2010. december 6.

Gyerekhalál
20:29 | közlekedés | 2 hozzászólás

Nem kell sokáig a baleseti híreket hallgatni, hogy a KRESZ alkalmatlansága szembeötlő legyen. Most éppen szánkózó gyereknek kellett meghalnia azért, mert a KRESZ nem szól másról, mint a felelősség tologatsáról. Jelentős összegbe merek fogadni, hogy fel fogják menteni az autóst. Nem lehetett számítani rá, hogy a gyerekek keresztülcsúsznak az úton. Vásott kölkök, ejnye-bejnye, de hát ilyen az élet. Van, amikor a gyereknek meg kell halnia.

Szemernyi kétséget se okoz ugye, hogy vannak sofőrök, akik kisujjból hárítják el az ilyen szituációkat. Mármint azt a jelentéktelen százalékot, amit nem kerülnek el eleve a szimatuk alapján. Nyilván ez csak szerencse dolga. Az "egymillió kilométer balesetmentesen" plecsnit a véletlen adományozza. Megnyugodhat a jogalkotó, ő mindent jól csinált. A felelősség áthárításában magára gondolt először.

Egyszer már megírtam, hogyan lehetne jobban, csak ismételni tudnám magamat.

2010. október 19.

Fokozott óvatossággal
09:13 | média | közlekedés | még nincs hozzászólás

Felkaptam a fejem erre a kifejezésre az időjárás-jelentésben. Nahát, milyen egyszerű rajtakapni a rossz módszert.

Miért is kellene fokozni az óvatosságot? Mert egyébként óvatlan vagyok? Akkor ezek szerint olyat szabad? Vagy netán az urak onnan a távolból meg tudják mondani, hogy nekem mi mennyire megy? Gyanítom, hogy utóbbi. Ők azt gondolják, hogy én béna vagyok. Illetve vannak bénák is, és kényelmesebb inkább mindenkit bénának tekinteni, az ügyesek pedig majd boldogulnak valahogy.

Pedig az út mindig csúszik. Nincs végtelen tapadás. Csak lóerő és vérmérséklet kérdése, hogy sikerül-e megcsúsztatni rajta. (Fékezve persze száraz aszfalton, Trabanttal is.) Az csak az ostobáknak szóló absztrakció, hogy van az úgynevezett "csúszós" úttest. Az egyetlen helyes megközelítés, hogy mindig annyival mész, amennyit a tapadás megenged, és folyamatosan figyeled a tapadást. Akinek fölmegy a pulzusa attól, hogy nem száraz az utca, attól el kéne venni a jogsit. Aki nem tudja, honnan lehet tudni, mennyi a tapadás, attól is.

Mi lett volna a megfelelő kifejezés? "Figyeljenek oda" a falevelekre. Ennyi kell csak: odafigyelés. Amit nem fokozni kell, hanem megfelelően megválasztani. Megfelelő odafigyelés, ez a kulcsszó. Én például ha jeges a járda, szeretek csúszkálni, és ugyanezt teszem autóval is. Jó móka. Mire is kellene jobban odafigyelnem? Értelmetlen a dolog.

2010. szeptember 5.

Sín
23:35 | közlekedés | még nincs hozzászólás

Nehéz a síntolvajok élete. Csavarozzák békésen a talpfáról lefele a kapcsokat, flexelik ki a már nem rögzített darabokat, szóval melóznak keményen, némi jövedelem reményében, miközben bármelyik pillanatban tönkreteheti a munkájukat a vonat. Jön a mozdony, szaladni kell, ráadásul ha lelép, és elkezdi túrni a kavicsot, mögötte a vagonok bebicskáznak, és beterítik, amit vinni lehetne. Szaladni kell, és a melónak is lőttek, mert nagy cécó lesz a helyszínen.

Mennyivel kényelmesebb a dolog, amikor lezárt pályaszakaszon hever hasznosítatlanul a vas. Mint például a megboldogult Kecskemét-Bugac szakaszon.

Életében se nagyon zavarta a melót a madzagvasút. Naponta ötször eldöcögött az egy darab vagonjával, közben csönd. A masiniszta/kalauz/utas átlagos arány 1/1/1 volt, az utalétszám +/- 1 toleranciával, ehhez a képest a vonatkezető és a jegykezelő létszáma igen stabilnak volt mondható. Jól elvoltak így hármasban, 40 perc alatt meg is tették a 12 km-es távot Átrakó állomástól Jakabszállásig. (Összehasonlításul ugyanez busszal 10 perc, kerékpárral 20-25, komolyabb tüdejű futónak pedig 35-40.) Volt is nagy tiltakozás, amikor a hasonlóan sikeres szárnyvonalakkal egyetemben ezt is becsukták. De sikerült, és azóta már csak magukban rozsdásodnak a sínek.

Mennyi lehet a keskeny nyomközű, girbegurba sín keresztmetszete? Legyen kb. 10 cm2. Mivel 12 ezer méteren van belőle két szál, az kb. 1900 tonna vas. Ha 50 forintos kilóárat veszünk, 95 millió forint hever a töltésen, és az oxidációnak hála, fogyatkozik. A MÁV persze soha nem fogja magától felszedni, nekik erre nincs kapacitásuk. Ráadásul, amíg ott a sín, él egy ostoba remény, hogy egyszer újraindítják a vonatot. És addig nem épül a helyén sávbővítés az autópálya forgalmú 54-esnek, kerékpárútról és autóbusz-öblökről már nem is beszélve. Ha valaki netán ellopná azokat a síneket, nagy-nagy jót tenne a köznek, mindenféle szempontból.

Jaj, de mit is beszélek. A lopás bűn, lopni nem szabad. Úgyhogy nehogy valaki el merészelje lopni ott azokat a síneket!

2010. június 14.

Kísért a múlt
12:28 | közlekedés | még nincs hozzászólás

Pár napja megcsináltam ezt a KRESZ-tesztet, és hát igen nagyon beégtem. Pedig a lassan 25 éves rutinom során a magam kárán tanultam meg, hogyan kell elkerülni azokat a baleseteket is, amiket mások szeretnének okozni úgy, hogy közben én is haladok, meg ők is. Azt gondolom, hogy ami a végcél, azt én jól csinálom. A végcél nem a KRESZ-tesztek helyes kitöltése. Utólag kielemeztem a kudarcom okát, és arra jutottam, hogy van három olyan terület, amit a KRESZ helytelenül kezel.

Vannak mindenféle idióta szabályok a villamosra. Hol van elsőbbsége, hol nincs. Namost a gyakorlatban egyetlen szabály életképes: az, hogy a villamosnak mindig elsőbbsége van. Nem is értem, hogyan fordul meg a fejükben ettől eltérő szabály. A villamos nehéz, vasból van, kötött pályán mozog. Ha a vonatnak mindig elsőbbsége van ugyanilyen okból, akkor szegény villamosnak miért nem? Ráadásul még tömegközlekedik is, már csak ezért el lehetne engedni. De ha valaki bunkó paraszt, akkor is hallgathat a túlélési ösztöneire.

A másik a gyalogos. Ez már nem annyira nyilvánvaló, csak tapasztalattal lehet belátni. A gyalogos esetében szintén egyetlen használható szabály van: ha egy gyalogos át akar menni, akkor azt el kell engedni, bárhol is történik a dolog. Ha nem akar átmenni, akkor viszont nem előnyös senkinek az elengedés, és jobb elhaladni. A lényeg annak felmérése, hogy hogyan oldjuk meg gyorsabban. Ha megállok egy bátortalan gyalogosnak, akkor ott fogunk rostokolni hosszú másodpercekig, míg ha eltűnök onnan, hamarabb el fogja szánni magát, és mindketten jobban járunk. Ezt csak a szabály rendszerelvű alkalmazásával kell kiegészíteni, miszerint ha végeláthatatlan autósor kígyózik az úton, és rajtam kívül mindenki paraszt, akkor érdemes megállni annak a gyalogosnak is, aki láthatóan reményvesztetten ácsorog az út szélén. De ha mindenki betartaná az elengedős szabályt, akkor ugyebár az első autó megállna neki, amint odaér az út széléhez.

Ennek a szabálynak a fontosabb része persze nem az, hogy siessünk, hanem az, hogy bárhol. Van zebra, nincs zebra, esetleg neki piros, nekem zöld, tökmindegy. Nem azt szeretném, hogy majd felemelt fővel magyarázhassam a rendőrnek: én minden szabályt betartottam, miközben teszik zsákba a szerencsétlent. Azt szeretném, hogy ne üssek el senkit. Akkor se, ha momentrán pont az én autóm kerekei alatt szeretne meghalni. Válasszon más halálnemet.

Ha netán lenne nálunk egy iszonyú magas közlekedési kultúra, az talán támogatná a gyalogosok szigorú elsőbbségi szabályait. De nincs. A gyalogosok egy része azért gyalogos, mert nincs jogsija, ergo fogalma sincs a KRESZ-ről. Az autós pedig szarik rá nagy ívben. Boltba menet a saroknál szoktam tesztelgetni, hány autóst érdekli a párhuzamosan haladó gyalogos elsőbbsége a kanyarodó autóssal szemben. Javul a helyzet, ma már 50% felett van azok aránya, akik szó nélkül megállnak. De még mindig van olyan, aki inkább letekeri az ablakot egy kis anyázás kedvéért. Ebben a "kultúrhelyzetben" öngyilkosság lenne a gyalogosok részéről az elsőbbséghez való ragaszkodás. Még aki átlátja a helyzetet, az is előbb ellenőrzi, hogy megkapja-e az elsőbbséget. De a nyugdíjasok inkább megvárják türelmesen, amíg elmegy minden autó. Ha az a minden autó én vagyok, esetleg még egy mögöttem, akkor értelemszerűen hülyeség megpróbálni átengedni, mert ott alszunk, míg mögöttünk vígan átkocogna.

A harmadik zűrös terület a KRESZ-ben a komplex elsőbbségi szabályok erőltetése. Ember nincs, aki azt a gyakorlatban megpróbálja alkalmazni. Aki volt, annak a génjei elég rövid úton kiszelektálódtak. Röhejes, hogy mindenféle sokirányos, kanyarodó főutas helyzetekre próbálnak szabályokat ráhúzni, hogy azt majd bárki betartja, és amikor már nem sikerült az íróasztal mellett kieszelni bármi értelmeset, akkor feladásképpen könnyes szemmel elrebegik, hogy nincs más megoldás, mint a kölcsönös udvariasság.

Helló, a kölcsönös udvariasság az egyes számú, működő szabály a közlekedésben! Csak az az elsőbbég létezik, amit megadtak! Az egy dolog, hogy érdemes jobbkézt, meg főútvonalat definiálni, mert ezek a jól átlátható szabályok gyorsítják a döntést. Tudja az ember, mire számíthat, és ha az esetek többségében azt kapja, akkor megérte. De akkor is fel kell készülni arra, hogy a másik nem adja meg az elsőbbséget. Nem az a cél, hogy majd tolókocsiban döngethessem a mellemet, hogy igazam volt, hanem hogy elkerüljem. Ehhez képest szabályokkal erőlködni, amikor villamos kanyarodik balra, főútvonal jobbra, és még négyen ötfelé a kereszteződésben... minek?

Igazából tudom, minek. Itt él közöttünk az 50-es évek szelleme. Amikor még volt egy olyan hit (nem csak nálunk, de a világban), hogy majd központilag megmondják, mi a helyes, a sok ember betartja, és de szép lesz az úgy. Az élet területein többnyire sikerült túlhaladni ezt a szemléletet, de a KRESZ olyan, mint egy őskövület. A mai napig egyre újabb szabályokat hoznak, hadd legyen még bonyolultabb. Ahelyett, hogy az eltörlésükön agyalnának, és oldja meg minden közlekedő önállóan, ahogyan egyébként teszi most is mindenki, aki nem a felelősséget, hanem a balesetet akarja elkerülni.

Feltűnt még az is, hogy a KRESZ-tesztek kifejezetten a kacifántos példákra hajtanak. Mintha az lenne a cél, hogy elméleti fizikusokat szelektáljanak ki az autóvezetői vizsgára jelentkezők közül. Ahelyett, hogy az ökölszabályok ismeretét ellenőriznék. Mozgó autó elsőbbsége álló autóval szemben, jobb kéz elsőbbsége, főútvonal elsőbbsége, egyenesen haladó elsőbbsége, kis ívben kanyarodó elsőbbsége, párhuzamosan haladó elsőbbsége, villamos elsőbbsége, burkolati jel, lámpa, rendőr erősorrendje, ezek mind egyszerű szituációkban ellenőrizhetőek. Aki tudja az ilyen egyszerű szabályokat, az le fogja tudni vezetni belőle a bonyolult szituációt is - papíron. Ha nem ilyen egyszerű szabály érvényes, azt úgyse fogja betartani, ha bonyolult a helyzet, mert az élete fontosabb. Mint ahogy az egyszerű szabályokat se kezdi el matekozni élesben, hanem nézi, hogy ki engedi át, aztán már húz is tova békével.

Aminek a segítése a feladat lett volna eredetileg, mielőtt a kreszcsinálók célt tévesztettek.

2010. április 29.

A parkolást is megoldom
14:11 | ötlet | közlekedés | még nincs hozzászólás

Ha már, ugyebár. Valamint egy füst alatt.

Szép-szép ez az új főucca, csak az a sok karó ne lenne. (Elnézést poller, nem akartam megsérteni.) Valahogy csak meg lehetne oldani karózás nélkül. Nézzük, hogyan.

Az elképzelés a belvárosi, szűk utcás beépítésre vonatkozik. A kertvárosi jellegű utcaképre nem érvényes.

Tegyük fel, hogy az utca szintbe van burkolva, nincs járdaszegély, keresztbe-kasul bejárható. Gyalogos, kerékpáros, autós, tűzoltó és katona (utóbbi ne gyakran) becsatangolhat. Nincs sehol karó.

Először is kellenek mélygarázsok. Annyi, hogy mindig legyen bennük szabad hely. Ezeknek az építését támogatni kell úgy, hogy a vonzáskörzetükben lerótt parkolási díjakat ők kapják. Ettől a parkolóház olcsó lesz, az utca pedig kurva drága. A helybéliek kaphatnak parkolási támogatást, az egy másik kérdés, de csakis a parkolóházra. Utcán autót nem kerülgetünk.

Egyrészt drága lenne, azonkívül limitált. Fél óra, max. Aki annál tovább akarja letenni a járgányt, vigye be fedett helyre.

Az összes érintett utca be lenne kamerázva, automata rendszámfelismerő rendszerrel megspékelve. Érzékeli, amikor behajtasz, és amikor kihajtasz. Ha túl sok idő telt el, küldi az embert. Azt is érzékeli, hol áll az autó. Ha nem tetszik neki a hely, akkor is küldi az embert. Az ember kerékpárral érkezik a helyszínre, megvizsgálja, hogy az automata nem tévedett-e. Ha nem, hívja a járművet, és megvárja a helyszínen.

A jármű rendőri kísérettel érkezik, és megoldja a szituációt. Van neki olyan emelőkarja, amivel a 4 emelési ponton alákapva a hátára tudja emelni a renitens gépjárművet, és van belőle olyan fajta is, ami a Hummert elbírja. De nem biztos, hogy a hátára kell, hogy vegye. Lehet, hogy csak meg kell igazítania. Az igazítás szükségességéhez megmérik a távolságot faltól, szemközti járműtől stb. Tehát hogy akadályoz-e kerekesszéket, egyéb közlekedőt.

Ha igen, de egyébként be lehetett volna oda állni tisztességesen is, akkor megemeli, beteszi a helyére, és elvonul. A biciklis alkalmazott közben kiállítja a számlát. Volt egy helyszíni kiszállás, géphasználat, plusz áfa, az pont annyi, amennyi. A rendőr közben kiállítja a beutalót a pálya-alkalmassági- valamint KRESZ- vizsgákra, amelyek költségét természetesen a versenyzőnek kell állni. A vizsgákon számot adhat arról, amikkel egyébként a járművezetői vizsga kezdődik: a parkolóhelyre való beállás képessége, KRESZ-tudás. A sofőr azonosításához felhasználják a térfigyelő kamera felvételét. (Ha elhasal, az már egy másik történet.)

Ha nem lehet úgy megigazítani az autót, hogy rendben legyen, akkor a jármű befurikázik vele a legközelebbi parkolóházba, és onnantól ketyeg a parkolóházi tarifa. A biciklis kiállítja a számlát, a rendőr a beutalót.

Ha a jármű egyébként szabályosan parkolt, de  a díjfizetéssel vannak gondok, akkor jön egy sima elszállítás a parkolóházba. A rendőr nem büntet, viszont az elmaradt díjat ki kell fizetni (plusz a szállítás, plusz a parkolóházi tarifa).

Ha az autós megérkezik, miközben intézkednek, akkor aszerint, hogy hol jár a művelet, megúszhatja kevesebb pénzzel. Ha még nem ért oda a szállítójármű, akkor nem kell kiszállást fizetni. Ha már a helyszínen van, és nekikezdett a műveletnek, akkor felét, és ha már a levegőben van az autó, akkor az egész szállítási díjat fizetheti. (Tehát ahogyan az a művelet szempontjából logikus.)

Lényeges, hogy a szállítási díj fedezzen mindent: a jármű, az alkalmazottak költségét, még a rendőri közreműködést is. Így vállalkozói alapon meg fogja érni elvégezni bárkinek. Meg lehet pályáztatni.

Parkolóhely táblák, parkolni tilos, kivéve anyám tyúkja, na olyanok nem lennének. A KRESZ általános szabályai pontosan rendelkeznek arról, mi a szabályos és mi nem, tábla nélkül is. Tájékoztató feliratok viszont lennének, amiket ízlésesen meg lehet oldani (például a parkoló-automata oldalán), és amelyek pontosan mutatnák, hogyan lehet eljutni a legközelebbi parkolóházig.

Feltűnt, hogy mi hiányzik a képról? :) A büntetés. Mivel szerintem nem arra van szükség.

2010. április 9.

Átadták
15:01 | közlekedés | közszolgálat | még nincs hozzászólás

A Fejér György utcában egészen biztos valami haragosa lakik Rogánéknak. Ez a picsányi kis utca úgy el van dugva, hogy te se tudod, hol van, és én is hazáig hajtogattam, hogy fejérgyörgy, fejérgyörgy, hogy el ne felejtsem. Az ott lakók is csak minden második esetben találnak haza. Ehhez képest volt autóforgalom azon a szűk kis utcán. Most viszont megcsinálták ezt a hurkos forgalomszervezést (aki még nem hallott róla: bemész a tömbbe valahol, de csak úgy tudsz kijönni belőle, hogy szinte ugyanott vagy, magyarul célforgalomnak jó, átmenésre nem). Kiderült, hogy eleink nem voltak elég előre látóak, és nem úgy rajzolták meg a belvárost, hogy az megfeleljen a 21. századi rogánizmus elveinek.

A Veres Pálné most két irányból szembe egyirányú a Szerb utcáig, annak egyik fele zsák, másik irányban pedig a Fejér György utcáig lehet menni rajta, mert onnantól ez is szembe egyirányú. Namost. Aki lejön az Erzsébet hídról, és jobbra igyekszik, az rögtön lehajt a Március 15. téren, és az Irányi utcában köt ki. Mostanáig jól megszopta, mert ugyan bepróbálkozott a Cukor utába, de ott egyből oszlopnak ütközött, majd nagy káromkodások közepette kitolatott, és kihajtott a Szép utcán, vissza a forgalomba, és csak az Astoriánál tudott tényleg jobbra menni. Most viszont ott vigyorog rá a Veres Pálné bejáratánál a kék alapon fehér nyíl. Hívogató. Bemegy, és útja egyfelé vezet.

Ha pedig valaki a Kálvin tér felől akar behajtani a kerületnek ebbe a szegmensébe, először mondjuk a Kecskeméti utcán próbálkozik. Bang, oszlop az Egyetem téren. Nyom egy balost, bekukucskál a Királyi Pálba, ami trükkös, mert ott az egyirányú tábla, meg az a szép kő, útszűkülettel. A KRESZ szerint ez sima utca, járda nélkül (!!), minden korlátozás nélkül. Zseniális, mert tiltó tábla nélkül eléri, hogy óvatoskodjon az autós, aki így inkább továbbgurul a Szerb utcán. Csattan egy kiadósat, és káromkodik, mert az ugratót nem jelöli semmilyen csík, felülről jőve ember legyen, aki észreveszi. Továbbgurul, és máris hol van? A Fejér György bejáratánál.

De ha valaki még nem akar lekanyarodni a Kálvin téren, az a következő lehetőségnek a Veres Pálnét kapja. Ugyanaz, mint szemből. Zsák jobbról, zsák balról, nincs merre menni, muszáj kikötni a Szerb utcánál, és onnan be a Fejér Györgybe. Összesítve, a kerület alsó fele alsó felének a Duna felőli részén összesen egy kijárat van. Most nem laknék ott.

****

Megszervezték oltári nagyra az átadási bulit. Pantomimesek, jelmezesek, felhajtás. Az időjárás-felelős meg körberöhögte őket. Szegény Klárikám öt esernyőnek nyivákolt, alig bírtak annyi didergő embert összefogdosni, hogy a Mai Belvárosban majd egy közelképen úgy tűnjön, közönség is volt.

****

Szerencsére matatnak még rajta. Itt-ott látni munkásokat, akik a kimaradt hézagokat söprik be. Majd csak összeáll.

****

Alakul az időjárás, és tódulnak az emberek. Félelmetes az a változás, amin a hideg kövek átmennek, amikor zsizsegő diáklánycsapat telepszik le minden telepedhető pontra. A vendéglátósok előtt a falnak támasztva, még nejlonban az új székek, asztalok, a másiknál tisztogatják a tavalyit. Sajnos a nagy remény, az Egyetem téren az a sarok, ahol úgy tűnt, két üzlethelyiségen is dolgoznak, egyelőre nem jön be, mert telibe matricázták a főutca hangulatkeltő sziluettjeivel. Dícséretes, hogy nem hagyták, hogy elcsúfítsa a bontási rom az átadott szépséget, de kár, hogy ott még nem két vadiúj kávézó figyel, száz kiülős asztallal. Persze az is lehet, hogy a hülye szabályok miatt a templom és a gimi szögletében azt nem lehet. Pedig pont ott van a legnagyobb összefüggő kő.

****

Vannak még hibák, amiket eddig kihagytam. Például a tűzcsapok szintezését végzők véletlenül egy másik város domborzati térképét nézték, mert van, ahol rendben van, de máshol meg 20 centivel kiáll a földből, aminek 20 centivel bele kéne állnia. A kukáknál már a múltkor is gyanús volt, hogy a kutyapiszoknak nem lesz jó ugyanaz a gyűjtő, az oldalán egy 10 centis kerek matricával, ami ugyanúgy zöld, mint a másikon. Most belekukucskáltam egybe: hát persze, hogy normál szeméttel van teli. Nem tudom, hogy gondolta azt valaki, hogy majd a járókelők kicsi zöld matricákat silabizálnak, mielőtt hajítanak. Aztán tüzetesen megnéztem egy olyan csoportot, ahol három van egymás mellett. Szelektív, vazze, szelektív! Oldalukon kicsi zöld matricák, sematikus ábrával. Egyiken palack forma, másikon hengeres. Gratulálok. A matricát még ki lehet cserélni, de a kuka így marad.

Az Egyetem térre kikerültek az átadás előtt furcsa alakú dobogók, összevissza elrendezésben. Mondom majd biztos rendezvényhez kellenek. Összeszerelik őket, vagy fene tudja. Na, a dobogók ott maradtak. Úgy tűnik, ezt valaki viccesnek találja. Életet akartak vinni a térbe? Könyörgök, azt hagyják meg a diákoknak! Nulla százalék annak az esélye, hogy ezek az izék nem fognak szétrohadni. Ha kell, majd a gördeszkások besegítenek. Az Erzsébet téren még az se bírta a gyűrődést, ami kőből volt. Márpedig ami alacsony, sík felületekből van, és összevissza elrendezésű, annak tudjuk, mi a sora.

2009. április 18.

Nem a járgány teszi az idiótát
13:11 | közlekedés | még nincs hozzászólás

Autós szidja a biciklist, gyalogos szidja az autóst, buszos szidja a gyalogost, teherautós szidja a buszost. Mindenki szid mindenkit. A másfajta járművel (-nélkül) közlekedő mindig hülyébb, csak mi vagyunk normálisak.

Épp megálltam a rakparton a tűzijáték-emlékmű előtt, elkezdtem nézni, és mozdultam, hogy közelebb lépjek hozzá. Egy centire suhant el előttem egy lány biciklivel, úgy negyvennel, hang nélkül. Nyilván meg se fordult a fejében, hogy lassítson, netán a csengőt megpöckölje. Én vagyok száz kiló, ő biciklivel együtt majdnem feleannyi volt. Ha egy tized másodperccel hamarabb lépek, a kormány beakad, rám fordítja, átesik rajta, és olyat taknyol, hogy annál szebbet csak ünneplőben lehet.

A Batthyányra érve láttam, hogy az ott elvileg csak bicikliút, de a bontások elsodorták a másik végén a kitáblázást. Nyilván a sok erőszakosan nyomuló biciklis úgy volt vele, hogy de márpedig az ott az ő területük, és bár nyilvánvalóan tele van ott sétáló, bámészkodó, erről mit sem tudó turistának látszó tárgyakkal, a jogaikhoz való ragaszkodás megér egy kiadós szombati zakózást. Egészségükre.

2009. április 9.

Oszd meg és vezess
18:17 | közlekedés | még nincs hozzászólás

Olvasom ezt, és csóválom a fejemet.

Oké, rájöttek, hogy nem az a gond, hogy a kezében szorítja a bunkofont, hanem az, hogy arra figyel, ami abból szól. Hurrá, akár örülhetnék is. De azt a következtetést vonják le, hogy akkor be kéne tiltani a mobilozás minden formáját vezetés közben.

Szerintem akkor tiltsuk be azt is, hogy az utasok megszólaljanak menet közben. Tiltsuk be a rádiózást. Tiltsuk be a gyerekszállítást, a cigarettázást, a ruha kigombolását. Tiltsuk be a fejfájást, az álmosságot, az idegességet, a rossz közérzetet, a hányingert, a viszketést, a köhögést, a tüsszentést. Tiltsuk be a levegővételt is. Akkor egészen biztosan nem fogja semmi sem elvonni a vezető figyelmét.

Vaaaagy,

talán vegyünk példát azokról, akik évtizedes pályafutásuk alatt képesek millió kilométereket megtenni okozott és elszenvedett baleset nélkül, esőben, hóban, fagyban, műszaki hibás autóval, betegen, álmosan, üvöltő gyerekhaddal a hátsó ülésen. Talán ők tudnak valamit arról, hogyan kell a figyelmet jól megosztani, merthogy erről szól(na) a balesetmentes vezetés. Talán vezessük rá az autósokat, hogyan kell felelősségteljesen közlekedni.

De mivel ez nem lesz, maradt a tiltás. Vajon mi lesz a következő?

2007. november 6.

Robotautónak KRESZ-vizsga? Hö!
03:51 | technika | közlekedés | még nincs hozzászólás

Ez most igazából a "Sebességkorlátozások eltörlése" című sorozathoz is tartozhatna, de nincs kedvem végigolvasni, hogy hozzáfűzhessem. Megáll ez magában.

Azt gondolom, hogy a KRESZ szabályainak többsége azért született, mert felismerték azt az egyszerű jelenséget, hogy az ember nem hibátlan. Nem lát minden irányba, mert noha a feje forgatható, általában nem jó fele fordítja. De aki úgy tűnik, helyes fejmozgással él, annak is tehetetlen a lába, keze. Lassan mozdul a kívánt irányba, nehézkesen változtatja meg az autó mozgását. De még aki úgy mozog, mint a villám, az is nehézkesen dönt. Sőt, akár rosszul. Kész katasztrófa vagyunk az úton. Ezért jött a KRESZ, tatataaaa, ami majd megoldja, mégpedig úgy, hogy a végtelen sok variációt lehetővé tévő helyzeteket véges szabályokba önti. Nem látod át egy kereszteződés forgalmát? Nem baj. Megállsz szépen, mert ott a tábla. Most erre nézel, és megvárod, aztán arra nézel, azt is megvárod, visszanézel emerre, és ha semmi, mehetsz.

A sebességkorlátozások újraértelmezéséről szóló javaslatcsomagom egyik lehetséges olvasata, hogy a KRESZ szabályrendszere túl nagyra dagadt. Túl bonyolult, túl szövevényes ahhoz, hogy a hétköznapi autózás során reflexként alkalmazható legyen minden esetben, és ráadásul még a bonyolultsága ellenére nem is fed le minden esetet. Ezért szerintem a humán erőforrással autót vezetők is jobban teszik, ha a szabályokat lazábban veszik, és inkább a szabályok által megtestesített célokat tűzik maguk elé.

Vannak roppant egyszerű módszerek. Ha oldalról valaki hirtelen bejön a látóterembe, lassítok. Ha nagyon hirtelen, akkor fékezek. Ha valami olyan akadály mellett haladok el, amitől nem láthatom, hogy mögötte keresztbe be tud-e jönni valaki elém, akkor is lassítok. Pont. Itt a módszer vége. Keress benne hibát. Ez a három mondat a gyakorlatban alkalmazva übereli a KRESZ elsőbbségadásról szóló szabály-tömkelegét. Vannak majdnem ilyen jó módszerek a párhuzamos sávra, és egyebekre. Ráadásul, mivel ezek roppant jól átérezhetőek, egyszerűen elronthatatlanok. Ellentétben a "ha a villamos kanyarodik keresztben előttem, és ő van a főútvonalon, de nekem van kitéve az a tábla hogy, akkor" típusú rémületekkel.

A robotautók meg úgy jönnek ide, hogy szegényeket szivatják, de alaposan. Könyörgök, minek álljon meg egy szerencsétlen robotjármű a stopvonalnál? Ha nem érzékeli pontosan, hogy a száz méteres körzetében centire pontosan ki merre mozog, akkor úgyis nekimegy valaminek majd. Ezért pont a robotjármű lehetne az, amelynél el lehetne kezdeni újraértelmezni a KRESZ-t. Ne az legyen a feladata, hogy betartson minden, emberek számára készült szabályt, hanem az, hogy biztonságon legyen képes megtenni azt az útszakaszt. Felőlem befordulhat megállás nélkül oda, ahova ember nem lát be, ha ő igen.

És ez az egész igazából azért érdekes, mert a Pentagontól elvártam volna, hogy a célszerűségre törekedjen. Nagyon sok plusz pénzükbe fog ez kerülni így.

2007. október 29.

Értékzavar
07:28 | média | közlekedés | még nincs hozzászólás

A tegnapi Naplóban Pimasz úr felháborodottan konferálta fel a szerinte "legdurvább" esetet, konkrétan azt az autóst, aki nem hogy a buszsávban közlekedett, de még dudálni, villogni is mert, amikor ő az előtte haladót próbálta kikérdezni.

Nézzük csak, mennyi köze van a minek a mihez.

Szerintem a buszsávban való haladás bunkóság akkor is, ha lassan, akkor is, ha gyorsan követik el. Szabálytalan, ráadásul szivatja a többieket. Büntetendő. A buszsáv azért van, hogy ott a tömegközlekedési jármű zavartalanul tudjon haladni. Szerintem a tetvészkedő autós akadályozza jobban a buszt, mint az igyekvő. És nem hiszem, hogy a két dolognak bármi köze lenne egymáshoz. Ez nem úgy működik, hogy ha már szabálytalkankodik, akkor húzza meg magát. Ha kirámolták a lakásomat, nem érdekel, hogy közben fizetett-e a betörő parkolási díjat.

Buszsávban nem közlekedek, ha pedig előttem tetvészkednek, dudálok. Ebből az elsőt sértette meg mindegyik ott haladó, a másodikkal meg nincs gond. Még akkor sem, ha Pimasz úr is úgy viselkedik, mint kollégái, és a saját fontosságát mindennél előbbre sorolja.

2007. június 24.

Címkézek
07:10 | életképek | közlekedés | még nincs hozzászólás

Az ötlet nem az enyém, viszont attól még hasznosítom jól. Ma nyomtattam pár darabot ebből:

Majd csak jó lesz valamire, nem? 

2007. június 22.

Affér utáni üzenet 1.
14:35 | életképek | közlekedés | még nincs hozzászólás

Üzenem annak a pocakos, nagy darab embernek a zöld Ignisben, Szentendrén.

Először is helló! Mert tegeződtünk, bár ez nem volt túl szívélyes tegeződés.

Annyira váratlanul ért a megjelenésed, hogy igazából nem tudtam érdemben reagálni. Most így, utólag szeretném összefoglalni a gondolataimat.

Tegnap meleg volt. Kurva meleg. Szerintem mindannyiunknak felforrt, elpárolgott, majd valahol máshol lecsapódott az agyvize. Ezt ki hogyan reagálja le a vezetésben. Van, aki sehogy (hálistennek vagyok ilyen szerencsés), van, aki egy merő ideg lesz, van, aki kómába esik.

Tegnap öt percig álltam a sorban a busz mögött, mert az előttem lévő húsz autóból egy sem volt képes arra, hogy a percenként érkező szembeforgalom mellett kikerülje. Valószínűleg ők azok, akiknek 30 fok felett leáll az agyműködésük, mindegy. Viszont nekem nem, és ráadásul én dolgozom, szóval nem érek arra rá, hogy kivárjam azt a néhány órát, amíg nekidurálják magukat. Ezért elkezdtem a sort előzni.

Szentendrén ott az út igen széles. Bőven elég széles ahhoz, hogy akár kétoldali parkolás mellett is lehessen kétirányú forgalom, ahhoz pedig végképp elég széles, hogy három sor autó elférjen rajta. Ilyenkor egyébként a KRESZ is előírja, hogy helyet kell adni a többieknek.

Szóval előztem a sort, és jött szemben két autó. Csinálhattam volna magamnak helyet, és visszasorolhattam volna, de felesleges volt, mert az a két autó eleve a szembejövő oldal szélére húzódva közeledett. Egyik voltál Te. Amikor odaértem, dudáltál, villogtál, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Sok hülye van az úton, én meg képes vagyok arra, hogy elhárítsam a helyzeteket, amiket okoznak. Ez nem volt helyzet, mert rohadtul nem volt esélyed sem rá, hogy nekem jöjj, még ha esetleg szerettél volna is. Először is volt közöttünk két méter, azonkívül meg ki szoktam találni, hogy mit fog csinálni a másik.

Ha az ott szerinted pedig helyzet volt (erre következtetek abból, hogy megfordultál, és utánam jöttél kurvaanyázni), az több dolgot jelenthet.

1. Eddig még csak dűlőúton vezetted azt az Ignist.
2. Súlyos problémák vannak az ítélőképességeddel, ezért veszélyes vagy. Vissza kéne adnod a jogsidat.
3. Felforrt az agyvized.

Ránézésre, alkatilag kizárnám az első kettőt, ráadásul bár meglepően hangozhat, ránézésre jó embernek tűnsz. Szóval menj békével. Megbocsájtom, amiket ott mondtál. 

2007. május 25.

Kutyából szalonna
20:21 | életképek | közlekedés | 10 hozzászólás

Androidus vagyok, és ez volt az első kísérletem. Megpróbáltam bekéredzkedni egy fekete köcsögterepjáró elé.

Majdnem elvitte a tükrömet, és szerintem az övében, ami fényezett volt, kár is lett (hihi). De be nem engedett. Pedig elég tiszta szitu volt: busz áll a külső sávban, és cipzár-elv. Persze, majd őutána. Ha eddig se engedett még be senkit életében, miért pont most kezdené el.

Nem baj, majd még próbálkozom. 

2007. május 20.

Jóslástan kezdőknek
22:25 | közlekedés | még nincs hozzászólás

Új játékom van: megpróbálom kitalálni, hogy a körülöttem haladó versenyzők mit fognak csinálni. A szabályok a következők:
- Csak aktív dologra szabad tippelni, tehát hogy sávot fog váltani, kanyarodni fog stb.
- Csak akkor szabad tippelni, amikor még magam sem tudom, miért gondolok rá. Ha már látható jelét adta szándékának, késő.
Az a durva, hogy kábé 90%-os valószínűséggel el bírom találni, mit fognak csinálni a többiek. Lehet, hogy közelebb jutottam a biztonságos közlekedés módszerének megfejtéséhez?

Ráadásul szerintem ez Trelawney professzornál is megérne egy kettest.

2007. május 12.

Sebesség-korlátozások eltörlése 6.
07:30 | ötlet | közlekedés | még nincs hozzászólás

Ez egy sorozat része. Olvasd az elejétől!

első rész << | előző rész <

Mai (rész)téma:

 

Műsorváltozás van.

Közben rájöttem, hogy elébb talán a bevezetés módját kellene tisztázni. Valamint arra is rájöttem, hogy az elitjárőrség részletezését nem úszom meg. Úgyhogy essünk is túl ezeken.

>> folytatás

(A Hordalékra áttolva 2007. október 26-án.)

2007. április 21.

Sebesség-korlátozások eltörlése 5.
10:22 | ötlet | közlekedés | még nincs hozzászólás

Ez egy sorozat része. Olvasd az elejétől!

első rész << | előző rész < | > következő rész

Mai (rész)téma:

 

A javaslat


Nézzük meg, milyen lenne egy működő rendszer. Vagyis következzen a megoldási javaslat.

Nem vagyunk egyformák. Van, aki született autóvezető, és van, aki nehezebben jön bele. Szerény véleményem szerint pedig kb. az autóvezetők 5%-a alkalmatlan erre a dologra. A megoldásnak egy olyan állapotot kellene elérnie, ahol a 95% sikeresen elkerüli a baleseteket, az 5% pedig ki van zárva a járművezetésből.

>> folytatás

(A Hordalékra áttolva 2007. október 26-án.)

2007. április 10.

Nem hallom, mert
09:56 | életképek | közlekedés | még nincs hozzászólás

Mikor is? Vasárnap volt, igen. Jövök kifele az Astoria aluljáróból, és hallom, hogy valami búg. Kiérek, tekergetem a nyakam, aztán rájövök, hogy nem is búgás, hanem távoli dudaszó: valaki nyomja irgalmatlanul. És közeledik a híd felől. Próbálom kiszúrni, melyik autó az, de egyik se, távolabbról jön. Nézem a következő adagot, ami feltűnik a Kossuth Lajoson, azok között sincs, de csak közeledik, és hangosodik. És a következő adagban sincs, és az azutániban se. Pedig már iszonyúan hangos. Ekkor feltűnik egy tűzoltóautó, ahogy teker lefele a hídról. A dudája mindent visz. Minden gondolatomat kitölti, agyat mos. Közben egy pillanatra abbahagyja, akkor tűnik fel, hogy szirénázik is, csak az nem hallatszik a dudájától.

Azt hiszem, kitérnék előle.

2007. április 5.

A lemez, és ami mögötte van
06:04 | közlekedés | még nincs hozzászólás

Bajom van a Combinókkal, és végre rájöttem, hogy mi.

Tagnap ott araszolt mellettem az óriáshernyó, és arra gondoltam, mi lenne, ha nekem jönne. És akkor beugrott: a Combino puha!

Félreértés ne essék, nyilván megvannak a megfelelő szilárdsági mutatói, de formailag puha. (Deformailag, hehe.) Igen, azt érzem, hogy nincs az a masszív külseje, mint a régi villamosainknak, beleértve a hannoverieket is. Mintha a belepréselt rengeteg technikára csak úgy ráaggatták volna a borkolólemezeket. Attól félek, ahogy a karbantartás során majd szerelgetik a lemezeket, azok egyre girbegurbábbak lesznek. Na és az igénybevétel. Ahogy majd vetemedik a váz, attól is a széthullás látszatát (vagy nem csak a látszatát) fogja kelteni. Attól félek, hogy tíz év múlva iszonyatosan lepusztultan fognak kinézni a Combinók.

Ti hol lesztek tíz év múlva?

és ami

2007. március 30.

A hét kérdése
19:03 | életképek | közlekedés | 1 hozzászólás

Ez most kicsit vájkálós lesz, bocsi. Szóval szerintetek miért van az, hogy minden autónak megjelölöm a hátulját? Tisztára agyrém az egész, de akárhogy is nézem, ilyen véletlenek nincsenek.

Félreértések kedvéért nem arról van szó, hogy, hanem arról van szó, hogy ahány autóba beleülök, egy idő után mindegyikkel nekitolatok valaminek egy egészen picit. Egyszer. Aztán soha többet. Előremenetben pedig nem tudok hibázni. Négy olyan céges autónk van, ami nem dobozos áruszállító, tehát amin meglátszik.

- Vectra: benéztem egy parkolóhelyet. Egyiken fel volt állítva a parkolóőr, másikon feküdt. Az ujjnyi hegesztés eltört, a hátsó lökhárító összekaristolódott.
- 410D: rusnya fa erre volt girbe, nem arra gurba, és úgy pattant el az a kis lökhárító-csökevény, mintha porcelánból lett volna, amikor centiztem egy parkolóhelyet. Levertük a másik oldalon is, hogy szép legyen.
- Sprinter: a villanyoszlopnak eggyel több ága volt annál, mint amire én emlékeztem. Macskaszem ripity (2000,-), lökhárító picit horp.
- Vito: derék kollégám által ripityára tört bal tükörben semmit se látva a sötétben, ráadásul úgy emlékezve, hogy cikkben álltam be oda, ahova cakkban, szépen rátolattam az ágyás szélén a paliszádra (3 óra telefonálás kideríteni, hogy így hívják, és 2800,- darabja), eltörtem belőle hármat (8400,-), és összekaristoltam a lökhárítót. (Jók ezek a lökhárítók, nem?)

Ezeken kívül soha hozzá se tud senki érni az autómhoz, tehát előremenetben abszolút biztonságos vagyok. Sőt, hátramenetben is, de csak azután, hogy megvolt a "jelölés".

Namost.

Szerintetek létezik ilyen véletlen? És most forduljak vele szakemberhez, vagy ráér később?

2007. március 29.

Gyors- és gépjárművezető
17:42 | életképek | közlekedés | még nincs hozzászólás

Ezt a nevet találta ki nekem tegnap Sanyi kollégám, miközben mellettem ülve nézte, hogyan tolom lefele a creep*-et az útról a Vitóval.

*Bocs. Minden berzenkedésem ellenére van, amire nem bírok normális magyar szót eszelni.

2007. március 27.

Sebesség-korlátozások eltörlése 4.
20:31 | ötlet | közlekedés | még nincs hozzászólás

Ez egy sorozat része. Olvasd az elejétől!

első rész << | előző rész < | > következő rész

A mese mai epizódja:

Egy célravezetőbb magatartás

Azzal kezdem, amivel már az első részt kellett volna: mindenki magából indul ki. Ha nem tapasztalatból beszélnék, akkor egészen biztosan hülyeséget beszélnék. (Remélem, így nem.)

Több, mint 20 éve van jogsim, és kábé 12 éve vagyok elszenvedett balesetektől is mentes. Az utóbbi 5-6 évben még csak veszélyes szituációm sem volt. Pedig nem kezdtem jól. Volt számtalan kisebb-nagyobb balesetem az elején, szóval én nem tartozom azok közé, akik ösztönösen, az elejétől kezdve jól csinálják (már ha tényleg van olyan, és nem csak duma). Nálam egy több évtizedes tanulási folyamat eredménye, hogy elkerülöm a baleseteket.

>> folytatás

(A Hordalékra áttolva 2007. október 26-án.)

2007. március 24.

Sebesség-korlátozások eltörlése 3.
06:15 | ötlet | közlekedés | még nincs hozzászólás

Ez egy sorozat része. Olvasd az elejétől!

első rész << | előző rész < | > következő rész

Mai (rész)téma:

Egy elavult módszer

Mielőtt teli szájjal elkezdünk valamit szidni, nem árt utánagondolni, mitől is olyan, amilyen.

A sebességkorlátozás mai módja akkoriban csontosodott meg, amikor még nem volt divat az egyénieskedés. (Régebben iszonyatos tömegek meneteltek mindenféle színes zászlók alatt, ha tetszenek emlékezni.) Az Internet korában viszont már keressük az egyéni megoldásokat, az egyéni felelősséget.

>> folytatás

(A Hordalékra áttolva 2007. október 26-án.)

2007. március 22.

Sebesség-korlátozások eltörlése 2.
16:45 | ötlet | közlekedés | 6 hozzászólás

Ez egy sorozat része. Olvasd az elejétől!

előző rész < | > következő rész

Ma csak egy dologról szeretnék szólni, ami pedig:

 

A biztonságos sebesség megválasztása

Ahhoz, hogy abszolút gyorshajtásról beszéljenek, értelemszerűen szükségük volt fix sebességhatárokra, amikhez képest van a túl gyors. Ezek a fix határok már első ránézésre gyanúsak, mert hogy van az, hogy városban egyszer 60, aztán 50, autópályán egyszer 120, aztán 130. De ennél azért mélyebb a probléma. Nézzük meg, miért totális hülyeség a fix sebességhatár.

>> folytatás

(A Hordalékra áttolva 2007. október 26-án.)

2007. március 21.

Sebesség-korlátozások eltörlése 1.
10:55 | ötlet | közlekedés | 1 hozzászólás

> következő rész

Volna neki egy másik lehetséges neve, ez:

Mozgalom a Felelősségteljes Sebesség-Megválasztásért (<< ez kis vagy nagy "m"?)

Erre viszont nem kapnátok fel annyira a fejeteket. (Látom magam előtt: "...eltörlése-e-e???") Pedig hiába az utóbbi a pontosabb, ez igenis egy drasztikus projekt, és megérdemli a drasztikus nevet. De ne vágjunk a dolgok elébe.

>> folytatás

(A Hordalékra áttolva 2007. október 26-án.)

2007. március 16.

Nyomógombos vasúti jelző
17:33 | ötlet | közlekedés | 1 hozzászólás

Rásandítottam a jobb oldalra, és irtózatosan elszégyelltem magam. Egészen és Krónikus és Tűrhetetlen Mértékben Ötlettelennek állítottam be magamat. Aszongya Ötletek = 0. Ne nézz oda, már nem annyi, mert mostantól már nem vagyok EéKéTMÖ.

>> Folytatás

(A Hordalékra áttolva 2007. október 26-án.)