Egészen pár nappal ezelőttig azt gondoltam, nincs a világon még egy ilyen szempár:

Jégolvasztó tekintet, mélyről jön, és mélyre hatol. De csak azért gondoltam egyedinek, mert előtte nem láttam képet Amelia Earhartról.

A hasonlóság olyan döbbenetes, hogy sürgősen kénytelen leszek utána nézni a lélekvándorlás elméletének. Swank kisasszony valószínűleg filmes karrierje minden napján hallhatta a kérdést, hogy "Na, és mikor csinálod meg az Amelia Earhart filmedet?"
Nos, megcsinálta.
Magáról a filmről nem nagyon tudok nyilatkozni, mert ha Swank látható a képen bármilyen testhelyzetben, az nekem elég. Tehát nekem tetszett, viszont ettől függetlenül lehet, hogy szar film. Az legalábbis gyanús, hogy McGregor és Gear ennél csak jobbat tudnak.
Még egy jó tanács. Igyekszem úgy megfogalmazni, hogy ne legyen spoileres véletlenül se. Én úgy néztem meg a filmet, hogy annyit tudtam Ameliáról, hogy első nőként repülte át az óceánt, és hogy az amcsik odavannak érte. Jó volt így megnézni. Ha te se tudsz többet róla, akkor ne olvass utána.
A díjszezon folytatódik, ki kell használni az alkalmat. Ezt az összeállítást az Egotastic! "legszexibb" jelzővel illette, de nekem erről más a véleményem.
Előbb hosszan elidőzünk a néger száj minden gyönyörűségén, aztán nézelődünk tovább. A dekoltázs csodás domborzatot vonultat fel. Fogyott, és láthatóan büszke rá. Viszont valószínűleg kényelmetlenül érzi magát ebben a ruhában. Mintha utolsó pillanatban igazgattak volna rajta, és elrontották volna az emelést. A mellébe beletenyerelő kosár azt a hatást kelti, mintha ormótlan mellbimbó széle látszana ki. A lába vastag, amivel semmi gond nincsen, de ezt vagy bokáig eltakarni, vagy szeméremig kitakarni érdemes, hogy azt mondjam, voá. A hajtincsek és vállpántok zűrzavara vesszőparipám, azt most nem ragozom.
Gyerekarc alatt gyerektest. Bár ezen a képen már inkább lehet érezni, hogy ez csak imázs. Ha a ruha egy tisztességes pushup-ban végződne, akár nőnek is látszódhatna benne. Nem utolsó sorban valami testtartást is ráerőltethetne, ha már magától nem megy.
Komoly dilemmát okozott ez a kép. Egyrészt látható, hogy a melleit lapulevélre cserélte. A köldökig érő dekoltázs csak alkalmazkodik a keblek pozíciójához. Ennek így borzalmasnak kellene lenni, de valamiért mégsem az. Ő az a nő, aki képes elgondolkodtatni, hogy tulajdonképpen miért is kell, hogy egy nőnek a szíve fölött legyen a melle. Tökéletes szobor ebben a ruhában is. Pontosan tudja, hogyan kell benne megállni, és ragyog. A ruha-haj-bőr színösszeállítás pedig káprázatos.
Aki látta őt már valamiben, volt alkalma belehabarodni. Tudjuk róla, hogy egy bombázó. Ezt csak azért mondom, mert a képen nem látszik. Van itt egy semmilyen ruha. Ha egy abroszt ráterítenék, eseménydúsabb lenne. Ráadásul a nőnek is pont a semmilyen alkatrészei látszanak ki belőle, legalábbis ezen a felén, amit látok. Az egyedüli mozgalmasság a hariszok a combján, de valamiért azt gyanítom, hogy nem ezt akarta hangsúlyozni. Esély lett volna még rá, hogy egy szép hátban gyönyörködjünk, de a haj már megint közbeszólt. A csirke bőrszínhez pedig jobb a sötét ruha.
Technikai szünet következik. Van még, de nem akarok nyolc kilométernyi képet a blogomba, úgyhogy most ránézek.
Szerk.: hmm, úgy tűnik, jöhet még.
Csak a történelmi hűség kedvéért teszem be. Fogalmam sincs, ő mitől valaki. Az egyedüli érdekesség a hátsó fertálya. Itt vagy terhes, vagy rossz szögből van fényképezve.
Ő egy zavarbaejtő jelenség, aki most is hozza a formáját. A fene gondolta volna, hogy ebből a barbi-világba költöztetett guminő imázsból lehet karriert csinálni. Mindenesetre profin csinálják, én meg vevő vagyok mindenre. Szóval angyalszárny jöhet, guminő jöhet, színes izékkel kirakott top jöhet.
Az izgalomnál mindig nagyobb a koppanás. Emlékszem, amikor annó először láttam műkorcsolyában textiles dekoltázst. Először van a hűha. De merész a néni, lássuk csak közelről. Aztán amikor ott liheg a csokorral, edzővel, akkor nyakig testszínű ruha, és a kiábrándulás. Ennek a néger babának iszonyúan jó alakja van, amit nem rest mutogatni mindenfelé. Szerintem belefért volna, hogy egy szál p*nciban legyen ez alatt a fodros ruha alatt. Úgyse látszott volna semmi érdemleges, de akkor valódi lett volna az élmény. Így a két testszínű betéttel csak szánalmas látszatkeltés. Ami a ruhából kilátszik, az bombasztikus, meg az alakját is szépen megmutatja, szóval az összkép mégse rossz. Csak az a csalódás, csak azt tudnám feledni.
A rafinált ruha attól rafinált, hogy a láttatást és a sejtetést jól váltogatja. Itt a tökéletes példa, hogyan kell ezt elrontani. Ahol a combja kezd végetérni, és elkezdődik az a finom ív, ami átvezet a lágyékhoz, na ott kell végetérnie a láttatásnak. Ez a ruha három centivel többet mutat, és így lesz belőle fürdő-öltözet, alkalmi ruha helyett. Nem mintha a felső része olyan hű, de jó lenne. Erről a görögös(nek szánt) tákolmányról összesen annyi jót tudok mondani, hogy egyedi. A nő lélegzetelállítóan gyönyörű, az erős fajtából. Szerintem neki az állt volna jó, ha belefeszítik egy egyszerű ruhába, amiből minden mozdulatnál ki akarjon robbanni.
Nehéz eset, amikor valaki úgy lesz sztár, hogy annak a külsejéhez semmi köze, aztán utána mindenki megpróbálja belenézni a nőt, ő pedig megpróbál ennek megfelelni. Remélhetőleg idővel kinövi. Neki a színpadon minden porcikája él. Az ő látványa mozgásban nyer értelmet. Ehhez képest itt valami homályos elképzelést próbál megvalósítani arról, hogy szerinte milyen egy nő. Nos, inkább saját magát kéne kifejezni. Ha esetleg megpróbálná fenékbe rúgni a fotósokat, vagy legalább a nyelvét öltögetné rájuk, az már valami lenne. Ez így duplanulla. Akár végig is mehetek, mert pontról-pontra van elrontva. A száján látszik a botox, amiről gyanús, hogy az arca többi része is kapott. Könyörgöm, minek? A lepréselt mellek látványa igen nagyon lehangoló így. A csípője ezzel a rafináltnak szánt megoldással olyan, mintha meghízott volna, pedig nem. Vastag a térde és a bokája, amivel semmi baj, de ez a szoknyarész alkalmatlan hozzá.
Összegzés: jó esetben is három értékelhető megjelenés, a kilencből.
Mivel többen mondtátok, hogy csináljak még ilyet, arra gondoltam, hogy az Egotastic! aznap készült képanyagát is kivesézem. Itt nincs kivel vitatkozni, mert az Egotastic! szimplán csak a nyálát csorgatja mindenre, ami nőnemű.
Sofia Vergara: ő annyira dögös, hogy azon csak rontani lehet. A ruhával nem sikerült, mert jól kiemeli az alakját. A dekoltázs az ő esetében kötelező, viszont valami nincs rendben. Mintha egy rosszul sikerült implant után nem találná a kosárméretet. Ormótlan, önálló életre kelni készülő dolgokat sejtek a fodor mögött. A nyak körüli rész leégése szinte érthetetlen: ha nem egy ekkora eseményre időzíti a színét, akkor mire? A sminkje is gyanús: mintha a sebészek munkáját takargatná. Úgy látszik, arrafele tényleg minden tyúk megbolondul. Ehhez az archoz hozzányúlni, kész, végem van. A túlméretezett fülbevalók is a figyelemelterelés szándékát sejtetik. Csak azért néz ki jól mégis, mert az alapanyag bombasztikus.
Eva Longoria: ebből a szögből pont nem látszik, hogy a pulpituson megjelenve olyan alakja volt, mint egy agyagedénynek. Mintha nem lenne válla, és a mellét is kényelmetlenül szorítja össze. A ruha felső részének szabása teljes kudarc. Ő egy ilyen egybejó karakán nő, aki még így is jól néz ki, de könyörgöm, miért nem hozza ki belőle a maximumot?
Maria Menounos: kár, hogy csak ebből a szögből van fotó. Jó szokása mutogatni a mellét, amiből jóval több van, mint amennyit ezen kép alapján sejteni lehet. Így viszont feltűnik, hogy még gyönyörű alakja is van hozzá, ami megbocsáthatóvá teszi a leslejtezett ágyneműcsíkokból összetoldozott ruhát. A kiegészítők pont olyan ünnepélyesek, ahogy ő érzi magát: ez a nő elemében van a vörös szőnyegen. A mosoly túl széles.
Naya Rivera: pofán kellene verni az összes tervezőt, aki azt hiszi, hogy a ruha az ő önkifejezésének eszköze. Mi az az izé ott középen? Jól mutatott a vázlaton, mi? Sajnos ez a ruha mind színében, mind díszítésében teljesen alkalmatlan arra, hogy kiemelje a nőt. Ráadásul a fotó mintha bemozdult volna, és a kisasszony épp most nézett volna ki magának valakit, akire épp rámozdul, és mindjárt megy megenni. Ennél sokkal jobb képei szoktak lenni, amikor csak áll, és huncutul mosolyog.
Nicole Kidman: meglepő módon ő húsosabbnak látszik ezen a képen, mint szokott. Ellene megy a divatnak? Nem kéne, mert ő meg pálcikának mutatott jól. Nincs ennyi melle, az ott tömés. Nem jó a ruha színe, neki világos a bőre, esendőnek szokott látszani sötétebb ruhában, és baromira jól szokott neki állni. Amilyen eszeveszetten jól tud kinézni, ahhoz képest ez igen halovány. A mosolya apró torzulásokat okoz az rcán, ami beindította a műtét-riasztót. Reméljük, csak vaklárma.
Halle Berry: ő nagyágyú a vörös szőnyegen, és most sem bírt hibázni. Pontosan tudja, hogy észbontóan jó alakúak a vállai, tudja, hogy túl izmosak a combjai, és hogy a lábfejét jobb nem eltakarni holmi cipővel. (Azok a lábfejek!) Ez az egyszerűnek látszó összeállítás rendkívül tudatos választás eredménye. A szemét hozzámélyíti a ruhához, és nem rontja el az összhatást fölös ékszerrel. Kész. Leborulunk.
Heidi Klum: komoly kételyek merülnek fel e kép kapcsán az épelméjűségét illetően. A földkerekség egyik legjobb alakú nője, aki gyakorlatilag bármit fölvehet, képes szisztematikusan mindent elrontani. Hol a melle?? És mi ez a batik-szakkör maradéka oda ráhányva? Tetkó a jobb karján, műtéti torzulások a mosolyban, és afrikai bútor-alkatrészek a csuklóján. Nincs lentebb.
Charlotte Ross: belehunyorít a fotóba. Kár, mert egyébként ezek a szemek ujjnyi kontúr nélkül is tudnak igézőek lenni. A visszafogott tartás, a szőke hajvihar és ez a ruhaszín egyébként pusztító kombináció. Alig látni ékszert, hófehér körmök, minden tökéletes. Illetve mégsem: a dekoltázsnál valami hibádzik. Nincs az a néger szerszám, aminek ekkora hely kellene ott középen. (Elnézést a hölgy-olvasóktól, mint jeleztem, a hímek véleményét igyekszem visszaadni.) Akinek ennyire nincsenek egy véleményen a mellei, az vagy préselje össze, vagy takarja el a likat.
Hayden Panettiere: el kellett volna olvasni, mi van a dobozra írva. Az volt rajta, hogy szájfény, és nem az, hogy testfény. Hova akarsz csillogni? Először el kéne dönteni, ki vagy, és mi akarsz lenni. Ez a félbehagyott apácajelmez semmire nem jó. Azt kéne erősíteni, ami vagy: egy husi belevaló jó nő. A kétségbeesést sugalló ruhához képest mellbevágó a magabiztosság, ami a tekintetből sugárzik. Az a mosoly, és az a tekintet! Még a suvickolt smink se bírja elvenni az erejét. Ahh... na jó, meg van bocsátva a ruha.
Kelly Brook: akik olvassák a blogomat, tudják, most mi jön :) Ez a férfias vonású csodalény a jól kinézés alfája és omegája. Szerintem nem különösebbek az adottságai, de ő az, aki rendkívül tudatosan kimelózza belőle a tökéletességet. Mindent ennek rendel alá, és soha nem hibázik. Nézzétek, a ferde tartástól hogy púposodik finoman az egyik melle. És most képzeljétek el, ahogy riszálva megy, és közben hullámzik a Balaton. Ilyen a hajszálpontosan jól megemelt mell. A dekoltázsba belehúzott csík incselkedés: kitakar belőle, de mégsem, mert oda tudjuk képzelni. A ruha ott kemény, ahol keménynek kell lenni, és ott esik lágyan, ahol meg az kell. Ez a szín rajta is tökéletes. (Bár szerintem rajta minden szín az.) Kéne egy tanfolyam, amit ő vezet, és az összes nő beiratkozik rá. Egy lépés egy jobb világ felé.
Nina Dobrev: ő vagy egy parasztlány, aki most jött legeltetésből, vagy valaki rajta tanulmányozta a sminkmesterség fortélyait. Tudom javasolni azt a módszert, hogy egyazon arcra vagy a doboz bal, vagy a jobb felén lévő színeket kenje fel. Nem biztos, hogy ettől tökéletes lesz, de legalább feleannyi szín lesz rajta, mint így. A smink dolga többek között, hogy arányba hozza az arcvonásokat: szemet, orrot, szájat... mondom szájat... na mindegy. Szerencsére a kezdő sminkesnek van egy nővére, aki meg kezdő fodrász, és tudja hozni az összhangot. Ő a fésülés rejtelmeiben merült el, most első ízben. Ruha. Mondjuk csillog, hogy jót is mondjak róla. De könyörgök, mi az a betoldás ott, a legfontosabb helyen? És ha már ilyen eszeveszett jó lábakkal áldotta meg a teremtő, hát miért nem lehet az a ruha mondjuk tizenöt centivel rövidebb? Azt a kék izét az ujján már meg se említem. Nina Dobrev testét ezennel katasztrófa sújtotta területnek nyilvánítom.
Renne Olstead: a balesetes ruha külön tudományág. Nem kevés erőfeszítést sejtek a teljesítmény mögött, hogy a kamerák kereszttüzében rekord gyakorisággal szakad el, hullik le valami, aminek takarni kellett volna valamit. Én kötelezővé tenném. Amikor minden fotós jelzett, hogy készen áll, akkor pattanjon el az a pánt. Produkció megvolt, következő versenyző. Itt is erősen leköti a figyelmemet, hogy az a pánt ott... az a pánt ott teszi a dolgát. Az se érdekel, hogy a szövet egy ülőgarnitúráról származik. Láthatóan vámpírosra akarja venni a figurát, de jobb volt feltűzött hajjal, és azzal a jóllakott arckifejezéssel, amitől a férfiembernek csupa jó dolog jut az eszébe. Viszont rózsaszínűek az ujjai, ami felháborító. Egyszerűen nem tud nem jó nő lenni.
Sarah Shahi: picit problémásak a mellei, jobban oda kellene figyelni, hogy ne legyen olyan pillanat, amikor ilyen pacuhán állnak. De ezt csak a kontraszt kedvéért szúrtam be. Ilyen egy hibátlan beállás egy ilyen egyszerű kis virágmintásban. A jobb vállán kicsit lecsúszott az ujj, és kilátszik a vállpánt, és én azt nézem percek óta. Az egyszerűnel látszó ruha ilyen kifundált részletekkel lep meg. Mosolya, mint Julia Roberts-é, a szeme pedig szebb. Azok a szemek! Szükségem lenne a telefonszámára.
Selena Gomez: naptár szerint nagykorú, de én másképp döntöm el a dolgot. Ez még nem nő.
Levezetésül, és hogy ne csak dumáljak itt képekről. A miheztartás végett, Miss Stone ilyen volt vörösen:
Folytatás következett, hát folytatom én is. Most határozottabban reagálok a cikkíró véleményére.
Helena Bonham Carter: nem tudom, mi baj ezzel a ruhával. Igen, egy kicsit túl mintás, de ez szerintem üde kontrasztot képez Helena szoborszerű vállaival. Haja, sminkje tökéletes összhangban, és meg is tud benne állni, mitől ne tudna, ő egy valaki.
Michelle Williams: ezzel kivételesen egyetértek. Rakás szerencsétlenség, zuhanyfüggönyben, igen.
Emma Stone: miféle elvárás az már, hogy ha eddig vörös volt, akkor maradjon vörös, különben lehúzzuk. Halló. Ez a nő így is szédületes. Bombasztikus az alakja, a barack kiemeli a barnaságot. Táska, testtartás, minden egyben.
Jennifer Lopez: nem röhejes, viszont már megint befelé fordul, és önmagában gyönyörködik. Mint egy buzi parfümreklámban. Hát akkor álljál otthon a tükör előtt anya, bazmeg. De ha kijössz a fénybe, akkor tessék megpróbálni visszanézni a hímekre, megpróbálni befogadni azokat a tekinteteket, vagy valami. Ez a tündöklő smink rémes, törlőronggyal közelíteném. Az se segít, hogy a ruha érdekes, és hogy meri mutogatni a nem vékony, vadító színű combjait.
January Jones: nem, nem dögös lány. Egy aszott kurva. Valószínűleg a ruhával nincs semmi gond. Attól, hogy merész, még lehetne szép is, csak kellene bele egy jó nő (Halle Berry, hmmm?). Ami nem merül ki abban, hogy van neki melle. Ez vicsor, nem mosoly, és az a hónalj...
Natalie Portman: olyan, mintha a zuhany alól lépne ki, törölközőt magára tekerve. Nade ki mondta, hogy zuhany alól kilépve, törölközőben nem lehet szép egy nő? Neki ez fantasztikusan jól áll. Hajszálpoöntosan illik a testtartásához. Ez a ruha neki van kitalálva. A dísz rajta sebzettséget sugall, ami szintén passzol az alkatához. A nyakék elmegy, bár nélküle dalra fakadnék attól a dekoltázstól.
Megan Fox: egy ribancos jó nő kísérlete, hogy társasági nőnek látsszon. A kísérlet kudarcba fulladt. Ha valakinek ilyen feje van, és így tud megállni, akkor tessék hozzáöltözni. Ez így se nem kurvás, se nem elegáns. Róla is hiányzik tíz kiló, a tetkó pedig még a kurvás fazonba se férne bele.
Jo Champa: nem ismerem, és a biztonság kedvéért utána néztem, nem férfi-e. Mivel annak látszik. Hát, nem írják sehol, de attól még... viszont ha nem az, akkor el kéne gondolkodni a fizimiskán. Értem én, hogy a párducminta szitokszó, de először mindig a nőt keresi az ember képen, és még nem jöttem ki a ciklusból.
Szép nők, szép ruhákban pózolnak: jó dolog egy díjátadó gála. Garmadával kerülnek fel a netre a fotók, lehet csemegézni. A Life & Style is csinált egy összeállítást, vélhetően nőknek. Stylist módra kommentálják a vörös szőnyegen felvonulókat. Nekem meg nem tetszenek a kommentárjaik. Férfi szemmel másképp festenek a dolgok. Márpedig (az utolsó kép kivételével) szerintem férfiaknak kellene, hogy tetsszen. Nos, mivel oda nem bírok befeszíteni ennyi kommentárt, és mivel főleg nők olvassák a blogomat, tessék, elmondom itt, milyenek azok a ruhák (és benne a nők), szerintem. Segítségképpen. Aztán lehet kommentálni, hogy bejött-e ez a kísérlet.
Nem teszem be ide a képeket, elnézést, mert túlterhelném vele a blogomat, csak linkelem. Eredetileg ebben az oldalban vannak.
Catherine Zeta-Jones: CZJ-től büszke tartást lehet tanulni. Ő férfiszemmel egy nemes vad. Majdnem mindegy, mit vesz fel, mert iszonyúan jól hordja. Ráadásul a ruha egy gyönyörű dekoltázst enged látni. Szép a bőre színe, egységes, nem sminkelte félre az arcát. Nincs nyakék, amit nem lehet eleget hangsúlyozni. Pont jó helyen vág a dekoltázs-vonal, és a haja sem lóg bele. Eddig tökéletes. Innentől lefelé valami függöny van ráredőzve, ami ruhának eléggé avítt. De ezzel együtt is szenzációs az összkép.
Tina Fey: őt nem tudom, kicsoda, viszont nála is remek az összhatás. Van valami csintalanság a lényében, amit a testhez simuló ruhában ezzel a tartással ki tud fejezni. A porcelán-dekoltázs is pont megfelelő mértékű. A haja és a szoknyája vége rímel egymásra, és szecessziós hatást kelt, ami roppantul illik hozzá. És ebben az összképben nem sok, hogy a nagy szemeit még ki is hangsúlyozza. Kívánatos.
Mandy Moore: neki évekkel ezelőtt volt egy jó korszaka, amikor még nagyon hamvas barack volt. Akkor egy egyszerű pántos fekete ruhában volt képes ritkítani a férfiállományt. Azóta valahogy nem leli a formáját. Érettebb lett, és éppoly gyönyörű, de ez a példa is mutatja, hogy tiszta káosz a nő. Fölvesz egy semmilyen ruhát, ami a legszebb részét valami ferde csíkos tüll izével rontja el. És ha ez nem lenne elég, belelógatja a haját. Tudom, most ez a divat, Sandra Bullock otromba parókának tűnő hajzata volt a mélypont, de ez se kismiska. Kócos, vazze, kócos. Miközben valószínűleg életem során nem fogok annyi pénzt megkeresni, mint amennyi most rajta van. Szintén úgy tűnik divat a pirosító, de bár ne lenne az. Nélküle a tiszta arca sokmindenért kárpótolna. Így viszont az összkép lesújtó.
Lea Michele: őt se tudom, kicsoda. Ez az a ruha, ami érdekelne más szögből is. Gyanús, hogy a dekoltázs túl nagy, de ebből a szögből megmenti a betakaró fodor. Merész választás ez a nagyszabású ruha, illik hozzá a haja, és láthatóan ki van találva hozzá a póz. Ez egy ügyes nő.
Leighton Meester: kár mentegetőzni a cikkírónak, mert ez a ruha szenzációs választás. Ritka példája annak, amikor tökéletes az összhang az öltözék és a nő habitosa között. Ahogy áll benne, minden sallang nélkül... hibátlan. Itt nem baj, hogy belóg a haj, viszont a sminkje lehetne kevésbé határozott.
Anette Bening (egy n-nel): ő régi kedvencem. Lényéhez tartozik a folyamatos játék, a bohóckodás. Viszont úgy tűnik, nehezen dolgozza fel a korát. Kár, mert még most is gyönyörű, nyugodtan öltözhetne nőnek még pár évtizedig, nem kell ez a lipótmező fizimiska. Megbocsájtjuk neki, mert jó fej, de ez akkor is értékelhetetlen.
Julianne Moore (ugyanaz a kép): neki nem szeretem a lényét. Szép-szép, de valami szétfolyik. Most is úgy van sminkelve, hogy elmázolódik tőle az arca. Pirosítót is sikerült hozzákeverni, ami az ő esetében kábé 20 évet öregít. Tovább rontja a helyzetet a minden egyes püffedt ujjára húzott gyűrű. A ruhája meg olyan, mintha sebtében letépett volna egy sötételőfüggönyt, átdugta volna a nyakékén, és a derekánál összefogta volna. Értékelhetetlen. A színét jól választotta, de ezzel ki is fújt a dícsérnivaló.
Diana Agron: őt se tudom, kicsoda. Selymes színösszhang vonul végig a ruhán, bőrön, hajon, kiegészítőkön. Kérdés, hogy kell-e az ilyen mértékű összhang, mindenesetre ezen a képen tetszik. Csinos pofi, okos sminkkel, ez is tetszik. Ami nem tetszik, az a dekoltázs-vonal. Nem fér a fejembe, honnan veszik a nők azt az ötletet, hogy keresztbe átkötik a mellüket középen egy madzaggal, és egyik felét kinevezik ruhának, másik felét dekoltázsnak. Szeretjük a kötözött sonkát, de megenni, és nem nézegetni. Érdekes módon ehhez képest egész jónak tűnik a belógó haj + nyakék kombó, ami ellen pedig berzenkedni szoktam dekoltázsilag.
Olivia Wilde: mindent elmond, hogy ez a nő tizenhármasként, smink nélkül (-inek mutató sminkben) jobban néz ki a sorozatban, mint itt. Először is túlbarnítja magát, ami az érdekes vonalú arcát elrejti. Azután túsminkeli az érdekes vágású szemét, ami alaphiba, mivel az a védjegye, és így pont nem érvényesül. A ruha nagyon komoly, és szerintem semmi baj a cipővel, de persze a szoknya leengedve jobb. A dekoltázs-rész valószínűleg rendben lehet, de az a fránya haj, már megint.
Angelina Jolie: emklékszem, réges-régen, amikor az MTV-n még volt zene, akkor a Jolán csontjain volt hús. Aztán utolérte a Calista Flockhart betegség, amit lassacskán át lehet keresztelni. Férfiszemmel nem világos, mi jóságot talál benne, hogy így elfogyasztja magát. A ruha valószínűleg káprázatos, szívesen megnézném egy női testen. Most egy vállfára van akasztva, ami mögé betömtek két zoknit, a melle helyett. Szomorú dolog ezt látni.
Scarlett Johansson: ha a stylistja lennék, nekem is eszembe jutna ez a ruhaszín. Mármint hogy bármit, csak ezt ne. Neki az a fajta pőre-színű bőre van, ami nagyon mezítelen bőr hatását kelti, és ez vérforraló tud lenni, és erre tessék rádolgozni úgy, hogy kiemeljük a kontraszttal. Hiba. A melleivel nincs semmi baj, akár kiteszi, akár nem, viszont ezzel a ruhaszínnel nem tud érvényesülni a dekoltázsa. A haja remek, viszont vagy két napja nem aludt, vagy ki kellene rúgni azt a sminkest. Egy ennyire gyönyörű nőből ilyen pszichopatát csinálni, hát ahhoz már kézügyesség kell. Az a tetkó pedig... á, hagyjuk.
Julianna Marguiles: ő sokkal-sokkal szebb, mint ezen a rosszul sikerült fotón. Viszont több hibát elkövettek nála is. A foltszerű ruha kiemeli, hogy a bőre már korántsem olyan egységes. Ráadásul az örök hibaforrás, a dekoltázs itt is megbosszulja magát. Nagyon szép, eseménydús a dekoltázs-rész fentről kábé a hónaljak vonaláig. Onnantól viszont jön egy horpadás, amit vagy meg kellene emelni, vagy nem kéne láttatni. Ez így sajnos hervasztó. De legalább a sminkjét nem szúrták el.
Christina Hendricks: nem értem, miért kell egy nőnek dugdosni azt, ami a védjegye. Ha valaki a hatalmas, hullámzó dekoltázsával lett (méltán) népszerű, akkor azt tessék mutogatni. Ez elvárás. Telt nőn testhezálló ruha: végre! A fodordísz is illik hozzá, viszont nem tetszik, ahogy szembesít a ténnyel, hogy a vörös haj csak ennyire vörös. Inkább legyen zöld az a ruha, és látszódjon benne vörösebbnek, démonabbnak. A sminkesének sikerült megoldania azt a bravúrt, hogy azt hiszem, borostát takargat.
Anne Hathaway (másik kép): ez hogy került bele a "legjobb ruhák" összeállításba?? Szerintem ez nem ruha. Teljesen értékelhetetlen, ha egy nejlonzacskót húz magára, az is jobb lett volna. Ő is túlfogyasztja magát, ami rendkívül rosszat tesz az igen egyedi arcvonásainak.
(Hailee Steinfeld: gyereket nem kommentálok.)
Amy Adams: váóú! Nem tudom, hol kezdjem a lelkendezést. Olyan fokú hibátlanság van, hogy az már nyomasztó. Alul a slafrok, ami szűkben folytatódik, aztán jön a csipke, felül pedig a dekoltázs finom domborzata zenél hozzá. Ez egy olyan kompozíció, amit hosszasan lehet csemegézni, mint egy műalkotást. És jól mondja a cikkíró: ehhez a bőrhöz ez a ruhaszín, ájulás. A haja pont annyira van ráncba szedve, amennyire kell, és az összes lehetséges hiba elkerülve. Brávó, kislány.
(Jane Lynch és felesége: melegeket sem kommentálok.)
Hosszan gondolkoztam, hogy mitől ne legyen a következő kép is Kelly Brook, végül ezt találtam ki. Volt egyszer egy Hermione:

Aztán teltek-múltak az évek, és ez a minden porcikájában harapdálni való gyönyörűség nőtt ki belőle:

Öregszünk.
Már megint sok volt a duma, gyorsan korrigálok. Közkívánatra ismét ő, aki olyan módon is tud jól kinézni, ahogy mások nem.
*Egy kis műveltségi vetélkedő: honnan idéztem?
Ha már a (szerintem) eddigi legjobb bejegyzésemhez nem vagytok hajlandóak hozzászólni, nesztek egy nő, aki nem viccel. Ha ezt korábban megtalálom, nem lett volna a dekoltázs vagy hosszú comb dilemma.
Bohóckodok itt minden mással ahelyett, hogy a lényegre törekednék. Ezt a képet nem lehetett nem közzétenni.
Tegnap mellőzött női testrészek tüntettek az AHQ blogszékház előtt, követelve a dekoltázs javára történő diszkrimináció azonnali felszámolását. Ezért most gyorsan kompenzálok. Celebek következnek, akikről fogalmam sincs, kicsodák.
Ki vagyok tiltva az IDDQD-ról, de azért van véleményem. Tegnap MrED berakta ezt. Most tekintsünk el attól, hogy hetero hímneműként értelemszerűen tetszik a látvány. MrEd szerint ez szomorú dolog. Vagy így gondolja, vagy valami szemforgató illendőségnek akar eleget tenni.
Én egy életvidám jelenetet látok a videón. A csaj (nővér? bébiszitter? anyuka?) dobol, a kölkök meg jól érzik magukat mellette. A csajon nincs ruha. Na és. Nem szexuális karbantartást mutat be a kiskorúak előtt a partnerével, amit azok nem tudnának értelmezni, és esetleg problémákat okozna a fejlődésükben. Nem ezt teszi, csak halál természetesen viselkedik, a maga természetességében.
Pont az a probléma manapság, hogy álprűdek vagyunk, és a gyerek előbb lát pornót, mint a szüleit meztelenül. Ha valami, akkor ez az, ami torzulásokat okozhat. Én inkább követendő példaként mutogatnám ezt a jelenetet.
Azt hiszem, de legalábbis remélem, hogy akkor is ezt gondolnám, ha az apuka szerepelne a videón.
Nézem a Max Payne-t (jó szar egyébként), és ámulok-bámulok, hogy Kurylenko dekoltázsát ismételten (Quantum of Solace, Hitman) mega giga brutál módon bevilágították. Imádják ezt a csirkét a filmesek, szerintem külön stáb dolgozik azon, hogy minden pillanatban a megfelelő szögből simogassa a fény a domborulatait. Az nem létezik, hogy én erről nem találok képet.
Pedig de.
Fantasztikus, mennyire más a mozgókép. Kezdenek összeállni a láncszemek a női szépség tekintetében, az már biztos, hogy álló helyzetben és mozgásban szépnek lenni teljesen más műfaj. Nem, nincs egy darab épkézláb kép, amin hasonlítana arra, ami a filmben látszott. Illetve ami van, azon meg a hiányérzet. Lefotózva ugyanaz valahogy nem az igazi.
Viszont közben ráfutottam erre a gyönyörűségre, hát tessék:
Kész dekoltázs-tanulmány, nem? Olvadozok. Egyiken nincs nyakék, másikon pedig csak egy semmi. És nem a mellüket mutogatják, mert nem az a lényeg. És így egymás mellett az is látszik, hogy milyen hihetetlen mértékben tud különbözni két súlycsoportra azonos nő dekoltázsa. Na megyek is, nézegetem még egy kicsit.
Szerk.: majd elfelejtettem a lényeget. A képen jól megfigyelhető Arterton dekoltázsán a gallér, ami kettős funkciót lát el. Egyrész fókuszálja, és a helyes irányba (az előtte álló férfi feje felé) tereli a dekoltázsból kiáramló nőenergiákat. Másrészt olyan, mint az épületállványon a lábdeszka: nem engedi, hogy a férfitekintet félrecsússzon. Bár őszintén szólva nem tudom, miért tenne ilyet a férfitekintet, de azért jobb biztosra menni. Arterton egy tudatos nő.
Tegnap mást is láttam. Tök véletlenül kapcsoltam a Rent színházi felvételére, ahol éppen Eden Espinoza énekelt tehénről, Holdról. Ottragadtam.
Hajlamosak vagyunk az előadókat azokkal azonosítani, akik a filmes szereposztásokban forognak. Hiba. Amerikában, ahol az előadóművészetnek óriási hagyományai vannak, van egy kultúra, ami magasról (de még milyen magasról) tesz arra, amit a filmvásznon művelnek. A színházi közönség könyörtelen. Ott nincs túlforgatás, csa azok állják meg a helyüket, akik hibátlanok.
Eden Espinoza fényképen ilyen:

Csúnyácska, nem? Szerintem azért ilyen, mert épp ilyennek akart látszani. A Rentben nem ilyennek akart látszani. Én tegnap egy szikrázóan gyönyörű nőt láttam, aki azt csinál a hangjával, amit akar, a színpadra dimenzionált gesztusai pillanatról pillanatra helyükön vannak, és minden porcikája él, mozog.
És ő állítólag Idina Menzel beugrója volt a darabban.
Azt hiszem, megint egy lépéssel közelebb jutottam a női szépség lényegének megértéséhez.
Nézem, és alig hiszek a szememnek. Minden, de minden nő dekoltált ruhában van. Úrnő és szolga, fiatal és kevésbé fiatal, szégyellős és frivol. Mind. Én abban a korban centikkel a föld fölött közlekedtem volna, álló farokkal. A Tudorok lesz az én kedvenc sorozatom.
Kellene valami oktató CD, amit a nőigazolvány mellé ingyen osztogatnának, és arról szólna, hogyan kell dekoltált ruhában lenni. Ezt tartalmazná:
1. Beszerzed a dekoltált ruhát
2. Fölveszed a dekoltált ruhát
3. Olyan helyre mész a dekoltált ruhában, ahol férfiak látnak
Szerintem nem olyan bonyolult. Neki például elég jól megy:

Ha másképp nem megy, hát könnyítéssel. Keressünk ott, ahol a legtöbb van. És kiről lehet a legtöbb képet találni? Íme hát a "díjnyertes" dekoltázs-kép:
Képriport következik, kutató-laboratóriumomból. A múltkor ígéretet tettem, hogy a közszolgálatiság nemes eszméje jegyében kielégítem a rétegigényeket, és mutatok szép dekoltázsokat.
A teória ugyebár az, hogy (a szemük után, természetesen, oh! azok a szemek) a nő legszebb része az, ami a pofija és a cicije között helyezkedik el. Ezt illedelmes, jó modorú hölgyek gyakran teszik közszemlére az etikett megsértése nélkül, pánt nélküli, illetve hajszálvékony pántú ruhákat, mint segédeszközt igénybe véve. A feladat tehát ilyen képek keresése.
Azóta fáradságot nem kímélve keresem az ilyen képeket, tessék engem sajnálni. De jaj, az eredmény lehangoló. Abból kiindulva, hogy a fellelhető képek piaci alapon készülnek, ahol a piac fokmérője az elcsorgatott férfinyál mennyisége, valami baj van a hímneműekkel. Egyszerűen nem tudjuk, mi a szép. De hogy értsétek, demonstrálom. Ezeket találtam.
Ha eltekintünk attól, hogy időnként megveri a környezetében élőket, ő egy csoda. A világ legfotogénebb hölgyéről lehetne elképesztő dekoltázs-fotókat készíteni. Itt is látszik valami jó dolog, de (át)látszik valami más is, ami elvonja a figyelmet. A haja ráadásul betakar, és a nyakán is van valami izé, ami kitakar. Nem jó.
Őt imádom. Amellett, hogy ízig-vérig színésznő, még gyönyörű is. (Szemek!) De az hogy lehet, hogy nincs a közelben egy öltöztető, stylist, barátnő, aki szólna, hogy izé, Miss Swank, ez a ruha nem előnyös. Az hagyján, hogy a mellek között a csontot mutatja a dekoltázs, ez sajnos bevett szokás. De nem látja senki, hogy látszanak a szilikonbeültetés nyomai? Föntebb ott van a legelészni való, de a két vastag pánt szétdarabolja a lényeget. Kiesett.
Ő egy ünnepelt jó nő, bár egészen pontosan nem tudom, mi érdeme. Mindenesetre tudja az illemet, és mutatja a mutatni valót. A kép sajnos besül, és pont a lényeges formák laposodnak el. Ráadásul nem tudok elvonatkoztatni tőle, hogy hihetetlenül üresfejű libának látszik ezen a képen (is). De ezzel együtt is eddig a legjobb találat.
Ez a pucérmodell gyönyörű példája annak, hogy nem kell 45 kilósnak lenni ahhoz, hogy valakinek minden porcikája gusztusos legyen. Eszméletlenül jól néz ki a dekoltázs-része is, és bár a képen nem látszik semmi korhatáros, mégse tud az agyunk elvonatkoztatni attól, hogy nincs rajta ruha. Megy a kiesők közé.
Szeretném hangsúlyozni, hogy nem én vágtam el a képet ott, ez gyárilag melletlen. A kislány olyan, de olyan szemeket mereszt a kamerába, és látszik is, aminek látszania kell. Nade mi az éles? És mi a homályos? Na mi? Grrrrr.
Őt úgy hívják, ahogy a képhez bepötyögtem. Lövésem sincs, kicsoda, valami celeb. Persze a lényeg, hogy zabálnivalóan néz ki becsiccsentve ezen a paparazzi-fotón. Na de mi a hiba a képen? Az, amit éppen nézel. Ez se jó dekoltázs-fotónak.
A kép bemozdul, de pont ott éles, ahol engem érdekel, ahh. A cseh kebelcsoda kivételesen felöltözött képe megfelelne a célnak, ha kitakarnám azt, amiről híres. Na de így? Hát ki tud koncentrálni arra, amiről beszélek?
A képek egyértelműen azon véreznek el, ami a dekoltázs szerepe. A dekoltázs összeköt két szép részt, ettől lesz olyan fontos. Ahhoz, hogy érvényesüljön, nem fejezhetem le őket, a lemellezésről nem is beszélve, éljen a nyelvújító mozgalom. Szóval eddig nullás a találat.
De a keresés folytatódik. Még jelentkezem.
Tuti, hogy nem. Pedig megérdemli. A jpeg-en nem kell mozogni, megszólalni meg pláne, így kidomborodhatnak az... előnyös tulajdonságai :) Mert ami szép, az szép, még akkor is, ha nem okos.
(Hoppá, volt már, de csak egy film illusztrációjaként, úgyhogy az nem számít. Akarok most róla egy képet, és kész.)
Azt szeretném mondani, hogy az Elah völgyében című filmben a toplessz poltos "lány" Frances Fisher, és igen jól néz ki. Tudjátok, ő az, aki hasonlít Maggie Smithre, és egyébként egy nagy múltú színésznő. A gyengébbek kedvéért például a Titanicban is szerepelt:
Az Elah völgyében forgatásakor 55 éves volt.
Tara Thornton a kedvenc karakterem a True Blood-ból. Tágra nyílt szemmel nézem minden rezdülését, mert Rutina Wesley ilyen:
Most pedig láttam a Mr. 3000 egy részletét, amiben Angela Bassett magából kikelve magyaráz. Nagy száj, nagy szemek, gyönyörű, metszett vonások, és minden mozog rajta. Elképesztő.
Olyan, mintha a bőrük rá lenne feszítve az emberi koponya egy tökéletesített mására. Bassett kicsit mintha műtve lenne, de a sok kacsacsőrű, tátogáson kívül más mimikára nem képes hülyekurvához képest ő demonstrálta, hogy minden a helyén van. Ez bizony gyári alapfelszereltség.
Ki találta ki azt a hülyeséget, hogy genetikailag egyformák vagyunk?
Biztos a szellemlátós sorozat miatt, vagy a fene tudja, de mostanság keményen keresitek rajtam Jennifer Love Hewitt-ot. Óhajotok parancs. Bizonyos nem részletezendő okokból kizárnám, hogy esetleg a kutyájára, férjére, házára lennétek kíváncsiak. Benneteket a kép érdekel a nőről. (Ahogy engem is.)
Valamint már megint régen volt kép.

Föltette a kérdést aeonflux odaát: ki tudnám-e választani a felsorolásból a 3 legszebbet? Há' hó' há' pe', vágtam rá. Aztán elgondolkodtam.
Mi is az, hogy legszebb? A legtökéletesebb? Leghibátlanabb? Aligha. A tökéletesség hideg, távoli. Azzal nem tudunk mit kezdeni. Kell, hogy valami fogást gyakorolhassunk rajta. Egy icipici tökéletlenség. Vagy embere válogatja, talán egy jókora nagy tökéletlenség. Egy pont nekem való tökéletlenség. Egy olyan tökéletlenség, amitől azt érezhetem, hogy egy picit közelebb áll a világon hozzám, mint bármi máshoz. Ugye ez a csillagokra nem igaz, mert azok kurvára egyforma messze vannak tőlünk. Vagyis az a kérdés, melyik csillag hogyan hagyja magát lehozni az égről.
Valójában a tökéletesség és a tökéletlenség éppen nekünk való arányát keressük. Jó, de amikor szavazok, akkor azt kattintsam be, amelyik nekem, vagy azt amelyik szerintem mindenkinek a leginkább?
Ha az abszolút tökéletességet nézném, akkor leginkább egy Marylin Monroe, Monica Bellucci, Jessica Alba hármas jönne ki. Ha azt, amelyik szerethető, akkor pedig talán Isabella Rossellini, Juliette Binoche, Piper Perabo. (Nem mondhatjátok, hogy finnyás vagyok az évjáratokra.)
Akkor bizony arca van.
Emlékszem, anno hogy meglepődtem, hogy abban az izében, tudjátok, nem fogok utána nézni, az a remake, amiben Sharon Stone meg Isabelle Adjani meg Chazz Palmintieri háromszögeznek. Mindegy, van neki valami címe. Szóval annál eszméltem rá, hogy az egyértelműen legkarakteresebb arcú hollywoodi színésznőt is simán háttérbe szorítja a francia felhozatalból egy akármelyik.
Merthogy az óceánnak ezen a felén a nő nem csak dekoráció a férfi sztár oldalán. Most megy a királyi egyesen ez, és benne vannak ezek:
Állat :)
Nem találtam olyan képet, amin a Fantastic Four esküvői ruhájában látható Jessica Alba. Pedig az a jelenet juttatta eszembe, hogy a nőknek olyan testrészeik is lehetnek észbontóak, amikre az ember nem is gondolna. Legjobban ez a látvány közelíti meg:
Jojózik a szemünk a pofi és a cici között, közben észre se vesszük, mi minden van még ott. Szerintem Alba pofija annyira édi-bédi, hogy az már gusztustalan, ilyen melle pedig másnak is van, viszont új távlatokba helyezi a szép dekoltázs fogalmát. Amire rá is dolgoznak a filmben rendesen: az az esküvői ruha pusztító.
A Fantastic Four mindkét epizódja demonstrálja egyébként, milyen könnyű nézhető mozit csinálni: egyszerűen nem szabad magunkat túlvállalni. Pontozni értelmetlen, mert nem ütik meg azt a szintet, amiért kimozdulnék, viszont ha lemaradtam arról, amiért odamentem, bármelyik F4 tökéletes választás.
De inkább nem erőltetem.