Október közepén már mindenki aggódott, hogy bajuk lesz a muskátliknak. Gyorsan, gyorsan, gyorsan be kéne őket vinni, különben baj lesz. Nem hagytam magam. December elejéig kint volt mind a 18 láda, és gyönyörűek voltak. Akkor eltettem őket, egy kivételével. Ő most ilyen:

Nem úgy néz ki, mintha meg akarna halni, ugye? Persze nem csoda, mert ha azt mondják mínusz tíz fok van a pusztában, akkor az az utcánkban csak mínusz 5. Az udvaron már csak 0 fok, és a harmadik emeleti korláton még ráadásul kapja az alsóktól érkező meleget is. A mínusz 2 fokot kibíró muskátli szerintem simán át tud telelni itt az ajtóm előtt.
Ez a láda egyébként Anyuka muskátlis ládája. A három legszebb tövet ültettem bele, hogy itt gyönyörködhessen bennük az ajtóval szemben. Anyuka márciusban költözött hozzám, hogy 20 év különlét után próbáljuk meg együtt, és hogy megpróbáljam életben tartani. Nem sikerült, Anyuka augusztusban meghalt.
Van úgy, hogy az embernek egy darabig nincs kedve írni.
Boldog karácsonyt, a tiétek legyen az.
***
(2012. január 20-án ránéztem, elszégyelltem magam, és gyorsan állítottam a színén.)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Részvétem. De legalább nem volt egyedül, mikor elment.