Kéne ásni egy jó nagy gödröt. Akkorát, hogy beleférjen a múltunk minden olyan emléke, amit nem szeretnénk viszontlátni. Én helyet szorítanék benne azoknak, akik a magyar foci fellendítését nemzeti érdeknek állítják be, azoknak is, akik az EB megrendezésében látják a magyar foci fellendítésének módját, és azoknak is, akik keresik az összeesküvést amögött a világraszóló botrány mögött, hogy szarfocijú országnak nem ítél oda ebét az UEFA.
Szegény horvátok.
Ezt mondja.
Nem a szájával, mert azzal olyanokat beszél, hogy "közjegyzőjelenlétében" meg hogy "következőnyerőszámkihúzásában" meg hasonlók. De a szemével. A szemével.
Avagy képzelt válasz egy képzelt levélre.
"Kedves Somogyi Bálint!
> Egy kis történelmi emlékeztető, amit bizonyára tudsz, írásodban is
> felsejlik, de álljon most itt is.
Ki nem szarja le. A történelmi hagyományok nevében népeket irthatnánk, tolvajokat kezetleníthetnénk, asszonyállatokat tarthatnánk.
> egyes protokolláris eseményeken a magyar történelmi zászlósor tagjai,
Ez komoly? Konkrétum kellene.
> Azt írtad, hogy a jelkép azt jelenti, amit a használói és a szemlélői
> belelátnak.
És tényleg.
> Nos, én nem a nyilaskereszteseket látom bele, én nem érzem
> magam antiszemitának miatta, sőt nem érzem magam hős hungaristának, és
> nem megyek el a „nyolc-ker”-be cigányokat meg csöveseket rugdosni.
Ezt mind jól teszed. A jelképet viszont rosszul használod.
> Nem vonulok fel a Becsület napján, még ha nem is értek egyet azokkal, akik
> elítélik ezt,
Nana, azért érzek ott némi analizálni valót.
> nem tekintem Hitlert szellemi atyámnak.
Ezt most jó pontnak kellene venni?
> Keresztény-konzervatív embernek vallom magam, és nem szeretem, ha mások,
> „független gondolkodók”, különböző címkéket ragasztanak rám a hitem vagy
> a meggyőződésem miatt.
Szerintem megy az a címkeragasztás egyedül is.
> Én használom az Árpád-sávot. Kint van a kocsimon, van zászlóm, van
> jelvényem, és használom a Magyar Köztársaság címerét is.
Egészségedre.
> Azt már leírtam, hogy mit nem jelent nekem, következzen most, hogy mit jelent.
A végén már csak azt kellene tisztázni, hogy miért érzed szükségét, hogy autódon, házadon az ország megalakulásának, ezeréves történelmének szimbólumát hordozd. Vagyis azt, amiről első ránézésre úgy tűnt, hogy írni fogsz.
> Úgy gondolom, hogy ma egy-két „kis pöcs”, alantas szándékból össze
> akarja mosni a szélsőségeseket a konzervatív jobboldal hagyománytisztelő
> polgáraival.
Fog is sikerülni nekik, amíg az az öncímkéző polgár saját elhatározásból nem határolódik el tőlük. De úgy látom, onnan még nagyon messze vagyunk."
Rendszeresen tapasztalom, hogy a magyar (bulvár)médiában egyenlőségjelet tesznek a következő fogalmak közé:
- lejárt szavatosságú
- romlott
- egészségre ártalmas
Ugye ezek a fogalmak elsősorban a közelmúlt élelmiszer-címkézési ügyei miatt kerültek elő. Teljesen nyilvánvaló, hogy a magyar újságírók zöme ahogy (az írást is beleértve) máshoz sem, úgy ehhez sem ért.
Mit jelentenek ezek a fogalmak?
- Lejárt szavatosságú: elmúlt az az időpont, amit a csomagolásra nyomtattak.
- Romlott: megváltozott a minősége, visszafordíthatatlan folyamatok indultak meg benne.
- Egészségre ártalmas: amitől megbetegszel.
Miért nem jó, ha összekeverik őket?
Mert mumust kiáltanak vele. Mert bulvárosítanak, szenzációt hajtanak, butítanak.
Miért nem egyenlő ez a három dolog?
A szavatossági idő egy szamárvezető. Nyilvánvaló, hogy nem lehet egy csomagolt termékről ránézésre minden esetben megállapítani, hogy még jó-e. Viszont okos emberek megfigyelték, hogy a megromlás összefügg az idővel, egészen konkrétan általában bizonyos idő múltán megromlik minden. Ezért tök jó módszer, hogy megegyeznek egy időtartamban, amit a gyártó vállal, a hatóság meg jóváhagy. Ezt szépen olvasható betűkkel ráírják, hogy mindenki tudjon igazodni. A boltos is nézi, és a vevő is, ha nem hülye, és szépen visszahajigálja vásárlás helyett.
Az áru megromlása pedig lehet különböző. Groteszk, hogy pont a sajtok átcímkézése kapcsán került elő az egészségre ártalmas jelző, pedig a tejtermékek szinte minden esetben úgy romlanak meg, hogy elvesztik az ízértéküket, de nem válnak ártalmassá. Érdekes is lenne, ha közben egyes termékekben (camambert, márványsajt stb.) kifejezetten elfogyasztjuk, és az ízértékbe bekalkuláljuk azokat az organizmusokat, amelyekkel egy koszton vagyunk.
Teljesen más a helyzet a húsok esetén. A hús alamuszi. Meg tud úgy romlani, hogy beledöglesz, miközben nem érzel rajta semmi különöset. A húsoknál is megjelenhet a felületen hasonló penész, mint a sajtoknál, ami ugyanúgy nem egészségtelen, csak csúnya, és rossz ízű (viszont főzéssel elmúlik). (A csemege pultban a kolbászon az a fehér lepedék, ha valaki nem értené.)
(Imádok zárójelezni, mondtam már?)
Ja és a tárolás. Frissárú esetén a hűtési láncolat megszakadása is bekövetkezhet, így mondják finom szaknyelven azt, hogy basztak hűteni, amit hűteni kellett volna. Azt ugye nem kell mondani, hogy a nyomtatott szavatossági idő csak megfelelő hűtés mellett érvényes? Vagyis tessék szépen megszagolni, meggusztálni a hűtött árut. Ha gyanús, és a szavatossági ideje még nem járt le, kötelesek lesznek visszavenni.
De van fordítva is. Komoly gyártóknak presztízsveszteséget jelent, ha a termékük a jelzett időn belül már nem finom. Ők kényesebbek arra, amit rányomnak. (Mint már mondtam, ez egy vállalás.) Nem kell azt gondolni, hogy egy téliszalámi mehet a kukába, ha tegnap lejárt.
No hát csak ennyire hasonlít egymásra ez a három fogalom. Jó lenne nem összekeverni őket. Én se használom a bulvár-újságíró szinonímájaként a seggarcú idiótát, pedig kisebbet tévednék vele.
Ma délelőtt pár óra hosszáig volt egy vezércikke az Indexnek. Ilyen emlékezetem szerint szökőévente egyszer (sem) fordul elő. Kivételesen nem britníszpírsz és nem parlamenti kurvaanyázás a téma, hanem valami.
Számomra a semmiből jön ide ez a színvonal, mert egyrészt pokolian jól ír, másrészt úgy kábé mindannyiunknak szól be egyszerre. Ráadásul még igaza is van.
Sejtelmes álnéven ír, és már gurítják baromi gyorsan lefele az oldalon, úgyhogy minden eshetőségre számítva kimentettem. Ha esetleg el akarnák tüntetni az urak, akkor megkapjátok ide, teljes terjedelemben.
Íme az új "super sweeper":
Hú, de messze van az odaát.
Én két fajta embert ismerek: rendes embert és tróger embert.
Mások úgy gondolják, hogy a bőrszín és egyéb külsődleges jegyek alapján kellene egymást megkülönböztetni. Mindegyik ilyennek megvan a maga vesszőparipája: ezt a nagy össznépi diszkriminációs kötélhúzást szeretnék kimozdítani egyik vagy másik irányba. A baj csak az, hogy a kettő egymást erősíti.
És akkor lehet hőbörögni, hogy hát hogy lehet az, hogy erősödik a cigányellenesség, amikor mi már egy ideje minden cigányt támogatunk, még ha az bűnöző is. Hát talán azért, kezicsókolom. Azért.
De sebaj, lesz ez még rosszabb.
Aki nem érti, nézze meg az Amerikai história X-et.
Pont most jelent meg egy nekem tetsző vélemény a totalcaron. Szinte kiegészíti, amibe előbb belekezdtem.
Oda vagyok, amikor megkímélnek attól a fáradságtól, hogy el kelljen olvasnom egy cikket ahhoz, hogy kommentáljam.
Egy liberális párt nem vállalhatja Demcsák Zsuzsát
Ez ugyebár jogos, de egyszer az életben nekünk is lehet szerencsénk, nem? Mivel nálunk az MSZP-SZDSZ koalíció kormányoz, viheti még nálunk egy ilyen a kormányszót:
Bár az átkos rendszer óta a tömegtermelés miatt sokat romlott a színvonal, a mai napig büszke vagyok a magyar szinkronra, a magyar szinkronszínészekre. Szerintem zseniális, amit művelnek, egyáltalán nem kirívó eset, hogy jobb a magyar hang az eredetinél. Aki koppant már nagyot Roger Moore vagy Walter Matthau eredeti hangjának hallatán, az tudja, miről beszélek. Az ilyen lehengerlő, hangjukkal bármire képes szinkron-szörnyetegek egyike Reviczky Gábor. Neki köszönhetően jön át De Niro ezer színe például a magyarba. Szóval Reviczky egy zseni.
Erre ma olvasom ezt.
Az alternatív Kossuth-díj politika-függő megközelítése már egyébként is gázos. Mitől lenne kritériuma az állami döntés jóságának, hogy éppen ballib vagy nemzeti, he? Ha rossz egy döntés, akkor rossz, akárki hozta. A politikafüggés deklarálása teszi egyértelművé, hogy az urak igenis tévedni szeretnének. Márpedig ők akkor is megmondják, hogy mi az alternatíva, ha a fene fenét eszik, amikor ballib van, és ők márpedig kussolnak, amikor Viktor van.
Persze ez mindenki szíve joga. A saját díjukat minősítik. Ha lett volna egy valóban független díj, azzal gazdagodtunk volna. Így csak pár majom deklarálta erősen, merre szeretne lefetyelni.
Eddig még semmi különös, csinálják a műsort, szokás szerint. Amin kiakadtam, az az idézet R. G.-től:
"a nézők könnyebben választhassanak a szeretet által olyan embereket akik az ország élére valók, és nem olyan bitangokat akik most vannak"
Huh.
Muszáj, de tényleg muszáj olyat csinálnia, amit majd az unokái előtt szégyellnie kell? Van egy listám, még elég sok név van rajta. Muszáj, hogy le kelljen húznom róla?
Olvasom ezt (erről nem is beszélve, végre nem egy nyúlfarknyi bulvárhír), és okosnak hiszem magamat. Hiszen én ezt már tavaly megmondtam. Sőt, lehet, hogy már tavalyelőtt.
De jaj, Vonnegut már 76-ban (!) miniatűr kínaiaikról beszél. Sőt, Heller már 61-ben (!!!) az amerikai birodalom bukásáról. Francba, ezek tudnak valamit.
Sebaj, majd legközelebb.
Sajnos már nem a régiek az érzékszerveim. A hallásomra régóta gyanakszom, mert folyton van egy olyan érzésem, hogy teljesen szubjektív, amit a hallóidegeim továbbítanak az agyam felé. De most itt a vég. Az imént azt véltem hallani, hogy a BKV műholdas járműkövető rendszert akar bevezetni, és majd a megállókban monitoron lehet nyomon követni, hogy merre jár az a busz, amiről épp lemaradtunk. Mivel ez lehetetlen, azt hiszem, sürgősen szakemberhez kell fordulnom. Megyek is.
...mi ez a zaj?
BEOSZTOTT: Főnök, baj van.
FŐNÖK: Nem fizet a DBR?
BEOSZTOTT: Nem, dehogy. Az EU-s szakértőkkel van gond. Sehogy se tudok velük zöld ágra vergődni.
FŐNÖK: Kevesellték?
BEOSZTOTT: Rosszabb. Azt mondták, vegyem úgy, hogy ezt meg sem hallották.
FŐNÖK: Mondom én, hogy kevesellték. Mondd meg nekik, hogy még két százalékot ajánlok a saját részemből.
BEOSZTOTT: Azt is mondták, hogy a saját érdekemben ne folytassam.
FŐNÖK: Te most ellenem vagy?
BEOSZTOTT: Neeeem... csak egyre nehezebb. Ott vannak a vekések is. Azok is, amikor belekezdtem, hogy evezhetnénk egy hajóban is, csak annyit válaszoltak, hogy "mivan, vazze??".
FŐNÖK: Biztos, hogy ezt akarod? Egy személyben elvinni azt a múltkori balhét?
BEOSZTOTT: Főnök, én...
FŐNÖK: Vagy, még az unokáid is jól élhetnek ebből. Várjunk csak... te többet akarsz! Te kis huncut! Na ki vele? Mennyi?
BEOSZTOTT: Főnök, én tényleg...
FŐNÖK: Ne folytasd. Meg fogunk egyezni. Ahogy eddig is. Most menj, és hívj össze egy sajtótájékoztatót. Mutatni kell, hogy mi a helyünkön vagyunk.
(Betoldás 2007.03.13. 6:39-kor)
FŐNÖK: De ha gondolod, lehetsz krampácsoló is, arra is szükség van.