaiás órát. Azért is villog, mert így jelzi, hogy szegény egész nap gáiázik.
Az utolsó mondatot nem értem. Igaz, rákérdezni se merek.
Az utolsó mondattal arra utaltam, hogy tisztán képes-e valaki megalkotni egy ilyen művet.
Én ezen a bejegyzésen nem éreztem semmiféle tudatmódosító hiányát.
Ááááá, pont most kellett elolvasnom, amikor majd kiszakad a fogam helye, ha röhögök.
Apropó, nem kéne megállnod a "szívok" jelentésrétegeinél... Mi a véleményed a Kendermag Egyesületnek a könnyű drogok legalizálásáért folytatott harcáról?
A világ van elszúrva, nem a drogpolitika. Egy normális világban nem kéne tiltani semmit, csak beárazni az okozott kárt. (Lásd az adórendszer elképzelésemet.) Ha elég önállóan gondolkodó lenne mindenki, el tudná dönteni egyedül, hogy akarja-e, és nem válna függővé, ha nem akarja. De az a baj, hogy az önállóan gondolkodókat gyűlöli minden politikus (najó, nem mind, az igazi liberális nem, csak olyan meg nincs minálunk), és inkább arrafele lökdösik a rendszert, hogy legyen csak mindenki síkhülye és befolyásolható. Működik is (számukra) a dolog, épp csak más is tudja befolyásolni ugyanazokat az embereket. Például a drog. Amelyek közül a fű pont igen húzós, bár nem vagyok otthon a téma mélységeiben. Ilyen közegben irreális a kendermag próbálkozása, hogy bízzunk az emberekre dolgokat.
Talán igazad van. Erről az egészről, meg az óráról a következő részlet ugrik be Abe Kódó A dobozember c. könyvéből:
"Ha van ember, akinek az órájának kopott a számlapja, akkor ő az, aki egy mutatófordulattal megkésve kezdte az életét. S ezért a világ őt mindig megelőzi egy mutatófordulattal."
Egyébként ez a kérdés azért bonyolultabb, ha valamit odaengedsz az elárusítóhelyekre, akkor valakinek érdekében áll majd azt eladni. Akárkinek, aki megveszi. (Ez most is így van egyébként.) És vannak olyanok, akik (habár beletartoznak a "mindenki" körébe), nem elég érettek hozzá, hogy eldöntsék, való-e nekik, képesek-e kezelni, használni a drogot.
Ha bemész egy kisebb boltba, vagy szórakozóhelyre, azt látod, hogy minden gond nélkül megvehetik a piát meg a cigit a srácok. A fűvel se lenne ez másként.
Szóval vannak olyanok, akik nem azért befolyásolhatóak, mert sík hülyék.
A közeget meg mi alkotjuk. Te meg én meg a többiek. Miért választod le magad? Érdekelne, hogy mi lenne az az ügy, amiért te, akár a személyed felvállalásával szívesen harcolnál?
Eszem ágában sincs leválasztani magam. Harcolni pedig minden olyanért érdemes, amitől jobb lesz a világ. Szoktam. Petíciókat írok alá, és megyek tüntetni, ha nem esik az eső. Na jó, ez vicc volt - félig.
Március 15., Erzsébet híd.
Nézzem meg a zombikat? Szerintem látok belőlük eleget.
Írtam valamit, de nem akarom ezt a szép bejegyzést politikával terhelni.
Azóta már rájöttem, hogy egy másik gyülekezetre gondoltál.
Most láttam, hogy valamit nagyon elítam. Kóbó. Mindegy. Apropó írás... mikor írsz már valami újat?
Most.
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Nemcsak az óra ideje létezik. Megesik, hogy egy ember meghal és a karján az óra tovább méri az időt. Olyankor ez a kétféle idő találkozik. Aztán, ha más továbbviseli ezt az órát, az idő egyszerűen eltűnik.
Az múlt a maga történéseivel képes arra, hogy benne legyen a jelenben és jelenből következik a jövő.
Az idő tényleg olyan szeszélyes és viszonylagos, mint a te órád. Még az is lehet, hogy meg tud sértődni. Talán még az sem biztos, hogy van.
...A filmmel megszívtad, ezek szerint.