Meghalt. Teljesen halott volt, vagyis egy cseppet sem élt.
Lebegett a semmiben. Nem látott, nem hallott, és nem tapintott semmit. Egy gondolatot kezdett el, de nem bírta befejezni. Így maradt sokáig. Egy évig, száz évig, egymilliárd évig. Valamelyik. Nem volt támpontja, amihez mérje az idő múlását. Csak az a megkezdett gondolat, az volt neki. Aztán egyszer valaki nekiütközött, és annyit mondott, hogy:
- Bocsánat.
A gondolat hirtelen befejeződött, és azt mondta, hogy „létezem”. Pontosabban „még most is létezem”. Súlyos gondolat volt, az egy kötőjel százmilliárd év adta a nyomatékát. Ezen megpróbált elmélkedni, de további gondolatok terelték el a figyelmét. „Hol vagyok?” „Hány óra van?” és „Miért?” Egyikre sem tudta a választ. Eszébe jutott, hogy jól esne egy lábmasszázs. Viszont ha van lába, akkor biztosan nőtt a lába körme, és abból megállapíthatja, mióta van így. De vajon van lába? Meg kellene nézni. De vajon van szeme?
Megpróbált nézni. Fények és formák kavalkádja töltötte el. Rájött, hogy nincs egyedül. Az, aki nekiütközött, még mindig ott van. Nyújtja a kezét, hívja. Vagy a lábát nyújtja, vagy valamely testrészét. Akar tőle valamit. Az a másik, aki nem ő. Tehát nincs egyedül. Vele menjen? De az a másik azt is kéri, hogy felejtsen. Mindent felejtsen. De ha mindent elfelejt, honnan fogja tudni, hogy ő az? Nem fogja tudni: érezni fogja.
Bólintott, és belépett a fénybe.
- Elnézést, Uram. Zavarhatom egy percre?
- Attól függ. Miről lenne szó?
- Egy bank üzletkötője vagyok, tessék itt a névjegykártyám.
- Hallgatom.
- Szeretnénk Önnek hitelt folyósítani.
- Nekem? Miért pont nekem?
- Ön ugye Horváth Gerzson, budaörsi lakos?
- Az vagyok.
- Akkor nincs tévedés. Az adatbázisunk szerint Ön a legalkalmasabb arra, hogy hitelt folyósítsunk Önnek.
- De hát nekem nincs szükségem hitelre.
- Miért olyan biztos benne? Higgye el, olyan kedvező hitelkonstrukciót tudok ajánlani, amilyet még sohasem hallott.
- De ha egyszer nem kell. Nézze, van jó fizetésem, van bankbetétem, vannak értékpapírjaim, van házam, autóm...
- ...van úszómedencéje, szaunája, házimozija, és minden évben egzotikus helyre megy nyaralni a családjával. Tudjuk. Ezért választottuk Önt.
- De ha ezt mind tudják, akkor azt is láthatják, hogy megvagyok a hitelük nélkül. Ajánlják fel olyannak, akinek szüksége van rá.
- Maga komolyan gondolja, hogy olyannak nyújtsunk hitelt, akinek szüksége van rá?
- Ki másnak?
- De hát akinek szüksége van hitelre, az meg van szorulva. Az nem fogja tudni visszafizetni. Márpedig mi felelősségteljes bank vagyunk. Csak olyannak nyújtunk hitelt, aki vissza tudja fizetni.
- Hát nekem nem fognak.
- Uram, kérem. Legalább a feltételek első oldalát hadd ismertessem.
- Erre nekem nincs időm. Viszontlátásra.
- Várjon! Kérem, hallgasson meg!
- Eleget hallgattam.
- A legeslegjobbat fogom Önnek ajánlani! Kérem! Hadd tegyek ajánlatot!
- Na tűnjön a szemem elől.
- Uram, nekem gyerekeim vannak! Könyörüljön rajtam!
- Nézze, kettőnk közül maga az, aki erősen rászorul egy kölcsönre. Miért nem kér a bankjától?
- De hát nem ad!
Voltam már
okos, győztes, megszégyenített, szerelmes, boldog, naív, elkövető, kiválasztott, elhagyatott, gyenge,
vagyok
fásult, megfontolt, magányos, bolond, tapasztalatlan, rutinos,
lehetek még
bölcs, írástudó, halhatatlan, halott.
Írói szárnypróbálgatásom, egy sci-fi novella.
(Áttéve a Hordalékra 2007. október 26-án.)
- A húsod is olyan finom, mint az illatod?
- Igen.
- Hűha. És mit szólnál hozzá, ha ************?
- ********.
- Most?
- *******.
- *****!
- ***** *** ************?
- Nem, csak ******** ****** ************ a *********.
- Jó, mert ***** **** ***** *********** ****.
- ******* ******.
- *******.
- ******.
- *****.
- ******* ********.
- ******** ****** a ******!
- **** *******!
- ********!
- *******!
- *****!!
- ****!
- *****!!
- ****!!!!!
- *****...
- ******* ******.
- ********?
- Igen.
(A cenzúrázatlan verziót elolvashatjátok a *********.hu/******* címen.)