2010. május 28.

Ugord át a Holdat
16:51 | média | zene | nők | 1 hozzászólás

Tegnap mást is láttam. Tök véletlenül kapcsoltam a Rent színházi felvételére, ahol éppen Eden Espinoza énekelt tehénről, Holdról. Ottragadtam.

Hajlamosak vagyunk az előadókat azokkal azonosítani, akik a filmes szereposztásokban forognak. Hiba. Amerikában, ahol az előadóművészetnek óriási hagyományai vannak, van egy kultúra, ami magasról (de még milyen magasról) tesz arra, amit a filmvásznon művelnek. A színházi közönség könyörtelen. Ott nincs túlforgatás, csa azok állják meg a helyüket, akik hibátlanok.

Eden Espinoza fényképen ilyen:

Eden Espinoza

Csúnyácska, nem? Szerintem azért ilyen, mert épp ilyennek akart látszani. A Rentben nem ilyennek akart látszani. Én tegnap egy szikrázóan gyönyörű nőt láttam, aki azt csinál a hangjával, amit akar, a színpadra dimenzionált gesztusai pillanatról pillanatra helyükön vannak, és minden porcikája él, mozog.

És ő állítólag Idina Menzel beugrója volt a darabban.

Azt hiszem, megint egy lépéssel közelebb jutottam a női szépség lényegének megértéséhez.

2008. február 12.

Israel Kamakawiwo Ole: Somewhere over the Rainbow akkordok
08:41 | zene | közszolgálat | még nincs hozzászólás

Meguntam a bénázásotokat.

A Somewhere Over the Rainbow tényleg nagyon jó zene IZ feldolgozásában. Nem tudok gitározni, de ha tudnék, biztos el szeretném játszani. Ezzel Ti is így vagytok, ezért jöttök ide naponta n+x-en, és az én blogomon keresitek az akkordjait. Noha nyilvánvalóan nálam nincsenek, és nyilvánvalóan egy megfelelő keresőkifejezés első találata a gugliban az, amit kerestek.

De mint ahogy a politikusnak sem illik megpróbálni megváltoztatni a választópolgárait, én is hagylak Benneteket olyannak, amilyenek vagytok. Inkább idehozom a helyetekbe, amit kerestek. (Azt hiszem, ezt hívják közszolgálati tevékenységnek. Csináltam is neki kategóriát.)

Tehát az "israel kamakawiwo ole akkordok" és a "somewhere over the rainbow akkordok" keresőkifejezések véleményem szerint a Facing Future albumon hallható Somewhere Over The Rainbow - What A Wonderful World című szám gitár akkordjaira vonatkoznak. Bemásolom ide nektek.

Még egyszer: nem tudok gitározni, de zeneiskolába jártam eleget. Szerintem ezek az akkordok jók. (Innen másolok.)

10 óra 11 perc: még mindig nem tudom, hogyan kell a freeblogot rávenni, hogy ne omlassza össze a szóközös pozicionálást. Eddig 56 kisérletemet replace-elte ki. Lehet, hogy képet fogok betenni.

10 óra 39 perc: most egy picit feladom. Írtam levelet az itteni istennek, majd ő megmondja.

11 óra 6 perc: a. válaszolt. Tesztelem az eredményt.

11 óra 30 perc: még mindig ott tartok, hogy csak a menü alá lógatva működik. Lásd alant. (Végülis, az is egy kiút, ha elég sokat szarakodok hozzá, hogy lecsússzon a lényeg olyan mélyre, ahol már nem fut össze a menüvel.)

11 óra 39 perc: izé, vú-hú. Mindenre gondoltam volna, csak arra nem, hogy csak a Courier New hagyja magát méretezni (az én gépemen??), a sima Courier nem. Na mindegy, ránézésre hmmm, igen, úgy tűnik, nos, teljesen olyan, mintha működne.

Khm, ennyit a bénázásról.

Viszont, ha már ilyen ügyesen sikerült lecsúsztatnom, vissza is méretezem, mert csak szebb úgy a betű rajzolata.

11 óra 47 perc: bakker, hát nem befér a hasábba az eredeti mérettel is? Na jó, elegem van, nem vacakolok vele többet. Tessék még a végére egy felkonf:

Israel Kamakawiwo Ole: Somewhere over the Rainbow
dalszöveg, gitár akkordokkal

capo on Five

Intro:
G D Em C
G D Em Csus2 C

Oooooh…
G D C G
C B7 Em Csus2 C

G         D                C      G
Somewhere over the rainbow way up high
C       G                        D              Em      Csus2   C
And the dreams that you dream of once in a lullaby      Ahhhhhhhh!
G         D                C          G
Somewhere over the rainbow blue birds fly
C       G                         D                     Em     Csus2   C
And the dreams that you dream of, dreams really do come true   Oooooh!

G                              D                                Em     C
Someday I'll wish upon a star, wake up where the clouds are far behind me
      G
Where trouble melts like lemon drops
D                              Em           Csus2   C
High above the chimney tops is where you'll find me
G         D                C          G
Somewhere over the rainbow blue birds fly
C       G                           D                 Em   Csus2   C
And the dreams that you dare to, oh why… oh why can't I?   Iiiiiii!

       G            D        C          G
Well I see trees of green and red roses too,
C               G        B7       Em
I'll watch then bloom for  me and you
        C               D                  Em    C
And I think to myself…  what a wonderful world

          G         D              C         G
Well I see skies of blue and I see clouds of white
        C             G   B7            Em
and the brightness of day    I like the dark
      C                D                   G     C     G
and I think to myself,    what a wonderful world

    D                        G
The colors of the rainbow so pretty in the sky
    D                    G
are also on the faces of people passing by
      C               G              C          G
I see friends shaking hands saying, "How do you do?"
C              G         Csus2          D
They're really saying,  "I…      I love you!"

       G      D         C          G
I hear babies cry and I watch them grow,
C                  G    B7           Em
They’ll learn much more   than we'll know
      C                 D                   Em            C
And I think to myself,     what a wonderful world …       world.

G                              D                                Em     C
Someday I'll wish upon a star, wake up where the clouds are far behind me
      G
Where trouble melts like lemon drops
D                              Em           Csus2   C
High above the chimney tops is where you'll find me
G         D                C      G
Somewhere over the rainbow way up high,
C       G                           D                 Em   Csus2   C
And the dreams that you dare to, oh why… oh why can't I?   Iiiiii!

Oooooh….
G D C G
C B7 Em Csus2 C
Repeat and fade…

2007. december 11.

A maestro jobb és bal keze
18:19 | zene | még nincs hozzászólás
Megdöbbentő, hogy míg Verdi Requiemjét a zeneirodalom egyik legnagyszerűbb művének tartom, a Quattro Pezzi Sacri úgy hangzik számomra, mintha Jerry Goldsmith készített volna kísérőzenét egy vallásos témájú filmhez, Verdi stílusában.

2007. november 23.

Ha Te lennél az omnibusz
07:51 | zene | még nincs hozzászólás

(Avagy hogyan ne írjunk fejben egyszerre két tartalmas bejegyzést.)

Katie Melua az If You Were a Sailboat című számban elmondja, mit csinálna velem, ha én lennék a part, a folyó, a hajó, a ház. Irulok-pirulok.

Mike Batt-nek jó ízlése van.

22 éves, bakker

(A katiemelua.com szíves engedelme - nélkül. Majd szólnak, ha nem tetszik. Ha már nem bírták leírni, milyen formában lehet átvenni.)

Sajnos, mint kiderült, le voltam maradva néhány KDNP-kongresszussal. A világ boldogabbik fele már évek óta ünnepli ezt a mosolygós hangú grúz tündérkét. Persze így az igazi: amikor nem tudok róla, hogy híres, csak a zene van, ami meggyőz, önállóan. Jelentem, Katie Melua megérdemli a hírnevet.

Nincsenek illúzióim. A tehetség ma már édeskevés. Nem akarom tőle elvitatni, mert bár nincs nagy hangja, de bűbájosan dolgoztatja. Mégsem ettől futott be szerintem. Az a bizonyos M. B. ott a háttérben, ő a ludas. Iszonyúan oda vannak téve a dalok a lány hangjához. Egyszerű, tiszta szerzemények, hagyják érvényesülni. Túl sok rossz nótát hallottam Piaf és Cserháti tolmácsolásában, hogy ne gondoljam azt: a jó hang kevés. Kell a jó nóta is. És a rossz hír: több a jó hang, mint a jó nóta. Szóval becsüljük csak meg azt az M. B.-t.

Ami nagyon durva, az a 22 év. Ennyi idős, és már énekel. Olyan műfajban, ahol 50 felett szokott beérni a hang. Húvazze, ha ez megéri... Lehet, hogy csak bebeszélem magamnak, de mintha már hallanék különbséget az első és a harmadik album között. Halkabb lett. Kevésbé izomból énekel. Magam elé képzelem, és az elsőn még hadonászik hozzá. A harmadiknál már csak ül, közel a mikrofonhoz, és beledúdol. Többet bíz a hangjára, jobban bízik a hangjában. És folyamatosan nevet, ami az egyetlen vállalható magatartás éneklés közben, mint tudjuk.

Persze lehet, hogy ez a nevetés vele született. Valamiért folyton Kim Wilde jut róla az eszembe. A jazz-énekesnők artikulációs bázisa jó hátul szokott lenni. Teli torokból fújják, ami nem túl nőies, viszont rendkívül alkalmas. Viszont, a férfi szervezet anatómiailag tartalmaz egy húrt, amit ez a kimvájdos hangfekvés megpendít. Simogat a hangja. Csak nehogy aztán 50 éves korára megmélyüljön.

Basszus, belegondoltam, én akkor hány éves leszek. Ha megérem.

2007. november 20.

Kilenc millió bicilkli van Pekingben
22:18 | zene | még nincs hozzászólás

És ez tény. Szanka ajánlásával.

Szépen énekel. Szép-en, érted.

Most be vagyok baszva, majd holnap írok Meluáról.

2007. november 17.

Megvan! Wagner volt, az Operaházban, a Lohengrinnel
20:30 | zene | még nincs hozzászólás

Ezt most szégyellem.

Kilenc év zeneiskola után nem tudom, ez hogyan sikerült. Hogyan lehet ekkorát tévedni? Ki a ludas? Mascagni? Puccini? Csak nehogy Verdi legyen, mert a szívem megszakad. Inkább rákenem a címben emlegetett úriemberre. Végülis tuti, hogy az az előadás, amit húsz éve végigültem valahogy az operában, na az szörnyű volt. Igen, már biztos, hogy Wágner úr a ludas.

Persze ez még nem mentség arra, hogy azt gondoltam: az operák hasonlíthatnak. Ráadásul hallottam már elég részletet Mozart operákból, itt cseng a fülemben a mil-le-tre, meg a dóóóndzso-váááááááán-níííí. Mégis azt gondoltam, a Mozart operák is olyanok, amilyeneknek én gondolom őket.

Hallgatom a Don Giovannit, és sírok. Ez nem lehet igaz. Egészen biztosan másképp alakul az életem, ha húsz évvel ezelőtt veszem magamhoz. Ez mindennek az ellentéte, amit az operákról gondoltam. Nincs egy negyed másodperc üresjárat. Ez nem kilóra készült. Tiszta hülye vagyok. Hogy gondolhattam, hogy Mozart képes bármit is létrehozni, ami nem izzik elejétől végéig? Hogyan is gondolhattam, hogy nem játszik végig a hangjegyekkel, mint a Varázsfuvolában? Úristen, ez a zene olyan közel szól a lelkemhez, hogy az már intim.

Meghaltam.

2007. szeptember 2.

Vurlicer-táplálék 1.
15:38 | zene | ajánló | még nincs hozzászólás

A szempont elsőre talán furcsa, de kikezdhetetlen. Olyan számokat gyűjtöttem, amiket szénné hallgattam, mégsem érzem, hogy kimerültek volna. Lehet, hogy ez az igazi zene ismérve. Szóval tessék komolyan venni: nem véletlenül ajánlom pont ezeket a zenéket. A legtöbb előadónak temérdek egyéb slágere akad, és nem azért választottam pont azt az egyet tőlük, mert nem ismerem a többit.

- The Cardigans - Erase and Rewind
- Madonna - Frozen
- Annie Lennox - The Gift
- No Doubt - Don't Speak
- ABBA - The Day before You Came
- AC/DC - Thunderstruck
- Israel Kamakawiwo 'Ole - Somewhere over the Rainbow
- Pink Floyd - The Gunner's Dream
- Bikini - Közeli helyeken
- NOX - Forogj világ
- Laura Branigan - Gloria
- Cindi Lauper - True Colours
- Metallica - Nothing Else Matters
- Phil Collins - In the Air Tonight
- Ray Charles - I can't Stop Loving You

No, elsőre elég is lesz. Majd még töröm a fejem.

2007. augusztus 11.

Inkább a belbecs
08:23 | zene | még nincs hozzászólás

Azt kéne a hölgynek felfognia, hogy az egyetlen figyelemre méltó testrésze egy belső szerv.

jaj

A nem létező bájainak mutogatása helyett nagyon gyorsan föl kéne énekelni ahány nótát csak bír. Ilyen hang nem születik gyakran, és nem is lesz meg neki mindig. El lehet inni például.

A kép nem mai. Azért jutott eszembe most ez, mert épp a "Candyman"-t nyomatják a rádiók. Megfújja, de istenesen.

Még ilyet, sokat.

2007. augusztus 7.

Muzsikáló reggel
16:16 | zene | még nincs hozzászólás

Reggel a járgányt beröffentve az egyik Haydn szimfónia csendült fel a rádióban. Ahh, micsoda bizsergető érzés, nem akaródzott abbahagyni. Ahogy rátolattam a rakodórámpára, gondoltam egyet, letekertem az ablakot, és felhangosítottam az éteri muzsikát. Annál tökéletesebb napkezdést, mint a hajnali derengésben Haydn-ra rakodni...

Ordítás, káromkodás, "miezaszar", "Árcsí, ezt te csinálod???". Hüledezés, értetlenkedés, lehalkítás.

Valahogy kijöttem belőle azzal, hogy kiröhögtem őket, de nem esett jól. Hogy a rákban lehetünk ennyire különbözőek? Ez nem Bartók volt, ehhez nem kell előképzettség. Csilingel, ugyanazokat az akkordokat és taktusokat használja, mint az a tucc-tucc, amit ők hallgatnak, lévén hogy közben nem talált ki senki akkordokat és taktusokat. Milyen anyagból lehetnek a huzalok az ő agyukban, ami reziztens a zenére?

2007. március 14.

Hallgatók könyve
23:07 | média | zene | 6 hozzászólás

Üdv!

Én a Sláger rádiót noha messze nem tartom tökéletesnek, mégis magasan a legjobb a "magyaréterben". Egyrészt zeneileg elfogadható a kínálata, másrészt Bochkor-ékhoz fogható állatok talán a világon nincsenek máshol. Folyamatosan ezt a csatornát hallgatnám (amikor rádiót hallgatok), ha. És ennek a "ha"-nak két oka van.

1. Szerintem szükségtelenül van sávosítva a program. Például nem létezik az a hallgatói igény, amely reggel 3 és 4 óra között kifejezetten magyar zenékre kíváncsi. Ilyen nincs. Az hallgatja akkor, aki ébren van, az meg éppúgy vágyik a változatosságra, mint máskor.

2. A változatossággal reklámozzák magukat, és ezt úgy definiálják, hogy egy nap soha nem hangzik el kétszer ugyanaz a szám. Vegyünk három percet és nulla belepofázást, és akkor 480 zeneszám körbe-körbe járatásával elviekben biztosítható ez a fajta "változatosság".

Nyilván ez nem így van, de mégis, egy idő után kezd az ember könyökén kijönni a "választék". Nehéz időt mondani, de folyton az az érzésem, hogy az összes elhangzó zenét nemrég hallottam a Slágeren. Pedig. Szterintem van 30 zúzós Queen szám, amiből jó, ha ötöt pörgetnek, 50 Madonna zenéből hármat, 200 Beatles-ből sehányat, nem beszélve Abba, Genesis, EW&F stb. (Most próbálok a profilhoz igazodni, és nem kérek számon kevésbé ismert zenéket.)

Már ott gyanús volt a dolog, amikor egy hétvégén lenyomták azt a választékot, amiből szerintük ki lehet válogatni minden idők top ezerjét. Juj. Szerintem hónapokig kéne menni annak a választéknak, ismétlés nélkül, bocsi. Szóval van egy olyan érzésem, mintha kiosztották volna a jó zenéket egymás között a konkurensek, és ez jutott volna a Slágernek. Nyilván nem tudhatom, mi az oka, de ha lehet, jó lenne változtatni rajta.

Ja, és még valami. Nem tudom, miért kéne vigyorogni zenehallgatás közben. Az a reklám nagyon hülyén jön ki.

Egy hallgatójuk 

2007. március 12.

Kifordult világ
17:20 | reklám | zene | 2 hozzászólás

Most az lesz, hogy egy darabig, amíg ki nem gördül az első oldalból, finom aláfestő zenét hallgathattok a blogomban, hehe.

Úgy hívják, hogy Israel Kamakawiwo'ole, és a Somewhere Over the Rainbow - What a Wonderful World című számát (ez a kettő egy) énekli, dúdolja, pengeti a Facing Future című albumáról. Neve ellenére Hawaii születésű, és istenként tisztelték arrafelé. Múlt idő, mert meghalt. Bizonyos méret felett a testsúly fordítottan arányos a lehetséges életkorral, az ő lelke pedig csak 300 kilós testbe fért bele. Ez a montázs itt alább egy picit meg is emlékezik róla.

Az album többi száma nem igazán az én ízlésemnek való, de amit művel a Somewhere over the Rainbow-val, az egészen elképesztő. Mintha belül zengene a dalnak egy olyan verziója, amit mi soha nem hallhatunk, és amikor már nem bírja magában tartani, akkor kidúdol belőle valami rezonanciát.

S hogy ennek mi köze reklámhoz? Ezt nyilván csak az kérdezi meg, aki nem fogyaszt semmilyen médiát. A csapból is egy idióta OTP-s imázsreklám folyik, ami eddig felderítetlen okból holmi bankot akar a mi álmainkkal összekapcsolni, valamint hangulatában és színeiben egy az egyben a Sony Bravia labdapattogtatós reklámjának a nyúlása. A különbség csak annyi, hogy ott a megoldásnak volt köze a reklámozott termékhez.

Nos, egy ilyen gusztustalan reklám kellett hozzá, hogy egy ország megismerje IZ csodálatos dalát.