2010. november 12.

Legyen Budapest a pollerszobrok városa!
00:15 | ötlet | 1 hozzászólás

Nemrég vitába keveredtem az Urbanistán. Én voltam a "kenje a hajára a megvalósíthatatlan ötletét" oldal egyik képviselője a hangos többséggel szemben. Szerintem a kattantságunkra mi sem jellemző jobban, hogy a Guiness-rekordoknál csak a hasznavehetetlen ötleteket díjazzuk jobban. A legnagyobb dícséret az ötletes, és amikor meginterjúvolnak a tévében valakit, aki világra szólót alkotott, akkor se azt kérdezi a riporter, hogy hogyan volt kitartása hozzá, hanem hogy honnan jött az ötlet. Az ötlet a minden, az ötlet az alfa és az omega nekünk, magyaroknak.

Márpedig az ötlet kutyafüle. Nulla, zérus. Csak a kivitel számít. Biztosan vannak olyanok, akiknek nincsenek ötleteik, és mégis emberszámba veszik saját magukat, de szerintem e két halmaz nem metsz. Szerintem az a normális, hogy az ember fejéből pattognak az ötletek, amiket a normális idejében szelektál, a szenzációhajhász, sikerorientált önmenedzselő pedig végigvisz akkor is, ha a vak is látja róla, hogy nulla a gyakorlati értéke.

Amiről most akarok írni, igazából egy hónapok óta dédelgetett másik polleres ötletem kiegészítője volt eredetileg, de sokáig elvetettem az egészet, mert nem éreztem a relevációt. Aztán ma valahogy összeállt ez a kiegészítő ötlet, és beelőzött. Ez már érdemes arra, hogy betűt pocsékoljak miatta.

Sokszor felmerül, hogy tornyos fővárosunknak milyen egyediséget, milyen kuriózumot lehetne adni. Mit lehetne hozzáfűzni ahhoz, amit 100 évvel ezelőtt megcsináltak. Az utóbbi évtizedekben nem sok eredményt értünk el. Ne szépítsük: maga a gyalázat, amit épített környezet címszóval hozzáfűztünk az eklektikus városmaghoz. Szép kihívás.

Azért tetszett meg a saját ötletem hirtelen, mert rájöttem, hogy iszonyatos mértékben költséghatékony. Maga az önjáró attrakció. Elég belevágni, és bagóért repít a hírnév felé. Na jó, nem csigázok tovább, nézzük, miről van szó.

A belvárosban igen sok helyen korlátozzák a forgalmat pollerek. (Aki nem ismerné ezt a kifejezést: azok a bizonyos "demszky-karók", amik a járda szélén sorakozva megakadályozzák, hogy a paraszt odaparkoljon.) Van közöttük sok fajta. Kellene azokról egy lista, amelyek érdemesek rá, hogy megtartsuk őket. Hány fajta, hol vannak pontosan. Ennek tudatában ki kellene írni egy pályázatot honi szobrászművészeink számára. A feladat egyedi poller tervezése. A pályázat némi felhajtás keretében évente kerülne kiírásra. Rá lehetne szánni mondjuk 100 milliót a díjazására, és a várható érdeklődéshez mérten határozni meg a díjazottak számát. Lenne mondjuk 50 díjazott és megvásárolt pollerszobor, persze nem egyenlő arányban. Első díj 20 millió forint, hogy bizseregjen a tenyerük a nagyoknak is, mert az már díj.

A feladat az lenne, hogy a listából keressen ki egy konkrét pollert, és annak a helyére tervezzen egy egyedit. A magasság adott, és bele kell férnie egy 20 cm átmérőjű hengerbe. Felül nem lehet hegyes, és oldalirányban sem állhatnak ki belőle éles, szúrós részletek. A beküldött szobor maga csak öntőminta, készülhet bronzból, fából, vagy akármiből, ami időtálló és kibírja a mintavételt.

A díjazott és ezzel megvásárolt munkák múzeumokban és vállalkozó kedvű középületekben kerülnének elhelyezésre. Minden múzeum bejáratánál, az előcsarnokban lehet valahol oldalt találni egy kis helyet, ahol illedelmes sorban elhelyezhető szerényen pár pollerszobor. Előttük kis réztábla a földön, ami írja, hol van használatban. A mintavételezés során hagyományos homok öntőformát készítenek (erre kell alkalmasnak lennie), vasból kiöntik, és lefestik azzal a festékkel, amivel az a széria poller van lefestve. Kihúzzák a korábbit, és bekerül az attrakció a helyére. Ha kidöntik, vagy bárhogy megsérül, csak kölcsön kell kérni a múzeumból az eredetijét, és készülhet az újabb másolat.

A múzeumoknak se tenne rosszat, ha a turisták egy idő után már rutinosan keresnék, hogy melyik sarokban mi áll, de nem ez a lényeg. A fő-fő, semmivel nem überelhető tudomány, hogy a turista-attrakció kint a városban önjáróvá válik. Egy poller-szobor nem okozhat botrányt, nem lehet alkalmatlan, nem lehet visszautasítani. Pont belefér a sorba, se több, se... hohó, dehogynem több! Iszonyú mértékben több, csak nem tűnik fel elsőre. Mész a sor mellett, és hoppá, mi az ott. Kommentár nélkül, szomorúan, egymagában egy megszeppent pinokkió. Vagy madárijesztő. Vagy kopjafa. Vagy egy evezőlapát. Vagy elefántormány. Ezt tényleg rá lehet bízni a szobrászainkra. Elszabadulhat a fantázia, mert csak látszólag kötött az a 20 centi átmérőjű, 80 centi magas befoglaló forma. Valójában ez egy nagyon alkalmas arány, szinte bármi belefér.

Aki nem érti, hogy ebben mi a klassz, az biztosan keveset sétál Budapesten. Na hol van a nap 24 órájában közlekedési dugó? Ki találja ki? Elárulom: a Korzón, a Királylány szobránál. Tudjátok, amelyik a korláton ücsörög. Nincs olyan perce a napnak, amikor az előtt ne fényképezkednének turisták, elállva a (gyalogos)forgalmat. Namost az évi 50 poller az 10 év alatt 500 attrakció, elszórva a városban. Micsoda program ezeket összevadászni! Külön útikalauzt lehetne hozzájuk készíteni. Elég lenne hagyni, hogy kitermelődjenek közülük a sztárok. Lenne mindnek története, zabálná a nép. És mindezt rongyos 100 millióból.

Később el lehetne gondolkodni egy nemzetközi pályázaton is. Ha már van egy mezőny, már van egy színvonal, fel lehetne dobni a nemzetközi nagyoknak ezt a feladatot. Keressék meg benne a kihívást. Egy-egy jól sikerült díjazott akkora nemzetközi hírverést produkálna, hogy a befektetés kb. 78937-szer jobban fialna, mint az idióta országimázsra költött pénz.

A díjakon kívül persze lenne valamennyi plusz költség. Öntés, kihelyezés, pótlások szervezése. Kellene egy bizottság is, amelyik felügyeli az egészet, mert mi van, ha átépítik az utcát, és megszűnik az a pollersor. Első körben meg lehet kérdezni a szobrászt, de persze ezt a dolgot nem 10 évre tervezzük, ezért számolni kell azzal, hogy a szobrász már nem él. Ilyenkor kellenek a nagyfejűek, akik majd kieszelnek egy megfelelő áthelyezést. Összesen lenne kábé 150 millió évente. És sztárt csinálna a városunkból, az egész világon.

Na ilyen egy megvalósítható ötlet szerintem. Igazából ez most olyan jól sikerült, hogy már azon töröm a fejem, hogyan lehetne életre hívni.

2010. október 27.

Sétálok, ötletelek
22:41 | ötlet | életképek | közszolgálat | 2 hozzászólás

Ma lenyomtam egy laza 20 km-es belvárosi sétát. Vicces a Séta van! a maga pöttöm itinereivel, de persze azért ajánlható az is.

A Margit-hídon az egy négyzetméterre eső munkások száma százszorosára nőtt az utóbbi időben. És mindegyik dolgozik. Lehetne számolgatni, hogy ha így csinálták volna eddig, mennyi idő alatt készült volna el, de értelmetlen, mert eddig csak lézengő munkást láttam. Nincs mivel osztani.

Még mindig körmönfont nép vagyunk. Amikor spórolni lehetne azzal, hogy két sor kandeláber helyett középre egyet tesznek, és az tartja a villamos vezetékeit is, akkor tuti, hogy nem úgy csináljuk. Lásd 19-es felújított vonala. Amikor viszont szűkös a hely a hídon, és a terebélyes oszloptalp széttolja a síneket, akkor naná, hogy azt választjuk. Pláne, ha mindezt úgy tehetjük, hogy mellé még kell két sor kandeláber is.

A Margitsziget állapota példás. Öt centiméteres a leghosszabb fűszál az egész szigeten. Nincs minden bokor alá odaszarva, és egy darab csövest, egy darab eldobott szemetet nem láttam. Meg kéne interjúvolni valakit, hogyan csinálja, mert a módszernek a város más részein is hasznát vehetnénk.

Kultúrszintünkre jellemző, hogy a futók kb. harmada a forgalommal szembe halad. Akadnak olyanok, akik a pálya mellett, az aszfalton kocognak, és olyan is, aki a gyerekét biciklizteti a futópályán.

A Palatinus mögött, az oldalsoron, és a sziget pont átellenes oldalán, szintén a part mellett van egy-egy sor gazos teniszpálya. Érthetetlen. Felkapott helyen egy felkapott sportág fullos pályái állnak kihasználatlanul. Miért? És főleg, kinek éri meg a méregdrága tulajdonát nem hasznosítani?

Vonal, séta befejez, ötlet következik.

Kijelölnék egy zónát. Egy belvárosi, turisztikai-műemléki kiemelt zónát. Ami annyira sűrű és fontos, hogy minden négyzetméter számít. A nagykörúton belüli rész és az I. kerület egésze mindenképp ide tartozna, a többit óvatosan lehetne hozzákanyarítgatni. Ez lenne az a zóna, ahol nincsen engedélyezve az üzemen kívüliség.

Az utcánkban áll a Kincsem palota, ami egy műemlék, itt volt a versenyló istállója. Nagyszabású épület, valószínűleg rosszul kihasználhatóak grandiózus belső terei. Ez lehet az oka, amiért a tulajdonosa évtizedek óta arra vár, hogy összedőljön. Néha beleköltöznek a hajléktalanok, néha kapitális mennyiségű ürüléket kell a kapuja elől elslagozni. Rémes állapotban van. Úgy tűnik, a tulajdonosának ez így megéri. Szerintem nekünk viszont nem éri így meg. Nem éri meg, hogy a Kossuth Lajos utca üzleteinek a fele üresen kong. Nem éri meg, ha egy építési telek úgy marad, és semmi olyan nem éri meg, ami nem a lélegző, pulzáló város eleme. Nem szellemvárost akarunk.

Arra gondoltam, hogy a fent említett zónán belül okosan ki lehetne szabni egy havi büntetést, amit annak kell befizetni, aki hagyja parlagon. Ha nem fizeti be, ráterhelik az ingatlanra. Ha a teher eléri az ingatlan értékének az x százalékát, árverésre kerül. Természetesen az eredeti tulajdonos csak a ráterhelt büntetési tétellel csökkentett vételárat kaphatja meg.

Az önkormányzat rendszeresen ellenőrizhetné az üzemelést, ezzel nem nagyon lehetne trükközni. Ha a szúrópróba-ellenőrzésen valaki fennakad, akkor utána rájárnak, és nehéz lesz kimagyarázni, hogy mindig pont leltár miatt zárva.

Ha valaki újraindítja a boltot, a büntetés havi összegének egy részét megkapja támogatásként ugyanannyi ideig, amíg üresen állt, persze csak ha üzemel. Ez érvényes egy új tulajdonosra is, ezzel srófolva a rosszul hasznosítható ingatlan értékét.

Ha három, megadott szabályok szerint lefolytatott árverésen nem akad vevő, az önkormányzat piaci áron megveszi. Természetesen nem fogja üzembe helyezni, viszont a maga nevében teszi rá a havi büntetési összegeket. Ahogy nő a nem üzemelési időszak, úgy nő a várható támogatás időtartama. Az önkormányzat részéről bepakolandó összeg fedezetét a büntetés és a támogatás közötti különbözet adja. Az egész rendszer külön kasszáról, nonprofit módon üzemel, és a gyakorlati arányoknak megfelelően lehet módosítani a támogatás arányát és időtartamát.

Minden olyan ingatlanra és ingatlanrészre érvényes lenne ez a szabályozás, ami közterülettel határos. Se bolt, se komplett ingatlan nem kapna felmentést. Az építkezés időtartama se jelentene kivételt. Tessék iparkodni, tessék belekalkulálni. És különben is, aki építkezik, az üzemeltetni akar, és akkor majd visszakapja egy részét.

2010. szeptember 8.

Önkontroll
11:33 | ötlet | életképek | 6 hozzászólás

A blogomat olvasó kávéautomata-gyártók felé szeretnék intézni egy felhívást.

Nagyon szeretem a kávét. A hatását is és az ízét is. Továbbá híve vagyok a valódi dolgoknak, tehát a koffeinmentes kávéhoz nem nagyon fűlik a fogam. (Bár a Nescafé Goldból létezik finom és ártalmatlan verzió.) Egyik kedvencem a capuccino, de jöhetnek a mindenféle ízesített kávék, kávékoktélok, és ha nincs más, az espresso vagy akár egy automatás kávé is megteszi. (Nagyot fejlődtek az utóbbi években!)

Napközben, ha úton vagyok, nincs semmi gond. Néhány óránként tudok hozzáférni egy picurka adag akármilyen kávéhoz, a túladagolás szépen meg van előzve. A gond akkor van, ha otthon ülök. Őrölt kávé vagy granulátum kizárt, mert térülök, fordulok, és iszom belőle egyet. Meg még egyet. Aztán na még egyet. Egy utolsót. Utolsó utánit. Meg egy ráadást. Szóval ez nem jó. Maradt a kiadagolt kávé, mert abból megvehetek egy darabot, és akkor az annyi.

Vannak a papír- meg a fémdobozosak. A fémdobozos mindegyik valami puccos holmi, bűn drága (300+ forint a két deci), és a minőségük szó-szó. A papírdobozosak olcsóbbak, de kisebb a választék. Van a Millinek egy 3 decise, aminek az aljára leül a tejpor, van a Hochwaldnak a félliterese, amiben több a fahéj, mint a kávé, és van a Wiener Eiskaffee.

A Wiener Eiskaffee a legolcsóbb és a legfinomabb.

59 forint lenne belőle a két deci, ha lenne belőle két deci. Az a baj, hogy csak a literes van. A következő képpen zajlik a dolog.

Hűha, megint van a polcon a Wiener. Nem, nekem azt nem szabad. Megkerülöm a polcot. Még mindig ott van. Mi van, ha holnap már nem lesz? Csak pár darabot látok, a múltkor is kifogyott, nem volt hónapokig. Végülis előre lehet hozni a Wiener-ivást, összesűríteni, hogy tartalékoljak arra az időre, amikor már nem lesz. Majd lassan iszom meg, és nem lesz baj. Oké, megnyugodtam, mehet a kosárba. Hazaérek. Nem, nem szabad felbontani. Még nem. Ott van a polcon, ráér. Ezt most különben is két nap alatt fogom meginni, istenbizony. Najó, egy picit belekortyolok. Hű, de finom. Najó még egy korty. Kupak vissza. Kupak ismét le, még egy korty. Visszateszem a polcra, húzok befele a szobába, állok neki annak, amit csinálni akartam. Mennyi idő is telt el? Két perc? Ha két percenként iszom egy kortyot, akkor kitart kábé másfél óra hosszáig. Oké, mehet egy újabb korty. Najó, még egy, kupak vissza. Á, inkább beviszem a szobába, hogy ne kelljen járkálni miatta. Hol is tartottam? Ja, már megnyitottam a doksit. Igen, itt járok, a következő, amit ki kellene dolgozni... najó, még egy korty. Mennyi is van benne még? Hű, már majdnem elfogyott a fele. Ha két napra akarnám beosztani, akkor már csak egy icipicit lehetne belőle inni ma. De hát hoszzú még a nap. Nem fog kitartani. Majd legközelebb beosztom két napra. Még egy korty, egy jó hosszú. Na most már biztos nem tart ki két napig. Oké, kupak vissza, álljunk neki a melónak. Tehát, következő fejezet. Még egy korty. A múltkor elkezdtem már rajta törni a fejemet, és arra jutottam, hogy - még egy korty - erről kéne egy külön doksi, még egy korty. Na jó, ez így nem megy. Mennyi is van benne még? Az már végülis mindegy, hogy most iszom meg, vagy beosztom, most már úgyse lesz alvás. Tulajdonképpen, minél hamarabb, annál jobb, nem? Igyuk meg egy húzásra, és akkor ki van végezve, ámen.

A Wiener lágy, selymes ízű, szinte alig tűnik kávénak, de ez becsapós. Sajnos igen komoly adag koffein van benne. Ha úgy sikerül belecsöppenni, hogy aznap már ittam más kávét, mindenféle gyomorideg és társai lesznek a hatások. De önmagában is képes meggátolni, hogy a következő éjszaka lehunyjam a szemem, és kell két nap, mire visszatuszkolom magam valamiféle bioritmusba. Ez így nem mehet tovább. Kedves kávéautomata-gyártók, ti ezt tűritek?

Szükségem lenne egy olyan készülékre, amelybe betölthető a Wiener Eiskaffee, amit az önműködően kiadagol. A kiadagolás elve az, hogy minimum 8 órának el kell telni két pohár között, és egy nap maximum két pohár adható ki. A tartálya önzáró, tisztítása automatikus, aminek során moslék jön ki belőle, és minimum flex kell hozzá, hogy megnyíljon. A hozzávaló töltőpatron nyomás alatt van, ha babrálják, gyakorlatilag felrobban, és a szelepe csak arra alkalmas, hogy a készülékre helyezve áttölti a naftát bele. Szóval egy ilyen berendezés kellene, és erre jelentős összeget is áldoznék. A várható tömeges igényeket is figyelembe véve, kérem fontolják meg a készülék kifejlesztését. Köszönöm.

2010. augusztus 8.

Őzikés lakópark
22:26 | ötlet | 7 hozzászólás

Nem, nem óvoda. Csak eszembe jutott, mi lenne, ha fokoznánk a városban a természetközeliséget, és oda lukadtam ki, hogy őzike. Vagy ha nem őzike, akkor mondjatok jobbat. Na ugye, hogy nem tudtok.

Arra gondolok, hogy a bekerített, sokszáz lakásos, már elfogadható méretű zölddel rendelkező lakóparkokok között miért ne lehetne olyan, amelyikben szabadon kószálnak az állatok. Kb. annyi beruházást igényelne, hogy gyalognak, járműnek kéne csinálni zsiliprendszert, ahol (ahogy az a zsilipeknél hagyomány) nem nyílik egyszerre a két oldali kapu, és a külső kapu egyáltalán nem nyílik addig, amíg olyan jeladó van a zsilipben, ami bele van ültetve minden őzbe, ami odabent grasszál.

Őz a két méteres kerítést nem ugorja át, nem mászik át rajta, nem fér ki a lukon, repülni nem tud, a gyereket pedig fel sem ökleli, és meg sem eszi. Tehát őz jó.

Fűnyírásra igen keveset kellene költeni, viszont kéne valaki, aki bogyót szed azokról a részekről, ahol nem akarják, hogy bogyó legyen. Mert pont attól lenne érdekes úgy egyébként az egész, hogy az őzek nincsenek bezárva a telek sarkán egy kennelbe, hanem tényleg összevissza csatangolhatnak. Valószínűleg egészen megszoknák az emberek és autók közelségét, és hangulatossá tennék a lakóparkot. Bebámulnának a földszinti ablakokon, jönnének ismerkedni a látogatókkal stb.

Szükségük lenne még szálláshelyre a kert sarkában, ami persze nincsen bezárva, de tetszik nekik, és az eleséget is ott kapják alkalomadtán. A lakók közvetlenül nem etethetik őket, csak a gondozónak adhatják oda, aki jóváhagyja, nehogy túletessék vagy megmérgezzék őket.

Gondozó persze nem ártana melléjük (ő egy füst alatt szedhetné is a bogyót). Nem feltétlenül full extrás, diplomás őzszakértő, elég, ha megcsinálja a napi teendőket, és kapcsolatban lehetne lenni valamelyik állatkerttel, vadasparkkal, akik szakértenének, kezelnék a szaporulatot és orvosi ellátást adnának.

Mindezek valamennyi költséggel járnának, de ha elég nagy az a lakópark, akkor takarításra, világításra, biztonsági szolgálatra, szemétre, egyebekre úgyis nagyságrendekkel többet költ. Ráadásul a fűnyíráson tényleg spórolni lehet.

No, kedves beruházók. Tessék belevágni. Jogdíjat nem kérek az ötletért.

2010. július 15.

Vegyszer
00:45 | ötlet | film | közszolgálat | 9 hozzászólás

Szükségem lenne egy kemikáliára. Egy olyan vegyületre, ami nem ártalmas az egészségre, de ha valaki megissza, akkor csinál valamit a hangszálaival. (Vagy a hangszál is az egészség része? Mert akkor legyen ártalmas.) Tudjon beszélni utána, de már más hangon.

Nem vagyok nemzetközi terrorista, aki az arcátültetést akarja kiegészíteni. A vegyszer nem nekem kéne. Arra gondoltam, hogy némi kutakodás után odaállnék a szinkronstúdió kijáratához, és amikor kilép a kiválasztott személy, akkor előadnánk a jó napot kívánok művész úr, jó napot, nem kér egy frissítőt ebben a melegben, ó köszönöm, glutty-glutty, krák-krák jelenetet. A kiválasztott személyek listája még nem végleges, de kb. olyan nevek szerepelnének rajta, mint Csőre Gábor, Bozsó Péter, Forgách Péter. Igazából nem érdekel a nevük, csak az, hogy az utóbbi 10 évben készített kb. 5 ezer szinkron mindegyikében részt vettek. Ezeket a filmeket persze már nem lehet visszacsinálni, de gondolni kell a jövőre is.

Csak pár névről lenne szó, mert pont az velük a baj, hogy kevesen vannak. Lenne mondjuk 10 vadiúj, friss hang, akik folytatják a melót pár évig, amíg azt is megunjuk, és akkor jöhet a következő módszer.

Nem tudtok ilyen vegyi anyagot?

2010. április 29.

A parkolást is megoldom
14:11 | ötlet | közlekedés | még nincs hozzászólás

Ha már, ugyebár. Valamint egy füst alatt.

Szép-szép ez az új főucca, csak az a sok karó ne lenne. (Elnézést poller, nem akartam megsérteni.) Valahogy csak meg lehetne oldani karózás nélkül. Nézzük, hogyan.

Az elképzelés a belvárosi, szűk utcás beépítésre vonatkozik. A kertvárosi jellegű utcaképre nem érvényes.

Tegyük fel, hogy az utca szintbe van burkolva, nincs járdaszegély, keresztbe-kasul bejárható. Gyalogos, kerékpáros, autós, tűzoltó és katona (utóbbi ne gyakran) becsatangolhat. Nincs sehol karó.

Először is kellenek mélygarázsok. Annyi, hogy mindig legyen bennük szabad hely. Ezeknek az építését támogatni kell úgy, hogy a vonzáskörzetükben lerótt parkolási díjakat ők kapják. Ettől a parkolóház olcsó lesz, az utca pedig kurva drága. A helybéliek kaphatnak parkolási támogatást, az egy másik kérdés, de csakis a parkolóházra. Utcán autót nem kerülgetünk.

Egyrészt drága lenne, azonkívül limitált. Fél óra, max. Aki annál tovább akarja letenni a járgányt, vigye be fedett helyre.

Az összes érintett utca be lenne kamerázva, automata rendszámfelismerő rendszerrel megspékelve. Érzékeli, amikor behajtasz, és amikor kihajtasz. Ha túl sok idő telt el, küldi az embert. Azt is érzékeli, hol áll az autó. Ha nem tetszik neki a hely, akkor is küldi az embert. Az ember kerékpárral érkezik a helyszínre, megvizsgálja, hogy az automata nem tévedett-e. Ha nem, hívja a járművet, és megvárja a helyszínen.

A jármű rendőri kísérettel érkezik, és megoldja a szituációt. Van neki olyan emelőkarja, amivel a 4 emelési ponton alákapva a hátára tudja emelni a renitens gépjárművet, és van belőle olyan fajta is, ami a Hummert elbírja. De nem biztos, hogy a hátára kell, hogy vegye. Lehet, hogy csak meg kell igazítania. Az igazítás szükségességéhez megmérik a távolságot faltól, szemközti járműtől stb. Tehát hogy akadályoz-e kerekesszéket, egyéb közlekedőt.

Ha igen, de egyébként be lehetett volna oda állni tisztességesen is, akkor megemeli, beteszi a helyére, és elvonul. A biciklis alkalmazott közben kiállítja a számlát. Volt egy helyszíni kiszállás, géphasználat, plusz áfa, az pont annyi, amennyi. A rendőr közben kiállítja a beutalót a pálya-alkalmassági- valamint KRESZ- vizsgákra, amelyek költségét természetesen a versenyzőnek kell állni. A vizsgákon számot adhat arról, amikkel egyébként a járművezetői vizsga kezdődik: a parkolóhelyre való beállás képessége, KRESZ-tudás. A sofőr azonosításához felhasználják a térfigyelő kamera felvételét. (Ha elhasal, az már egy másik történet.)

Ha nem lehet úgy megigazítani az autót, hogy rendben legyen, akkor a jármű befurikázik vele a legközelebbi parkolóházba, és onnantól ketyeg a parkolóházi tarifa. A biciklis kiállítja a számlát, a rendőr a beutalót.

Ha a jármű egyébként szabályosan parkolt, de  a díjfizetéssel vannak gondok, akkor jön egy sima elszállítás a parkolóházba. A rendőr nem büntet, viszont az elmaradt díjat ki kell fizetni (plusz a szállítás, plusz a parkolóházi tarifa).

Ha az autós megérkezik, miközben intézkednek, akkor aszerint, hogy hol jár a művelet, megúszhatja kevesebb pénzzel. Ha még nem ért oda a szállítójármű, akkor nem kell kiszállást fizetni. Ha már a helyszínen van, és nekikezdett a műveletnek, akkor felét, és ha már a levegőben van az autó, akkor az egész szállítási díjat fizetheti. (Tehát ahogyan az a művelet szempontjából logikus.)

Lényeges, hogy a szállítási díj fedezzen mindent: a jármű, az alkalmazottak költségét, még a rendőri közreműködést is. Így vállalkozói alapon meg fogja érni elvégezni bárkinek. Meg lehet pályáztatni.

Parkolóhely táblák, parkolni tilos, kivéve anyám tyúkja, na olyanok nem lennének. A KRESZ általános szabályai pontosan rendelkeznek arról, mi a szabályos és mi nem, tábla nélkül is. Tájékoztató feliratok viszont lennének, amiket ízlésesen meg lehet oldani (például a parkoló-automata oldalán), és amelyek pontosan mutatnák, hogyan lehet eljutni a legközelebbi parkolóházig.

Feltűnt, hogy mi hiányzik a képról? :) A büntetés. Mivel szerintem nem arra van szükség.

2010. április 27.

Fantáziálok egy választási rendszert
14:12 | ötlet | közszolgálat | 4 hozzászólás

No, nem olyat, amilyet megérdemelnék. Megelégszem egy megvalósítható - meg nem valósulóval.

Kétkamarás lenne a parlament. Nem alsó- és felsőház, hanem szépen egymás mellé rendelve. Más időpontokban választanánk őket, hogy biztos ne legyen keveredés.

A gazdasági parlament dolga lenne az összes gazdasági vonatkozású kérdés feletti rendelkezés, vagyis szinte minden, ma fontosnak tartott téma. Minden választásra jogosult személy leadhatná a voksát erre a parlamentre, ha visz magával egy adóigazolást, miszerint az elmúlt egy évben volt legalább egyhavi minimálbérnek megfelelő összegű leadózott jövedelme munkából, illetve a tulajdonában lévő vállalkozás rá eső hányadának volt ilyen értékű leadózott nyeresége. Erre minden nagykorú állampolgárnak megvan a lehetősége, még a nyugdíjasoknak is. A kopogtatócédula helyett ilyen igazolásokat kapnának az arra jogosultak. Így megvalósulna az az elv, hogy a pénz elköltésébe azok szólnak bele, akiknek a pénzét költik, és nem azok, akikre költik.

Ebben a parlamentben csak listás képviselők ülnének, mert teljesen értelmetlen az egyénieskedés gazdasági kérdésekben. 100 fős parlament bőven elég lenne. A szavazólapra bármelyik jelölő szervezet neve felkerülhetne, amelyik kifizeti annak a költségét, hogy miatta a szavazólapok 2 centiméterrel hosszabbak lesz, és rájuk 0,004 grammal több nyomdafesték kerül. Lehet ezt megyénként variálni, a helyben ismert pártok kedvéért. Bejutási küszöb nincs, illetve értelemszerűen az egy képviselő jelentené azt.

A szociális parlamentet mindenki választhatná, aki most szavazhat. Itt csak egyéni képviselőkre lehetne szavazni, a listás bejutás hiányozna. Első körben a helyi önkormányzatokba juttatnának be képviselőket a választók, majd az önkormányzati képviselők választanának maguk közül megyei képviselőket, majd azok az országosat. Utóbbi lenne a parlament másik háza. És igen, ez felváltaná az önkormányzati rendszert is. Ez is bővel elég lenne 100 fősre. A kultúra, az oktatás, a szociális ügyek, a civil szféra tartalmi kérdéseire koncentrálna.

Lennének olyan döntések, amelyeket mindkét háznak jóvá kell hagynia, kemény csaták lennének az összefeszülésükből. Pontosan látszanának a valódi érdekek, nem lehetne mellébeszélni. A kormányfőt a gazdasági parlament győztese adná, aki persze a kormányba meghívhatna minisztereket a másik házból is.

2009. november 10.

Börtönös-javaslatos
15:21 | ötlet | még nincs hozzászólás

Kitaláltam egy börtönöset, és mivel hosszabb, mint az én... szóval hosszú :) ezért átpateroltam a Hordalékra.

(Közben jé, majd' két éve nem írtam oda, ejnye, hogy le bírok ereszteni, nahát.)

2007. november 22.

Kártyahasználati díj a boltban
15:00 | ötlet | még nincs hozzászólás

Tegnap perceket vártam egy nő mögött a sorban, mert egy, azaz 1 egész 0 tized darab ásványvizet sikerült az ártatlannak kártyával kifizetnie. (Ráadásul még nem is működött elsőre, de ez már csak hab a tortán.) Habos volt a szájam széle, persze.

Az egy dolog, hogy mindenki szív, aki kifogy egy ilyen barmot maga elé a sorban, mert a jónapot-pittypittypitty-kassza-pénzoda-pénzvissza-viszontlátásra ritmusba beiktatódik egy váááááááár-váááááááár-vááááár-aláír közjáték is. Viszont van egy pénztáros, akit a munkaadója fizet azért, hogy ott üljön, és bevételt csináljon. Több kártya >> kevesebb bevétel >> ráfizetés.

Legyünk korrektek. A kártyával való fizetés kiküszöböli a készpénzt. Záráskor kevesebbet kell számolni. Igaz, több szelvényt kell könyvelni. Ez vajon kiegyenlíti egymást? Szerintem igen. Ott marad abszolút értékben pluszként a pénztárosnő munkaidő-ráfordítása.

Tegyük fel, hogy hófehéren dolgozik, és nem fizetik agyon. Valahol 150 ezer pénz körül fáj egy hónapban a munkaadójának. Tökmindegy, mi mindent csinál, és az mennyi bevételt okoz, mert most a költséget nézzük. Dolgozik 22 rendes munkanapot, van szabadság, meg egyéb, viszont hétvége is, mivel kereskedelemről beszélünk. Legyen 25 munkanap, amit átlagban ledolgozik. Legyünk reálisak, legalább 10 órát lehúz minden nap. 250 óra egy hónapban, az annyi, mint 600 forint óránként. 10 forint percenként. TÍZ FORINT.

Szerintem egy kártyás fizetés legalább 1 perccel megnöveli a vásárló kiszolgálásának idejét. Én rátennék tíz forint kártyahasználati díjat minden kártyás fizetésre.

Az a majom, aki egyesével veszi az ásványvizet, kivehetett volna 150 forintért tízezret az automatánál. Igen, az pénzbe került volna neki. Megvehet belőle 70 üveg ásványvizet (mondjuk), az 700 forint plusz költség kéne, hogy legyen, minimum.

De persze eléggé felesleges ezt így osztogatni, mert a tíz forint eleve meghaladja azt az összeget, amiért a "célközönség" a saját anyját hajlandó lenne megizélni. Tehát már a bejelentéstől eltűnnének, és mind jól járnánk.

A jövő tévéje, nekem
10:30 | ötlet | média | még nincs hozzászólás

Végülis a tévével, mint műfajjal, alapvetően nincs semmi baj. Kicsit olyan, mint a mozi, otthon. Van egy előre beállított program, ha akarom, nézem, ha nem akarom, nem nézem. Mozgókép, tehát érdekes. Sugározhat színvonalas műsorokat, és ótvaros szart is, de ez a moziban is majdnem így van. Ráadásul a piros gomb megnyomása a távirányítón ingyen van.

Akkor mégis mi a bajunk a tévével, egészen pontosan?

>> folytatás

2007. október 17.

Vízvédelmi szövetség a Dunáért
23:10 | ötlet | még nincs hozzászólás

Elképzeltem, hogy úgy érkezik folyónk a Fekete-tengerhez, hogy le lehet látni a fenekére. Fürödni lehet benne, urambocsá' inni belőle.

Mi kéne ehhez?

Nem kéne más, mint hogy a vízgyűjtő területéhez tartozó országok szövetkezzenek. Ez sok ország. Vannak a (vízgyűjtő terület arányát tekintve) nagyok: Németország, Ausztia, Szlovákia, Magyarország, Románia. Értelemszerűen ezeknek kellene adni a szövetség magját, de a kicsik is fontosak. A Duna által épp csak súrolt Svájc vagy Olaszország biztosan nem fog akadékoskodni. Nekik szinte semmi teendőjük nincs, de ne maradjanak ki.

A szövetkezés tárgya az lenne, hogy mindenki vállalja, hogy semmilyen szennyeződést nem enged a folyóba. A vízminőség bárhol mérhető, ha valahol megjelenik a szennyezőanyag, vissza lehet keresni a forrását. Igen, semmi szemét-leborogatás a folyóparton. Összes város összes szennyvize 100%-ban megtisztítva. Összes ipari víz megtisztítva ésatöbbi.

Kellene egy közös ellenőrző testület, de ez már csak bürokratikus részlet. Szakértők elemezhetnék naphosszat jobb- és balpartnál, fenékközelben és felszínen a víz összetételét. Ha gáz van, már hajóznának is fölfele, visszakeresve a forrást. Ha megvan a renitens, akkor bünti és egyebek. De mondom, ezek már a részletek. A lényeg a szándék és annak nyilatkozata.

Határozottan kellemes, hogy a vízgyűjtő terület több mint negyedét adó, és ezzel magasan a legfontosabb ország egyben az utolsó is. Így egybeesik az, akinek a legtöbb teendője lesz azzal, aki a legtöbbet profitál majd. Az is előnyös, hogy alapvetően nyugatról keletre halad a folyó, így a torkolatkörnyéki országok hiúságára lehet apellálni. Igaz, hogy ők nem sokat profitálnak, de ciki lenne, ha pont Németország nem lenne képes betartani a 17 ország által aláírt egyezményt.

Bizony, majd' fél Európa tagja lehetne ennek a szövetségnek. 

2007. október 9.

Párbaj-aréna
12:50 | ötlet | még nincs hozzászólás

Állítólag állatkísérletekkel szépen ki lehet mutatni, hogy az összezsúfolódott egyedekben megnő az agresszivitás, és egy idő után szépen elkezdik kiirtani egymást. Hogy csökkenjen a populáció. Be vannak iktatva ilyen fránya mechanizmusok, bizony.

Mi emberek, civilizáltnak tartjuk magunkat, és nem szeretnénk felvállalni egymás kiirtását. Viszont akár felvállaljuk, akár nem, bizony megtesszük, vagy jobbik esetben csak megtennénk, ösztöneink szerint. A civilizációs szabályozások elég kifinomultak, és az esetek 99%-ában meghiúsítják az ilyen kísérleteket, és megnyugodva maradhatunk civilizáltak. Viszont ez egyben azt is eredményezi, hogy az egész (városi) civilizáció feszül az indulattól. Nagyon nehéz békés arcot látni az utcákon. Aki nem krisnás, az bizony frusztrált. Ingerültek, türelmetlenek vagyunk, így próbáljuk meg kiélni agressziónkat.

Egyesek számára viszont minden civilizációs eszköz kevés. Ők márpedig randalíroznak. Összetörik azt, amit érnek, megdobálják azt, aki útjukat állja, felgyújtják, kifosztják azt, ami a másé. Elég valami ürügy, és máris elszabadulnak az indulatok. Az ürügy lényegtelen. Nyert a csapat, vesztett a csapat, hülye a miniszterelnök, globalizálódik a világ, hülye buzi megy szemközt a járdán, valaki kiejtette azt a szót, hogy kender, vagy fél méterrel arrébb tette a szomszéd a kerítést. Mindegy.

Azt gondolom, ezek az indulatok alapjában véve fékezhetetlenek. Mindig is súlyos áldozatokat fog követelni a rendfenntartó szervektől, hogy ne az ártatlanok essenek áldozatul. Egyre súlyosabb áldozatokat, mert egyre urbanizálódik a világ. De nem csak a rendfenntartókat érinti a súlyosan agresszív emberek viselkedése: mindenkiben hatványozza a feszültséget, amikor ilyet lát. Ezeket az indulatokat valahol máshol kéne lecsapolni.

Régen volt olyan, hogy úri párbaj. Betiltották, mert nem volt jó. Nem volt jó, mert társadalmi kötelezettség társult hozzá. Szégyenben maradt, aki nem állt ki, ezért olyanok is leölették magukat, akik még szerettek volna élni. A párbaj abban a formájában tényleg káros volt.

Viszont ha megfosztjuk a társadalmi elvárástól, mindjárt más a helyzet. Nézzük, mi marad.

Kiáll két ember egymással szemben, akik megegyeznek abban, hogy meg akarnak mérkőzni egymással. Életre-halálra, vagy ameddig egyik föl nem adja. Ezt szabad akaratukból teszik. Mi a gond? Az, hogy emberölés? És a katonák? Azok miért ölhetnek másik katonát büntetlenül? Mert két államot képviselnek? És két ember önálló akarata miért kevesebb?

Szerintem nem kevesebb. Ha mindkét fél szabad akaratából vállalja azt a kockázatot, hogy ő is meghalhat, akkor az nem feltétlenül emberölés. Csak azt kell hozzá biztosítani, hogy tényleg, de tuti akarja a dolgot. Mondjuk úgy, hogy szervezett keretek között megy a dolog, vizsgálják az épelméjűséget, a tiszta fejet, kérnek mellé (hasonlóan ép és tiszta) tanút/segédet. Lehet kérni gondolkodási időt is, végig lehet vele nézetni, ahogy az előző pár szétkeni egymás agyvelejét a padlón. Ha ezután is akarja, hát nosza.

Fontos, hogy a helyszín zárt legyen, és ütésálló. Nem a berendezést veritek szét, nem a járókelőket veritek szét, nem is a rendőr fejét, hanem a sajátotokat.

Fontos, hogy nem közvetítheti média, felvétel róla nem készülhet (befolyásolásra lenne alkalmas), ezért zárt tér kell hozzá. Nem baj, felépíteni egy ilyen arénát még mindig olcsóbb, mint havonta milliárdokat költeni rohamrendőrségre, és a köztereink újjáépítésére.

Kár, hogy olyan kurvára civilizáltak vagyunk, hogy ilyet nem lehet. 

2007. október 8.

Politikusi vérdíj
17:05 | ötlet | országvége | még nincs hozzászólás

Minden választópolgár, aki korrupt, csaló, tolvaj politikusokat feljelent, a feljelentéséhez bizonyítékot szolgáltat, vagy nyomravezet, és ez a feljelentés eljut vádemelésig, jutalomban részesüljön. A jutalom összege legyen a következő:

- kormányfő, köztársasági elnök, házelnök: 1 millió forint
- miniszterek, parlamenti pártok vezetői, parlamenti frakcióvezetők, főpolgármester: 500 ezer forint
- parlamenti képviselők, polgármesterek: 200 ezer forint
- önkormányzati frakcióvezetők: 100 ezer forint
- önkormányzati képviselők: 50 ezer forint

Továbbá, a felderített és bíróság előtt bizonyított kár 10%-át is kapja meg a feljelentő, függetlenül attól, hogy az összeg behajtható-e.

2007. október 3.

Az utópiám viselt dolgai
23:39 | ötlet | még nincs hozzászólás

Apróságok.

>> folytatás

(Áttolva a Hordalékra 2007. október 26-án.)

Utópia-okosságok
02:45 | ötlet | még nincs hozzászólás

Mert nem csak gondok vannak ám. Nézzünk pár szép domborítást. Ugye a lényeg az, hogy minél kevesebb pénzt szedjünk el az emberektől, és minél kevesebb dolgot támogassunk. Így mindenki szabadabban dönthet, hogy a sok pénzből melyik drága dolgot veszi meg, ahelyett, hogy a kevés pénzből a támogatott dolgokat keresné.

>> folytatás

(Áttolva a Hordalékra 2007. október 26-án.)

2007. október 2.

Gondok az utópiával
18:38 | ötlet | még nincs hozzászólás

Most már nem hagyom abba. Úgy látszik, mostanában ekörül jár az agyam. (Előzmények 1 2 3 4 5.)

Két gondom van. Két dolog, amit sehogyse akaródzik megnyugtatóan kezelni az adórendszeremben.

Hagyományőrző termelés támogatása

Tegyük fel, hogy úgy gondoljuk, a Tokaji bor nemzeti értéket képvisel. Jó lenne valahogy támogatni, de nem adhatunk a tokaji termelőknek támogatást, mert az felborítaná a piaci viszonyokat. Ráadásul semmiféle alap nincs rá, hogy az erre való költségkeretet beszedjük a konkurenseitől. Nehéz eset.

Most ott tartok, hogy létre kellene hozni egy nemzeti hagyományőrző testületet, ami hierarchikus felépítésű, és szakmai alapon tagozódik. Ha ennek a borász szekciója úgy gondolja, hogy a Tokaji bor értéket képvisel, rendezvényeken és egyéb módokon népszerűsítheti. Ha ez elég arra, hogy életben tartsa a márkát, akkor rendben, ha nem, akkor a Tokaji megy a történelemkönyvekbe. Mindezt a központi büdzséből, mivel nem címezhető meg "felelős". Mondom, nem tetszik túlságosan, de egyelőre nem tudok jobbat.

Minden olyan esetben hasonló probléma áll fenn, ahol üzleti alapon működő vállalkozások őriznek kulturális értéket. Sok esetben ez csak részprobléma, mert csak a technológia egy bizonyos eleme hordozza az értéket.

Tandíj

Aszontam, ingyenes, de mégsem olyan egyszerű. Két elv feszül egymásnak:
- Az egyik a "mindenki fizessen mindenért annyit, amennyibe kerül".
- A másik a "műveltség ápolása állami feladat".

Elképzelhető, hogy nem okoz gondot, ha az elsőt vezetem végig, de ehhez tudni kéne, pontosan milyen anyagi viszonyokat eredményez egy tiszta adórendszer. Lehet, hogy egy család kasszájában a sok drága termékre költhető összes között könnyű találni forrást olyan "luxusra", mint a gyereknevelés. Ha igen, akkor még ha nem is tűnik barátságosnak, működőképes lehet, hogy a szülők fizessék a tandíjat. De ott van a "ha".

2007. szeptember 27.

Kedvenc utópiámról még
23:15 | ötlet | még nincs hozzászólás

Persze, hogy az adórendszer. (Előzmények 1 2 3 4.)

Miért utópia? Két okból. Egyrészt ez a parlamentáris demokrácia, amit itt döcögve művelünk, nehézkes, évezredek alatt tudna egy ilyen volumenű átalakítást véghez vinni. Ráadásul külföldön is szarul csinálják a dolgokat, és egy bizonyos szinten túl nem lehet ellene menni a nemzetközi tendenciáknak. Mindegy. Agyalni azért jó róla.

>> folytatás

(A Hordalékra áttolva 2007. október 26-án.) 

2007. augusztus 11.

Homlokzatkarbantartási átalánydíj
07:39 | ötlet | még nincs hozzászólás

A bevásárlózacskóval hazafelé caplatva a "Vigyázat, omlásveszély!" tábla átkényszerített a túloldalra. Omlik az 5 éve (kábé) felújított Egyetemi Könyvtár? Nocsak, erre fölnéztem.

Az elkerített rész fölött nem találtam konkrét omláshelyet, viszont a látvány elborzasztott. A földszinti lábazat viszonylag tartja magát, ezért nekem föl se tűnt, mi van a fejem fölött. Nyolcvan százalékban ép csak a homlokzat, a többi omladozik, mállik, rothad. Nem kicsit.

Öt év, ember, öt év

Öt év lenne a szavatossága egy vakolatnak? Francokat. Meg kellene csinálni egyszer az életben rendesen egy vakolatleverést, és nem elslendriánkodni a dolgot. Rátaknyolnak a tetejére egy friss réteget, fölveszik a zsét, és hatolnak előre, újabb pályázatokat nyerni. Kártérítés? Garanciális javítás? Ne röhögjetek, egy normális országban ez triviális lenne. De nálunk...

Viszont én már tudom a megoldást.

Most ugye az van, hogy nulla forint jut a felújításra. A közintézmény vezetője sopánkodik, az épület rohad, aztán amikor már mindenkinek szúrja a szemét, valami alternatív forrás segédkezet nyújt, és odaadja, amit oda kell adni. Hurrá, megújulás van, úgy csinálunk, mintha ettől örökre szép maradna, pedig dehogy. Pár év, és a szmogtól beleszürkül a tömegbe, még pár év, és bele is rothad.

Én kötnék erre egyfajta biztosítást, átalánydíjas karbantartást, nem tudom, hogy nevezzem. Ne dugjuk a fejünket a homokba, és ne csináljunk úgy, mintha az a szép épület ingyér' állna ott úgy, ahogy kinéz, örökké. Nem, ez pénzbe kerül. Mondjuk x évenként egyszer kurva sok pénzbe, amit mi képtelenek lennénk kigazdálkodni. De nem is lenne mszáj, mert ha valakinek be lehetne fizetni kurvasok/x összeget évente, az utána eldönthetné, mikor mennyivel lehet bekötni a dolgot. Lehet, hogy sok kis felújítás a célszerűbb, lehet, hogy egy nagy. Viszont szerződésben vállalná, hogy milyen szintű állapotot kell tartani. Magával tol ki, ha olyan alvállalkozót szerződtet, aki csak úgy csinál, mintha leverné azt, amit le kell verni.

Persze, a biztosításoknál megszokotthoz hasonló háttér-garancia rendszer kellene ide is. Ne kelljen attól rettegni, hogy csődöt jelent, eltűnik a ködben a vállalkozó, miután x évig fizettek neki.

2007. július 28.

Azonosító becenevek
20:35 | ötlet | még nincs hozzászólás

Ma tele vagyok ötletekkel. Na jó, ezeket nem mind ma kezdtem el kigondolni. Inkább ma van kedvem befejezni őket.

Az Interneten járva-kelve többnyire olyan nicknevekkel találkozom, amik nem valódi nevek. Vagy azt próbálja belezsúfolni az illető, hogy mi szeretne lenni, vagy valakinek a nevét próbálja utánozni, persze mindezeket különféle kriksz-kraksz karakterekkel tűzdelve, és a végén még egy számot is odabiggyeszt. Pur3_R4ng4445, GandalfMerlin1998, Da%Big%Boss és társaik. Ha még ennyi értelme sincs, csak összevissza betűknek látszik, akkor valószínűleg alsó-hottentotta nyelven jelenti azt, hogy mindenkit megölő istencsászár. Nem fér a fejembe, hogy lehetnek ennyire sötétek. Nekem mindig sikerül jó nevet választani, ami senki másé, soha nem létezett, és önmagán kívül nem jelent semmit. Elkezdtem hát gondolkodni, mi a feltétele annak, hogy mindenkinek igazi neve legyen. Az eredmény engem is meglepett.

A valódi név ugyebár nem tartalmaz számokat, és semmi extra karaktert, csak betűket. A problémák kikerülése érdekében mondjuk az angol abc betűit. Nem jelent semmit, nem utal senkire, csak önmaga. No, kezdjünk el ilyeneket gyártani.

Az angol abc 26 betűből áll, amiből 21 mássalhangzó és 5 magánhangzó. Kiejthető nevek kellenének, amit nem egyszerű definiálni. A könnyebbség kedvéért kezdjünk el olyanokat gyártani, amelyekben felváltva van mássalhangzó és magánhangzó. A szokás szerinti 8 karakteres névvel kezdjük. Mondjuk magánhangzóval kezdődik, az 5 féle. Utána a mássalhangzó 21 féle, az első két betű variációi mindjárt 100 fölöttiek. Nagyságrendet akarok számolni, legyen száz. Mindez négyszer egymás után, ami kapásból 100 millió változat. Mássalhangzóval kezdve ugyanannyi verzió, összesen 200 millió, mindössze kétféle alapsorrenddel. Ezek mindegyike tuti kiejthető, és valószínűleg nem is hangzik elrettentően.

Most nézzük meg, mi van, ha az egymás melletti magánhangzó-mássalhangzó párok helyzetét szabadon cserélgethetjük az alapsorrendben. Páronként cserélgetünk, az a kettő negyedik hatványát eredményezi. 16-szor 100 millónál tartunk, de még csak nagyon korlátozott variációkat néztünk.

A további bővítés macerásabb, mert minél komplikáltabb a sorrend, annál valószínűbb közte a kiejthetetlen név előfordulása. Összességében kb. a kombinációk fele használhatatlan lesz, továbbá le kell vonni belőle a világ összes nyelvének összes 8 betűs szavát. Az ember azt hinné, szinte nem is marad. Igen, de a 26 nyolcadik hatványa több, mint 200 milliárd. Ennek a fele 100 milliárd, vonjuk le belőle 100 nyelv 100-100 ezer szavát (bőkezű vagyok), ami 10 millió. Összesen 10 millió. Bármilyen hihetetlen, de az összes kiejthető változatnak szinte elenyészően csekély töredéke jelent bármit is a világon. Hoppá, ugye?

Most jön az, hogy hányan vagyunk a Földön. Hát én nem gondoltam, hogy ilyen egyszerű. Nem kell hozzá ékezet, nem kell engedményt tenni, és még válogathatunk is.

Mi lenne hát, ha a Földön mindenki kapna egy ilyen azonosítót? Persze, csak ha akarja. Érdekes lenne, ha bármilyen azonosításnál felesleges lenne tudni, hogy arról a Kovács Jánosról van-e szó, aki itt és itt lakik, ez és ez volt az anyja, ez és ez a tajszáma, hanem elég csak annyi, hogy ő Kiliowan, vagy Aksogore, és lehetne tudni, hogy ő az a bizonyos. Mert csak egy olyan lehet azon a néven.

Tudom-tudom, adatvédelem. Jól van na, mindenre én se gondolhatok. 

Hőcserélős lakóházfűtés
15:34 | ötlet | még nincs hozzászólás

Ha már energiaforrásokról beszéltem. 

Sajnos az energialobbi uralja a Földet. Ezt onnan lehet biztosan tudni, hogy a borzalmasan drága, környezetszennyező megoldásokat sehogyan sem sikerül kiváltani.

Úgy tudom, sok éve létezik a hőcserélős lakóházfűtés technológiája. Kell egy padlófűtés a padlólapok, meg egy másik az udvar gyepe alá, utóbbit kicsit mélyebbre kell fektetni. Össze kell őket kötni egy túlméretezett hűtőgépkompresszorral, és hadd szóljon. Télen fűt, nyáron hűt, ha irányváltót is tesznek bele. A hűtő/fűtő közeg áramoltatásának energiaszükséglete töredéke a leadott energiának. A befektetés egyszeri, és iszonyatosan megtérül. Tessék mondani, miért nem csináljuk?

Jó jó, de hol itt az ötlet - kérdezitek.

Nos, az ötlet aprócska, de talán fontos. Én szabványt csinálnék belőle. Betenném a közművek sorába. Itt megy ni a csatornacső, ilyen mélyen, amaz a gáz, mellette a vízvezeték, és ott az a fényes a hőcserélő vezetéke.

Első körben meg lehetne határozni, hogy kiknek kötelező. (Értsd: nem kap nélküle építési engedélyt.) Kertes házak, lakóövezetek. Budavári barlangokat nem fúrjuk meg, a fölötte lakók kivételt képeznek. Támogatást is kellene kapniuk, visszafizetendő kölcsön formájában, mert mélyen kell a zsebbe nyúlni, ha mélyen akarja az udvart felásni.

Ha kezdene elterjedni, bekövetkezne egy áresés. A technológia olcsóbbá válna, a vállalkozók elkezdenének versenyezni, árban is. Szépen kiderülne, hogy milyen borzasztóan megéri, és ha az energiaárak rendben vannak (nincs benne bújtatott támogatás), a többiek elkezdenének nyüszíteni, hogy nekik is kell. Nekik már nem kellene kötelezővé tenni, nekik inkább ki kellene dolgozni a megoldásokat. Egy belvárosi bérház számára elegendő telefurkálható talajt találni, hát egy kicsit húzós. Lehet, hogy megoldhatatlan, bizonyos esetekben. Nem baj, a többség által megvalósított fűtési megoldás töredékére csökkentené az ország teljes (!) energiaszükségletét.

Tessék mondani, miért nem csináljuk? 

2007. július 21.

Hajléktalankérdés
09:40 | ötlet | még nincs hozzászólás

Túlságosan össze kéne szedni a gondolataimat, hogy a sebesség-korlátozásokról szóló "regényfolyamot" folytassam, inkább nézzünk most valami egyszerűbbet.

Először nem árt tisztázni pár fontos dolgot.

Úgy gondolom, hogy alapvetően minden embernek joga van hozzá, hogy maga válassza meg lakóhelyét és lakáskörülményeit. E jog gyakorlása az anyagias társadalomban azonban szükségszerűen korlátozódik. Ha nincs pénz drága lakásra, csak olcsó jöhet szóba. Ha nincs pénz semmilyen lakásra, akkor jön az utca.

>> folytatás

(A Hordalékra áttolva 2007. október 26-án.) 

2007. július 2.

Járdatisztaság
15:30 | ötlet | még nincs hozzászólás

Az ötlet roppant egyszerű. Végy nagy nyomású vízpumpát, mondjuk lakótömbönként egyet, és havonta kétszer borotváld le a járdákat, faltól-falig. Utána slagozd meg bő vízzel, hogy folyjon le a trutyi. Ennyi.

Komolyan nem hiszem el, hogy erre senkinek nem akaródzik gondolni. Olyan éghajlat alatt élünk, ahol ritka az eső. Ráadásul az eső sem jut be mindenhova. Jó dolog a széles eresz, nem kell olyan sűrűn nyitogatni az ernyőt, na de kérem, ami alatta összegyűlik...

Múltkor jártam a hatodik kerületben egy ismerősömnél. Az ötödikben is undorító látványt nyújtanak a járdák, és orrfacsaró a bűz, amit árasztanak, nade ami ott van, már-már elviselhetetlen. Emlékszem, történelemórán tanultuk, hogy a középkori városokban az utcára öntötték az ürüléket. Hát, sokkal nem vagyunk előrébb.

Lassacskán már szelektáltan gyűjtjük a szemetet, egyre tisztább a tömegközlekedés, ügyelünk az aluljárókra, guszták a parkok. Könyörgök, valaki nézzen már rá a járdára, és gondolkodjon!

Lakik mondjuk ezer ember egy belvárosi lakótömbben. Van a tömb körül mondjuk ötszáz méter járda. Azt egy embernek végigborotválni, felslagozni egy napi kényelmes elfoglaltság. Vegyünk vállalkozói díjszabást, mondjuk rezsi óradíj a géppel 5 ezer forint, plusz az elhasznált víz, kijön az kábé ötven ezer forintból. Havi százezer. Ezer embernek. Az havi 100,- Ft per kopoltyú. Ennyibe kerülne, hogy ne hányjuk el magunkat naponta a járdán közlekedve. Mire is költünk száz pezót havonta?

Kéne hozzá persze egy rendelet, ami kötelezővé teszi, és szúrópróbaszerű ellenőrzés. Nem lehetne utána ráismerni a városra. Lehetne jólesően lélegezni, a turisták le is telepedhetnének a járdán, meg ilyenek. Be jó is volna.

2007. július 1.

Az adórendszeremről, harmadszor
06:05 | ötlet | még nincs hozzászólás

Itt kezdtem, és itt folytattam. Most a társadalombiztosítás jön.

Tehát, az alapot a kötelezően választható egészségbiztosítás és nyugdíjbiztosítás képezi. Minden felajánlott lehetőségnek biztosítania kell egy megfelelő szintet. Nevezzük ezt alapszintnek. Ezt mindenkinek meg kell kapnia, ebből a társadalom nem enged. Persze, ha valakit felvet a pénz, nem mondhatjuk neki, hogy ne luxuskórházban kezeltesse magát, ezért léteznek felsőbb szintek. A lényeg, hogy az alapszint tényleg a megfelelőt jelentse.

Most jön a neheze.

>> folytatás

(A Hordalékra áttolva 2007. október 26-án.) 

2007. június 23.

Még az adórendszeremről
03:16 | ötlet | még nincs hozzászólás

A "minden kerüljön annyiba, amennyibe kerül" elv végiggondolása érdekes következményeket szül.

>> folytatás

(Áttolva a Hordalékra 2007. október 26-án.) 

2007. június 17.

Nesztek üvegház
08:54 | ötlet | még nincs hozzászólás

Lassan, de biztosan megoldok minden problémát.

Javítsatok ki, ha rosszul gondolom. Izzik a Nap, kint a sötétben, és a hője elér hozzánk. Beesik, egy része visszapattan a sötétbe, a többi itt marad, és melegít egy adagot. Ez a meleg megpróbál elszökni, ki a sötétbe, de van légkör, ami itt tartja okosan.

Namost.

A nagy eszünkkel ahelyett, hogy a most érkező napsugarakat csapolnánk meg, a millió évekkel ideérkezett napsugarak energiája segítségével akkor létrejött szerves anyagot égetjük, hogy energiát nyerjünk. Amiből ugyebár főként széndioxid és víz lesz. A víz leesik, a széndioxid meg segít abban, hogy az épp most beeső fénysugarakból minél több itt maradjon. Vagyis dupla pofont adunk a bolygó hőmérsékleti egyensúlyának.

No, akkor üssünk két legyet egy csapásra. A megoldás: fatüzelésű erőmű.

A gyorsan növő fafajok pár éven belül kitermelhetőek, ez a klíma szempontjából elenyésző időtartam. Vagyis ami ma beesik napfény, azt hasznosítja a fa, miközben elvon szén-dioxidot a légkörből. Pár éven belül, amikor kivágják, és elégetésre kerül, az energia felszabadul, és a CO2 visszakerül a légkörbe. (Csak emlékeztetőül: most ugyebár azt csináljuk, hogy halmozzuk a föld mélyéről kitermelt széndioxidot, és a beeső napfény energiáját tetézzük a miénkkel.)

Technikailag nem hiszem, hogy különösebb problémát okozna egy ilyen megoldás kivitelezése. "Franchise" rendszerben tudnám legjobban elképzelni. Tart már ott a biotechnológia, hogy bármely földi éghajlathoz lehessen kikísérletezni nagy szervesanyag-hozamú, ellenálló növényeket. Nem muszáj, hogy fa legyen, lehet bokor, gyom, bármi. A lényeg a négyzetméterre és időegységre eső száraz szervesanyag hozam.

Szóval ki kéne kísérletezni minden éghajlathoz ezeket az ideális fajtákat, és aztán ki lehetne adni a parlagon lévő földterületeket erre a célra. Minden résztvevőnek lenne egy saját kis erőműve, amivel betáplálja az energiát. A "franchise" értelemszerűen pontosan leírná, hogy mekkora földterület milyen teljesítményű kazánt bír el, hogy milyen égetési technikával lehet a legtöbbet kihozni belőle, hogy a különböző növényeket hogyan célszerű betakarítani stb.

A parlagon lévő földterület nagysága országonként erősen változó, ezért egy ilyen terv megvalósításához kellene egy nemzetközi megállapodás. Főleg a szegény, de nem túlnépesedett országok profitálnának belőle.

Kellene még hozzá, hogy a környezetvédők lehiggadjanak, és ne hiúsítsák meg az egészet, csak mert hektáronként egy skorpió el fog pusztulni, ha a sivatag helyén növénytermesztés lesz.

Valamint kellene még hozzá, hogy vagy nagyon gyorsan elfogyjanak a szénhidrogén-készletek, vagy valaki emberbaráti cselekedetből a teljes olajipari lobbit az óceán fenekére küldené egy jól irányzott mozdulattal.

Úgyhogy ebből se lesz semmi. Francba. 

2007. június 16.

Anyagcsere
21:58 | ötlet | még nincs hozzászólás

Majd én megoldom a problémákat.

Csináltatnék jó erős, átlátszó műanyag zacskókat. Az lenne rájuk írva, hogy:

EZ A ZACSKÓ 20 KG MAGYAR KOMMUNÁLIS SZEMETET TARTALMAZ. ÖN, MINT NAGYKORÚ OSZTRÁK ÁLLAMPOLGÁR A MAGYAR-OSZTRÁK HATÁRON VALÓ MINDEN EGYES KILÉPÉSEKOR KÖTELES EGY DARAB ILYEN ZACSKÓT MAGÁVAL VINNI, ÉS OSZTRÁK TERÜLETEN GONDOSKODNI ANNAK ELHELYEZÉSÉRŐL MINDADDIG, AMÍG A RÁBA FOLYÓN MAGYARORSZÁGRA 2001 ÓTA ÉRKEZŐ SZENNYEZÉSNEK MEGFELELŐ MENNYISÉGŰ SZEMETET AZ OSZTRÁK OLDALRA VISSZA NEM SZÁLLÍTOTTAK. NE SZAVAZZON OLYAN KORMÁNYRA, AMELY TÁMOGATJA A MAGYARORSZÁGRA ÉRKEZŐ FOLYÓK SZENNYEZÉSÉT!

Ezt magyarul és németül. A zacskó átlátszó lenne, ez fontos. Viszont erős, és hermetikusan lezárt. Tehát higiénikus, viszont nem esztétikus. Mondhatni megalázó. Szerintem nem kellene belőle sokat kiosztani. Sőt, talán elég lenne a prototípust bemutatni.

2007. május 20.

Az én adórendszerem
12:39 | ötlet | még nincs hozzászólás

Szerintem nem lehet ördöngősség ilyet kitalálni. Ugorjunk is neki.

Jelszavak: egyszerűség, átláthatóság, elszámoltathatóság.

>> folytatás

(A Hordalékra áttolva 2007. október 26-án.) 

2007. május 12.

Sebesség-korlátozások eltörlése 6.
07:30 | ötlet | közlekedés | még nincs hozzászólás

Ez egy sorozat része. Olvasd az elejétől!

első rész << | előző rész <

Mai (rész)téma:

 

Műsorváltozás van.

Közben rájöttem, hogy elébb talán a bevezetés módját kellene tisztázni. Valamint arra is rájöttem, hogy az elitjárőrség részletezését nem úszom meg. Úgyhogy essünk is túl ezeken.

>> folytatás

(A Hordalékra áttolva 2007. október 26-án.)

2007. április 21.

Sebesség-korlátozások eltörlése 5.
10:22 | ötlet | közlekedés | még nincs hozzászólás

Ez egy sorozat része. Olvasd az elejétől!

első rész << | előző rész < | > következő rész

Mai (rész)téma:

 

A javaslat


Nézzük meg, milyen lenne egy működő rendszer. Vagyis következzen a megoldási javaslat.

Nem vagyunk egyformák. Van, aki született autóvezető, és van, aki nehezebben jön bele. Szerény véleményem szerint pedig kb. az autóvezetők 5%-a alkalmatlan erre a dologra. A megoldásnak egy olyan állapotot kellene elérnie, ahol a 95% sikeresen elkerüli a baleseteket, az 5% pedig ki van zárva a járművezetésből.

>> folytatás

(A Hordalékra áttolva 2007. október 26-án.)

2007. március 27.

Sebesség-korlátozások eltörlése 4.
20:31 | ötlet | közlekedés | még nincs hozzászólás

Ez egy sorozat része. Olvasd az elejétől!

első rész << | előző rész < | > következő rész

A mese mai epizódja:

Egy célravezetőbb magatartás

Azzal kezdem, amivel már az első részt kellett volna: mindenki magából indul ki. Ha nem tapasztalatból beszélnék, akkor egészen biztosan hülyeséget beszélnék. (Remélem, így nem.)

Több, mint 20 éve van jogsim, és kábé 12 éve vagyok elszenvedett balesetektől is mentes. Az utóbbi 5-6 évben még csak veszélyes szituációm sem volt. Pedig nem kezdtem jól. Volt számtalan kisebb-nagyobb balesetem az elején, szóval én nem tartozom azok közé, akik ösztönösen, az elejétől kezdve jól csinálják (már ha tényleg van olyan, és nem csak duma). Nálam egy több évtizedes tanulási folyamat eredménye, hogy elkerülöm a baleseteket.

>> folytatás

(A Hordalékra áttolva 2007. október 26-án.)

Régebbiek | Végére »