2011. február 14.

Most már lopok

A díjszezon folytatódik, ki kell használni az alkalmat. Ezt az összeállítást az Egotastic! "legszexibb" jelzővel illette, de nekem erről más a véleményem.

Előbb hosszan elidőzünk a néger száj minden gyönyörűségén, aztán nézelődünk tovább. A dekoltázs csodás domborzatot vonultat fel. Fogyott, és láthatóan büszke rá. Viszont valószínűleg kényelmetlenül érzi magát ebben a ruhában. Mintha utolsó pillanatban igazgattak volna rajta, és elrontották volna az emelést. A mellébe beletenyerelő kosár azt a hatást kelti, mintha ormótlan mellbimbó széle látszana ki. A lába vastag, amivel semmi gond nincsen, de ezt vagy bokáig eltakarni, vagy szeméremig kitakarni érdemes, hogy azt mondjam, voá. A hajtincsek és vállpántok zűrzavara vesszőparipám, azt most nem ragozom.

Gyerekarc alatt gyerektest. Bár ezen a képen már inkább lehet érezni, hogy ez csak imázs. Ha a ruha egy tisztességes pushup-ban végződne, akár nőnek is látszódhatna benne. Nem utolsó sorban valami testtartást is ráerőltethetne, ha már magától nem megy.

Komoly dilemmát okozott ez a kép. Egyrészt látható, hogy a melleit lapulevélre cserélte. A köldökig érő dekoltázs csak alkalmazkodik a keblek pozíciójához. Ennek így borzalmasnak kellene lenni, de valamiért mégsem az. Ő az a nő, aki képes elgondolkodtatni, hogy tulajdonképpen miért is kell, hogy egy nőnek a szíve fölött legyen a melle. Tökéletes szobor ebben a ruhában is. Pontosan tudja, hogyan kell benne megállni, és ragyog. A ruha-haj-bőr színösszeállítás pedig káprázatos.

Aki látta őt már valamiben, volt alkalma belehabarodni. Tudjuk róla, hogy egy bombázó. Ezt csak azért mondom, mert a képen nem látszik. Van itt egy semmilyen ruha. Ha egy abroszt ráterítenék, eseménydúsabb lenne. Ráadásul a nőnek is pont a semmilyen alkatrészei látszanak ki belőle, legalábbis ezen a felén, amit látok. Az egyedüli mozgalmasság a hariszok a combján, de valamiért azt gyanítom, hogy nem ezt akarta hangsúlyozni. Esély lett volna még rá, hogy egy szép hátban gyönyörködjünk, de a haj már megint közbeszólt. A csirke bőrszínhez pedig jobb a sötét ruha.

Technikai szünet következik. Van még, de nem akarok nyolc kilométernyi képet a blogomba, úgyhogy most ránézek.

Szerk.: hmm, úgy tűnik, jöhet még.

Csak a történelmi hűség kedvéért teszem be. Fogalmam sincs, ő mitől valaki. Az egyedüli érdekesség a hátsó fertálya. Itt vagy terhes, vagy rossz szögből van fényképezve.

Ő egy zavarbaejtő jelenség, aki most is hozza a formáját. A fene gondolta volna, hogy ebből a barbi-világba költöztetett guminő imázsból lehet karriert csinálni. Mindenesetre profin csinálják, én meg vevő vagyok mindenre. Szóval angyalszárny jöhet, guminő jöhet, színes izékkel kirakott top jöhet.

Az izgalomnál mindig nagyobb a koppanás. Emlékszem, amikor annó először láttam műkorcsolyában textiles dekoltázst. Először van a hűha. De merész a néni, lássuk csak közelről. Aztán amikor ott liheg a csokorral, edzővel, akkor nyakig testszínű ruha, és a kiábrándulás. Ennek a néger babának iszonyúan jó alakja van, amit nem rest mutogatni mindenfelé. Szerintem belefért volna, hogy egy szál p*nciban legyen ez alatt a fodros ruha alatt. Úgyse látszott volna semmi érdemleges, de akkor valódi lett volna az élmény. Így a két testszínű betéttel csak szánalmas látszatkeltés. Ami a ruhából kilátszik, az bombasztikus, meg az alakját is szépen megmutatja, szóval az összkép mégse rossz. Csak az a csalódás, csak azt tudnám feledni.

A rafinált ruha attól rafinált, hogy a láttatást és a sejtetést jól váltogatja. Itt a tökéletes példa, hogyan kell ezt elrontani. Ahol a combja kezd végetérni, és elkezdődik az a finom ív, ami átvezet a lágyékhoz, na ott kell végetérnie a láttatásnak. Ez a ruha három centivel többet mutat, és így lesz belőle fürdő-öltözet, alkalmi ruha helyett. Nem mintha a felső része olyan hű, de jó lenne. Erről a görögös(nek szánt) tákolmányról összesen annyi jót tudok mondani, hogy egyedi. A nő lélegzetelállítóan gyönyörű, az erős fajtából. Szerintem neki az állt volna jó, ha belefeszítik egy egyszerű ruhába, amiből minden mozdulatnál ki akarjon robbanni.

Nehéz eset, amikor valaki úgy lesz sztár, hogy annak a külsejéhez semmi köze, aztán utána mindenki megpróbálja belenézni a nőt, ő pedig megpróbál ennek megfelelni. Remélhetőleg idővel kinövi. Neki a színpadon minden porcikája él. Az ő látványa mozgásban nyer értelmet. Ehhez képest itt valami homályos elképzelést próbál megvalósítani arról, hogy szerinte milyen egy nő. Nos, inkább saját magát kéne kifejezni. Ha esetleg megpróbálná fenékbe rúgni a fotósokat, vagy legalább a nyelvét öltögetné rájuk, az már valami lenne. Ez így duplanulla. Akár végig is mehetek, mert pontról-pontra van elrontva. A száján látszik a botox, amiről gyanús, hogy az arca többi része is kapott. Könyörgöm, minek? A lepréselt mellek látványa igen nagyon lehangoló így. A csípője ezzel a rafináltnak szánt megoldással olyan, mintha meghízott volna, pedig nem. Vastag a térde és a bokája, amivel semmi baj, de ez a szoknyarész alkalmatlan hozzá.

Összegzés: jó esetben is három értékelhető megjelenés, a kilencből.

2011. január 20.

Repetázzunk

19:08 | média | nők | 3 hozzászólás

Mivel többen mondtátok, hogy csináljak még ilyet, arra gondoltam, hogy az Egotastic! aznap készült képanyagát is kivesézem. Itt nincs kivel vitatkozni, mert az Egotastic! szimplán csak a nyálát csorgatja mindenre, ami nőnemű.

Sofia Vergara: ő annyira dögös, hogy azon csak rontani lehet. A ruhával nem sikerült, mert jól kiemeli az alakját. A dekoltázs az ő esetében kötelező, viszont valami nincs rendben. Mintha egy rosszul sikerült implant után nem találná a kosárméretet. Ormótlan, önálló életre kelni készülő dolgokat sejtek a fodor mögött. A nyak körüli rész leégése szinte érthetetlen: ha nem egy ekkora eseményre időzíti a színét, akkor mire? A sminkje is gyanús: mintha a sebészek munkáját takargatná. Úgy látszik, arrafele tényleg minden tyúk megbolondul. Ehhez az archoz hozzányúlni, kész, végem van. A túlméretezett fülbevalók is a figyelemelterelés szándékát sejtetik. Csak azért néz ki jól mégis, mert az alapanyag bombasztikus.

Eva Longoria: ebből a szögből pont nem látszik, hogy a pulpituson megjelenve olyan alakja volt, mint egy agyagedénynek. Mintha nem lenne válla, és a mellét is kényelmetlenül szorítja össze. A ruha felső részének szabása teljes kudarc. Ő egy ilyen egybejó karakán nő, aki még így is jól néz ki, de könyörgöm, miért nem hozza ki belőle a maximumot?

Maria Menounos: kár, hogy csak ebből a szögből van fotó. Jó szokása mutogatni a mellét, amiből jóval több van, mint amennyit ezen kép alapján sejteni lehet. Így viszont feltűnik, hogy még gyönyörű alakja is van hozzá, ami megbocsáthatóvá teszi a leslejtezett ágyneműcsíkokból összetoldozott ruhát. A kiegészítők pont olyan ünnepélyesek, ahogy ő érzi magát: ez a nő elemében van a vörös szőnyegen. A mosoly túl széles.

Naya Rivera: pofán kellene verni az összes tervezőt, aki azt hiszi, hogy a ruha az ő önkifejezésének eszköze. Mi az az izé ott középen? Jól mutatott a vázlaton, mi? Sajnos ez a ruha mind színében, mind díszítésében teljesen alkalmatlan arra, hogy kiemelje a nőt. Ráadásul a fotó mintha bemozdult volna, és a kisasszony épp most nézett volna ki magának valakit, akire épp rámozdul, és mindjárt megy megenni. Ennél sokkal jobb képei szoktak lenni, amikor csak áll, és huncutul mosolyog.

Nicole Kidman: meglepő módon ő húsosabbnak látszik ezen a képen, mint szokott. Ellene megy a divatnak? Nem kéne, mert ő meg pálcikának mutatott jól. Nincs ennyi melle, az ott tömés. Nem jó a ruha színe, neki világos a bőre, esendőnek szokott látszani sötétebb ruhában, és baromira jól szokott neki állni. Amilyen eszeveszetten jól tud kinézni, ahhoz képest ez igen halovány. A mosolya apró torzulásokat okoz az rcán, ami beindította a műtét-riasztót. Reméljük, csak vaklárma.

Halle Berry: ő nagyágyú a vörös szőnyegen, és most sem bírt hibázni. Pontosan tudja, hogy észbontóan jó alakúak a vállai, tudja, hogy túl izmosak a combjai, és hogy a lábfejét jobb nem eltakarni holmi cipővel. (Azok a lábfejek!) Ez az egyszerűnek látszó összeállítás rendkívül tudatos választás eredménye. A szemét hozzámélyíti a ruhához, és nem rontja el az összhatást fölös ékszerrel. Kész. Leborulunk.

Heidi Klum: komoly kételyek merülnek fel e kép kapcsán az épelméjűségét illetően. A földkerekség egyik legjobb alakú nője, aki gyakorlatilag bármit fölvehet, képes szisztematikusan mindent elrontani. Hol a melle?? És mi ez a batik-szakkör maradéka oda ráhányva? Tetkó a jobb karján, műtéti torzulások a mosolyban, és afrikai bútor-alkatrészek a csuklóján. Nincs lentebb.

Charlotte Ross: belehunyorít a fotóba. Kár, mert egyébként ezek a szemek ujjnyi kontúr nélkül is tudnak igézőek lenni. A visszafogott tartás, a szőke hajvihar és ez a ruhaszín egyébként pusztító kombináció. Alig látni ékszert, hófehér körmök, minden tökéletes. Illetve mégsem: a dekoltázsnál valami hibádzik. Nincs az a néger szerszám, aminek ekkora hely kellene ott középen. (Elnézést a hölgy-olvasóktól, mint jeleztem, a hímek véleményét igyekszem visszaadni.) Akinek ennyire nincsenek egy véleményen a mellei, az vagy préselje össze, vagy takarja el a likat.

Hayden Panettiere: el kellett volna olvasni, mi van a dobozra írva. Az volt rajta, hogy szájfény, és nem az, hogy testfény. Hova akarsz csillogni? Először el kéne dönteni, ki vagy, és mi akarsz lenni. Ez a félbehagyott apácajelmez semmire nem jó. Azt kéne erősíteni, ami vagy: egy husi belevaló jó nő. A kétségbeesést sugalló ruhához képest mellbevágó a magabiztosság, ami a tekintetből sugárzik. Az a mosoly, és az a tekintet! Még a suvickolt smink se bírja elvenni az erejét. Ahh... na jó, meg van bocsátva a ruha.

Kelly Brook: akik olvassák a blogomat, tudják, most mi jön :) Ez a férfias vonású csodalény a jól kinézés alfája és omegája. Szerintem nem különösebbek az adottságai, de ő az, aki rendkívül tudatosan kimelózza belőle a tökéletességet. Mindent ennek rendel alá, és soha nem hibázik. Nézzétek, a ferde tartástól hogy púposodik finoman az egyik melle. És most képzeljétek el, ahogy riszálva megy, és közben hullámzik a Balaton. Ilyen a hajszálpontosan jól megemelt mell. A dekoltázsba belehúzott csík incselkedés: kitakar belőle, de mégsem, mert oda tudjuk képzelni. A ruha ott kemény, ahol keménynek kell lenni, és ott esik lágyan, ahol meg az kell. Ez a szín rajta is tökéletes. (Bár szerintem rajta minden szín az.) Kéne egy tanfolyam, amit ő vezet, és az összes nő beiratkozik rá. Egy lépés egy jobb világ felé.

Nina Dobrev: ő vagy egy parasztlány, aki most jött legeltetésből, vagy valaki rajta tanulmányozta a sminkmesterség fortélyait. Tudom javasolni azt a módszert, hogy egyazon arcra vagy a doboz bal, vagy a jobb felén lévő színeket kenje fel. Nem biztos, hogy ettől tökéletes lesz, de legalább feleannyi szín lesz rajta, mint így. A smink dolga többek között, hogy arányba hozza az arcvonásokat: szemet, orrot, szájat... mondom szájat... na mindegy. Szerencsére a kezdő sminkesnek van egy nővére, aki meg kezdő fodrász, és tudja hozni az összhangot. Ő a fésülés rejtelmeiben merült el, most első ízben. Ruha. Mondjuk csillog, hogy jót is mondjak róla. De könyörgök, mi az a betoldás ott, a legfontosabb helyen? És ha már ilyen eszeveszett jó lábakkal áldotta meg a teremtő, hát miért nem lehet az a ruha mondjuk tizenöt centivel rövidebb? Azt a kék izét az ujján már meg se említem. Nina Dobrev testét ezennel katasztrófa sújtotta területnek nyilvánítom.

Renne Olstead: a balesetes ruha külön tudományág. Nem kevés erőfeszítést sejtek a teljesítmény mögött, hogy a kamerák kereszttüzében rekord gyakorisággal szakad el, hullik le valami, aminek takarni kellett volna valamit. Én kötelezővé tenném. Amikor minden fotós jelzett, hogy készen áll, akkor pattanjon el az a pánt. Produkció megvolt, következő versenyző. Itt is erősen leköti a figyelmemet, hogy az a pánt ott... az a pánt ott teszi a dolgát. Az se érdekel, hogy a szövet egy ülőgarnitúráról származik. Láthatóan vámpírosra akarja venni a figurát, de jobb volt feltűzött hajjal, és azzal a jóllakott arckifejezéssel, amitől a férfiembernek csupa jó dolog jut az eszébe. Viszont rózsaszínűek az ujjai, ami felháborító. Egyszerűen nem tud nem jó nő lenni.

Sarah Shahi: picit problémásak a mellei, jobban oda kellene figyelni, hogy ne legyen olyan pillanat, amikor ilyen pacuhán állnak. De ezt csak a kontraszt kedvéért szúrtam be. Ilyen egy hibátlan beállás egy ilyen egyszerű kis virágmintásban. A jobb vállán kicsit lecsúszott az ujj, és kilátszik a vállpánt, és én azt nézem percek óta. Az egyszerűnel látszó ruha ilyen kifundált részletekkel lep meg. Mosolya, mint Julia Roberts-é, a szeme pedig szebb. Azok a szemek! Szükségem lenne a telefonszámára.

Selena Gomez: naptár szerint nagykorú, de én másképp döntöm el a dolgot. Ez még nem nő.

2011. január 19.

Legyünk lelkiismeretesek: 10:47 | média | nők | 5 hozzászólás; Folytatás következett, hát folytatom én is. Most határozottabban reagálok a cikkíró véleményére.

Helena Bonham Carter: nem tudom, mi baj ezzel a ruhával. Igen, egy kicsit túl mintás, de ez szerintem üde kontrasztot képez Helena szoborszerű vállaival. Haja, sminkje tökéletes összhangban, és meg is tud benne állni, mitől ne tudna, ő egy valaki.

Michelle Williams: ezzel kivételesen egyetértek. Rakás szerencsétlenség, zuhanyfüggönyben, igen.

Emma Stone: miféle elvárás az már, hogy ha eddig vörös volt, akkor maradjon vörös, különben lehúzzuk. Halló. Ez a nő így is szédületes. Bombasztikus az alakja, a barack kiemeli a barnaságot. Táska, testtartás, minden egyben.

Jennifer Lopez: nem röhejes, viszont már megint befelé fordul, és önmagában gyönyörködik. Mint egy buzi parfümreklámban. Hát akkor álljál otthon a tükör előtt anya, bazmeg. De ha kijössz a fénybe, akkor tessék megpróbálni visszanézni a hímekre, megpróbálni befogadni azokat a tekinteteket, vagy valami. Ez a tündöklő smink rémes, törlőronggyal közelíteném. Az se segít, hogy a ruha érdekes, és hogy meri mutogatni a nem vékony, vadító színű combjait.

January Jones: nem, nem dögös lány. Egy aszott kurva. Valószínűleg a ruhával nincs semmi gond. Attól, hogy merész, még lehetne szép is, csak kellene bele egy jó nő (Halle Berry, hmmm?). Ami nem merül ki abban, hogy van neki melle. Ez vicsor, nem mosoly, és az a hónalj...

Natalie Portman: olyan, mintha a zuhany alól lépne ki, törölközőt magára tekerve. Nade ki mondta, hogy zuhany alól kilépve, törölközőben nem lehet szép egy nő? Neki ez fantasztikusan jól áll. Hajszálpoöntosan illik a testtartásához. Ez a ruha neki van kitalálva. A dísz rajta sebzettséget sugall, ami szintén passzol az alkatához. A nyakék elmegy, bár nélküle dalra fakadnék attól a dekoltázstól.

Megan Fox: egy ribancos jó nő kísérlete, hogy társasági nőnek látsszon. A kísérlet kudarcba fulladt. Ha valakinek ilyen feje van, és így tud megállni, akkor tessék hozzáöltözni. Ez így se nem kurvás, se nem elegáns. Róla is hiányzik tíz kiló, a tetkó pedig még a kurvás fazonba se férne bele.

Jo Champa: nem ismerem, és a biztonság kedvéért utána néztem, nem férfi-e. Mivel annak látszik. Hát, nem írják sehol, de attól még... viszont ha nem az, akkor el kéne gondolkodni a fizimiskán. Értem én, hogy a párducminta szitokszó, de először mindig a nőt keresi az ember képen, és még nem jöttem ki a ciklusból.

2011. január 18.

Hölgy-olvasóim kedvéért

13:15 | média | nők | 9 hozzászólás

Szép nők, szép ruhákban pózolnak: jó dolog egy díjátadó gála. Garmadával kerülnek fel a netre a fotók, lehet csemegézni. A Life & Style is csinált egy összeállítást, vélhetően nőknek. Stylist módra kommentálják a vörös szőnyegen felvonulókat. Nekem meg nem tetszenek a kommentárjaik. Férfi szemmel másképp festenek a dolgok. Márpedig (az utolsó kép kivételével) szerintem férfiaknak kellene, hogy tetsszen. Nos, mivel oda nem bírok befeszíteni ennyi kommentárt, és mivel főleg nők olvassák a blogomat, tessék, elmondom itt, milyenek azok a ruhák (és benne a nők), szerintem. Segítségképpen. Aztán lehet kommentálni, hogy bejött-e ez a kísérlet.

Nem teszem be ide a képeket, elnézést, mert túlterhelném vele a blogomat, csak linkelem. Eredetileg ebben az oldalban vannak.

Catherine Zeta-Jones: CZJ-től büszke tartást lehet tanulni. Ő férfiszemmel egy nemes vad. Majdnem mindegy, mit vesz fel, mert iszonyúan jól hordja. Ráadásul a ruha egy gyönyörű dekoltázst enged látni. Szép a bőre színe, egységes, nem sminkelte félre az arcát. Nincs nyakék, amit nem lehet eleget hangsúlyozni. Pont jó helyen vág a dekoltázs-vonal, és a haja sem lóg bele. Eddig tökéletes. Innentől lefelé valami függöny van ráredőzve, ami ruhának eléggé avítt. De ezzel együtt is szenzációs az összkép.

Tina Fey: őt nem tudom, kicsoda, viszont nála is remek az összhatás. Van valami csintalanság a lényében, amit a testhez simuló ruhában ezzel a tartással ki tud fejezni. A porcelán-dekoltázs is pont megfelelő mértékű. A haja és a szoknyája vége rímel egymásra, és szecessziós hatást kelt, ami roppantul illik hozzá. És ebben az összképben nem sok, hogy a nagy szemeit még ki is hangsúlyozza. Kívánatos.

Mandy Moore: neki évekkel ezelőtt volt egy jó korszaka, amikor még nagyon hamvas barack volt. Akkor egy egyszerű pántos fekete ruhában volt képes ritkítani a férfiállományt. Azóta valahogy nem leli a formáját. Érettebb lett, és éppoly gyönyörű, de ez a példa is mutatja, hogy tiszta káosz a nő. Fölvesz egy semmilyen ruhát, ami a legszebb részét valami ferde csíkos tüll izével rontja el. És ha ez nem lenne elég, belelógatja a haját. Tudom, most ez a divat, Sandra Bullock otromba parókának tűnő hajzata volt a mélypont, de ez se kismiska. Kócos, vazze, kócos. Miközben valószínűleg életem során nem fogok annyi pénzt megkeresni, mint amennyi most rajta van. Szintén úgy tűnik divat a pirosító, de bár ne lenne az. Nélküle a tiszta arca sokmindenért kárpótolna. Így viszont az összkép lesújtó.

Lea Michele: őt se tudom, kicsoda. Ez az a ruha, ami érdekelne más szögből is. Gyanús, hogy a dekoltázs túl nagy, de ebből a szögből megmenti a betakaró fodor. Merész választás ez a nagyszabású ruha, illik hozzá a haja, és láthatóan ki van találva hozzá a póz. Ez egy ügyes nő.

Leighton Meester: kár mentegetőzni a cikkírónak, mert ez a ruha szenzációs választás. Ritka példája annak, amikor tökéletes az összhang az öltözék és a nő habitosa között. Ahogy áll benne, minden sallang nélkül... hibátlan. Itt nem baj, hogy belóg a haj, viszont a sminkje lehetne kevésbé határozott.

Anette Bening (egy n-nel): ő régi kedvencem. Lényéhez tartozik a folyamatos játék, a bohóckodás. Viszont úgy tűnik, nehezen dolgozza fel a korát. Kár, mert még most is gyönyörű, nyugodtan öltözhetne nőnek még pár évtizedig, nem kell ez a lipótmező fizimiska. Megbocsájtjuk neki, mert jó fej, de ez akkor is értékelhetetlen.
Julianne Moore (ugyanaz a kép): neki nem szeretem a lényét. Szép-szép, de valami szétfolyik. Most is úgy van sminkelve, hogy elmázolódik tőle az arca. Pirosítót is sikerült hozzákeverni, ami az ő esetében kábé 20 évet öregít. Tovább rontja a helyzetet a minden egyes püffedt ujjára húzott gyűrű. A ruhája meg olyan, mintha sebtében letépett volna egy sötételőfüggönyt, átdugta volna a nyakékén, és a derekánál összefogta volna. Értékelhetetlen. A színét jól választotta, de ezzel ki is fújt a dícsérnivaló.

Diana Agron: őt se tudom, kicsoda. Selymes színösszhang vonul végig a ruhán, bőrön, hajon, kiegészítőkön. Kérdés, hogy kell-e az ilyen mértékű összhang, mindenesetre ezen a képen tetszik. Csinos pofi, okos sminkkel, ez is tetszik. Ami nem tetszik, az a dekoltázs-vonal. Nem fér a fejembe, honnan veszik a nők azt az ötletet, hogy keresztbe átkötik a mellüket középen egy madzaggal, és egyik felét kinevezik ruhának, másik felét dekoltázsnak. Szeretjük a kötözött sonkát, de megenni, és nem nézegetni. Érdekes módon ehhez képest egész jónak tűnik a belógó haj + nyakék kombó, ami ellen pedig berzenkedni szoktam dekoltázsilag.

Olivia Wilde: mindent elmond, hogy ez a nő tizenhármasként, smink nélkül (-inek mutató sminkben) jobban néz ki a sorozatban, mint itt. Először is túlbarnítja magát, ami az érdekes vonalú arcát elrejti. Azután túsminkeli az érdekes vágású szemét, ami alaphiba, mivel az a védjegye, és így pont nem érvényesül. A ruha nagyon komoly, és szerintem semmi baj a cipővel, de persze a szoknya leengedve jobb. A dekoltázs-rész valószínűleg rendben lehet, de az a fránya haj, már megint.

Angelina Jolie: emklékszem, réges-régen, amikor az MTV-n még volt zene, akkor a Jolán csontjain volt hús. Aztán utolérte a Calista Flockhart betegség, amit lassacskán át lehet keresztelni. Férfiszemmel nem világos, mi jóságot talál benne, hogy így elfogyasztja magát. A ruha valószínűleg káprázatos, szívesen megnézném egy női testen. Most egy vállfára van akasztva, ami mögé betömtek két zoknit, a melle helyett. Szomorú dolog ezt látni.

Scarlett Johansson: ha a stylistja lennék, nekem is eszembe jutna ez a ruhaszín. Mármint hogy bármit, csak ezt ne. Neki az a fajta pőre-színű bőre van, ami nagyon mezítelen bőr hatását kelti, és ez vérforraló tud lenni, és erre tessék rádolgozni úgy, hogy kiemeljük a kontraszttal. Hiba. A melleivel nincs semmi baj, akár kiteszi, akár nem, viszont ezzel a ruhaszínnel nem tud érvényesülni a dekoltázsa. A haja remek, viszont vagy két napja nem aludt, vagy ki kellene rúgni azt a sminkest. Egy ennyire gyönyörű nőből ilyen pszichopatát csinálni, hát ahhoz már kézügyesség kell. Az a tetkó pedig... á, hagyjuk.

Julianna Marguiles: ő sokkal-sokkal szebb, mint ezen a rosszul sikerült fotón. Viszont több hibát elkövettek nála is. A foltszerű ruha kiemeli, hogy a bőre már korántsem olyan egységes. Ráadásul az örök hibaforrás, a dekoltázs itt is megbosszulja magát. Nagyon szép, eseménydús a dekoltázs-rész fentről kábé a hónaljak vonaláig. Onnantól viszont jön egy horpadás, amit vagy meg kellene emelni, vagy nem kéne láttatni. Ez így sajnos hervasztó. De legalább a sminkjét nem szúrták el.

Christina Hendricks: nem értem, miért kell egy nőnek dugdosni azt, ami a védjegye. Ha valaki a hatalmas, hullámzó dekoltázsával lett (méltán) népszerű, akkor azt tessék mutogatni. Ez elvárás. Telt nőn testhezálló ruha: végre! A fodordísz is illik hozzá, viszont nem tetszik, ahogy szembesít a ténnyel, hogy a vörös haj csak ennyire vörös. Inkább legyen zöld az a ruha, és látszódjon benne vörösebbnek, démonabbnak. A sminkesének sikerült megoldania azt a bravúrt, hogy azt hiszem, borostát takargat.

Anne Hathaway (másik kép): ez hogy került bele a "legjobb ruhák" összeállításba?? Szerintem ez nem ruha. Teljesen értékelhetetlen, ha egy nejlonzacskót húz magára, az is jobb lett volna. Ő is túlfogyasztja magát, ami rendkívül rosszat tesz az igen egyedi arcvonásainak.

(Hailee Steinfeld: gyereket nem kommentálok.)

Amy Adams: váóú! Nem tudom, hol kezdjem a lelkendezést. Olyan fokú hibátlanság van, hogy az már nyomasztó. Alul a slafrok, ami szűkben folytatódik, aztán jön a csipke, felül pedig a dekoltázs finom domborzata zenél hozzá. Ez egy olyan kompozíció, amit hosszasan lehet csemegézni, mint egy műalkotást. És jól mondja a cikkíró: ehhez a bőrhöz ez a ruhaszín, ájulás. A haja pont annyira van ráncba szedve, amennyire kell, és az összes lehetséges hiba elkerülve. Brávó, kislány.

(Jane Lynch és felesége: melegeket sem kommentálok.)

2010. október 19.

Fokozott óvatossággal

09:13 | média | közlekedés | még nincs hozzászólás

Felkaptam a fejem erre a kifejezésre az időjárás-jelentésben. Nahát, milyen egyszerű rajtakapni a rossz módszert.

Miért is kellene fokozni az óvatosságot? Mert egyébként óvatlan vagyok? Akkor ezek szerint olyat szabad? Vagy netán az urak onnan a távolból meg tudják mondani, hogy nekem mi mennyire megy? Gyanítom, hogy utóbbi. Ők azt gondolják, hogy én béna vagyok. Illetve vannak bénák is, és kényelmesebb inkább mindenkit bénának tekinteni, az ügyesek pedig majd boldogulnak valahogy.

Pedig az út mindig csúszik. Nincs végtelen tapadás. Csak lóerő és vérmérséklet kérdése, hogy sikerül-e megcsúsztatni rajta. (Fékezve persze száraz aszfalton, Trabanttal is.) Az csak az ostobáknak szóló absztrakció, hogy van az úgynevezett "csúszós" úttest. Az egyetlen helyes megközelítés, hogy mindig annyival mész, amennyit a tapadás megenged, és folyamatosan figyeled a tapadást. Akinek fölmegy a pulzusa attól, hogy nem száraz az utca, attól el kéne venni a jogsit. Aki nem tudja, honnan lehet tudni, mennyi a tapadás, attól is.

Mi lett volna a megfelelő kifejezés? "Figyeljenek oda" a falevelekre. Ennyi kell csak: odafigyelés. Amit nem fokozni kell, hanem megfelelően megválasztani. Megfelelő odafigyelés, ez a kulcsszó. Én például ha jeges a járda, szeretek csúszkálni, és ugyanezt teszem autóval is. Jó móka. Mire is kellene jobban odafigyelnem? Értelmetlen a dolog.

2010. szeptember 14.

Sajtórabszolgaság 2

13:36 | média | közszolgálat | még nincs hozzászólás

Választások közelegnek, amit onnan lehet tudni, hogy megbucisodott Mai Belváros (független belvárosi lap) landol a postaládában. Most, ebben a számban és a következőben kell összesűríteniük, hogy mitől fasza Rogán, és mitől szar Demszki. Igaz, hogy 90%-a már szó szerint szerepelt korábban, dehát ismétlés a Tóni édesanyja, mint tudjuk.

Nem lehet könnyű újságírónak lenni a Mai Belvárosnál. Biztos ez lehet az oka, hogy nincs egy se. Újságíró szerintem ügyelne bizonyos dolgokra. Például hogy ne ütközzünk túl feltűnően a valósággal, mert akkor műfajt tévesztünk, és az már a mese birodalma.

Aszongya a hős kerületi önkormányzat harcol a geci fővárossal a parkolóhelyekért a Vámház körúton. Mert hogy nincs egy se, és még a kapubejárókat se lehet megközelíteni. Képpel is illusztrálják, milyen rossz az ott lakóknak. Kiválasztották azt a szöget, ahol a kandeláberek sorfala pont takarja a kiképezett öblökben álló autókat. Így csak az első P betűs tábla látszik, valamint a járdaszegélyen 11 beugrás a két tömbnyi szakaszon. Ebből egy utcabejárat, a többi kapubejáró és parkolóhely.

Lapozok. Ingyen wifi a főutcán. Hűha, ez klassz. Gyanús akkor lesz, amikor leírják, hogy a szolgáltatási menüpontban mi mindent lehet elérni. No, ha menüpont is van, akkor ez már nem olyan gömbölyű. Ingyen lehet nézegetni az önreklámjukat? Pláza-wifi? Akkor már csak két kérdésem lenne. 1. Rogán feje ott mosolyog-e folyamatosan? 2. Ha beírom azt, hogy mszp.hu, mi fog betöltődni?

Lapozok. Az önkormányzat rettentően pedáns és szigorú. Csak természetes anyagból készült székeket lehet kitenni a teraszra. Ez is jól hangzik, csak azt nem tudom, mi a nem természetes anyag szerintük. Mert a képen éppen alu székek vannak.

Lapozok. Tényleg, de tényleg volt pofájuk az egyetem téri padokat lefényképezni, betenni, megdícsérni. Legalább kölcsönvettek volna egy playboy-os retusőrt (mondjuk azt, amelyik Ciniből nőt rajzolt anno), az esetleg tudott volna kreálni belőlük egy nem szétesőfélben lévő verziót. Mert az a pad ott tette a dolgát. Megírtam, hogy szét fog rohadni, szét is rohadt. Persze az első tél még hátra van, tavasszal lesz csak igazán rémes. Sebaj, a Mai Belváros újságírói betűvetői ezt is dícsérik.

Vajon kinek készül az újság? Ki az, aki olvasni tud, de képeket nézegetni nem? Vagy ha megy mindkettő, akkor a gondolkodással vannak gondjai? De hát könyörgök, azok már eddig is rájuk szavaztak.

2010. június 14.

Vuvuzela

02:30 | média | gépház | sport | 5 hozzászólás

Megfigyeltem, hogy amióta kicsiben és nagyban is nyomom, a kis gondolatokat először megpróbálom belepréselni a 140-be. Átfogalmazom, még egyszer átfogalmazom, kihagyok belőle, aztán megint átfogalmazom mindaddig, amíg sikerül eléggé zanzásítani, vagy pedig kiderül, hogy reménytelen. Ha nem fér bele, de fontos, akkor következik a dagasztás, hogy szép kövér blogbejegyzés lehessen belőle. Kap ízléses körítést, saját magamat is kommentálom.

Ezt csinálom most is éppen. Olyan ez, mint a (spoiler!) Játékos forgatókönyve, ami önmagát írja. Trükkös vagyok, de ezt már eddig is tudtam.

Naszóval van ez a tülök, ez a homo sapiens által beszélt nyelven elfogadhatatlan nevű zajkeltő szerszám, amit Dél-Afrikában megállás nélkül fújnak. Onnan lehet tudni, hogy vannak a stadionban, hogy egybefüggű dongás hallatszik a háttérben. Ugyanis minden másodpercben, konstans hangerővel nyomják. (Valószínűleg ha hazamentek, akkor már nem, de ez csak következtetés.) Gyanítható, hogy a közvetítésben szűrik, és ami az adás innenső felén csak idegesítő, attól a helyszínen megőrül mindenki, aki nem fújja. (Aki fújja, az már egyébként se százas.)

Eddig ez egy dolog. Nem érdekel a foci, de sajnos nem tudok nem értesülni róla, mert az agy nélküli marketingeseknek köszönhetően az epilálószert is focivébével reklámozzák.

Amire viszont felkaptam a fejem, hogy eddig állítólag azért nem tiltották ki ezt a vackot a mérkőzésekről, mert arrafelé hagyománya van. És azt szerettem volna ezzel kapcsolatban elmondani, hogy örülök neki, hogy nem olyan országban renxdeznek világbajnokságot, ahol annak van hagyománya, hogy legéppisztolyozzák a szemközti lelátót, ha a bíró az ellenfél javára fúj. Ez volt az, ami nem fért bele a 140-be.

Számomra nem világos, hogy ha a közönség magatartásáról van szó, a szurkolást miért nem lehet alap tevékenységnek tekinteni. Ugyanis nem a hangerővel van a baj. Legutóbb pont a magyarok csináltak fergeteges hangulatot a hokivébén síppal, dobbal, nádi ordítással. De az szurkolás volt. A szurkolás követi a meccs alakulását, és visszajelez. Egy jó szurkolóvezér azt is figyeli, mire van szüksége a csapatának. A jó szurkolás lehet hangos, de közben mindenképpen kommunikál a csapattal. A vuvuzela ehhez képest csak annak a jelzése, hogy itt vagyunk, és leszarjuk, hogy mit csináltok a pályán.

Jól van, szép hosszúra sikeredett, elégedett vagyok.

2010. május 28.

Ugord át a Holdat

16:51 | média | zene | nők | 1 hozzászólás

Tegnap mást is láttam. Tök véletlenül kapcsoltam a Rent színházi felvételére, ahol éppen Eden Espinoza énekelt tehénről, Holdról. Ottragadtam.

Hajlamosak vagyunk az előadókat azokkal azonosítani, akik a filmes szereposztásokban forognak. Hiba. Amerikában, ahol az előadóművészetnek óriási hagyományai vannak, van egy kultúra, ami magasról (de még milyen magasról) tesz arra, amit a filmvásznon művelnek. A színházi közönség könyörtelen. Ott nincs túlforgatás, csa azok állják meg a helyüket, akik hibátlanok.

Eden Espinoza fényképen ilyen:

Eden Espinoza

Csúnyácska, nem? Szerintem azért ilyen, mert épp ilyennek akart látszani. A Rentben nem ilyennek akart látszani. Én tegnap egy szikrázóan gyönyörű nőt láttam, aki azt csinál a hangjával, amit akar, a színpadra dimenzionált gesztusai pillanatról pillanatra helyükön vannak, és minden porcikája él, mozog.

És ő állítólag Idina Menzel beugrója volt a darabban.

Azt hiszem, megint egy lépéssel közelebb jutottam a női szépség lényegének megértéséhez.

2010. május 21.

"Minden idők legnagyobb árvize Magyarországon"

11:57 | média | még nincs hozzászólás

Azt egy ideje már tudjuk, hogy az újságíró igen sötét alak. Előírásszerűen segghülye mindenhez, aminek csak pici köze van természet-tudományhoz. Két számot nem bír leírni egymás mellé úgy mértékegységgel, hogy az le legyen röhejes. Pedig imádja a számokat. 48 és fél ember állt jobboldalon, 29 egész 38 (így, ezred nélkül, mert beszélni sem tud) a baloldalon. Apropó beszéd. Már nem kell sok, hogy anyanyelvünk gyönyörű hanglejtése, melynek kifejező ereje páratlan, a múlté legyen, hála a baromarcú bemondóknak, akik ütemesen kántálva megnyomnak minden ikszedik szótagot, függetlenül a mondat értelmétől. Arra persze van eszük, hogy azonnal beletoldjanak felesleges szavakat a szövegbe, és azokat folyamatosan használják, bízva abban, hogy senki sem veszi észre. Pongyolák, vulgárisak, bulvárosak, és a helyesírásra se ügyelnek.

Szóval ezt mind tudtuk eddig is. Azt viszont a magam részéről megelőlegeztem nekik, hogy ha már humán irányban tanultak, akkor a történelemhez van némi halovány konyításuk. Nos, lehet, hogy túlzott volt a bizalom, mert bár jómagam nem vagyok erős a múltból, van, ami az én szememet is kiszúrja. A címben szereplő kifejezést használó "újságíróknak" ajánlanám az árvízi hajós kifejezésre való guglizást, esetleg bármelyik nagykorú szegedi lakos megkérdezését. De mondom, az én tudásom sekélyes. Biztos voltak nagyobb árvizek is.

2010. május 7.

Mostantól VIII. Henrik akarok lenni: 00:34 | média | nők | még nincs hozzászólás; Nézem, és alig hiszek a szememnek. Minden, de minden nő dekoltált ruhában van. Úrnő és szolga, fiatal és kevésbé fiatal, szégyellős és frivol. Mind. Én abban a korban centikkel a föld fölött közlekedtem volna, álló farokkal. A Tudorok lesz az én kedvenc sorozatom.

2010. április 10.

Port.hu volt már?

16:10 | média | országvége | még nincs hozzászólás

Egészen komolyan töröm a fejem, hogy indítok egy nemmukodik.freeblog.hu-t. A bank nyitva felejti a páncélterem ajtaját, majd le se szarja, ha megkérdezzük, hol a pénzünk. A közértben csak szóródó cukor, csoffadt zöldség, másodosztályú üdítő kapható. Ha megvettél egy műszaki cikket, örülnek, hogy megszabadultak tőled, a garanciát kenheted a hajadra. A percíj, a vízdíj, a thm, az adó nem annyi, amennyi.

És a neten se látni épkézláb szolgáltatást.

A Port.hu tévéműsora jelenleg kettő és fél napja üzemel abban a verzióban, hogy az általam beállított 14 csatorna helyett 3 random román csatorna után következik a default első 11 magyar. A román csatornák műsoraira kattintva a port.ro oldalán találom magam, ahol románul ismertetik a filmet.

Ja, és nem vagyok román, senkim se román, nem ismerek románokat, és nem mondtam, hogy román vagyok.

Írtam a szerkesztőségnek, hogy izé, ez így most hogy lesz eztán. Állítsam újra be? Ezt fogjuk játszani? De hát be volt állítva egyszer, talán a hibát kéne orvosolni. Nekem nem passzióm naponta babrálni a működésképtelen rendszerüket. Válasz nem jött, talán mondani se kell.

Azt gondolom, hogy ez a probléma mélyebb, mint amilyennek látszik. A hírnév kötelez. Azért próbálom pont a port.hu szolgáltatását használni, mert elviekben ez a legkidolgozottabb. Ők a piacvezetők. Több információt, kapcsolódást tud, mint a konkurensek. Amikor éppen működik, teszem hozzá, mert amióta használom, még nem volt olyan 24 óra, amiből sikerült volna 24 órát üzemelnie a szerverüknek. A fantáziadús hibajelenségekből kilométeres posztot gyárthatnék, de azt hiszem felesleges. Mindenesetre ha netán fölvennének egyszer egy programozót, annak első dolga lehetne a hibakezelést gatyába rázni.

A jelek szerint évek alatt nem futotta egy olyan alkalmazottra, akit én is programozónak neveznék. Ez egy piacvezetőtől igen furcsa.

Tudom, mi az obligát válasz: ingyenes szolgáltatás, örüljek neki, hogy egyáltalán van. Nos, egyrészt tényleg örülök neki, hogy vannak ilyenek, de a képhez hozzá tartozik még valami. A legkidolgozottabb rendszer a piacon mércét állít a többieknek. Ezt kell megugorni annak, aki be akar törni. Amíg a port.hu itt trónol, nem lesz másik, akinek érdemes legyen belefeccölni azt a munkamennyiséget egyszerre, ami itt évek alatt lett beledolgozva, azért a kicsi szeletért, amit megkaparinthat mellette. Innentől a piacvezető felelőssége, hogy minőségben szolgáltasson. Ellenkező esetben szivatja a felhasználókat: nélküle jobb lenne nekik. Nélküle erőre kaphatna az esetleg tehetségesebb másik, és idővel magasabbra szárnyalhatna.

Kedves Port.hu! Azt gondolom, hogy Önök nélkül jobb lenne nekünk.

2009. október 8.

Kapanyél: 16:55 | média | még nincs hozzászólás; Most már két csodálatos példány is kereng a "magyaréterbennnnn", úgyhogy nem állom meg szó nélkül. Úgy tűnik, egyesek számára hihetetlenül jólesik lenézni a nem budapesti, nem divatszakmában dolgozó, netán nem felsőfokú végzettségű embertársaikat. Elképzelem, ahogy grafitember megrajzolja: két pökhendi, kínosan elrendezgetett műkócos, idétlen szűkfarmeres látensbuzi beszélget. "És azt ismered, hogy egyszer valaki vidéken élt?" "HAHAHA". Vagyis a félművelt, fennhéjázó, sznob szakbarbár semmirekellők poénkodnak azokon az esetleg dolgos, intelligens, becsületes embereken, akiknek a kemény munkája lehetővé teszi, hogy az ilyen mihasznák is megéljenek. És még reklámot is csinálnak belőle, mert annyira ostobák, hogy fennen hangoztatják. Tegye fel a kezét, aki szerint ez a létező világok legjobbika.

2009. szeptember 8.

Indiana Bauer

17:11 | média | világvége | még nincs hozzászólás

Ismét közelebb kerültünk a világvégéhez. A tegnapi részben Jack Bauer egy gázüzemben szaladt, és mögötte sorban robbantak fel a gáztartályok. Pont olyan ritmusban, ahogy Jack szaladt előlük. A tartályokat azért robbantotta fel, hogy elégjen az ideggáz, amit a tartalmukba kevertek. Ha nem teszi, akkor a háztartási gázzal eljut az otthonokba, és az ideggáz ugyebár szörnyű, rágondolni is rossz, hogy ott mit művelhet. Kivéve persze, ha arra gondolunk, hogy mondjuk elég. Mivel a háztartási gázt semmi egyébre nem használjuk, mint égetésre. Mivel maga is mérgező, még ha nem is olyan kis töménységben, mint az a csúnya ideggáz.

A 24 eredetileg azért fogott meg, mert ilyenek nem voltak benne. De ezek szerint az ötödik évadot már az Indy célközönségének forgatják. Ja igen, mert az is most volt, és tök vicces visszanézni, hogy anno mit próbáltunk komoly, valódi cselekményként végignézni. Lehet, hogy csak apró kilengés volt, hogy egy ideig készültek olyan sorozatok, mint a House, a CSI, a 24? Lehet, hogy mégis a víz az úr, és csakis és kizárólag a háromnál kevesebb agysejttel rendelkezőknek készülhet mozgókép?

2009. május 11.

Szegény kertévék

19:51 | média | még nincs hozzászólás

Annyira, de annyira sajnálom őket. Brühühü.

Olvasom ezt, és füstölgök.

Hát igen. Most rossz nekik. Biztos, mint a bankoknak, akik a maguk teremtette válságban kénytelenek beérni fele profittal, miközben rajtuk kívül mindenki veszteséges. Ja, biztos csökkentek a reklám bevételek 10%-kal, és még az is lehet, hogy emiatt 20%-kal csökken majd a profitjuk. Adakozzunk hát nekik.

Nem mintha annyira kedvelném a királyi tévét, de azért ennyire lefelé ne viszonyítsunk már. Sajnos az egyes számú közszolgálati csatorna pár éve a fejébe vette, hogy de márpedig neki konkurálnia kell a kertévékkel. Kellenek a népszerű műsorok, a show, a hangosreklám, bádszpenszer. Pikkelek is rájuk azóta eléggé.

Nade azért ne tegyünk már egyenlőségjelet az aljaműsorral. Amit a kereskedelmi tévék nálunk művelnek, az kritikán aluli. Koncessziót kell fizetni? Kár, hogy csak ennyit. Én megdupláznám. Lehet, akkor elgondolkodnának, hogy hagyják a francba, és annyival kevesebb szenny ömlene a tévéből. Vagy, képbe kerülne az a konkurens, aki anno az ő szabálytalan pályázatuk miatt szorult ki, és aki kábelen azóta négyszázszor tisztességesebben, színvonalasabban műveli a kereskedelmi televíziózást. Ja, úgy is lehet, igen. Biztos, hogy nem veszteséges ő se.

Na jó, ne legyünk szemetek. Engedjük meg nekik, hogy ne kelljen az eddigiek dupláját fizetni. Persze feltételekkel. Mondjuk például
- ne legyen hangosabb a reklám, mint a film
- ne töltse be a képernyő harmadát egy másik műsorjuk villogó reklámja
- az esti mese utáni reklámblokkban ne legyen csöcsök
- éjjel egykor sugározzák azt, amit most este nyolckor, és este nyolckor azt, amit most éjjel egykor
- vetítsenek igazi nagyfilmeket, és ne csak általuk szupermozinak titulált, de egyébként lejárt jogdíjas, Z kategóriás bóvlit
- ha azt mondják, hogy most következzen a film, akkor az ne azt jelentse az ő szótárukban, hogy most következik egy reklámblokk, ami után ismét be fogjuk mondani, hogy most már tuti kezdődik a film, de helyette ismét reklámblokk jön, ami után már lehet, hogy tényleg a film
- ne csúsztassák egy órát a kezdési időpontokat, amikor egy mindenáron bevezetni akart műsoruk megy éppen
- ne legyen az összes műsoruk "keresztbe linkelve", hogy egy idő után már a híradó is csak önmagukról szól
- ne karba öltve mászkáljanak, minden egyes istenverte műsort percre ugyanabban az időpontban és időtartamban lekoppintva a másikról

Ha ezt mind megteszik, akkor megfontolnám, hogy nem emelem duplájára a koncessziós díjat. Ha rajtam múlna.

Már megint bilibe lóg a kezem.

2008. július 27.

A hang és a példányszám

00:50 | média | még nincs hozzászólás

Jól mondják az HBO-n. Ahhoz, hogy 38 millió lemezt adjon el valaki, mint Enrique Inglesias, elég a szexi hang és az ellenállhatatlan barna szempár (amennyiben, ugyebár, mert nem tisztem).

Hozzáteszem: ahhoz viszont, hogy valaki 1 milliárd lemezt adjon el, mint például Céline Dion, már énekelni is kell tudni.

2008. június 1.

Lovon nincsen fék

20:30 | média | sport | még nincs hozzászólás

Szegény Hajas László.

Mondjuk a közönségnek való bemutatás élő adásban nem volt túl szerencsés, de tökéletesen megértem a felindultságát. Nyerni akart. Komolyan vette! És ez üdvözlendő. Nem tudom, a rendes galoppversenyeken mi a módi, de ott tuti nem úgy szokás futamot nyerni, hogy beleszorítjuk az ellenfelet a sövénybe/árokba. Mert hogy ma az történt, mind a szponzorációs futamon, mind a döntőben. A különbség csak annyi volt, hogy a 11-szeres bajnok zsoké meg bírta fogni az ívről kitörő, és ész nélkül a palánknak vágtató lovát, és nem ugrott fejest róla, mint Hajas, hogy még a ló is átessen rajta.

Ezzel együtt érdekes kezdeményezés ez a Magyar Vágta. Még 20-30 év, és egy komoly rendezvény válhat belőle. Persze ahhoz az is kell, hogy majd valahol félúton vegye át a közvetítés jogát a buzi kertévétől valami normális csatorna.

2008. május 4.

A kuvasz-reflex

20:54 | média | életképek | még nincs hozzászólás

(Jé, megint írok.)

Világéletünkben kuvaszaink voltak. Állítólag a többi nem-túltenyésztett pásztorkutya is hasonló, de én csak a magyar tenyésztők munkáját ismerem. A kuvasz-koncepció arról szól, hogy legyen ott a nyáj, tanya stb. mellett egy állat, amelyik hajthatatlan, becsaphatatlan, átverhetetlen, és egyébként egymaga is megesz reggelire egy rossz embert.

Namost ezt a kuvasz úgy csinálja, hogy a kettőnk akaratának együttesét megpróbálja a nullához közelíteni. Ha azt akarom, hogy felálljon, akkor lehasal, ha azt akarom, hogy ugasson, akkor kussol. Ha azt akarom, hogy balra, akkor ő jobbra. Más szóval makacs. Emlékszem, régen, amikor még a majorba kellett kicipelni a kutyákat oltásra, küzdöttem vele egy sort. Ott ballagtak vidáman a mindenféle ebek a gazdájuk mellett, hogy beoltódjanak. Mindenki mosolygott, ahogy elhúztak mellettünk. Nekem a legjobban az a módszer jött be, hogy elkezdtem húzni pokoli erővel hazafelé az állatot, és ahogy ellene feszített, hirtelen elengedtem. Ekkor kb. 1 métert tolatott abba az irányba, amerre mennünk kellett. Fél perc várakozás után meg lehetett ismételni a műveletet. Háromszáz méterre volt a major. Szerencsére csak egyszer került erre a sor.

Ez arról jutott az eszembe, hogy mostanában van pár műsor, amiről a csatorna úgy gondolja, nekem azt mindenféleképpen meg kéne néznem. Van az, amikor azt kell élvezni, hogy köcsög magyar celebek minden más egyéb mellett főzni se tudnak, vagy a másik, amelyik gellert kapott. Bármit próbálnék megnézni azon a csatornán, valahonnan bemászik a képbe a szignálja, úgyhogy nem tudok nem tudni róla.

Nem nézni viszont tudom. Észrevettem, hogy kialakult bennem egy zsigeri reflex, ami mellett Pavlov kutyái elbújhatnak. Ha egészen véletlenül odakapcsolnék, azonnal nyomom tovább a gombot. Jelentem, eddig egyetlen másodpercet sem néztem meg egyvégtében belőle. Úgyhogy kedves műsorigazgatók, bekaphatjátok.

2008. február 24.

Hogy kerül a faszi a Kenóba??

11:52 | média | még nincs hozzászólás

Petíciót fogok írni.

Bekapcsolom a tévét, és várom, hogy következzen a kedvenc két nyusziszemű illedelmes néni közül az egyik, és elmondja, hogy a következő nyerőszám, és hogy holnap is, és közben sugározza felém az üzenetet, hogy őt tényleg, de tényleg mennyire problémamentes lenne meghúzni. De jaj, egy fodrászati kudarc jelenik meg helyette, aki továbbá még hímnemű ís. Kész, vége a világnak.

Azt értem, hogy esélyegyenlőség meg miegymás, de könyörgök, miért pont a Kenó sorsolást kellett elrondítani? Csináljanak egy szivárványszínű másik Kenót, másik sorsolással, és nézze, akinek tetszik. Hát de nem?

2008. február 23.

Tessék mondani, mi az a bérzokni?: 19:20 | média | még nincs hozzászólás; Ha a néni bérzoknimosást vállal, akkor biztos tud hozzá keríteni bérzoknit, amit kimosson. Vagy, a néni valójában zokni bérmosást vállal, csak kihalóban van a nyelvünk.

2008. február 6.

Olcsó műholdnak

00:24 | média | még nincs hozzászólás

Nemrég anyukámnál volt alkalmam "élvezni" a Digi TV műsorát. Fantasztikus, hogy nálunk bármiért pénzt lehet kérni.

Az ember azt hinné, egy tévéadás valami egzakt dolog. Vagy jön a kép, vagy nem. Ráadásul ugye digitális, ami a magyar szóhasználatban a jó minőségű szinonímája. Pedig.

Először is ugyebár a jel tömörített. Minél kapzsibbak vagyunk, annál jobban van tömörítve. Kicsi műholddal akarunk kiszolgálni milliókat, hát kurvára össze kell tömöríteni. Ott virítanak az éles vonalak mentén az mpeg-es "kukacok", és az aprólékos felületek elmaszatolódnak. Mozgásnál pedig teljesen szétesik a kép. Ha pedig ez nem lenne elég, kiderül, hogy még ezt az 1 bit per szekundumos sávszélességet se győzi a rendszer, mert rendszeresen látni adathibát, és ez még a jobbik eset, mert olyat is tud, hogy percekre elfeketedik egy-egy csatorna.

Persze olcsó, valami 2 rugó cakkumpakk havonta. És még az is lehet, hogy tudnak valamit, mert például anyukám az adáskimaradáson kívül egyebet nem vesz észre ebből. De csak motoszkál a fejemben, hogy ami szar, az ne legyen már olcsó. Azért ne tessenek pénzt kérni.

Megnéztem a műszaki adatokat, csak frekvenciákat meg szögeket találtam. Egy fontos adatról mélyen hallgatnak, és az a tömörítési arány.

Fogadjunk, hogy a németeknél ott van.

2008. február 2.

És az ötödik elem?

02:40 | média | még nincs hozzászólás

Ezt a Spektrumon hallottam:

"Tűztámogatást nyújt a vízről föld-levegő rakétákkal."

2007. november 22.

A jövő tévéje, nekem

10:30 | ötlet | média | még nincs hozzászólás

Végülis a tévével, mint műfajjal, alapvetően nincs semmi baj. Kicsit olyan, mint a mozi, otthon. Van egy előre beállított program, ha akarom, nézem, ha nem akarom, nem nézem. Mozgókép, tehát érdekes. Sugározhat színvonalas műsorokat, és ótvaros szart is, de ez a moziban is majdnem így van. Ráadásul a piros gomb megnyomása a távirányítón ingyen van.

Akkor mégis mi a bajunk a tévével, egészen pontosan?

>> folytatás

2007. november 19.

Miért nézném minden este ugyanazt?: 17:26 | média | még nincs hozzászólás; Ez ugye csak költői kérdés volt? Hát mer' minden este ugyanazt a szart nyomjátok, azért.

2007. november 17.

Egyszer egy szép napon...

21:28 | média | még nincs hozzászólás

... tudom, hogy elhagyom a portált.

Ez a szép nap tegnap jött el.

A barátaim már rég megtették. Nekik már rég elegük lett. De én türelmes ember vagyok. Valamint könnyen szét tudom választani a dolgokat egymástól. Tudom élvezni a míves újságírás gyümölcseit úgy, hogy közben nem veszek tudomást az alpári megnyilvánulásokról, az igénytelenségről.

Egy darabig, legalábbis.

Az utolsó csepp az volt, hogy sikerült a vezércikkben az új plázát egy pornószínész (én nem írom le a nevét, mert velük ellentétben én nem vagyok kíváncsi azokra a keresési találatokra) farkához hasonlítani. Csak úgy, minden apropó nélkül. Miközben a "női magazin"-juk egyetlen vezércikkéből sem hiányozhat nemi szerv megnevezése, vagy a közösülés szinonímája. Valamint a 37 helyesírási hibából, ami a főoldalon megszámolható, csak úgy hajlandóak eltüntetni valamelyiket, ha másikra cserélik. És már réges-régen feladták azt az elvet, hogy cím a tartalomra utaljon.

Hiányozni fognak a szellemes újságírói megoldások, de majd csak kibírom valahogy. Agyő, uraim! További kellemes ízlésrombolást kívánok.

2007. november 7.

30-as karika

14:23 | média | még nincs hozzászólás

Szeretném kibővíteni a testület által használt besorolásokat, ezzel:

a megendedett sebesség liláknak

Jelentése: "Nyugodtan megnézheted 30 éves kor alatt, de teljesen felesleges."

Ez lenne tehát a legdurvábban korhatáros műsorok jelzése. Elsőként mindjárt kiosztanám a Monk-nak. Akkor döfött belém a felismerés, amikor Monk az irodában úgy érezte, végre ő is "benne van a bandában", miközben a titkárnője úgy szalasztotta el élete pasiját, hogy fel se tűnt neki. Olyan élemedett bölcsességet hordozó részletek ezek, amiket nem biztos, hogy tíz éve már értékelni tudtam volna.

A tévékettő kétségbeesetten próbál összefüggést keresni a két egymás után vetített krimisorozata között. Mintha bármi közös lehetne az osztrákok ásatag, bugyuta és provinciális kisstílűsége és a Monk komplexusos, cizellált poénjai között. Ember nincs a Föld hátán, aki mindkettőnek közönsége lenne. Még akkor se, ha tudatos Monk-fogyasztó létem ellenére nem kapcsolok el üvöltve a Rexről úgy, mint egy Jóbarátokról vagy Született feleségekről.

2007. október 31.

Jé, van egy Talmácsi

13:05 | média | technika | sport | még nincs hozzászólás

Komolyan mondom, a magyar össznépi média elmehet a sunyiba.

Nagyon remélem, hogy Talma semmiféle módon nem értesül arról a felhajtásról, ami most folyik a neve kapcsán. Lehet, hogy világbajnok lesz? Hohohóóóó, mi is ott akarunk lenni. Mindenki le akar húzni egy bőrt a magyar bajnokról. Az, hogy pont legutóbb egy olyan istencsászár győzelmet aratott be, hogy a sportág legnagyobbjai is megemelték a kalapjukat, az nem számít. Attól még nem lett bajnok, és a magyar médiát ugye akkor még kúrvára nem érdekli. Mint ahogy nem érdekelte a sok-sok éven át, amíg Talma felküzdötte magát eddig, az ő támogatásuk nélkül, mert támogatást, azt ugye nem kapott tőlük. Most bezzeg ott tolonganak, mind tudósítani akar, mind akar egy szeletet a népszerűségből.

Azt nem lehet, hogy Talma megtiltsa nekik a neve említését?

Hajrá Talma!

2007. október 29.

Értékzavar

07:28 | média | közlekedés | még nincs hozzászólás

A tegnapi Naplóban Pimasz úr felháborodottan konferálta fel a szerinte "legdurvább" esetet, konkrétan azt az autóst, aki nem hogy a buszsávban közlekedett, de még dudálni, villogni is mert, amikor ő az előtte haladót próbálta kikérdezni.

Nézzük csak, mennyi köze van a minek a mihez.

Szerintem a buszsávban való haladás bunkóság akkor is, ha lassan, akkor is, ha gyorsan követik el. Szabálytalan, ráadásul szivatja a többieket. Büntetendő. A buszsáv azért van, hogy ott a tömegközlekedési jármű zavartalanul tudjon haladni. Szerintem a tetvészkedő autós akadályozza jobban a buszt, mint az igyekvő. És nem hiszem, hogy a két dolognak bármi köze lenne egymáshoz. Ez nem úgy működik, hogy ha már szabálytalkankodik, akkor húzza meg magát. Ha kirámolták a lakásomat, nem érdekel, hogy közben fizetett-e a betörő parkolási díjat.

Buszsávban nem közlekedek, ha pedig előttem tetvészkednek, dudálok. Ebből az elsőt sértette meg mindegyik ott haladó, a másodikkal meg nincs gond. Még akkor sem, ha Pimasz úr is úgy viselkedik, mint kollégái, és a saját fontosságát mindennél előbbre sorolja.

2007. október 24.

A magyar szöveget írta:

21:37 | média | még nincs hozzászólás

Üzenem a Dr. House szinkronszövegét kreáló zseninek, hogy az angolban nem minden ház doktor. Főleg az nem, amin a válóper során civakodnak.

Azért a Rémusz bácsi jó volt.

2007. október 22.

Pozicionálás rulez

06:15 | média | még nincs hozzászólás

Fölkeltem, bekapcsoltam a tévét, és mit látok? 12-es karika egy bugyuta japán matiné-rajzfilmen.

12-es karika. Gyerekrajzfilmen.

Úgyhogy most nézem, és várom, mikor fognak benne dugni.

2007. október 21.

Full szervíz

16:30 | média | még nincs hozzászólás

Van, amikor nincs szükség paródiára, mert egy tévéműsor egyben azt is szolgáltatja. Most hallottam, igyekszem pontosan idézni:

"Eredete homályba vész. A kormány hivatalosan tagadja létezését. Jelenléte mégis kétségbe vonhatatlan. Egy tökéletes fegyver, egy tökéletes jövőért."

Saját készítésű fotóim

Kategóriák

Egy régóta aktuális vicc:

Lucifer ellenőrzi, hogy megfelelően gondoskodnak-e az ördögök a rájuk bízottakról. Az első kondér alatt vígan lobog a tűz, a kondér mellett egy tábla:
NE MÁSSZ KI!
Lucifer kérdésére az ördög így felel:
- Ezek itt a németek. Tüchtig nép, betartják a szabályokat.
A következő kondér is mintaszerű, ám tábla helyett itt egy géppisztolyos őr áll.
- Ezek itt az oroszok. Ha valamelyik megpróbál kimászni, az őr a géppisztollyal visszakényszeríti.
A harmadik kondérnál is minden stimmel, de Lucifer felvonja szemöldökét:
- Nem látom az őrséget, és tábla sincs.
- Ide nem is kell, ezek a magyarok. Ha egy megpróbál kimászni, a többi visszahúzza.

(Ha már nem lesz aktuális, leszedem.)

AHQ