2007. március 29.

Gyors- és gépjárművezető
17:42 | életképek | közlekedés | még nincs hozzászólás

Ezt a nevet találta ki nekem tegnap Sanyi kollégám, miközben mellettem ülve nézte, hogyan tolom lefele a creep*-et az útról a Vitóval.

*Bocs. Minden berzenkedésem ellenére van, amire nem bírok normális magyar szót eszelni.

Szóljatok rám
13:57 | életképek | művészet | 4 hozzászólás

Hétfő óta próbálok kivenni egy szabadnapot, de csak ma sikerült. Erre itt ülök egész délelőtt, és blogolok, mint egy idióta.

Mondjátok már, hogy takarodjak el megnézni Van Gogh-ot, ha már direkt azért maradtam itthon.

(Frissítve 17:25:)

Megnéztem, belefáradtam, majdnem belebetegedtem. Majd írok róla később.

No, akkor gondolkodjunk
09:20 | életképek | még nincs hozzászólás

Verbális karikatúra. Szereplők:

Dallamos női hang: dallamos női hang
Főnök: főnök
Sanyi: Sanyi

DALLAMOS NŐI HANG: Az autó háromszáz méter múlva leáll.
FŐNÖK: Nabazmeg. Ez most meg miért?
SANYI: ...

Háromszáz méter, autó leáll.

DALLAMOS NŐI HANG: Az autó leállt.
FŐNÖK: Sanyikám, most mihez kezdjünk?
SANYI: Talán igyunk meg egy sört. 

2007. március 28.

Anyuciiiiii
19:07 | életképek | 2 hozzászólás

Nesztek még egy ma hajnali slágerrádiós téma, hogy ne unatkozzatok.

Közvetlenül a februári hírek beolvasása után következett a Dumakanyar, aminek enyhén szólva nem vagyok a célközönsége, de talán pont ezért jó rá ébredni. Persze már amikor. Ma így sikerült az ébresztő:

"Az én kisfiam homokos, ami egy anyukának nagyon fájdalmas dolog. Nem városban élünk, és ujjal mutogatnak rám a fiam miatt. Nem tudom, mitévő legyek..."

Ennyi időre volt szükségem, hogy oliverkános vetődéssel elérjem a rádió gombját. Több ahhoz, hogy összeszedjem ezzel kapcsolatos gondolataimat.

Kedves Anyuka!

Első megközelítés gyanánt talán javasolnám a rituális öngyilkosságot. De ne szaladjunk a dolgok elébe.

Tetszik tudni, az emberek különbözőek. A társadalmak azért tudnak létezni, mert van bennünk bizonyos mértékű elfogadás a másik mássága iránt. Ha nem lenne, akkor már régen addig hadakoztunk volna, amíg valaki ott maradt volna egy szál magában, kihalni.

Persze, ez az elfogadás különböző mértékű. Függ az intelligenciától is, de ezt ne firtassuk. Vannak, akik csak az ürügyet keresik, hogy belekössenek abba, akin nincs sál, de az ilyenek a legtöbb társadalomban a perifériára vannak szorítva, megérdemelten.

A másik szélsőség az anyai szeretet, amely mindent elfogad. Ez a legfantasztikusabb dolgok egyike a világon. Egybetartja az egybetarthatatlant. Ezért nem omlik össze a világunk naponta. Életbevágó, mert ha a dns-kaszinóban épp egy vesebeteg vak mongolidiótát sikerült kipörgetni, akkor az elfogadási szintek már említett különbözősége miatt ő rossz esélyekkel vág neki az életnek, bármennyire szeretetre méltó légyen is. Neki kiváltképp szüksége lesz az édesanyjára. Mint ahogy az Ön fiának is szüksége lett volna Önre.

Kedves Anyuka!

Ön nem anyuka. Persze az, a szó biológiai értelmében, de az, hogy magát felcsináltatnia jobban sikerült, mint a gyereket elvetetni, még nem érdem. Érdem az lenne, ha csak egy egészen picit anyjaként viselkedne a gyerekének.

Tudom, az Ön gyerekével az a baj, hogy nem olyan, amilyennek Ön szeretné, és csak félig olyan, amilyenne nevelte. Elsősorban olyan, amilyen. Másszóval egyéniség. Aki lehet, hogy éppen népszerű, de az is lehet, hogy egy olyan viselkedésmintát hordoz, amit a többi ember nem néz jó szemmel. Utóbbi esetben csak annyira van (lett volna) szüksége az Ön szeretetére, mint a fuldoklónak a levegőre.

Kedves Anyuka!

El tetszett téveszteni a dolgot, és most már késő.

2007. március 27.

Tárgyak vs. én
19:30 | életképek | még nincs hozzászólás
Az miért van, hogy a farmerem jobb zsebében kucorgó 3 tárgy (pénztárca, kocsikulcs, lakáskulcs) közül mindig az van legalul, amelyik kell? És miért van az, hogy ha mélyen beujjazva a zsebbe sikerül fülöncsípnem, akkor se sikerül kirángatni, csak úgy, ha előbb kihúzza maga előtt a másik kettőt?

2007. március 24.

Feltartóztathatatlanul közeleg
06:43 | életképek | még nincs hozzászólás
Most nyilallt belém, hogy jövő pénteken nemzeti gyásznapot leszek kénytelen tartani. Egy 40 évvel ezelőtti fájdalmas eseményre kell emlékezni.

2007. március 22.

Mea culpa?
19:04 | életképek | gépház | még nincs hozzászólás

Azt mondják, szétbasztam a freeblogot.

Pedig nálam csak egy mindkét oldalán kifent Firefox és egy csőre töltött Thunderbird volt. Továbbá szavahihető tanúk biztosítanak megcáfolhatatlan alibit számomra.

Úgyhogy mostantól vigyázzatok velem.

2007. március 20.

Tisztelt Esküdtszék!
15:37 | életképek | 2 hozzászólás

Mit érdemel az a bűnös, aki nekem köszönhetően végignézi a világ egyik legjobb sorozatának első három részét úgy, hogy tulajdonképpen nem hívtam, azután közli velem, hogy kibasztam vele, mert izgalmas, és most hazamegy, és letölti az egészet, és megnézi, és elmeséli, és ma felhív, hogy már látta a negyediket, és már mondaná is, hogy arról szól hogy.

(És aki az egy hete indult blogomat egy hét lemaradással olvassa, tehát ezt most még nem, hehe.)

2007. március 18.

Napi humor
19:49 | életképek | játék | még nincs hozzászólás

Aranyos :) Változtatás nélkül közlöm.

"Üdvözletem!

Én ***** vagyok, a ***** nevében szeretnék egy kisebb szívességet kérni önöktől.
Most éppen több nagyobb projekt mellet visszatérnénk a Diablo II-re is. Sajnos a régi projektunk kinézete elavult, és már mondhatni emberi erőink is szétszórtak. Lényegében egy multi szerverrel szeretnénk kezdeni, majd bővíteni a szervereink éjjel-nappali (24h) számát és átvenni a Diablo II magyar szórakozás "központjának" a helyét. Jelenleg kevés emberi erővel rendelkezünk, mint átlagban minden induló projektünknél, de most a szívességre rátérnénk, láttam oldaluk megtekintésekkor, hogy kiforrott külsővel ha mondhatom szak nyelven skinnel rendelkezik. Szeretném a Tudás Fája skinkészítőjétől/itől engedélyt kérni, hogy beleegyezésével/ükkel néhány elemet kölcsönkérnénk. Jelen pillanatban üzenetemmel őket szerettem volna megkérni, hogy válaszoljanak, ha esetleg nem jó e-mail címre írtam volna elnézést kérek és kérem önt közvetítse a megszólított személyhez/ekhez levelemet."

2007. március 17.

A hiba az én készülékemben van
17:39 | életképek | technika | még nincs hozzászólás
Egy ideje elfáradt valami a tévémben. Egészen misztikus a dolog, mert a következő mutatványra képes: csak a tv2-nél, és csak bizonyos reklámok bizonyos pontjain pár másodpercre némít. Általában a reklám elején. Például nálam úgy hangzik a szlogen, hogy "...ség fontos, kezdje a bőrénél", de például amikor valami vitamin reklám elején a nő becsusszan a metróba, és énekelnek alatta, akkor az "...should change," satöbbi. Ki érti. Hogyan tudja azonosítani a műsornak egy bizonyos pontját?

Azt is csinálja, hogy nem mindig engedi bekapcsolni a készüléket. Hallom, hogy ráadja a nagyfeszt, és kész. Áramtalanítás után lehet újra próbálkozni. Néhányadikra szokott sikerülni, kivéve... nos, soha nem szoktam tévénézéshez vendéget hívni, kivéve ma. Szerintetek mikor sikerült csak 74-ik kísérletre bekapcsolni?

Lehet, hogy nem simogattam eleget. No majd a szerelő bepótolja.
Búcsú 2
16:01 | életképek | játék | még nincs hozzászólás

Jól van, sikerült kivégeznem a harmadik íjászomat is Diablo I shc játékmódban. (Akit érdekel, hogy ez mi, bővebben leírtam nemrég itt.) 37-esig jutottam vele. 33, 35, 37, szép sorozat, de jó lesz vigyázni a következővel 39-es szint közelében :)

R.I.P. Julia_shc3 

Búcsú
14:18 | életképek | 1 hozzászólás

Isten veled, drága brátom. Hű társam voltál jóban-rosszban, több, mint húsz éven át. Most viszont épp ideje, hogy átadd a helyed az utódodnak.


2007. március 16.

Szerelemdoboz
15:39 | életképek | még nincs hozzászólás

Nem szóltatok, hogy a Lovebox ilyen veszélyes hely. Épp hogy beregisztráltam, és már nyomulnak a mindenféle nőnemű lények. Az se tántorítja el őket, ha a fülem botját se mozgatom elsőre. Pedig még egy árva sort se írtam magamról, és még fényképet se tettem fel.

...vagy lehet, hogy azért? 

GMPS (General Malpositioning System)
15:02 | életképek | még nincs hozzászólás

Ma rámszól a cégvezető, hogy pattanjak járműre, mert a Gyuri lerobbant, és menteni kéne. Ott is van a telefonban Gyuri, adja.

ÉN: Szia, merre vagy?
GYURI: A Szentendrei úton.

A Szentendrei út elég hosszú.

ÉN: Jó, és azon belül mégis merre?
GYURI: Ahol lehet balra Pomáz felé kanyarodni, az után jobb oldalt, a Telep utcában.
ÉN: Nincs nálam térkép, mégis mennyire van utána?
GYURI: Mondom, ahol balra lehet menni Pomáz felé, az után. Kint fogok állni a sarkon, és integetek majd.

Pomáz felé, Pomáz felé, hol a francban lehet az. Aztán eszembe jut, hogy van a Rómainál egy balos át a síneken, lehet, hogy ott Pomáz van kiírva. Odaérek, és jé, tényleg Pomáz van kiírva, biztos erre gondolt hát a Gyuri gyerek. Gurulok tovább, de nem látom. Gurulok, gurulok, de semmi, nem lesz ez jó. Csörr.

ÉN: Te, már elég rendesen elhagytam azt a balost. Mennyit kell még menni?
GYURI: Elég sokat.
ÉN: Jó, de még ötszáz méter, és elérem Békást.
GYURI: Ez Békás után van.
ÉN: Miii?? Na jó, figyu, mondd már el rendesen, hol vagy, mer' így sose talállak meg.
GYURI: Csak gyere, majd integetek.
ÉN: Jó, de szerintem már eljöttem melletted, és nem integettél.
GYURI: De csak gyere.

Kiérek Békásról, leállok a körforgalomnál. Csörr.

ÉN: Épp most értem ki a városból. Valami nem jó. Mondd már el, hol vagy.
GYURI: Csak gyere tovább nyugodtan. Ahogy beérsz Szentendrére, ...
ÉN: Te Szentendrén vagy???
GYURI: Persze.
ÉN: Te, arra nem gondoltál, hogy amikor megkérdezem, hol vagy, nem úgy kellett volna kezdeni, hogy a Szentendrei úton, hanem úgy, hogy Szentendrén?
GYURI: De hát Szentendre is a Szentendrei úton van, nem?

2007. március 14.

Magyarországon a helyzet változatlan
16:04 | életképek | még nincs hozzászólás

Mindjárt szétbasz az ideg.

Szerintetek ha netán meglelnék azt, aki 5 éve ellopta a cégem autóját (aggódni nem kell, nyilván nem fogják), milyen büntetésre számíthatna? Kap pár hónap felfüggesztettet? Esetleg megússza pár tízezer büntetéssel?

És szerintetek milyen büntetést érdemel, aki a dologról mit sem tudván nem adja le az ellopott autó törzskönyvét?

Megmondom: 260.000,- Ft. 

Ezt sikerült velem ma közölniük az önkormányzatnál. Azt természetesen hiába hangoztatom, hogy ha egyszer elértek volna, akkor azonnal rövidre lehetett volna zárni a dolgot. Most valahogy sikerült az egyiknek sűrű dolgai közepette rám csörögni, és megkérdezni, hogy mi van a törzskönyvvel. És érdekes, egyből be tudtam menni, és egyből rövidre lehetett zárni a dolgot. De ennél persze sokkal egyszerűbb volt 5 évig a büntetétő határozatokat postázgatni (bár erről azért vannak kétségeim, mert ha egyet elolvasok, felordítok, és még aznap bevágtatok).

A legszebb a történetben az, hogy ez szerintük jogerős. Semmiféle fórumon nem lehet ellene fellebbezni. Amikor kérdeztem, hogy hogyan emelkedhet valami jogerőre, ha az érintett nem szerzett róla tudomást, azt mondták, hogy x idő után kézbesítettnek kell tekinteni, és ilyen esetben is csak hat hónapon belül lehet kifogást emelni. (Értsd: 6 hónapon belül emeljek kifogást az ellen, amiről nem tudok.)

Kéne egy jó ügyvéd, vagy egy jó ország. 

« Elejére | Újabbak