2010. augusztus 26.

Ezzel, vagy ezen
21:58 | közszolgálat | még nincs hozzászólás

Erőteljesen szoktam morogni, amikor magukat újságíróknak tartó emberek nem veszik észre írásukban a paradoxont. Ma viszont elgondolkodtam, vajon melyik jobb: a paradoxon vagy a nullinfó?

A katonáink katonáink, ezt írja az újság. Illetve egészen pontosan: "a katonáink nem akarnak hazajönni", így hangzik szó szerint. De a lényeg ugyanaz. A katona katonaként viselkedik. Nullinfó. Hasonló nullinfó lenne a "civiljeink haza akarnak jönni". Továbbá őrültség lenne a "civiljeink nem akarnak hazajönni". A "katonáink haza akarnak jönni" pedig az a bizonyos paradoxon.

Persze ebben az országban az se lenne elképzelhetetlen, ha hős harcosaink az első puskalövésre anyúúúúúú! felkiáltással elindulnának futtában Európa irányába. Tulajdonképpen meg kellene könnyebbülnünk.

2010. augusztus 8.

Őzikés lakópark
22:26 | ötlet | 7 hozzászólás

Nem, nem óvoda. Csak eszembe jutott, mi lenne, ha fokoznánk a városban a természetközeliséget, és oda lukadtam ki, hogy őzike. Vagy ha nem őzike, akkor mondjatok jobbat. Na ugye, hogy nem tudtok.

Arra gondolok, hogy a bekerített, sokszáz lakásos, már elfogadható méretű zölddel rendelkező lakóparkokok között miért ne lehetne olyan, amelyikben szabadon kószálnak az állatok. Kb. annyi beruházást igényelne, hogy gyalognak, járműnek kéne csinálni zsiliprendszert, ahol (ahogy az a zsilipeknél hagyomány) nem nyílik egyszerre a két oldali kapu, és a külső kapu egyáltalán nem nyílik addig, amíg olyan jeladó van a zsilipben, ami bele van ültetve minden őzbe, ami odabent grasszál.

Őz a két méteres kerítést nem ugorja át, nem mászik át rajta, nem fér ki a lukon, repülni nem tud, a gyereket pedig fel sem ökleli, és meg sem eszi. Tehát őz jó.

Fűnyírásra igen keveset kellene költeni, viszont kéne valaki, aki bogyót szed azokról a részekről, ahol nem akarják, hogy bogyó legyen. Mert pont attól lenne érdekes úgy egyébként az egész, hogy az őzek nincsenek bezárva a telek sarkán egy kennelbe, hanem tényleg összevissza csatangolhatnak. Valószínűleg egészen megszoknák az emberek és autók közelségét, és hangulatossá tennék a lakóparkot. Bebámulnának a földszinti ablakokon, jönnének ismerkedni a látogatókkal stb.

Szükségük lenne még szálláshelyre a kert sarkában, ami persze nincsen bezárva, de tetszik nekik, és az eleséget is ott kapják alkalomadtán. A lakók közvetlenül nem etethetik őket, csak a gondozónak adhatják oda, aki jóváhagyja, nehogy túletessék vagy megmérgezzék őket.

Gondozó persze nem ártana melléjük (ő egy füst alatt szedhetné is a bogyót). Nem feltétlenül full extrás, diplomás őzszakértő, elég, ha megcsinálja a napi teendőket, és kapcsolatban lehetne lenni valamelyik állatkerttel, vadasparkkal, akik szakértenének, kezelnék a szaporulatot és orvosi ellátást adnának.

Mindezek valamennyi költséggel járnának, de ha elég nagy az a lakópark, akkor takarításra, világításra, biztonsági szolgálatra, szemétre, egyebekre úgyis nagyságrendekkel többet költ. Ráadásul a fűnyíráson tényleg spórolni lehet.

No, kedves beruházók. Tessék belevágni. Jogdíjat nem kérek az ötletért.

2010. augusztus 1.

Emeljük a tétet
21:00 | nők | 4 hozzászólás

Ha már a (szerintem) eddigi legjobb bejegyzésemhez nem vagytok hajlandóak hozzászólni, nesztek egy nő, aki nem viccel. Ha ezt korábban megtalálom, nem lett volna a dekoltázs vagy hosszú comb dilemma.

Irina Shayk

2010. július 30.

A makacs vízkő drámája
12:09 | reklám | 4 hozzászólás

Faramuci dolog a kémia. Van ugye a vízkő, ami kalcium-karbonát és magnézium-karbonát keveréke. Savas közegben jól oldódnak, ezért elég egy kis széndioxid a vízben, és máris hordja el. Amikor elillan belőle a Co2, lerakja szépen (Aggtelek) vagy csúnyán (vízforraló). Ilyenkor kell egy kis sav, ami leoldja (és megmar minden mást a környéken, ha nem vigyázol). Ez ilyen egyszerű. Illetve volt, eddig.

Szerencsére a Cillit kutatói élenjárnak, és első kézből értesülhetünk tőlük a tudomány haladásáról. Ők derítették ki, hogy a vízkőnek létezik egy új változata, az úgynevezett makacs vízkő. Erre nem érvényes a hagyományos kémia. Ő ellenáll. De minő további szerencse, hogy a Cillit kutatói egyből ki is fejlesztettek egy megfelelő ellenszert erre a jelenségre.

Tehát, hogy a gyakorlatban is lássuk a dolgokat, a következő történik. Ott csücsül a CaCO3 a csaptelep oldalán, és jól érzi magát. "Sose kaptok el" stb. Ekkor érkezik a háztartási sósav balról. (gyártó: CHEMITAT Hungary Kft., hatóanyag: 20% HCl, kb. 150,- Ft/liter). A sósav udvariasan megérdeklődi a kalcium-karbonáttól, hogy ő a hagyományos fajta-e, vagy pedig az új, a makacs. Ha utóbbi, akkor csalódottan továbbáll, és a benne lévő klór nem harap rá a kalciummal való reakció pompás lehetőségére, és nem alakul ki heves reakció. A makacs vízkő röhög a markába.

Igen ám, de nem sokáig. Mert már jön is a Cillit Vízkő- és Rozsdaoldó (gyártó: Cillit Lajos, hatóanyag: 5% nemionos felületaktív anyag, kb. 800,- Ft/liter), és előhúzza a tarsolyából a titkos fegyvert: a szappant! Makacs vízkő elsápad. Erre nem gondolt. Kijátsza a nehéztüzérséget, és csúzlival fogják lelőni? És tényleg. Győz a Cillit ereje, mindenki boldog.

Így halad előre a világ.

2010. július 27.

Éjszaka Kupa
12:22 | életképek | még nincs hozzászólás

A csapat:
- szúnyog
- a lemerülni készülő mobilom
- a lefekvés előtt megivott kávé
- a lefekvés előtt megivott 2 liter tea
- a rögzítő ventillátora
- a fölöttem lakó lábdobogása

B csapat:
- én

Állás: 118:23 az A csapat javára

2010. július 26.

Azért a dekoltázs az úr
14:47 | nők | még nincs hozzászólás

Bohóckodok itt minden mással ahelyett, hogy a lényegre törekednék. Ezt a képet nem lehetett nem közzétenni.

Dania Ramirez

2010. július 21.

Agyvíz
11:45 | életképek | 1 hozzászólás

35 fok van kint, és bent is szeretne annyi lenni. Nappal spaletták becsukva, minden hermetikusan lezárva, mint egy atomtámadásnál. Sötétben szuggerálom a hőmérőt. Este ablak kinyit, kereszthuzat, ventillátor, udvar locsolása. Ez mind összesen arra elég, hogy ne menjen 29 fölé a hőmérséklet. De az a baj, hogy 28 fölött van.

Megfigyeltem, hogy 2 fokonként határozottan zónákra lehet osztani az emberi létforma számára a körülményeket.

- 24 fok maga a tökély. Vidámság, pezsgőbontás.
- 22-24 fok: érzem, hogy a tökékletesnek a hűvösebb felén vagyok, de jó ez így.
- 24-26 fok: érzem, hogy a tökéletesnek a melegebb felén vagyok, de jó ez így.
- 20-22 fok: hűvös van, folyamatosan az jár a fejemben, hogy fázom.
- 26-28 fok: határozottan meleg van. Még nem elviselhetetlen, de meleg.
- 18-20 fok: hideg van. Ennek a fele se tréfa, azonnali intézkedés kell.
- 28-30 fok: dögmeleg. Vészforgatókönyv, a fentiek szerint.
- 18 fok alatt és 30 fok felett: üzemi hőmérsékleten kívül esik. Költözés.

A jelek szerint mások se bírják jobban, mert egészen ártalmatlan megszólalásokra is felfortyanás a válasz. Két nap alatt nyolc emberrel akadtam össze fórumokon. De még ez se az, amiről írni akartam most.

Sikerült ebben a melegben kikapnom azt a feladatot, hogy írjak össze ezer, emberekre vonatkoztatható jelzőt. 300-ig még vidám. 500-ig még valahogy eldöcögök, de utána jön a baj. Nyilván vannak még, mert a folyamatos fejtörés közben olyanok jutnak eszembe, hogy felordítok. Már elolvastam az összes horoszkópot, Bibliát is tanulmányoztam (na milyen Magdolna?). Rákeresni reménytelen, ember ezt még össze nem írta, marad a folyamatos fejtörés. A legjobban az vált be, hogy sétálgatok az utcán, és ha valami eszembe jut, felírom. (A boltosok ferde szemmel találgatják, mit ellenőrizhetek, amikor a polcok között jön rám.)

Most, hogy így elővezettem, csak rátérek. Szóval érdekes jelenségre lettem figyelmes. Miközben morzsolgatom a lehetséges jelzők hangalakjait, és vetem össze a fejemben zsibongó másik 700 tulajdonsággal, alig bírom nyitvatartani a szememet. Úgy lefáraszt ez a fajta gondolkodás, mint más semmi. Kb. 5 másodperc alatt elfelejtem, ami eszembe jutott. Ha nem írom fel azonnal, dühönghetek. Úgy látszik, a szerteágazó kifejezések valahogy az agyam drótozását komplex módon veszik igénybe.

Kigondolva valahogy érdekesebb volt. Gyanús, hogy ez a bejegyzés egy szar. De ahhoz, hogy eldöntsem, hűvösebbnek kéne lenni.

Szeptemberben szóljatok rám, hogy átolvassam.

2010. július 15.

Vegyszer
00:45 | ötlet | film | közszolgálat | 9 hozzászólás

Szükségem lenne egy kemikáliára. Egy olyan vegyületre, ami nem ártalmas az egészségre, de ha valaki megissza, akkor csinál valamit a hangszálaival. (Vagy a hangszál is az egészség része? Mert akkor legyen ártalmas.) Tudjon beszélni utána, de már más hangon.

Nem vagyok nemzetközi terrorista, aki az arcátültetést akarja kiegészíteni. A vegyszer nem nekem kéne. Arra gondoltam, hogy némi kutakodás után odaállnék a szinkronstúdió kijáratához, és amikor kilép a kiválasztott személy, akkor előadnánk a jó napot kívánok művész úr, jó napot, nem kér egy frissítőt ebben a melegben, ó köszönöm, glutty-glutty, krák-krák jelenetet. A kiválasztott személyek listája még nem végleges, de kb. olyan nevek szerepelnének rajta, mint Csőre Gábor, Bozsó Péter, Forgách Péter. Igazából nem érdekel a nevük, csak az, hogy az utóbbi 10 évben készített kb. 5 ezer szinkron mindegyikében részt vettek. Ezeket a filmeket persze már nem lehet visszacsinálni, de gondolni kell a jövőre is.

Csak pár névről lenne szó, mert pont az velük a baj, hogy kevesen vannak. Lenne mondjuk 10 vadiúj, friss hang, akik folytatják a melót pár évig, amíg azt is megunjuk, és akkor jöhet a következő módszer.

Nem tudtok ilyen vegyi anyagot?

2010. július 9.

Lábacskák
13:39 | nők | még nincs hozzászólás

Tegnap mellőzött női testrészek tüntettek az AHQ blogszékház előtt, követelve a dekoltázs javára történő diszkrimináció azonnali felszámolását. Ezért most gyorsan kompenzálok. Celebek következnek, akikről fogalmam sincs, kicsodák.

Kristin Cavallari McCord nővérek

2010. július 5.

A párttal, a néppel
15:47 | ajánló | országvége | közszolgálat | még nincs hozzászólás

Már javában mártogattam a tollamat mindenféle gyorsan ható vegyszerekbe, hogy megírjam a saját verziómat a témáról, amikor utolért a fészbukon ez a link:

Profilt vált a TASZ!

Így már értelmetlen.

2010. július 4.

A józan ész komplikáltsága
20:19 | elmélet | még nincs hozzászólás

Sok éve tudom, hogy a megoldások mindig egyszerűek. Minden megoldás, mindig. Aki össze-vissza bonyolít, az vagy maga se érti, vagy pedig magát akarja okosnak feltüntetni elmagyarázás helyett. A világ legnagyobb gondolkodói pár oldalon, kristálytisztán össze tudják foglalni életművüket úgy, hogy az érthető lesz.

Ma a 21 című filmben láttam említeni a Monty Hall problémát, egy elég ködös magyarázat kíséretében. A megoldás ellentmond a felületes megközelítésnek, ezért az ember egy darabig agyal, majd utána néz. Sajnos kényelmes vagyok, túráztatnom kell magam előbb, hogy ne felületeskedjek. Bevallom, arra készültem, hogy megindoklom, miért hülyeség az a megoldás, de persze előtte vettem a fáradságot, és matekozni kezdtem.

A probléma úgy néz ki, hogy tévés vetélkedőben van 3 ajtó, egyik mögött nyeremény, másik kettő mögött semmi. Te vagy a játékos, és ráböksz egyik ajtóra. Ezután a műsorvezető kinyit egy másik ajtót, ami mögött nincs semmi, és megkérdezi, hogy ezek után is maradsz az eredeti választásodnál, vagy váltasz a másik megmaradt ajtóra. A megválaszolandó kérdés az, hogy érdemes-e váltani.

A felületes válasz az, hogy tökmindegy, mert 1/3 volt az esélye mindegyik ajtónak, ebből kiesett egy ajtó, a maradék kettő között pedig 50-50% az esély. Ez a válasz rossz.

Lehet olvasni mindenféle komplikált magyarázatokat (angolul vagy magyarul), melyek egy része a jó megközelítést csűri-csavarja, másik része pedig elvisz az erdőbe annak a sejtetésével, hogy a kieső egy ajtó után fennmaradó 2/3 esély belesűrűsödik abba a még nem babrált ajtóba. Ráadásul arra is kitérnek, hogy ez a feladvány paradoxon, és a helyes megoldás ellentmond a józan észnek.

Szerintem a helyes megoldást mindig a józan ész adja, ami nem keverendő össze viszont a felületességgel. A paradoxonhoz pedig önellentmondás szükséges, ami itt nincsen. Teljesen egyszerű, ha az ember leírja.

Tessék a Monty Hall probléma megoldása.

Amikor az elején találomra böksz, 1/3 esélyed van, hogy eltalálod, és 2/3, hogy mellétrafálsz. Eddig tiszta?

Ha eltaláltad, a műsorvezető találomra kinyitja a két üres ajtó közül egyiket, és ha váltasz, te a fennmaradó másik üresre váltasz, tehát ebben az esetben veszítesz.

Ha nem találtad el elsőre, akkor a két üres ajtó közül egyikre böktél. A műsorvezetőnek muszáj üres ajtót nyitnia, ezért kénytelen kinyitni a másik üreset. A fennmaradó ajtó a nyereményt rejti, tehát ebben az esetben nyersz.

1/3 eséllyel vesztesz, 2/3 eséllyel nyersz, ezért a megoldás az, hogy érdemes váltani.

 

582 karakter. Ilyen egyszerű.

2010. július 3.

Tartós önkép
00:53 | életképek | nosztalgia | még nincs hozzászólás

Ma megláttam magam az újságban, amint éppen egy múlt heti lakossági fórumon nézegetem a tablókat. Mondanám, hogy a kép szar lett, mert nem vagyok egy kalotaszegi motívum, és még ráadásul fotogén se, szóval általában jelentős ideig tart megbarátkozni egy-egy fotómmal. De ez most nem lett olyan rossz. Sőt, igazándiból profilból még nem volt ilyen jó képem. Mindegy. A lényeg, hogy ott állt mellettem egy belvárosi díszpinty ("belváros nemzetes címzetes örökletes veretes díszpolgára vagyok, és itt élek 624 éve, és ezt csak azért mondom, hogy nyomatékot adjak szavaimnak"), akivel pár mondatot beszélgettem a fórum vége előtt. Nagydarab, pocakos fickóra emlékszem, akivel kábé hasonló termetőek vagyunk.

A kép szerint kb. egy fejjel vagyok magasabb nála, és gyakorlatilag fölé tornyosulok.

Azt ugye tudjuk, hogy az ember gyári beállítás szerint azt érzi magával azonos magasságúnak, akinek a feje búbja van a szemmagasságában. Aztán idővel megtanulja, hogy akinek a szeme van ugyanott, az is egymagas, de a korábbi érzet megmarad. Aztán idővel lehet próbálkozni szokni, finomítani.

Emlékszem első találkozásomra ezzel a saját méret problémával. Gimnáziumi osztályfőnökünk filmezett a kiránduláson. Néztük vissza magunkat, ahogy ballagunk a füzéri vár romjai között. Ott voltak szépen az osztálytársaim, mindenki pont olyan, mint a valóságban. Mentünk libasorban, és közöttük feltűnt egy ebédlőszekrény, rajta Adidas melegítővel. Kitakart három előtte állót. Az én melegítőfelsőm volt rajta, és komoly kattogás következett, amíg az agyam tudomásul vette, hogy az ott az én hátam, tehát az ott én vagyok. Akkor láttam magam először mozgóképen.

Azóta eltelt kábé 27 év, és ezek szerint semmi se változott. Francba, nem tanulok.

2010. június 30.

Egy döntés anatómiája
22:56 | közszolgálat | 1 hozzászólás

Vannak ezek a hülye árvízkárosultak, mindjárt a ciklus elején. Baromira nem kellettek volna most, amikor még azt se tudjuk, a sameszokat miből fizetjük ki hirtelen. Tartják a markukat, és a sok, még meg nem rendszabályozott civil ugrik, ha Kósa valami csúnyát mond rájuk.

Ráadásul van ez a fészbuk-izé, ahol teljesen önjáróak, és csinálják a bosszúságot. Pillanatok alatt többen lesznek, mint amennyi helyett mi behazudtuk a kétmilliót a Kossuth-téren. Szóval hangosak, túl hangosak. Most épp azt találták ki, hogy vegyük el a cirkuszt a néptől, hogy aztán később mi legyünk a hibásak. Nem egyszerű eset.

A rohadt vendéglátósok is megszólaltak, hogy ne legyen egyszerű. Melyik ujjunkat harapjuk meg?

Szerencsére közben bedobta valamelyik káefté, hogy akár ingyé' is megy a dolog, mert az annyira tuti nekik. És szerencsére sikerült elhallgattatni, mielőtt tovább ugatott volna.

Úgyhogy most az a verzió lesz, hogy bemondunk egy felezett összeget, hogy azt higgyék, elérték a céljukat. Ennyiért csinálják névleg a műsort, és ez pont elég lesz rá, hogy kifizessük belőle a Zotyáékat. Ráadásul kalapos gyűjtést is szervezünk majd közben, hogy a szociális érzékenységünket mutassuk. Minél több megy át az adományokból mirajtunk, annál jobban tudunk vele gazdálkodni.

Ki mondta, hogy nehéz kormányozni?

2010. június 26.

Nem mondhatom el nekik, elmondom hát nektek
12:08 | vélemény | nők | ajánló | 3 hozzászólás

Ki vagyok tiltva az IDDQD-ról, de azért van véleményem. Tegnap MrED berakta ezt. Most tekintsünk el attól, hogy hetero hímneműként értelemszerűen tetszik a látvány. MrEd szerint ez szomorú dolog. Vagy így gondolja, vagy valami szemforgató illendőségnek akar eleget tenni.

Én egy életvidám jelenetet látok a videón. A csaj (nővér? bébiszitter? anyuka?) dobol, a kölkök meg jól érzik magukat mellette. A csajon nincs ruha. Na és. Nem szexuális karbantartást mutat be a kiskorúak előtt a partnerével, amit azok nem tudnának értelmezni, és esetleg problémákat okozna a fejlődésükben. Nem ezt teszi, csak halál természetesen viselkedik, a maga természetességében.

Pont az a probléma manapság, hogy álprűdek vagyunk, és a gyerek előbb lát pornót, mint a szüleit meztelenül. Ha valami, akkor ez az, ami torzulásokat okozhat. Én inkább követendő példaként mutogatnám ezt a jelenetet.

Azt hiszem, de legalábbis remélem, hogy akkor is ezt gondolnám, ha az apuka szerepelne a videón.

2010. június 23.

Álszentek vagytok
17:08 | vélemény | 7 hozzászólás

Ez most nem fog tetszeni.

Most épp az történik, hogy mindenki magát összetörve iratkozik fel a listára, miszerint a tűzijátékra szánt százmilliót adjuk inkább oda az árvízkárosultaknak.

Ez szerintem hülyeség.

Tudom, ettől megnyugszik a lelkiismeretünk, és teljesen olyan, mintha mi is adtunk volna bele pénzt azzal, hogy lemondunk egy olyan látványosságról, ami egyébként nem érdekel. De szerintem a valódi cél fontosabb, mint a lelkiismeretünk. Aki igazán segít, az nem magán akar segíteni. Nem úgy segít, ahogy jólesik, hanem ahogyan nem. Nem pénzt kell adni a koldulónak, hogy hamarabb halálra ihassa magát belőle, hanem megteremteni a lehetőséget, hogy kimásszon.

A jó hír az, hogy adunk bele, még ha nem is önszántunkból. Legalábbis olyan mértékben, ahogyan az egyéni törvénytiszteletünk, a tehetősségünk, valamint az adórendszerünk igazságossága azt megengedi. A rossz hír pedig az, hogy a kár nem százmilliós, hanem százmilliárdos nagyságrendű, és kenhetik a hajukra azt a tűzijátékos pár forintot.

De persze el lehet gondolkodni azon, hogy ki mivel szeret szórakozni, arra mennyit költ, és hogy megfosztaná-e magát tőle. Lemész egy üveg borért a közértbe, kifizeted, a pénztáros meg köszönettel visszarakja a polcra, mert a fészbukosok megszavazták, hogy az árvízkárosultaknak menjen inkább, mint holmi ivászatra. Nézném a fejedet közben. Vagy amikor felöltözve odamész a színházba/operába/koncertre, és az ajtón ott a papírcetli, hogy az árvízkárosultak köszönik a jegyárból származó összeget. Ha ezekhez hozzátesszük az összes mozit, éttermet, kávézót, fesztivált, talán összejön annyi, ami már hasonlít a kárösszegre.

Ha ez már nem tetszene, akkor el lehet gondolkozni azon, hogy miért akarsz megfosztani más embereket egy olyan szórakozástól, ami esetleg őket érdekli.

2010. június 20.

A durcás és a dacos
01:40 | nők | 13 hozzászólás

Nézem a Max Payne-t (jó szar egyébként), és ámulok-bámulok, hogy Kurylenko dekoltázsát ismételten (Quantum of Solace, Hitman) mega giga brutál módon bevilágították. Imádják ezt a csirkét a filmesek, szerintem külön stáb dolgozik azon, hogy minden pillanatban a megfelelő szögből simogassa a fény a domborulatait. Az nem létezik, hogy én erről nem találok képet.

Pedig de.

Fantasztikus, mennyire más a mozgókép. Kezdenek összeállni a láncszemek a női szépség tekintetében, az már biztos, hogy álló helyzetben és mozgásban szépnek lenni teljesen más műfaj. Nem, nincs egy darab épkézláb kép, amin hasonlítana arra, ami a filmben látszott. Illetve ami van, azon meg a hiányérzet. Lefotózva ugyanaz valahogy nem az igazi.

Viszont közben ráfutottam erre a gyönyörűségre, hát tessék:

Olga Kurylenko + Gemma Arterton

Kész dekoltázs-tanulmány, nem? Olvadozok. Egyiken nincs nyakék, másikon pedig csak egy semmi. És nem a mellüket mutogatják, mert nem az a lényeg. És így egymás mellett az is látszik, hogy milyen hihetetlen mértékben tud különbözni két súlycsoportra azonos nő dekoltázsa. Na megyek is, nézegetem még egy kicsit.

 

Szerk.: majd elfelejtettem a lényeget. A képen jól megfigyelhető Arterton dekoltázsán a gallér, ami kettős funkciót lát el. Egyrész fókuszálja, és a helyes irányba (az előtte álló férfi feje felé) tereli a dekoltázsból kiáramló nőenergiákat. Másrészt olyan, mint az épületállványon a lábdeszka: nem engedi, hogy a férfitekintet félrecsússzon. Bár őszintén szólva nem tudom, miért tenne ilyet a férfitekintet, de azért jobb biztosra menni. Arterton egy tudatos nő.

2010. június 18.

Nem akarok többet jósolni
13:02 | közszolgálat | még nincs hozzászólás

Megírtam, és bár ne lett volna igazam.

2010. június 14.

Kísért a múlt
12:28 | közlekedés | még nincs hozzászólás

Pár napja megcsináltam ezt a KRESZ-tesztet, és hát igen nagyon beégtem. Pedig a lassan 25 éves rutinom során a magam kárán tanultam meg, hogyan kell elkerülni azokat a baleseteket is, amiket mások szeretnének okozni úgy, hogy közben én is haladok, meg ők is. Azt gondolom, hogy ami a végcél, azt én jól csinálom. A végcél nem a KRESZ-tesztek helyes kitöltése. Utólag kielemeztem a kudarcom okát, és arra jutottam, hogy van három olyan terület, amit a KRESZ helytelenül kezel.

Vannak mindenféle idióta szabályok a villamosra. Hol van elsőbbsége, hol nincs. Namost a gyakorlatban egyetlen szabály életképes: az, hogy a villamosnak mindig elsőbbsége van. Nem is értem, hogyan fordul meg a fejükben ettől eltérő szabály. A villamos nehéz, vasból van, kötött pályán mozog. Ha a vonatnak mindig elsőbbsége van ugyanilyen okból, akkor szegény villamosnak miért nem? Ráadásul még tömegközlekedik is, már csak ezért el lehetne engedni. De ha valaki bunkó paraszt, akkor is hallgathat a túlélési ösztöneire.

A másik a gyalogos. Ez már nem annyira nyilvánvaló, csak tapasztalattal lehet belátni. A gyalogos esetében szintén egyetlen használható szabály van: ha egy gyalogos át akar menni, akkor azt el kell engedni, bárhol is történik a dolog. Ha nem akar átmenni, akkor viszont nem előnyös senkinek az elengedés, és jobb elhaladni. A lényeg annak felmérése, hogy hogyan oldjuk meg gyorsabban. Ha megállok egy bátortalan gyalogosnak, akkor ott fogunk rostokolni hosszú másodpercekig, míg ha eltűnök onnan, hamarabb el fogja szánni magát, és mindketten jobban járunk. Ezt csak a szabály rendszerelvű alkalmazásával kell kiegészíteni, miszerint ha végeláthatatlan autósor kígyózik az úton, és rajtam kívül mindenki paraszt, akkor érdemes megállni annak a gyalogosnak is, aki láthatóan reményvesztetten ácsorog az út szélén. De ha mindenki betartaná az elengedős szabályt, akkor ugyebár az első autó megállna neki, amint odaér az út széléhez.

Ennek a szabálynak a fontosabb része persze nem az, hogy siessünk, hanem az, hogy bárhol. Van zebra, nincs zebra, esetleg neki piros, nekem zöld, tökmindegy. Nem azt szeretném, hogy majd felemelt fővel magyarázhassam a rendőrnek: én minden szabályt betartottam, miközben teszik zsákba a szerencsétlent. Azt szeretném, hogy ne üssek el senkit. Akkor se, ha momentrán pont az én autóm kerekei alatt szeretne meghalni. Válasszon más halálnemet.

Ha netán lenne nálunk egy iszonyú magas közlekedési kultúra, az talán támogatná a gyalogosok szigorú elsőbbségi szabályait. De nincs. A gyalogosok egy része azért gyalogos, mert nincs jogsija, ergo fogalma sincs a KRESZ-ről. Az autós pedig szarik rá nagy ívben. Boltba menet a saroknál szoktam tesztelgetni, hány autóst érdekli a párhuzamosan haladó gyalogos elsőbbsége a kanyarodó autóssal szemben. Javul a helyzet, ma már 50% felett van azok aránya, akik szó nélkül megállnak. De még mindig van olyan, aki inkább letekeri az ablakot egy kis anyázás kedvéért. Ebben a "kultúrhelyzetben" öngyilkosság lenne a gyalogosok részéről az elsőbbséghez való ragaszkodás. Még aki átlátja a helyzetet, az is előbb ellenőrzi, hogy megkapja-e az elsőbbséget. De a nyugdíjasok inkább megvárják türelmesen, amíg elmegy minden autó. Ha az a minden autó én vagyok, esetleg még egy mögöttem, akkor értelemszerűen hülyeség megpróbálni átengedni, mert ott alszunk, míg mögöttünk vígan átkocogna.

A harmadik zűrös terület a KRESZ-ben a komplex elsőbbségi szabályok erőltetése. Ember nincs, aki azt a gyakorlatban megpróbálja alkalmazni. Aki volt, annak a génjei elég rövid úton kiszelektálódtak. Röhejes, hogy mindenféle sokirányos, kanyarodó főutas helyzetekre próbálnak szabályokat ráhúzni, hogy azt majd bárki betartja, és amikor már nem sikerült az íróasztal mellett kieszelni bármi értelmeset, akkor feladásképpen könnyes szemmel elrebegik, hogy nincs más megoldás, mint a kölcsönös udvariasság.

Helló, a kölcsönös udvariasság az egyes számú, működő szabály a közlekedésben! Csak az az elsőbbég létezik, amit megadtak! Az egy dolog, hogy érdemes jobbkézt, meg főútvonalat definiálni, mert ezek a jól átlátható szabályok gyorsítják a döntést. Tudja az ember, mire számíthat, és ha az esetek többségében azt kapja, akkor megérte. De akkor is fel kell készülni arra, hogy a másik nem adja meg az elsőbbséget. Nem az a cél, hogy majd tolókocsiban döngethessem a mellemet, hogy igazam volt, hanem hogy elkerüljem. Ehhez képest szabályokkal erőlködni, amikor villamos kanyarodik balra, főútvonal jobbra, és még négyen ötfelé a kereszteződésben... minek?

Igazából tudom, minek. Itt él közöttünk az 50-es évek szelleme. Amikor még volt egy olyan hit (nem csak nálunk, de a világban), hogy majd központilag megmondják, mi a helyes, a sok ember betartja, és de szép lesz az úgy. Az élet területein többnyire sikerült túlhaladni ezt a szemléletet, de a KRESZ olyan, mint egy őskövület. A mai napig egyre újabb szabályokat hoznak, hadd legyen még bonyolultabb. Ahelyett, hogy az eltörlésükön agyalnának, és oldja meg minden közlekedő önállóan, ahogyan egyébként teszi most is mindenki, aki nem a felelősséget, hanem a balesetet akarja elkerülni.

Feltűnt még az is, hogy a KRESZ-tesztek kifejezetten a kacifántos példákra hajtanak. Mintha az lenne a cél, hogy elméleti fizikusokat szelektáljanak ki az autóvezetői vizsgára jelentkezők közül. Ahelyett, hogy az ökölszabályok ismeretét ellenőriznék. Mozgó autó elsőbbsége álló autóval szemben, jobb kéz elsőbbsége, főútvonal elsőbbsége, egyenesen haladó elsőbbsége, kis ívben kanyarodó elsőbbsége, párhuzamosan haladó elsőbbsége, villamos elsőbbsége, burkolati jel, lámpa, rendőr erősorrendje, ezek mind egyszerű szituációkban ellenőrizhetőek. Aki tudja az ilyen egyszerű szabályokat, az le fogja tudni vezetni belőle a bonyolult szituációt is - papíron. Ha nem ilyen egyszerű szabály érvényes, azt úgyse fogja betartani, ha bonyolult a helyzet, mert az élete fontosabb. Mint ahogy az egyszerű szabályokat se kezdi el matekozni élesben, hanem nézi, hogy ki engedi át, aztán már húz is tova békével.

Aminek a segítése a feladat lett volna eredetileg, mielőtt a kreszcsinálók célt tévesztettek.

Vuvuzela
02:30 | média | gépház | sport | 5 hozzászólás

Megfigyeltem, hogy amióta kicsiben és nagyban is nyomom, a kis gondolatokat először megpróbálom belepréselni a 140-be. Átfogalmazom, még egyszer átfogalmazom, kihagyok belőle, aztán megint átfogalmazom mindaddig, amíg sikerül eléggé zanzásítani, vagy pedig kiderül, hogy reménytelen. Ha nem fér bele, de fontos, akkor következik a dagasztás, hogy szép kövér blogbejegyzés lehessen belőle. Kap ízléses körítést, saját magamat is kommentálom.

Ezt csinálom most is éppen. Olyan ez, mint a (spoiler!) Játékos forgatókönyve, ami önmagát írja. Trükkös vagyok, de ezt már eddig is tudtam.

Naszóval van ez a tülök, ez a homo sapiens által beszélt nyelven elfogadhatatlan nevű zajkeltő szerszám, amit Dél-Afrikában megállás nélkül fújnak. Onnan lehet tudni, hogy vannak a stadionban, hogy egybefüggű dongás hallatszik a háttérben. Ugyanis minden másodpercben, konstans hangerővel nyomják. (Valószínűleg ha hazamentek, akkor már nem, de ez csak következtetés.) Gyanítható, hogy a közvetítésben szűrik, és ami az adás innenső felén csak idegesítő, attól a helyszínen megőrül mindenki, aki nem fújja. (Aki fújja, az már egyébként se százas.)

Eddig ez egy dolog. Nem érdekel a foci, de sajnos nem tudok nem értesülni róla, mert az agy nélküli marketingeseknek köszönhetően az epilálószert is focivébével reklámozzák.

Amire viszont felkaptam a fejem, hogy eddig állítólag azért nem tiltották ki ezt a vackot a mérkőzésekről, mert arrafelé hagyománya van. És azt szerettem volna ezzel kapcsolatban elmondani, hogy örülök neki, hogy nem olyan országban renxdeznek világbajnokságot, ahol annak van hagyománya, hogy legéppisztolyozzák a szemközti lelátót, ha a bíró az ellenfél javára fúj. Ez volt az, ami nem fért bele a 140-be.

Számomra nem világos, hogy ha a közönség magatartásáról van szó, a szurkolást miért nem lehet alap tevékenységnek tekinteni. Ugyanis nem a hangerővel van a baj. Legutóbb pont a magyarok csináltak fergeteges hangulatot a hokivébén síppal, dobbal, nádi ordítással. De az szurkolás volt. A szurkolás követi a meccs alakulását, és visszajelez. Egy jó szurkolóvezér azt is figyeli, mire van szüksége a csapatának. A jó szurkolás lehet hangos, de közben mindenképpen kommunikál a csapattal. A vuvuzela ehhez képest csak annak a jelzése, hogy itt vagyunk, és leszarjuk, hogy mit csináltok a pályán.

Jól van, szép hosszúra sikeredett, elégedett vagyok.

2010. június 7.

A történetírás nehézségei
18:01 | film | 2 hozzászólás

Tegnap láttam egy filmrészletet az HBO-n. Egy ókori hadvezérről szólt, aki nem római létére egy darabig őket szolgálta, mígnem egy római fejessel összetűzésbe nem került, ezért rabszolgává tették. A feleségét siratta, miközben a Colosseumban feltálalták a gladiátoroknak, de ő annyira jó harcos volt, hogy megfordította a küzdelmet. Mivel a közönség ovációval fogadta, kegyelmet kapott, és esélyt, hogy gladiátori karriert fusson be, és bosszút állhasson feleségéért.

Ez a részlet nem a Gladiátor című filmből volt, hanem a Spartacus című sorozat nyitóepizódjából. A hollywoodi forgatókönyvírók sztrájkja ezek szerint még tart.

Sajnos a Gladiátor óta legalább 300 dolog közbejött, ami megakadályozza, hogy még egyszer azt a témát ne öncélúan vegyék kézbe. A Spartacus készítői szerint ha valakinek barackot nyomnak a fejére, akkor is fél liter vér fröccsen szerteszét, lassított módban. És mintha valami anti-kategória-besorolásra hajtanának: az összes sebesülést, csonkolást, szúrást, vágást, lefejezést (átlag percenként 2) belassítják, ráközeliznek, hogy ha majd élőben egy balesetnek leszünk szemtanúi, a szemünk se rebbenjen.

A kardós-baszós titulus másik felére is gyúrnak, van gimnasztika bőven, gyönyörűek a testek, de persze szenvedély nuku. Sajnálatos, mert igen gondosan van fényelve minden kocka. (A Gladiátorból kölcsönzött fényektől most eltekintek.) Férfiaknak szánják valószínűleg, mert szeméremdomb az van, hímtag nincs. Ez nem baj, az viszont annál inkább, hogy valamiért iszonyatosan trágárnak állítják be az ókoriakat. Én nem hiszem, hogy a bazmeganyád kifejezés létezett akkor, és hogy lépten-nyomon így nyomatékosítottak. Jupiter villáma félelmetesebb, és ők még hittek benne.

Egyedül a hibátlan testek demonstrációja miatt érdemes nézni.

Én fogom.

2010. május 28.

Ugord át a Holdat
16:51 | média | zene | nők | 1 hozzászólás

Tegnap mást is láttam. Tök véletlenül kapcsoltam a Rent színházi felvételére, ahol éppen Eden Espinoza énekelt tehénről, Holdról. Ottragadtam.

Hajlamosak vagyunk az előadókat azokkal azonosítani, akik a filmes szereposztásokban forognak. Hiba. Amerikában, ahol az előadóművészetnek óriási hagyományai vannak, van egy kultúra, ami magasról (de még milyen magasról) tesz arra, amit a filmvásznon művelnek. A színházi közönség könyörtelen. Ott nincs túlforgatás, csa azok állják meg a helyüket, akik hibátlanok.

Eden Espinoza fényképen ilyen:

Eden Espinoza

Csúnyácska, nem? Szerintem azért ilyen, mert épp ilyennek akart látszani. A Rentben nem ilyennek akart látszani. Én tegnap egy szikrázóan gyönyörű nőt láttam, aki azt csinál a hangjával, amit akar, a színpadra dimenzionált gesztusai pillanatról pillanatra helyükön vannak, és minden porcikája él, mozog.

És ő állítólag Idina Menzel beugrója volt a darabban.

Azt hiszem, megint egy lépéssel közelebb jutottam a női szépség lényegének megértéséhez.

Filmes univerzumok
16:25 | film | elmélet | még nincs hozzászólás

Mostanában hál'istennek divatba jöttek a (poszt)apokaliptikus témájú filmek. (Hogy csak azt a párat linkeljem, ami elsőre eszembe jut.) Tegnap néztem a Foggal, körömmel című darabot, ahol sikerült elsütni azt a fölvetést, hogy elfogyott a benzin, és ettől az emberek kannibálok lettek.

Hagyok egy kis időt, hogy megemésszétek az előző mondatot. Ha megvan, akkor folytatom.

Az egyes számú alaptézis (amit a filmkritikusok 70%-a nem ért meg, de ez most mindegy), hogy a filmeket csak saját rendszerükben szabad vizsgálni. Röpködhetnek emberek a levegőben, működhet fordítva a gravitáció, beszélhetnek az állatok, soha nem szabad ezek realitását vizsgálni, csak a filmes szövet épségét. Ha abban a rendszerben helyén van, akkor helyén van. Az úgynevezett valósághűség egy szimpla marketing szlogen, amivel a cgi-t akarják eladni. Gyakorlatilag minél inkább valósághűnek akarják feltüntetni a látványt, annál kevésbé az. A valóság többnyire szürke, és leginkább állóképre hasonlít. A robbanásokból csak némi por látszik, miközben mindenki meghal 50 méteres körzetben. Az állkapcsot szétszakító ütés látványra olyan, mintha csak meglegyintené, és ha valaki beveri a fejét, kórházba fog kerülni, mert agysérülése van. Tarr Béla valósághűbb, mint a Die Hard.

A (poszt)apokaliptikus téma esetén annyi kiegészítést kell tenni, hogy a film univerzumához szervesen hozzátartozik az, amiből lett. Nem Azeroth és nem a Hoth bolygó pusztulását akarják mutatni, hanem ezét itt ni. Ettől kellene, hogy érdekes legyen, és igazából az egyedüli érdekes aspektus az, hogy mi lesz mibelőlünk abban a helyzetben.

Érthetetlen, hogy noha a filmes univerzum konzekvenssége egészen nyilvánvalóan alapfeltétel a sikerességhez, ezt a filmipar képtelen felfogni. Elég lenne egy árgus szempár, mert a fájó következetlenségek kiküszöbölése többnyire nem pénzkérdés lenne. De nem, ingyen mondanak le a tökéletességről.

Kivételek persze vannak. A Legenda vagyok aprólékos gonddal ügyel minden részletre. (Hallottad a szivattyú beindulását, amikor megnyitja a csapot?) A Vakság ügyesen csak arra koncentrál, ami érdekli, így elkerüli a bajt. A Végítéletet és a Kaptárt menti, hogy nem akarják komolyan venni magukat. Nekik csak díszlet a pusztulás. De a Szikravárosra már nincs mentség, és Az út is egy hiteltelen fölvetésen moralizálgat végig.

Igaz, hogy a Foggal, körömmel horror szeretne lenni (persze nem igazi horror, csak amit hálivúdban annak csúfolnak), de azért egy ilyen felütés übergáz. A kőolaj kiapadása nyilvánvalóan nem egyik pillanatról a másikra fog bekövetkezni. A világ készül rá ezerrel, a megújuló energia-forrásokra való átállást csak az olajipari befektetések lassú megtérülése hátráltatja. Amikor a nyersanyag szűkül, és felszökik az ár, az átállás is lökést kap. Átstrukturálódik minden. A gyártósorokat áthangolják autóról biciklire, minden házra napelem kerül. Az energia-takarékosság nem csak egy szlogen lesz, hanem vérre fog menni. Emberek veszítik el az állásukat, és mennek tönkre. Filmtémának uncsi.

Legyünk engedékenyek, és tételezzük fel, hogy a jósok elsaccolnak valamit. Hirtelen pukkan ki az olajbiznisz, a világ nem győzi az átállás tempóját. Megborul a rend, összeomlanak az ellátórendszerek. Káosz és éhezés lesz úrrá rajtunk. Az emberek egymásnak esnek, sokan éhenhalnak. Eddig kábé Mad Max forgatókönyv. De ha az összeomlást tényleg az olajhiány idézte elő, akkor a természet él és virul. Lehet termelni, lehet halászni, gyűjtögetni, ez még az ősembernek is ment. Mégiscsak az ember a legnehezebben elejthető vad, hát akkor mi a rákért pont arra akarjon vadászni.

Ehhez képest a Foggal, körömmel arról szól, hogy egy kihalt, steril városban lelkesen darabolgatja Michael Madsen és Vinnie Jones a rajtuk kívül kószáló néhány embert.

Tudom, tudom. Már megint a szarokról írok. Magam sem tudom, miért. Talán mert olyan érzés, mintha ezzel jobbá tenném a világot.

2010. május 24.

Második, javított kiadás
19:13 | film | még nincs hozzászólás

Egyszer már írtam A bukás című filmről, de most, ahogy nézem Leni Riefenstahl alkotását, újrafogalmazódnak bennem a dolgok.

Eszembe jutott pár alkalom, amikor a szokásos nézőpontnál közelebbről ábrázoltak embereket.

Csurka István Távárisi konyec!

Jó módszer ez, alkalmas a portréalany valódi személyiségének a megmutatására: minél közelebb megyünk, annál őszintébb a látvány. Annál kevésbé tud sumákolni az illető.

Egy diktátor, aki szeretne bizonyos körökben szalonképes maradni, kényes a megjelenésére. A saját maga által cenzúrázott filmben Hitler jóságos bácsinak tűnik: Riefenstahl kamerái nem mehettek a kelleténél közelebb.

Bruno Ganz kiválóan alkalmas lenne Az akarat diadalában látható Hitler megformálására. A baj ott van, hogy hiába megyünk egyre közelebb, csak a szeme sarkában bújkáló nevetés lesz egyre feltűnőbb. Ő közelről is ilyennek fog látszani:

imázs

Pedig ilyennek kellene, hogy látsszon:

valódi én

Nos, csak ennyivel szerettem volna kiegészíteni a már leírtakat.

2010. május 21.

Erzsike néni
13:57 | életképek | még nincs hozzászólás

- Mutassa meg nekem, kérem, melyik gombot kell megnyomni. Olyan régen voltam itt, hogy elfelejtettem.
- Ezt a két alsót tessék használni. Baloldali az 1, másik a 0.
- És melyik a G? Melyik a ground floor?
- Ez. Ez pedig az első emelet. Ezzel tetszik lefele menni, ezzel pedig fölfele.
- Akkor ezzel megyek lefelé?
- Nem, a másikkal.
Szünet, nézés.
- Ezzel megyek lefelé?
- Nem, a másikkal.
- De ugye ezzel megyek lefelé?
- Nem, a másikkal. Erzsike néni, a legegyszerűbb, ha meg tetszik nyomni mind a kettőt mindig. Azt egyszerűbb megjegyezni, és a másikat úgyse tudja végrehajtani.
- És ezzel megyek lefelé, ezzel pedig fölfelé, ugye?
- Nem, fordítva. Mondom, tessék megnyomni mind a kettőt, és akkor nem lehet baj.
- Ezzel megyek lefelé, ezzel pedig fölfelé?
- Tessék megnyomni mind a kettőt, rendben?
- Nyomjam meg mind a kettőt?
- Igen, nyugodtan.
- Jó.

Erzsike néni 84 éves. Ha én abban a korban (ha megérem) majd olyan fitt leszek, verdesni fogom magamat a földhöz örömömben. De az agy elfogy lassan, nem lehet mit tenni.

Amikor elmeséltem neki (elkiabáltam, mert a fül is öregszik), hogy ha minden jól megy, pár év múlva lesz energia-kiváltó rendszer a házban, és nem kell gázszámlát fizetni, azt felelte, hogy Dél-Afrikában már úgy van régen, ott solar-energy van, nem ez az elavult gáz. Nem válaszoltam neki, hogy de nálunk meg nem kell gépfegyveres őr minden turista mellé, mert nem akartam bántani.

Hülye, hülyébb, leghülyébb
12:12 | életképek | még nincs hozzászólás

Logikai feladvány következik. Rakjátok sötétségi sorrendbe az alábbiakat:

  • Az, aki körlevélben akarja az ismerősei tudtára adni, miszerint az árvízi töltésen árpádsávos zászlóval bohóckodó majmokra szerinte büszkének kéne lenni.
  • Ugyanő, amiért a kiválasztott címek helyett ügyetlenségből a teljes címlistájának elküldi.
  • Ugyanő, aki miután rájött, nem küld gyorsan egy másikat, hogy bocs, fiúk, sztornó.
  • Azok, akik az összes címzettnek megírják, hogy ebből az izéből nem kérnek. (Ide most beszúrok egy mondatot, mert egyszerűbb, mint stíluslapot hegeszteni.)
  • Az, aki úgy gondolja, hogy bármit is számít, ha ő elkezdi osztani az észt, és az összes címzettnek kiküldött levele nem csak egy lesz a sok közül.
  • Azok, akik miután felhívták a figyelmet a hülyeségükre, továbbra is küldik minden címzettnek az óbégatást, hogy ebből nem kérnek.

A helyes megfejtők jutalomból feliratkozhatnak egy napi 500 levél forgalmú listára.

Bónusz kérdés: a kuruc.info szerkesztője melyik volt a fentiek közül?

"Minden idők legnagyobb árvize Magyarországon"
11:57 | média | még nincs hozzászólás

Azt egy ideje már tudjuk, hogy az újságíró igen sötét alak. Előírásszerűen segghülye mindenhez, aminek csak pici köze van természet-tudományhoz. Két számot nem bír leírni egymás mellé úgy mértékegységgel, hogy az le legyen röhejes. Pedig imádja a számokat. 48 és fél ember állt jobboldalon, 29 egész 38 (így, ezred nélkül, mert beszélni sem tud) a baloldalon. Apropó beszéd. Már nem kell sok, hogy anyanyelvünk gyönyörű hanglejtése, melynek kifejező ereje páratlan, a múlté legyen, hála a baromarcú bemondóknak, akik ütemesen kántálva megnyomnak minden ikszedik szótagot, függetlenül a mondat értelmétől. Arra persze van eszük, hogy azonnal beletoldjanak felesleges szavakat a szövegbe, és azokat folyamatosan használják, bízva abban, hogy senki sem veszi észre. Pongyolák, vulgárisak, bulvárosak, és a helyesírásra se ügyelnek.

Szóval ezt mind tudtuk eddig is. Azt viszont a magam részéről megelőlegeztem nekik, hogy ha már humán irányban tanultak, akkor a történelemhez van némi halovány konyításuk. Nos, lehet, hogy túlzott volt a bizalom, mert bár jómagam nem vagyok erős a múltból, van, ami az én szememet is kiszúrja. A címben szereplő kifejezést használó "újságíróknak" ajánlanám az árvízi hajós kifejezésre való guglizást, esetleg bármelyik nagykorú szegedi lakos megkérdezését. De mondom, az én tudásom sekélyes. Biztos voltak nagyobb árvizek is.

2010. május 7.

Mostantól VIII. Henrik akarok lenni
00:34 | média | nők | még nincs hozzászólás

Nézem, és alig hiszek a szememnek. Minden, de minden nő dekoltált ruhában van. Úrnő és szolga, fiatal és kevésbé fiatal, szégyellős és frivol. Mind. Én abban a korban centikkel a föld fölött közlekedtem volna, álló farokkal. A Tudorok lesz az én kedvenc sorozatom.

2010. május 3.

Ahol egy akad...
12:11 | nők | még nincs hozzászólás

Kellene valami oktató CD, amit a nőigazolvány mellé ingyen osztogatnának, és arról szólna, hogyan kell dekoltált ruhában lenni. Ezt tartalmazná:

1. Beszerzed a dekoltált ruhát
2. Fölveszed a dekoltált ruhát
3. Olyan helyre mész a dekoltált ruhában, ahol férfiak látnak

Szerintem nem olyan bonyolult. Neki például elég jól megy:

Jessica Alba

2010. április 29.

A parkolást is megoldom
14:11 | ötlet | közlekedés | még nincs hozzászólás

Ha már, ugyebár. Valamint egy füst alatt.

Szép-szép ez az új főucca, csak az a sok karó ne lenne. (Elnézést poller, nem akartam megsérteni.) Valahogy csak meg lehetne oldani karózás nélkül. Nézzük, hogyan.

Az elképzelés a belvárosi, szűk utcás beépítésre vonatkozik. A kertvárosi jellegű utcaképre nem érvényes.

Tegyük fel, hogy az utca szintbe van burkolva, nincs járdaszegély, keresztbe-kasul bejárható. Gyalogos, kerékpáros, autós, tűzoltó és katona (utóbbi ne gyakran) becsatangolhat. Nincs sehol karó.

Először is kellenek mélygarázsok. Annyi, hogy mindig legyen bennük szabad hely. Ezeknek az építését támogatni kell úgy, hogy a vonzáskörzetükben lerótt parkolási díjakat ők kapják. Ettől a parkolóház olcsó lesz, az utca pedig kurva drága. A helybéliek kaphatnak parkolási támogatást, az egy másik kérdés, de csakis a parkolóházra. Utcán autót nem kerülgetünk.

Egyrészt drága lenne, azonkívül limitált. Fél óra, max. Aki annál tovább akarja letenni a járgányt, vigye be fedett helyre.

Az összes érintett utca be lenne kamerázva, automata rendszámfelismerő rendszerrel megspékelve. Érzékeli, amikor behajtasz, és amikor kihajtasz. Ha túl sok idő telt el, küldi az embert. Azt is érzékeli, hol áll az autó. Ha nem tetszik neki a hely, akkor is küldi az embert. Az ember kerékpárral érkezik a helyszínre, megvizsgálja, hogy az automata nem tévedett-e. Ha nem, hívja a járművet, és megvárja a helyszínen.

A jármű rendőri kísérettel érkezik, és megoldja a szituációt. Van neki olyan emelőkarja, amivel a 4 emelési ponton alákapva a hátára tudja emelni a renitens gépjárművet, és van belőle olyan fajta is, ami a Hummert elbírja. De nem biztos, hogy a hátára kell, hogy vegye. Lehet, hogy csak meg kell igazítania. Az igazítás szükségességéhez megmérik a távolságot faltól, szemközti járműtől stb. Tehát hogy akadályoz-e kerekesszéket, egyéb közlekedőt.

Ha igen, de egyébként be lehetett volna oda állni tisztességesen is, akkor megemeli, beteszi a helyére, és elvonul. A biciklis alkalmazott közben kiállítja a számlát. Volt egy helyszíni kiszállás, géphasználat, plusz áfa, az pont annyi, amennyi. A rendőr közben kiállítja a beutalót a pálya-alkalmassági- valamint KRESZ- vizsgákra, amelyek költségét természetesen a versenyzőnek kell állni. A vizsgákon számot adhat arról, amikkel egyébként a járművezetői vizsga kezdődik: a parkolóhelyre való beállás képessége, KRESZ-tudás. A sofőr azonosításához felhasználják a térfigyelő kamera felvételét. (Ha elhasal, az már egy másik történet.)

Ha nem lehet úgy megigazítani az autót, hogy rendben legyen, akkor a jármű befurikázik vele a legközelebbi parkolóházba, és onnantól ketyeg a parkolóházi tarifa. A biciklis kiállítja a számlát, a rendőr a beutalót.

Ha a jármű egyébként szabályosan parkolt, de  a díjfizetéssel vannak gondok, akkor jön egy sima elszállítás a parkolóházba. A rendőr nem büntet, viszont az elmaradt díjat ki kell fizetni (plusz a szállítás, plusz a parkolóházi tarifa).

Ha az autós megérkezik, miközben intézkednek, akkor aszerint, hogy hol jár a művelet, megúszhatja kevesebb pénzzel. Ha még nem ért oda a szállítójármű, akkor nem kell kiszállást fizetni. Ha már a helyszínen van, és nekikezdett a műveletnek, akkor felét, és ha már a levegőben van az autó, akkor az egész szállítási díjat fizetheti. (Tehát ahogyan az a művelet szempontjából logikus.)

Lényeges, hogy a szállítási díj fedezzen mindent: a jármű, az alkalmazottak költségét, még a rendőri közreműködést is. Így vállalkozói alapon meg fogja érni elvégezni bárkinek. Meg lehet pályáztatni.

Parkolóhely táblák, parkolni tilos, kivéve anyám tyúkja, na olyanok nem lennének. A KRESZ általános szabályai pontosan rendelkeznek arról, mi a szabályos és mi nem, tábla nélkül is. Tájékoztató feliratok viszont lennének, amiket ízlésesen meg lehet oldani (például a parkoló-automata oldalán), és amelyek pontosan mutatnák, hogyan lehet eljutni a legközelebbi parkolóházig.

Feltűnt, hogy mi hiányzik a képról? :) A büntetés. Mivel szerintem nem arra van szükség.

2010. április 27.

Fantáziálok egy választási rendszert
14:12 | ötlet | közszolgálat | 4 hozzászólás

No, nem olyat, amilyet megérdemelnék. Megelégszem egy megvalósítható - meg nem valósulóval.

Kétkamarás lenne a parlament. Nem alsó- és felsőház, hanem szépen egymás mellé rendelve. Más időpontokban választanánk őket, hogy biztos ne legyen keveredés.

A gazdasági parlament dolga lenne az összes gazdasági vonatkozású kérdés feletti rendelkezés, vagyis szinte minden, ma fontosnak tartott téma. Minden választásra jogosult személy leadhatná a voksát erre a parlamentre, ha visz magával egy adóigazolást, miszerint az elmúlt egy évben volt legalább egyhavi minimálbérnek megfelelő összegű leadózott jövedelme munkából, illetve a tulajdonában lévő vállalkozás rá eső hányadának volt ilyen értékű leadózott nyeresége. Erre minden nagykorú állampolgárnak megvan a lehetősége, még a nyugdíjasoknak is. A kopogtatócédula helyett ilyen igazolásokat kapnának az arra jogosultak. Így megvalósulna az az elv, hogy a pénz elköltésébe azok szólnak bele, akiknek a pénzét költik, és nem azok, akikre költik.

Ebben a parlamentben csak listás képviselők ülnének, mert teljesen értelmetlen az egyénieskedés gazdasági kérdésekben. 100 fős parlament bőven elég lenne. A szavazólapra bármelyik jelölő szervezet neve felkerülhetne, amelyik kifizeti annak a költségét, hogy miatta a szavazólapok 2 centiméterrel hosszabbak lesz, és rájuk 0,004 grammal több nyomdafesték kerül. Lehet ezt megyénként variálni, a helyben ismert pártok kedvéért. Bejutási küszöb nincs, illetve értelemszerűen az egy képviselő jelentené azt.

A szociális parlamentet mindenki választhatná, aki most szavazhat. Itt csak egyéni képviselőkre lehetne szavazni, a listás bejutás hiányozna. Első körben a helyi önkormányzatokba juttatnának be képviselőket a választók, majd az önkormányzati képviselők választanának maguk közül megyei képviselőket, majd azok az országosat. Utóbbi lenne a parlament másik háza. És igen, ez felváltaná az önkormányzati rendszert is. Ez is bővel elég lenne 100 fősre. A kultúra, az oktatás, a szociális ügyek, a civil szféra tartalmi kérdéseire koncentrálna.

Lennének olyan döntések, amelyeket mindkét háznak jóvá kell hagynia, kemény csaták lennének az összefeszülésükből. Pontosan látszanának a valódi érdekek, nem lehetne mellébeszélni. A kormányfőt a gazdasági parlament győztese adná, aki persze a kormányba meghívhatna minisztereket a másik házból is.

« Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére »