(Hiába is próbálok feszes hasikát találni, a többiek
nem tudják, mi a jó. Pedig kifejezetten az lett volna Ali Larter
megfelelő attribútuma.)
Klasszul megfigyelhető tendencia (talán a Vészhelyzet óta, hmm), hogy a tévésorozatok egyre inkább próbálják megtalálni a maguk rétegét, tehát egyre nívósabbak, miközben a mozifilmek egyre inkább "garantált szórakozás az egész családnak" akarnak lenni, vagyis egyre szarabbak.
A Hősök egy tévésorozat.
Nem csak Ali Larter hasa miatt érdemes megnézni.
Ő csak az egyik a zseniálisan kiválasztott szereplők közül. Szinte mindenki telitalálat. Kidolgozott, abszolút nem elcsépelt jellemeket látunk, és ez az igényesség végigvonul: jól van világítva, jó az utómunka, jó a vágás, és egyelőre jól van felépítve a sztori. Apró hibákat sikerült csak felfedezni: ha a szájfénnyel óvatosabban bánnának, és néhol nem akarna annyira szájbarágós lenni a történet, azt mondanám, tökéletes. De így is remegve várom a folytatást.
Ha hinni lehet a többieknek, még nincs leforgatva a vége, szóval ki tudja, mi lesz. A TV2 egyelőre teljesen összevissza vetíti, legközelebb jövő csütörtökön lesz egy epizód. Nézzétek.
A minap a Capella nevű buzibár és transzvesztitamenhely egyébként minősíthetetlen színvonalú előadásának záróakkordjaként igazi gyöngyszem bukkant fel. Ennek kapcsán szembesültem azzal a ténnyel, hogy a baráti körömben simán léteznek emberek úgy, hogy nem látták a Kabarét.
Valamint arra is ráébredtem, hogy a Kabaré az egyetlen filmmusical, ami film is, meg musical is. Vagyis nem a zene viszi a hátán a filmet, mint mindenhol, beleértve Hairt, Jézus Krisztus Szupersztárt, Olivert. Annyira odateszi magát a történet, hogy aki nem látta, nem tudhatja, hol szelel a világképe. Bizony. Az a sok elszökő energia lehet, hogy a pont a Kabarénak fenntartott lyukon át távozik.
Úgyhogy tessék elvágtatni a t*rrent utcai tékába, és nagyon gyorsan megnézni a Kabarét. Ki fogom kérdezni. Nohát.
Francba. Akartam egy jó kis bejegyzést, amiben a kazah kormány tiltakozik az ellen, ahogyan a Borat beállítja az országukat, és felhoz ellenpéldának szánt dolgokat, amikből viszont az derül ki, hogy, és akkor jót lehet nevetni rajtuk, értitek.
Aztán rátaláltam erre, és elment tőle a kedvem.
De semmi gáz, az még beletelik pár évtizedbe, amíg Etiópia is fényévekre lehagy bennünket.
Ja, a Borat pedig zseniális. Vaskos és elképesztő a humora.